Ötszáz éves az első román nyelvemlék

A középkor végén egy román kereskedő levelet írt a brassói bírónak, amelyben a török veszélyre figyelmeztetett. Ma éppen ötszáz éves ez a román nyelvemlék.

1521. június 30-án az akkori Magyar Királyság peremterületén található, fontos kereskedelmi csomópontnak számító Brassóba, a városi bíróhoz egy levél érkezett. A levelet a Kárpátok túlsó oldalán található Câmpulung (Hosszúmező) városában egy Neacșu nevű kereskedő írta, Hanăș Begner (Hans Benkner) brassói bírónak.

A levélben Neacșu arra figyelmezteti a brassói bírót, hogy a Dunától délre a török seregek felvonultak, és ezzel a havasalföldi fejedelem, Neagoe Basarab uralmát, valamint az erdélyi városokat és a Magyar Királyságot is fenyegetik.  

Mivel a középkori román fejedelemségekben az egyházi és írásos nyelv a szláv volt, ezért a levélben a bevezető, vallásos mondatok, valamint az elköszönés szlávul, míg maga a levél románul van. A levelet akkori román nyelvjárásban, cirill betűkkel írták. 

A levél különlegessége, hogy ez az első román nyelven fennmaradt írásos nyelvemléke keleti szomszédunknak.

Jelenleg a Román Nemzeti Levéltár Brassó megyei fiókjában őrzik. Elektronikusan az Arhivamedievala.ro oldalon lehet megtalálni. Az oldal remek bányája a magyar középkorkutatásnak: ugyanis digitálisan elérhető II. András 1224-es teuton lovagoknak adott kiváltságlevelétől, Mátyás király különböző oklevelein keresztül egészen egy 1626-os perskedési levéig számtalan digitalizált munka.

A 16. századi első fennmaradt román nyelvemlékhez képest körülbelül 300 évvel korábbi a legkorábbi, latin betűs magyar nyelvű írásos nyelvemlék: a Halotti beszéd és könyörgés.

 A 16. századi román kereskedő 1521-ben így látta a török veszélyt:

„Mudromu I plemenitomu, I cistitomu I bogom darovanomu jupan Hanăş Bengner ot Braşov mnogo zdravie ot Nécşu ot Dlăgopole.

I pak dau ştire domnie tale za lucrul turcilor, cum am auzit eu că împăratul au eşit den Sofiia, şi aimintrea nu e, şi se-au dus în sus pre Dunăre.

I pak să ştii domniia ta că au venit un om de la Nicopole de miie me-au spus că au văzut cu ochii lor că au trecut ciale corăbii ce ştii şi domniia ta pre Dunăre în sus.

I pak să ştii că bagă den toate oraşele câte 50 de omin să fie de ajutor în corăbii.

I pak să ştii cumu se-au prins neşte meşter(i) den Ţarigrad cum vor treace ceale corăbii la locul cela strimtul ce ştii şi domniia ta.

I pak spui domniie tale de lucrul lui Mahamet beg, cum am auzit de boiari ce sunt megiiaş(i) şi de generemiiu Negre, cum i-au dat împăratul sloboziie lui Mahamet beg, pe io-i va fi voia, pren Ţeara Rumânească, iară el să treacă.

I pak să ştii domniia ta că are frică mare şi Băsărab de acel lotru de Mahamet beg, mai vârtos de domniile voastre.

I pak spui domniietale ca mai marele miu, de ce am înţeles şi eu. Eu spui domniietale iară domniiata eşti înţelept şi aceste cuvinte să ţii domniiata la tine, să nu ştie umin mulţi, şi domniile vostre să vă păziţi cum ştiţi mai bine.

I bog te veselit. Amin.”

Mindez magyar fordításban így hangzik:

„A becsületes, Isten által szeretett Hans Benkner brassói bírónak egészséget kíván a hosszúmezei Neacșu!

Hírt adok nagyságodnak a törökök dolgairól: azt hallottam, hogy a császár kijővén Szófiából a Duna mentén felfele indult.

Tudomására hozom, hogy jött hozzám egy nikápolyi ember, aki elmesélte, hogy a szemével látta, amint a törökök vitorlát bontottak és elkezdtek felfele hajózni.

Tudomására hozom, hogy útközben minden városból ötven ember csatlakozott hozzájuk.

És újra elmondom, hogy egy mestert találtak Sztambulban, akivel megvittatták, hogy hogyan tudnak áthajózni azon a szoroson, amelyet tekintetes uram is ismer.

Szintén hallottam, hogy némely román bojárok Mohamed bég elé járultak, hogy az elkerülje Románországot.

Kegyelmes uram tudja meg, hogy Basarab vajda nagy félelemben él ettől a Mohamed bégtől.

Én elmondottam kegyelmednek azt, amit tudtam. Bízom kegyelmed bölcsességében, hogy ezen figyelmeztetést tartsd magadban, ne mondd el senkinek és hogy vigyázzatok a biztonságotokra.

Isten áldon és vigasztaljon, Ámen!”

A hosszúmezei román kereskedő nem tévedett. 1521-ben ugyanis kitört az 1526-os mohácsi vereséggel végződő magyar-oszmán háború, ennek az előjeleit jól észlelte a román Neacșu. A mai Bulgária fővárosában, Szófiában Szulejmán török szultán még 1521 tavaszán összegyűjtötte a seregét és hadi tanácsot tartott a hadjárat célpontjairól.

A török szultán végül seregét két részre osztva a magyar végvárrendszer ellen indult. 1521 késő nyarán elesett a magyar védelem kulcsa: Nándorfehérvár (Belgrád) vára. Mivel időközben az időjárás őszre váltott, ezért a szultán a Duna mögé vonult vissza. A további években a magyar határ menti összecsapások zajlottak, majd 1526-ban Szulejmán ismét betört az országba. A mozgósított magyar királyi és főúri sereg a mohácsi síkon próbálta megállítani a török hadakat, sikertelenül.

NYITÓKÉP: Havasalföld egy korabeli térképen. Fotó: Vadimrotari / Wikimedia Commons