A pápai állam felszólította Olaszországot: ne büntesse a transzfób véleményeket, és ne ismerje el a genderidentitásokat. Egy új törvényjavaslat kapcsán lángolt fel a vita. Miközben Matteo Salvini a Vatikánnal ért egyet, a balközépen és különösen az Öt Csillagnál azt mondják: az egyház ne szóljon bele az állam ügyeibe. A katolikus Mario Draghi is az állam laicista jellegét hangsúlyozza. A Vatikán végül enyhülni látszik, de az Öt Csillagon belüli balhé már így is beindult, a kormánybuktatásokban kiváló Matteo Renzi pedig megint segíteni szeretne. Mi történik most éppen az olaszoknál?
Miközben az egykori jezsuitanövendék, az Európai Központi Bankot korábban vezető Mario Draghi olasz kormányfői székbe való castingolásában éppen a Vatikánnak volt nagy szerepe, jelenleg
A konkrét ügy egy törvényjavaslat, amely több ponton is módosítaná az olasz büntetőtörvénykönyvet – többek között büntetni rendelné nem csak a faji, vallási, hanem a nemi identitás elleni gyűlöletbeszédet.
Azaz konkrétan a transz – azaz a nemüket váltó, vagy magukat nem a biológiai nemük alapján önazonosító – emberek elleni gyűlöletkeltés is büntetendő lenne. (Az egész törvényjavaslat itt olvasható el.)
Mitől fél az egyház, és igaza van-e?
A törvényjavaslatot az olasz politika azon egyik kevés szereplője – a balközép Alessandro Zan – nyújtotta be még tavaly, aki felvállaltan homoszexuális. A törvényjavaslatot már tavaly novemberben – amikor még Giuseppe Conte vezetésével egy balközép kormány volt hatalmon – a római parlament alsóháza meg is szavazta.
A mostani szenátusi szavazás előtt azonban megint előjöttek a korábbi viták – már csak azért is, mert az új Draghi-kormánynak a szélsőjobboldali Lega és a jobbközép Forza Italia is része, és ők nem támogatják a törvényjavaslatot (persze a többség nélkülük is – átszavazó ellenzéki baloldaliakkal – összejönne).
Azzal ők is egyetértenek, hogy a különböző gyűlöletbeszédeket jobban üldözzék, de – kissé hasonlóan a magyar ellenzékhez a pedofiltörvény kapcsán – azzal vádolják Zant, hogy abba belecsempészett volna olyan módosítókat is, amelynek révén a genderideológia megjelenne az olasz jogban. A Zan-javaslat lényege ugyanis éppen az, hogy ezentúl
Az olasz jobboldal és az egyházi körök attól tartanak,
+ hogy ez túlságosan korlátozná a véleményszabadságot, de negatívan érinthetné a vallásszabadságot is, elvégre – legalábbis a félelmek szerint – a törvény elfogadása után a katolikus egyháznak a melegekkel szembeni elutasító álláspontja is tilos lehetne.
+ Emellett a katolikus egyház szintén a vallás-, valamint az oktatási szabadság sérelmét látja abban, hogy a törvény a homofóbia és transzfóbia áldozatainak egy emléknapot hozna létre, amiről minden iskolában – azaz a homoszexualitásról és a genderkérdésről eltérő álláspontot képviselő katolikus iskolákban is – meg kellene emlékezni.
+ Valamint az a félelem merül még fel, hogy a törvény révén megjelenik a genderidentitás fogalma az egész olasz jogban.
A vádak eltúlzottak. Egyrészről a törvény nem a véleményt, hanem a gyűlöletkeltést büntetné – azaz mondjuk a katolikus katekizmusnak a melegekkel kapcsolatos álláspontja nem számítana ide, miközben persze az államilag eltartott katolikus iskolákra is kötelezőek az állami jogszabályok és emléknapok.
Másrészről a törvényjavaslat – amely az 1. cikkelyében a használt fogalmak (biológiai nem, gender, szexuális orientáció, genderidentitás) meghatározásával kezd – eleve hangsúlyozza: az ottani fogalmak csak az adott törvény kapcsán használhatóak, azaz nem terjeszthetőek ki más törvényekre is. Azaz
Az is igaz persze, hogy a genderidentitás se a törvényjavaslattal jelenne meg először az olasz jogban, az olasz alkotmánybíróság (CC) egy 2015-ös (majd 2017-es) döntésében kimondta: a nemváltoztatás joga azt is megilleti, aki nem esett át nemváltoztató műtéten – azaz a biológiai neme ugyan nem változik, de a genderidentitása alapján kérheti a nemének (és ennek megfelelően a nevének) okiratokban történő megváltoztatását.
