Keresztényként azokat is szolgálnunk kell, akik nem velünk vannak

Mi azoknak is vezetői vagyunk, akik nem szavaztak ránk, akik nem szeretnek bennünket, akikkel nem jutunk egyről a kettőre. Így fogadjuk el őket. Ha viszont keresztények vagyunk, akkor éljünk is úgy.

„Habár fölül a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért az víz az úr!”
(Petőfi Sándor)

Figyelve a kormány ténykedését, nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy látni lehessen:

nemcsak a nyarunk lesz forró, hanem az őszünk is, sőt: ahogy közeledünk a választásokhoz, még télen és jövő tavasszal is izzani fog lábunk alatt a talaj.

A kormány – annak ellenére, hogy mindenben neki lejt a pálya – semmit nem bíz a véletlenre. Mindent meg fog tenni hatalmon maradása, elszámoltathatatlansága és büntethetetlensége érdekében. A pénz nem számít, hisz nemcsak zsebeikre dolgoztak az elmúlt egy évtizedben, a kampányaikra is „tettek félre” eleget.

Látva pedig a legújabb emojis óriásplakátjaikat,

senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy továbbra is hülyének néznek majd bennünket,

és a gátlástalanságuknak sem lesz felső határa.

Hogy mi lesz részükről az új „deal”, ma még nem tudni, de a jól beváltak mindenképpen előkerülnek ismét: lesz majd nemzetieskedő lózungokkal átitatott pátosz, igyekeznek betojatni a népet a migránsokkal, az idős Sorossal, annak fiával mint a magyar nép elleni nemzetközi összeesküvések mozgatóival. Ismét dagad majd bennük a keresztény nemzeti öntudat, s ahogy régen a kardokat, fegyvereket is megáldatták a kollaborálódott papokkal, úgy a mostani pásztorokból lett béreseik ajkáról is szólni fognak az áldásmondások és a szavazófülkékbe célirányosan szólító szózatok.

Hogy pontosan mi fog történni a választásokig? Földi halandó nem tudhatja, de abban biztos vagyok, hogy szeretnének újra és újra egymásnak ugrasztani bennünket. Heteroszexuálist a meleggel, falusit a városival, anyaországit a külhonival, jobboldalit a baloldalival, stb., mert tudják:

addig tehetnek meg velünk bármit szabadon, amíg végletekig megosztott, enervált és közömbös társadalom maradunk.

Mózes-projekt

A minap egy kiselőadást tartottam, ahol két keresztény üzletember többek között arról faggatott, hogy mit várok a választásoktól. Az ellenzéktől jelen pillanatban még nem túl sokat – mondtam nekik –, mert ahelyett hogy őszinte párbeszédbe kezdenének a társadalommal és valódi előválasztást, valódi megmérettetéssel szerveznének, amelybe bevonnák a civileket is, akik nélkül modern demokráciák nemigen működhetnek, egymás között igyekeznek leboltolni az egészet.

Abban bízom, hogy idejében észbe kapnak, rendezik soraikat, amíg nem késő, és készek lesznek felelősségteljesen cselekedve összefogni. Én azonban abban reménykedem – tettem hozzá –, hogy

valami nem várt dolog fog történni a politikai életben, amely megrengetheti az egészet.

Isten valamiként belenyúl majd abba, ahogy tette azt a zsidókkal, például akkor, amikor már annyira fájt nekik az egyiptomi fáraó galádsága, hogy készek voltak őszintén szembenézni rabszolgaéletükkel, és egyek lettek a kiáltásban. Amikor ez a kellő mélységbe süllyedt nép életében megtörtént, Isten a pusztában, a birkák mellől állította „hadrendbe” Mózest, aki egy bottal a kezében mért ütést a rendszerre.

Ami nem sikerült az Egyiptomban élő többszázezres zsidóságnak, sikerült a pusztából érkezett Mózesnek. Nem kis áldozatok árán, de végül megszabadította övéit és magukat az egyiptomiakat is a népnyúzó fáraójuk fennhatósága alól.

Aki kereszténynek vallja magát, éljen is úgy  

Polgármestereknek, képviselőknek, az állam- és közigazgatás különböző szektoraiban tevékenykedő keresztény vezetőknek rendeztek fórumot az önkormányzati választások előtt. A fórum utáni összejövetelen odaült mellém egy számomra addig ismeretlen, láthatóan feldúlt polgármester:

– Mindenki összefogott ellenem. Olyan kampány folyik velem szemben, hogy azt te el sem tudod képzelni. Hirtelenjében olyan sok ellenségem lett, hogy képtelen vagyok megbirkózni velük. Mit tanácsolsz, mit tegyek? – kérdezte.

– Természetes az, hogy a választások körül izzani kezd a parázs. Apró sérelmek miatt is lehetnek olyanokból ellenfelek, akikről korábban nem is gondoltuk volna – mondtam, majd javasoltam neki, hogy mindenképpen tartson önvizsgálatot: mennyiben jogosak a vele szembeni kritikák. Ha van rendezni valója, rendezze, és kezdjen el imádkozni az ellenfeleiért.

