Kitört a balhé Róma és a Vatikán között a genderkérdésben

Szerző: Techet Péter
2021.06.25. 11:10

A pápai állam felszólította Olaszországot: ne büntesse a transzfób véleményeket, és ne ismerje el a genderidentitásokat. Egy új törvényjavaslat kapcsán lángolt fel a vita. Miközben Matteo Salvini a Vatikánnal ért egyet, a balközépen és különösen az Öt Csillagnál azt mondják: az egyház ne szóljon bele az állam ügyeibe. A katolikus Mario Draghi is az állam laicista jellegét hangsúlyozza. A Vatikán végül enyhülni látszik, de az Öt Csillagon belüli balhé már így is beindult, a kormánybuktatásokban kiváló Matteo Renzi pedig megint segíteni szeretne. Mi történik most éppen az olaszoknál?

Kitört a balhé Róma és a Vatikán között a genderkérdésben

Miközben az egykori jezsuitanövendék, az Európai Központi Bankot korábban vezető Mario Draghi olasz kormányfői székbe való castingolásában éppen a Vatikánnak volt nagy szerepe, jelenleg

nagy konfliktus kezd kialakulni a pápai állam és a római kormány között.

A konkrét ügy egy törvényjavaslat, amely több ponton is módosítaná az olasz büntetőtörvénykönyvet – többek között büntetni rendelné nem csak a faji, vallási, hanem a nemi identitás elleni gyűlöletbeszédet.

A homofóbia és a nemek elleni uszítás már eddig is gyűlöletbeszédnek számított az olasz jogban, a törvényjavaslat azonban ezt kiterjesztené azzal, hogy a nemi identitás alatt nem csak a biológiai nemet értené.

Azaz konkrétan a transz – azaz a nemüket váltó, vagy magukat nem a biológiai nemük alapján önazonosító – emberek elleni gyűlöletkeltés is büntetendő lenne. (Az egész törvényjavaslat itt olvasható el.)

Mitől fél az egyház, és igaza van-e?

A törvényjavaslatot az olasz politika azon egyik kevés szereplője – a balközép Alessandro Zan – nyújtotta be még tavaly, aki felvállaltan homoszexuális. A törvényjavaslatot már tavaly novemberben – amikor még Giuseppe Conte vezetésével egy balközép kormány volt hatalmon – a római parlament alsóháza meg is szavazta.

ALESSANDRO ZAN, A BALKÖZÉP DEMOKRATA PÁRT HOMOSZEXUÁLIS KÉPVISELŐJE DOLGOZTA KI A TÖRVÉNYJAVASLATOT, AMELY A TRASZNEMŰEKET ÉS TRANSZIDENTITÁSOKAT IS VÉDENÉ, ÉS A GENDERALAPÚ IDENTITÁST IS BEVEZETNÉ AZ OLASZ JOGBA. FOTÓ: AZ / FB

A mostani szenátusi szavazás előtt azonban megint előjöttek a korábbi viták – már csak azért is, mert az új Draghi-kormánynak a szélsőjobboldali Lega és a jobbközép Forza Italia is része, és ők nem támogatják a törvényjavaslatot (persze a többség nélkülük is – átszavazó ellenzéki baloldaliakkal – összejönne).

Azzal ők is egyetértenek, hogy a különböző gyűlöletbeszédeket jobban üldözzék, de – kissé hasonlóan a magyar ellenzékhez a pedofiltörvény kapcsán – azzal vádolják Zant, hogy abba belecsempészett volna olyan módosítókat is, amelynek révén a genderideológia megjelenne az olasz jogban. A Zan-javaslat lényege ugyanis éppen az, hogy ezentúl

a transzfóbia is gyűlöletbeszédnek számítana, valamint a nemi alapú uszításra áldozatként az is hivatkozhat, akit nem a biológiai neme, hanem az attól eltérő genderidentitása kapcsán sértenek meg.