A Vatikán a nemzetközi jogot is mozgósítja a törvényjavaslat ellen
Noha a Vatikán már az alsóházi szavazás előtt is bírálta a javaslatot, az egyházi kritika szintet lépet azzal, hogy – amint a jobboldali liberális Corriere della Sera napilap nyilvánosságra hozta hétfőn – egy hivatalos dokumentumban tiltakozik a pápai állam Rómánál a törvény ellen, és az olasz állammal fennálló nemzetközi szerződésére – azaz az 1984-ben módosított 1929-es konkordátumra – hivatkozva
Így különösen az olasz katolikusok azon államilag elismert jogát, hogy hitüket gyakorolhatják, és nem korlátozzák ebben őket – márpedig a Vatikán értelmezése szerint a Zan-törvényjavaslat előírásai olyan kötelezettségeket rónának a katolikusokra és intézményeikre, amelyek szembemennek a katolikus hit alapelveivel. A tiltakozó jegyzék átadását aztán az Osservatore Romano, a pápai állam hivatalos napilapja is elismerte.
A konkordátumot még 1929-ben kötötte a Mussolini-féle Olaszország a pápai állammal, erre azért volt szükség, mert a két fél – miután 1870-ben az olasz csapatok elfoglalták a pápai államot és Rómát – nem ismerte el egymást, ami miatt az olasz állam Mussolini előtt még élesen antiklerikális volt (a katolikusoknak az első világháborúig meg is tiltotta a pápa, hogy résztvegyenek az új olasz állam politikájában).
Mussolini ezzel szemben kiegyezett a pápai állammal (gyakorlatilag ezzel jött létre a Vatikán), egyben 1929-ben államvallásként ismerte el a katolicizmust, és kötelezte magát a katolikus tanítással egyező állami jogalkotásra (például a válás megtiltására). A második világháború után az alkotmánybíróság aztán ezen kötelezettségeket több ponton is fellazította. De csak 1984-re sikerült a konkordátumot lényegileg módosítani, amelynek révén a katolicizmus se számít már államvallásnak – de továbbra is az állam tartja el anyagilag a katolikus egyház legtöbb intézményét, és adókedvezményekben részesülnek. Már az 1948-as alkotmány azonban deklarálta valamennyi vallás egyenlőségét, az alkotmánybíróság pedig egy 1989-es döntésében kimondta:
Fellángoló antiklerikalizmus?
A vita azonban, hogy mennyire szól bele a Vatikán az olasz belpolitikába, mindig jelen volt. Korábban a Kommunista Párt, valamint a Radikális Párt – amelynek a magyar származású pornószínésznö, Cicciolina volt a szenátora –, jelenleg pedig
Az Öt Csillag Mozgalom korábban egyenesen követelte a katolikus egyház adókedvezményeinek feloldását, és azt, hogy a papokat ezentúl ne az állam, hanem a hívek finanszírozzák. Ez a helyzet persze változott azzal, hogy mára a mozgalom szellemi vezetője az egykori szaléziánus diák, Giuseppe Conte jogászprofesszor lett, aki jó kapcsolatokat ápol a Vatikánnal. Emellett azon Demokrata Párt – amelyhez a törvényjavaslatot kidolgozó Zan is tartozik – sem élesen egyházellenes, ugyanis a párt az 1990-es években a posztkommunisták és a baloldali katolikusok egyesüléséből jött létre.
Lesz-e kompromisszum?
Mindazonáltal az utóbbi időben a Vatikán és az olasz politika konfliktusa főleg a jobboldalt érintette, a katolikus egyház ugyanis élesen ellenezte Matteo Salvini menekültpolitikáját. A legolvasottabb katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana 2018-ban – a bibliai „Távozz tőlem, Sátán” felszólításra utalva – azt írta címlapján: „Távozz tőlem, Salvini!” Több olasz katolikus püspököt az is felháborított, hogy Salvini rendszeresen politikai céljaira használt fel katolikus jelképeket – például rózsafüzéreket csókolgatott a tüntetésein.
A kérdés azonban az, hogy a baloldal – ahol a Demokratákon belül eleve erős a katolikus jelenlét, valamint az Öt Csillagnál már nem az egyházellenes Beppe Grillo a hangadó – felvállal-e egy olyan konfliktust az egyházzal, ami sokban a 19. századi vitákra emlékeztetne – azaz, hogy mennyi beleszólást lehet az egyháznak meghagyni állami kérdésekben.
