A szélsőjobboldal lehetséges jövője: így zöldült be egy észak-európai neonáci mozgalom

A tipikusan a baloldalhoz köthető természetvédelmi kérdésekkel egyre gyakrabban foglalkoznak jobboldali-populista politikusok is – az ihlet pedig a klímaváltozás és a környezetvédelem ügyét egyre tudatosabban felvállaló neonáciktól jöhet. De mitől válik a környezetvédelem egy neonáci mozgalom központi témájává? Hogyan szivárog át a jobboldali politikába? És hogyan viszonyul a környezetvédelemhez a magyar szélsőjobboldal?

Bár a természetvédelem kérdése alapvetően a politikai baloldal vagy legfeljebb a centrum témájának tűnik, arra is akadnak példák, hogy a szélsőjobb próbál politikai hasznot húzni környezetvédelmi kérdéseket a zászlajára tűzve. 

Ezt a jelenséget vizsgálta Szenes Eszter, a CEU nyelvész kutatója, jelenleg az amerikai Norwich Egyetem Béke és Háború Központjának vendégkutatója egy tanulmányban. Szenes egy észak-európai, a skandináv országokban, Finnországban és Izlandon aktív neonáci csoport, az Északi Ellenállási Mozgalom (Nordic Resistance Movement, NRM) példáján keresztül mutatja be, hogyan teszi központi témájává egy szélsőjobboldali extrémista csoport a környezetvédelmet –

ami elsőre bármennyire is furának tűnhet, még csak nem is újdonság.

Fehér ellenállás

A Szenes által vizsgált NRM az 1997-ben alapított Svéd Ellenállási Mozgalomból nőtte ki magát. Ennek alapítója, Klas Lund és a szervezet tagjai közül többen is eddigre már ültek börtönben illegális fegyverbirtoklás, rablások és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. Lund tagja volt a kilencvenes években a nyíltan rasszista svéd Fehér Árja Ellenállás mozgalomnak is.

Az Északi Ellenállás Mozgalom a svéd mozgalomból szintet lépve alakult 2016-ban úgy, hogy Svédország mellett Norvégiában, Finnországban és Dániában is szerveződtek csoportjai. A finnországi szervezetet 2019-ben az ország Legfelső Bírósága betiltotta – bár a finn Szövetségi Nyomozó Iroda szerint valószínűleg egy más néven futó neonáci mozgalom, a „Kohti Vapautta!” tölti be a finn NRM szerepét.

A nyíltan hitlerista, militáns szervezet célja egy totalitárius, csak fehérekből álló északi nemzet létrehozása.

A szervezethez köthető több bevándorlók, zsidók és az LMBTQ-mozgalom tagjai ellen elkövetett erőszakos cselekmény. Három, a szervezettel kapcsolatban levő férfit el is ítéltek amiatt, hogy 2016-ban és 2017-ben Göteborgban bombatámadást követtek el egy baloldali kulturális központ és egy menekültszállás ellen (a támadásokban senki nem halt meg, egy ember súlyosan megsérült, és volt egy harmadik bomba is egy másik menekültszállásnál, ez azonban nem robban fel).

Egy a radikalizmus ellen fellépő nemzetközi szervezet, a Counter Extremism Project

a világ 20 legveszélyesebb radikálisát felsorakoztató listáján a szervezet vezetője, Simon Lindberg is helyet kapott.

Az NRM Svédországban politikai pártként is működik, a 2018-as választáson összesen 2106 szavazatott kapott, amivel 0,03 százalékos eredményt ért el. A Counter Extremism Project 250-300 főre becsüli az NRM tagságát Svédországban, Norvégiában és Finnországban, de valószínűsíti, hogy a szimpatizánsai sokkal többen vannak. Az NRM Youtube-csatornájának 2019-es felfüggesztésekor több mint 11 ezer feliratkozója volt. 

Mikor és hogyan vált egy szélsőjobboldali extrémista szervezet zölddé?

A szervezet bezöldülésének nincs konkrét időpontja, a 2016-os kiáltványukban már szerepel konkrét zöld program – mondja az Azonnalinak Szenes Eszter, a tanulmány szerzője. Az a gondolat, hogy a természet védelme egyenlő a nemzeti identitás védelmével korántsem új találmány – a német romanticizmusból és a felvilágosodásellenes nacionalizmusból nőtt ki már sokkal korábban – hívja fel rá a figyelmet Szenes. Innen került át a nemzetiszocialisták, majd a radikális jobboldal szókészletébe; még az amerikai radikális jobboldal tagjai is előszeretettel kántálják a Harmadik Birodalomhoz kötődő „Blood and Soil” szlogent (ami a „Blut und Boden”, azaz a „Vér és Föld” angol megfelelője).

Az Északi Ellenállási Mozgalomnak is a nemzetiszocializmus a központi ideológiája – mutat rá Szenes –, a mozgalomnak a környezetvédelmi és a fenntartható fejlődésre vonatkozó ideológiai alapjai visszavezethetőek a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, az NSDAP „zöld szárnyához”, ami a faj és a természet közötti misztikus-spirituális kapcsolatot hangsúlyozta, és jelentős hatással volt a náci Németország hivatalos doktrínájára.