Az olasz jobboldal és az egyházi körök attól tartanak,

+ hogy ez túlságosan korlátozná a véleményszabadságot, de negatívan érinthetné a vallásszabadságot is, elvégre – legalábbis a félelmek szerint – a törvény elfogadása után a katolikus egyháznak a melegekkel szembeni elutasító álláspontja is tilos lehetne.

+ Emellett a katolikus egyház szintén a vallás-, valamint az oktatási szabadság sérelmét látja abban, hogy a törvény a homofóbia és transzfóbia áldozatainak egy emléknapot hozna létre, amiről minden iskolában – azaz a homoszexualitásról és a genderkérdésről eltérő álláspontot képviselő katolikus iskolákban is – meg kellene emlékezni.

+ Valamint az a félelem merül még fel, hogy a törvény révén megjelenik a genderidentitás fogalma az egész olasz jogban.

A vádak eltúlzottak. Egyrészről a törvény nem a véleményt, hanem a gyűlöletkeltést büntetné – azaz mondjuk a katolikus katekizmusnak a melegekkel kapcsolatos álláspontja nem számítana ide, miközben persze az államilag eltartott katolikus iskolákra is kötelezőek az állami jogszabályok és emléknapok.

Másrészről a törvényjavaslat – amely az 1. cikkelyében a használt fogalmak (biológiai nem, gender, szexuális orientáció, genderidentitás) meghatározásával kezd – eleve hangsúlyozza: az ottani fogalmak csak az adott törvény kapcsán használhatóak, azaz nem terjeszthetőek ki más törvényekre is. Azaz

ahol az olasz jog jelenleg is nemi identitásról ír, ott nem lehetne a törvényjavaslat kapcsán a genderidentitást érteni.

Az is igaz persze, hogy a genderidentitás se a törvényjavaslattal jelenne meg először az olasz jogban, az olasz alkotmánybíróság (CC) egy 2015-ös (majd 2017-es) döntésében kimondta: a nemváltoztatás joga azt is megilleti, aki nem esett át nemváltoztató műtéten – azaz a biológiai neme ugyan nem változik, de a genderidentitása alapján kérheti a nemének (és ennek megfelelően a nevének) okiratokban történő megváltoztatását.

A Vatikán a nemzetközi jogot is mozgósítja a törvényjavaslat ellen

Noha a Vatikán már az alsóházi szavazás előtt is bírálta a javaslatot, az egyházi kritika szintet lépet azzal, hogy – amint a jobboldali liberális Corriere della Sera napilap nyilvánosságra hozta hétfőn – egy hivatalos dokumentumban tiltakozik a pápai állam Rómánál a törvény ellen, és az olasz állammal fennálló nemzetközi szerződésére – azaz az 1984-ben módosított 1929-es konkordátumrahivatkozva

követeli: a törvényt módosítsák, mert az szerintük jelenlegi formájában sérti Olaszországnak a katolikus egyházzal és a Vatikánnal szemben fennálló nemzetközi jogi kötelezettségeit.

Így különösen az olasz katolikusok azon államilag elismert jogát, hogy hitüket gyakorolhatják, és nem korlátozzák ebben őket – márpedig a Vatikán értelmezése szerint a Zan-törvényjavaslat előírásai olyan kötelezettségeket rónának a katolikusokra és intézményeikre, amelyek szembemennek a katolikus hit alapelveivel. A tiltakozó jegyzék átadását aztán az Osservatore Romano, a pápai állam hivatalos napilapja is elismerte.

A konkordátumot még 1929-ben kötötte a Mussolini-féle Olaszország a pápai állammal, erre azért volt szükség, mert a két fél – miután 1870-ben az olasz csapatok elfoglalták a pápai államot és Rómát – nem ismerte el egymást, ami miatt az olasz állam Mussolini előtt még élesen antiklerikális volt (a katolikusoknak az első világháborúig meg is tiltotta a pápa, hogy résztvegyenek az új olasz állam politikájában).