– Mit beszélsz! Imádkozzam értük? – kérdezett vissza.

– Igen, ez van írva a Bibliában. Nem kell sodródni a hazugságokkal, szabad úgy látni a dolgokat, ahogy vannak, elmondhatod a véleményed, lehetsz kritikus is, képviselned kell az igazságot, nem kell engedned, hogy az orrodnál fogva vezessenek, de vizsgáld meg magadat. Azért mert téged gyűlölnek, neked nem kell viszont gyűlölnöd őket. Bízd őket és a választás kimenetelét Istenre! – mondtam neki, ha már KDNP-s.

A beszélgetés végén névjegyet cseréltünk, és elköszöntünk egymástól.

Pár nap múlva felhívott. Folytatni szerette volna a megkezdett beszélgetésünket. Egy szegedi cukrászdában futottunk össze. Elmondta, hogy megfogadta tanácsomat, elkezdett imádkozni az ellenségeiért és a választások kimeneteléért, de őszintén elmondta azt is, hogy továbbra is tele van nehezteléssel és keserűséggel az ellenségei ténykedései miatt.

Elmeséltem neki, hogy választásokhoz közeledve, én is mindig tapasztalok fellángolásokat és megszaporodnak ilyenkor az én ellenfeleim is. Első polgármesteri kampányomat például annak ellenére buktam el 1998 őszén, hogy a tavaszi országgyűlési képviselőválasztások során még a falu több mint 80 százaléka rám szavazott.

A következő választáson, 2002-ben a szocialisták kampányoltak keményen ellenem, ennek ellenére öt jelölt közül 74 százalékkal én nyertem. 2006-ban a Fidesz-KDNP indított rám ellenjelöltet. 2010-ben – félve a kudarctól – független köntösbe burkolózva ismét a Fidesz próbálkozott, 2014-ben pedig a Jobbik. 2019-ben lettem egyedüli jelölt.

A stratégiám minden esetben az volt, hogy minden áron nem akarok polgármester lenni. Tudtam, tudok a mai napig is elengedni dolgokat, tudok hátra lépni, félreállni, és tudom, hogy ha bezárulna egy ajtó, kinyílik valahol majd egy másik.

A kampányokban kaptak a képviselőjelöltjeink is hideget-meleget, de azzal senki nem vádolhatott és nem is vádolt bennünket, hogy egy fillért is loptunk volna, hogy semmit nem csináltunk, vagy hogy – bocsánat a kifejezésért – pofára osztogattunk volna bármit is.

Mi azoknak is vezetői vagyunk, akik nem szavaztak ránk, akik nem szeretnek bennünket, akikkel nem jutunk egyről a kettőre. Így fogadjuk el őket. Ha viszont keresztények vagyunk – mondtam neki – akkor éljünk is úgy.

Ki kell állnunk az igazságért (nem a saját igazunkért), védelmet kell adnunk a védteleneknek, le kell hajolnunk az elesettekhez,

de tudnunk kell, hogy emberi erővel nem tudjuk megváltoztatni az ellenfeleinket. Mi például megbeszéltük a képviselőinkkel, hogy a vádakra vádakkal nem válaszolunk, mert ha kapunk egy pofont és viszonozzuk, abból véget nem érő pofozkodás kerekedik, amelynek kárvallottja az egész közösség lenne. Az elmúlt tizenkilenc év öt választási ciklusát sorozatban és kizárólag a mi képviselőink nyerték.

Azért a víz az úr

Az önkormányzati választásokhoz közeledve, aggasztó hírek érkeztek a kdnp-s polgármester faluja felől. A szeptemberben lehulló nagymennyiségű csapadék hatalmas belvizet okozott náluk. Nem hiányzott ez szegény fejének. A szénája amúgy sem állt túl jól, most még jött a víz is. A falu nagy része vízben állt, házak rogytak meg, dőltek össze, pincéket öntött el.

A polgármesternek az októberi saját újraválasztása mellett nemhogy kampányolni nem volt ideje, a helyi védelmi bizottság elnökeként éjt nappallá téve kint kellett lennie a terepen, irányítania a vízelvezető árkok ásását és napi 24 órában a szivattyúzást, amelyre mindenhol szükség volt. Azoknál is szivattyúztatnia kellett, akik szerették, és azoknál is, akik nem.

Polgármesterként nem foszthatott meg senkit a szivattyúktól. S mit ád Isten? Azokhoz kellett elsőként mennie, akik ellenzéke legnagyobb hangadói voltak.

Színes szórólapokkal, programpontokkal nem tudta volna őket meggyőzni arról, hogy a faluja minden lakójáért, értük is dolgozó polgármester, ám a tettei meggyőzték azokat is.

A polgármestert végül nagy többséggel újraválasztották.

Amikor pár hónappal később ellátogattam hozzájuk, még mindig hadiállapotok uralkodtak, ám megkezdődött a helyreállítás. Egy kis kártyát adtam a neki ajándékba, amelyre Máté evangéliumának egy részlete volt nyomtatva:

„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”