A nemzetiszocialisták számára egyértelmű, hogy a „természet törvényei” szerint kell élni, Simon Lindberg NRM-vezér egy 2020-as cikkében úgy fogalmazott:

„a nemzetiszocializmus egyszerűen a természet törvényének alkalmazása a modern emberre”.

A szervezet alapítója, Klas Lund pedig már jóval korábban is méltatta a náci Németország környezetvédelmi és az állatok jogait védő politikáját – hívja fel rá a figyelmet a kutató. 

A kiáltványuk alapján a mozgalom tagjai úgy látják, hogy az emberiség egy „parazitaszerű teremtménnyé” vált, és elsősorban a „globális cionizmust” okolják a környezeti problémákért. Ez egy régi összeesküvés-elmélet, ami azon a mítoszon alapul, hogy egy nemzetközi zsidó elit uralja a világot, aminek célja a helyi kultúrák elpusztítása a multikulturalizmus bevezetésével és az északi földrész bevándorlókkal történő elárasztásával. 

Az Északi Ellenállási Mozgalom szerint minden probléma a „globális cionizmusra” vezethető vissza:

legyen szó multikulturalizmusról, a médiáról, tömeges bevándorlásról, kulturális marxizmusról vagy a liberális demokráciáról.

Az ő világnézetükben a különböző bőrszínű emberek egy országban történő létezése nem összeegyeztethető a környezetvédelemmel. Számukra a multikulturalizmus szöges ellentéte a diverzitásnak és az evolúciós folyamatnak, ezért is a zsidókat okolják. Az emberiség környezet ellen elkövetett bűnei alól azonban az észak-európai emberek feloldozást nyernek, mivel ők a globális cionizmus áldozatai, akiktől a világot meg kell menteni.

A mozgalom az általuk vélelmezett problémákra a náci gyökereihez visszanyúlva egy Nemzetiszocialista Északi Nemzet megalkotásával próbálna megoldást nyújtani. Mivel ebben az országban a nem-fehér bőrszínű embereknek nem lenne helye, őket deportálnák. 

A szövegben felsorakoztatnak néhány környezetvédelmi problémát és a szerintük ezekre megoldást nyújtó intézkedéseket. Ilyen például

• a természet tiszteletben tartásának megkövetelése az észak-európai gyerekektől és polgároktól,
• a megújuló energiába történő befektetés,
• az állatok jogainak tiszteletben tartása, a veszélyeztetett fajok védelme.

Az NRM a mezőgazdaság területén kiáll a biodiverzitás megőrzésének érdekében a génmódosítás, a műtrágyázás és a kémiai rovarirtó szerek használata ellen is, ezeket betiltanák.

Ezekkel persze önmagában sok természetvédő aktivista is egyetértene, ráadásul az ehhez hasonló szakpolitikai javaslatok valóban szembemennek a politikai jobboldalra jellemző attitűddel. A szélsőjobboldalra sorolt, de végső soron mainstream politikusok messze nem vallják magukénak a környzetevédelem gondolatát:

Donald Trump köztudottan klímaszkeptikus, Jail Bolsonaro brazil elnök nem csinál különösebb problémát az esőerdők kiirtásából; a joboldali-populista, szélsőjobb felé húzó holland Fórum a Demokráciáért „hisztériának”, a német AfD pedig „degenerált félelemkeltésnek” tartja a klímaváltozás miatti aggodalmakat.

Vagyis Szenes szerint a környezetvédelem egyelőre a fősodrú politikát elutasító és annak szereplőit korruptaknak tartó mainstreamen kívüli radikális jobboldali mozgalmak ügye.

A kutató szerint viszont ez csak még veszélyesebbé teszi az NRM-hez hasonló csoportokat: így fennáll annak a valós veszélye, hogy a zöld ügyeket is felkaroló neonáci csoportok olyan fiatalokat, vagy a klímaválság ügye iránt érdeklődő embereket csalogatnak be a csoportjukba, akiket máshogyan nem tudtak volna. Szenes az Azonnalinak külön kiemelte, hogy a mai fiatalok már úgy szocializálódnak, hogy a klímaválság számukra mindennapi téma, így ők még inkább célpontjaivá válhatnak az NRM-hez hasonló szervezetek radikalizáló törekvéseinek.

Az Északi Ellenállási Mozgalom egyébként is rutinszerűen toboroz fiatalok körében. Azok a fiatalok ugyanis, akik már valamennyire kiábrándultak a politikából, de még nem szerezték meg a megfelelő kritikus gondolkodási készségeket vagy nem annyira ismerik a média működését, tökéletes célpontot jelentenek számukra.

A kutató hozzáteszi, hogy – mint arra a tanulmányában is kitér –, az NRM a  „bezöldüléssel” egyúttal próbálja moderálni magát a nagyobb nyilvánosság előtt, hogy az erőszakos skinhead-neonáci imázs helyett egy teljesen normálisnak tűnő képet jelenítsenek meg magukról, ők legyenek a „nice guys”, akik egyszerűen csak a környezetet és az északi természetet, földet szeretik és védik.