Mussolini ezzel szemben kiegyezett a pápai állammal (gyakorlatilag ezzel jött létre a Vatikán), egyben 1929-ben államvallásként ismerte el a katolicizmust, és kötelezte magát a katolikus tanítással egyező állami jogalkotásra (például a válás megtiltására). A második világháború után az alkotmánybíróság aztán ezen kötelezettségeket több ponton is fellazította. De csak 1984-re sikerült a konkordátumot lényegileg módosítani, amelynek révén a katolicizmus se számít már államvallásnak – de továbbra is az állam tartja el anyagilag a katolikus egyház legtöbb intézményét, és adókedvezményekben részesülnek. Már az 1948-as alkotmány azonban deklarálta valamennyi vallás egyenlőségét, az alkotmánybíróság pedig egy 1989-es döntésében kimondta:

a laicizmus (azaz az állam és az egyház szétválasztása) mindenek feletti alkotmányos elvet jelent Olaszországban.

Fellángoló antiklerikalizmus?

A vita azonban, hogy mennyire szól bele a Vatikán az olasz belpolitikába, mindig jelen volt. Korábban a Kommunista Párt, valamint a Radikális Párt – amelynek a magyar származású pornószínésznö, Cicciolina volt a szenátora –, jelenleg pedig

az Öt Csillag Mozgalom határozta meg magát élesen antiklerikálisként.

Az Öt Csillag Mozgalom korábban egyenesen követelte a katolikus egyház adókedvezményeinek feloldását, és azt, hogy a papokat ezentúl ne az állam, hanem a hívek finanszírozzák. Ez a helyzet persze változott azzal, hogy mára a mozgalom szellemi vezetője az egykori szaléziánus diák, Giuseppe Conte jogászprofesszor lett, aki jó kapcsolatokat ápol a Vatikánnal. Emellett azon Demokrata Párt – amelyhez a törvényjavaslatot kidolgozó Zan is tartozik – sem élesen egyházellenes, ugyanis a párt az 1990-es években a posztkommunisták és a baloldali katolikusok egyesüléséből jött létre.

Lesz-e kompromisszum?

Mindazonáltal az utóbbi időben a Vatikán és az olasz politika konfliktusa főleg a jobboldalt érintette, a katolikus egyház ugyanis élesen ellenezte Matteo Salvini menekültpolitikáját. A legolvasottabb katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana 2018-ban – a bibliai „Távozz tőlem, Sátán” felszólításra utalva – azt írta címlapján: „Távozz tőlem, Salvini!” Több olasz katolikus püspököt az is felháborított, hogy Salvini rendszeresen politikai céljaira használt fel katolikus jelképeket – például rózsafüzéreket csókolgatott a tüntetésein.

A genderkérdésben azonban a Vatikán most a jobboldal mellé került.

A kérdés azonban az, hogy a baloldal – ahol a Demokratákon belül eleve erős a katolikus jelenlét, valamint az Öt Csillagnál már nem az egyházellenes Beppe Grillo a hangadó – felvállal-e egy olyan konfliktust az egyházzal, ami sokban a 19. századi vitákra emlékeztetne – azaz, hogy mennyi beleszólást lehet az egyháznak meghagyni állami kérdésekben.

Mario Draghi jelenlegi miniszterelnök is nehéz helyzetben van. Egyrészről a kormányában balközép és szélsőjobboldal egyaránt ott ül. Másrészről jezsuita növendékként eleve nagyon jó kapcsolata van a Vatikánnal, feltételezések szerint eleve a Vatikán javasolta őt a kormányfői posztra is. Draghi azonban nem látszik engedni a mostani vitában, és megüzente a Vatikánnak: ugyan az olasz állam komolyan veszi nemzetközi jogi kötelezettségeit – és ezért arra nyitott, hogy még egyszer a konkordátum alapján is vizsgálják meg a Zan-törvényjavaslatot –,

az olasz állam laikus, azaz nem enged egyházi beleszólást.

A Vatikán többször akarta befolyásolni az olasz politikát, és volt, hogy éppen katolikus politikusok – mint most Draghi – szegültek vele szembe. Az 1950-es években, amikor a Vatikán a kereszténydemokraták, fasiszták és monarchisták szövetségét akarta, Alcide de Gasperi kereszténydemokrata miniszterelnök nemet mondott rá. De a kereszténydemokraták akkor sem engedtek a vatikáni nyomásnak, amikor Olaszország 1974-ben engedélyezte – amúgy népszavással – a válást, majd 1981-ben az abortuszt.