Mario Draghi jelenlegi miniszterelnök is nehéz helyzetben van. Egyrészről a kormányában balközép és szélsőjobboldal egyaránt ott ül. Másrészről jezsuita növendékként eleve nagyon jó kapcsolata van a Vatikánnal, feltételezések szerint eleve a Vatikán javasolta őt a kormányfői posztra is. Draghi azonban nem látszik engedni a mostani vitában, és megüzente a Vatikánnak: ugyan az olasz állam komolyan veszi nemzetközi jogi kötelezettségeit – és ezért arra nyitott, hogy még egyszer a konkordátum alapján is vizsgálják meg a Zan-törvényjavaslatot –,
A Vatikán többször akarta befolyásolni az olasz politikát, és volt, hogy éppen katolikus politikusok – mint most Draghi – szegültek vele szembe. Az 1950-es években, amikor a Vatikán a kereszténydemokraták, fasiszták és monarchisták szövetségét akarta, Alcide de Gasperi kereszténydemokrata miniszterelnök nemet mondott rá. De a kereszténydemokraták akkor sem engedtek a vatikáni nyomásnak, amikor Olaszország 1974-ben engedélyezte – amúgy népszavással – a válást, majd 1981-ben az abortuszt.
De ha Draghi engedne is most, akkor se tudna mit csinálni, elvégre a törvényjavaslatot nem a kormány, hanem egy képviselő nyújtotta be, arról pedig a felsőháznak kell majd szavaznia. Az alsóház elnöke – ahol a javaslat már tavaly novemberben átment –, az ötcsillagos Roberto Fico azt mondta: nem érdeklik a Vatikán szempontjai, az olasz államban a törvényeket a parlament hozza, azaz csak a parlamentnek van joga dönteni arról, mi legyen törvény.
A Vatikán is visszavett a hét elejei keménykedésből, és Pietro Parolin szentszéki államtitkár – gyakorlatilag a pápa után második legfőbb vatikáni közjogi méltóság – közölte: a Vatikán messzemenőkig tiszteletben tartja az olasz állam laicista jellegét és az olasz parlament szuverenitását, azaz „nem akarjuk blokkolni a törvényt”, ők csak azt szeretnék, ha a Zan-törvényjavaslat pontosabban határozna meg bizonyos fogalmakat, mert szerinte a mostani fogalomkészlet túl tág értelmezéseknek adhat teret – akár éppen a katolikus katekizmus tanítását is büntetendő homofóbiának minősítve.
Parolin közvetve ezzel a Vatikán külügyeit intéző kollégájának, Paul Richard Gallagher püspöknek a lépését is bírálta, elvégre az ő ötlete volt, hogy a Vatikán hivatalos jegyzékben és a nemzetközi jogra hivatkozva tiltakozzék a Zan-törvényjavaslat ellen. Parolin azt hangsúlyozta: nem akarták nyilvánossá tenni a tiltakozást, ezért belső dokumentumként adták csak azt át Olaszország vatikáni nagykövetének. Parolin szerint szerencsétlen, hogy az ügy kikerült, de ő is számolt heves reakciókkal.
Balhé az Öt Csillagban
Egy valamit azonban mindenképpen elért a Vatikán:
Conte és Grilló egymásnak szólogat be napok óta, Grillo pedig azt üzente neki: „szükséged van rám, ezt meg kell értsed”, majd egy szóviccel azt mondta az ötcsillagos politikusoknak, hogy ő nem „egy C….e”, ami
Renzi segítene megint
Emellett a Draghi-kormány pártjai is összevesztek azon, hogy most mi lenne a teendő. Miközben a demokraták, az ötcsillagosok és a szélsőbaloldali Szabadok és Egyenlőek (LeU) szenátusi frakcióvezetői kijelentették: nem lehet a törvényjavaslatot bizottsági szakaszba visszaküldeni, ott már az átment, azaz most már a szavazásnak kell jönnie, a Conte-kormányt idén sikeresen szétverő
vegye végig a szenátus igazságügyi bizottsága a Zan-törvényjavaslatot. Matteo Salvini, a Lega elnöke a katolikus Avvenire napilapnak azt mondta: pártja azt szeretné, hogy a törvényben csak a homofóbia legyen tiltott, a szerinte ideológiai részeket – azaz a genderidentitás védelmét – ki kellene venni.
A Renzi-párt is felajánlotta, hogy szívesen közvetít a felek között, ami persze a volt kormányfő Renzinek megint csak arra lehet jó, hogy vitát szítson és előtérbe kerüljön a még mindig csak 2-3 százalékon álló Italia Viva pártjával.
NYITÓKÉP: Vatikán-ellenes tüntetés Rómában / Arcigay, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.