Komolyan gondolják

Szenes azonban azt is kiemeli, hogy a bezöldülés nem feltétlenül egy új csoportokat megszólító toborzóeszköz a mozgalomnál. A NRM már a megalakulás után intenzív toborzásba kezdett, de Szenes Eszter szerint ez a „hirtelen toborzási láz” inkább köthető a 2015-ös menekültválsághoz és a 2016-os, Donald Trump győzelmét hozó amerikai elnökválasztáshoz.

Az NRM a menekültválság alatt több erőszakba fulladó demonstrációt is szervezett főleg Svédországban, ami a skandináv országok közül a legtöbb menekültet fogadta be – emlékeztet rá a kutató. 2016-ban pedig, amíg folyt az amerikai elnökválasztás, a mozgalom felvonulásokat szervezett, Donald Trump győzelmét pedig egy forradalom kezdeteként értékelte, „ami a fehér rassz túlélése érdekében fog kitörni és végigsöpör az egész világon”.

A természetvédelmet azonban, mint ahogy az a nemzetiszocialista ideológiából, amihez tartják magukat, következik is, teljes mértékben komolyan gondolják. Az újdonság pedig nem ez, hanem inkább az, hogy a radikális mozgalmak

központi témájukká teszik a környezetvédelmet, és összekötik a klasszikus szélsőjobboldali toposzokkal, mint az idegen- vagy kisebbségekkel szembeni fellépés.

Szenes úgy látja, hogy a környezetvédelem ügye egy törésvonal a radikális jobboldalon, ami ráilleszthető a mainstream vs. nem mainstream törésvonalra is, azonban a környezetvédelem ügye és annak összekötése a szélsőjobboldali témákkal

egyre inkább át fog szivárogni a mainstream politikai jobboldalra is, ahogy a politikusaik rájönnek, hogy ezzel a témával szavazókat lehet megszólítani.

Ők azonban Szenes szerint – ellentétben a mainstreamen kívüli radikális mozgalmakkal – nem feltétlenül fognak ebben szavatszerzési technikánál többet látni.

A környezetvédelmi témák mainstream jobboldalra való átszivárgására már is vannak példák:

• Arizona állam főügyésze, Mark Brnovich például nemrég a bevándorlókat okolta a megnövekedett szennyezés miatt;
• a Trump-adminisztráció idején a Földgazdálkodási Irodában dolgozó William Perry Pendley is azt mondta, hogy az egyik legnagyobb veszélyt a környezetre a bevándorlás jelenti;
• az Európai Unióban a francia Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen pedig a bevándorlókra szülőföld nélküli, a környezettel nem törődő nomádokként utalt. 

A magyar radikális jobboldal is zöldül

Szenes úgy látja, hogy a magyarországi radikális jobboldali mozgalmak is beilleszthetők a jobboldali radikalizmus zöldülésének trendjébe: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vagy a Betyársereg – amik Magyarországon a Jobbik néppártosodása óta kívül vannak a fősodrú politikán – is gyakran szervez például szemétszedési akciókat. A kutató úgy látja, hogy náluk

a környezetvédelem összekapcsolódik a romantikus nacionalizmussal, a magyar föld megvédésével, a magyar őstörténet, a honfoglalás iránti érdeklődéssel.

A kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy az egykor radikális Jobbiknak is volt zöld programja, de amikor a párt középre tolódott és kiszakadt belőle a Mi Hazánkot megalapító radikálisabb szárny,

ők magukkal vitték a környzetevédelem iránti elkötelezettséget is, ami azóta a Jobbiknál kevésbé hangsúlyosan jelenik meg.

A Mi Hazánk Szenes szerint annyiban különleges, hogy a mainstream politika része, hiszen parlamenti képviselői vannak, de a romantikus nacionalizmussal ötvözött környezetvédelmet komolyan gondolják, még „természet-, környezet- és állatvédelmi” kabinetet is alapítottak.

Szenes arra is felhívja a figyelmet, hogy míg Nyugat- és Észak-Európában, illetve az USA-ban a jobboldali radikálisok és extrémisták a környezetvédelem ügyét a bevándorlókkal kötik össze,

a magyar radikális jobboldalon ez inkább a cigányokhoz kapcsolódik: a magyar szélsőjobboldaliak szemében a cigányok azok, akik nem tudnak vigyázni a környezetre és gátlástalanul szemetelnek.

Jelenleg ugyan nem ez a típusú jobboldali radikalizmus a legjellemzőbb, azonban megvan benne a potenciál, hogy az általános politikai diskurzus részévé váljon – így Szenes szerint számíthatunk arra, hogy a jövőben egyre gyakoribb lesz a természet- és környezetvédelemmel álcázott, nem fehér bőrszínű emberekkel szembeni fellépés az egyszerűbb bevándorlásellenes narratívák mellett.

NYITÓKÉP: Wikimedia Commons / Carl Ridderstråle