De ha Draghi engedne is most, akkor se tudna mit csinálni, elvégre a törvényjavaslatot nem a kormány, hanem egy képviselő nyújtotta be, arról pedig a felsőháznak kell majd szavaznia. Az alsóház elnöke – ahol a javaslat már tavaly novemberben átment –, az ötcsillagos Roberto Fico azt mondta: nem érdeklik a Vatikán szempontjai, az olasz államban a törvényeket a parlament hozza, azaz csak a parlamentnek van joga dönteni arról, mi legyen törvény.

„Parlamentként nem fogadunk el semmiféle beavatkozást, a parlament a szuverén, és az is marad” – vágott oda a püspököknek a politikus.

A Vatikán is visszavett a hét elejei keménykedésből, és Pietro Parolin szentszéki államtitkár – gyakorlatilag a pápa után második legfőbb vatikáni közjogi méltóság – közölte: a Vatikán messzemenőkig tiszteletben tartja az olasz állam laicista jellegét és az olasz parlament szuverenitását, azaz „nem akarjuk blokkolni a törvényt”, ők csak azt szeretnék, ha a Zan-törvényjavaslat pontosabban határozna meg bizonyos fogalmakat, mert szerinte a mostani fogalomkészlet túl tág értelmezéseknek adhat teret – akár éppen a katolikus katekizmus tanítását is büntetendő homofóbiának minősítve.

Parolin közvetve ezzel a Vatikán külügyeit intéző kollégájának, Paul Richard Gallagher püspöknek a lépését is bírálta, elvégre az ő ötlete volt, hogy a Vatikán hivatalos jegyzékben és a nemzetközi jogra hivatkozva tiltakozzék a Zan-törvényjavaslat ellen. Parolin azt hangsúlyozta: nem akarták nyilvánossá tenni a tiltakozást, ezért belső dokumentumként adták csak azt át Olaszország vatikáni nagykövetének. Parolin szerint szerencsétlen, hogy az ügy kikerült, de ő is számolt heves reakciókkal.

Balhé az Öt Csillagban

Egy valamit azonban mindenképpen elért a Vatikán:

megint kitört a balhé az Öt Csillagon belül, ahol egyesek az antiklerikális Grillóval, mások a Vatikán-barát Contéval tartanának.

Conte és Grilló egymásnak szólogat be napok óta, Grillo pedig azt üzente neki: „szükséged van rám, ezt meg kell értsed”, majd egy szóviccel azt mondta az ötcsillagos politikusoknak, hogy ő nem „egy C….e”, ami

egyszerre utal a Conte és a seggfej (coglione) szóra.

Renzi segítene megint

Emellett a Draghi-kormány pártjai is összevesztek azon, hogy most mi lenne a teendő. Miközben a demokraták, az ötcsillagosok és a szélsőbaloldali Szabadok és Egyenlőek (LeU) szenátusi frakcióvezetői kijelentették: nem lehet a törvényjavaslatot bizottsági szakaszba visszaküldeni, ott már az átment, azaz most már a szavazásnak kell jönnie, a Conte-kormányt idén sikeresen szétverő

Matteo Renzi – aki maga a toszkán balkatolikus világból érkezett a politikába – Salviniékkel és Berlusconiékkel ért egyet:

vegye végig a szenátus igazságügyi bizottsága a Zan-törvényjavaslatot. Matteo Salvini, a Lega elnöke a katolikus Avvenire napilapnak azt mondta: pártja azt szeretné, hogy a törvényben csak a homofóbia legyen tiltott, a szerinte ideológiai részeket – azaz a genderidentitás védelmét – ki kellene venni.

A Renzi-párt is felajánlotta, hogy szívesen közvetít a felek között, ami persze a volt kormányfő Renzinek megint csak arra lehet jó, hogy vitát szítson és előtérbe kerüljön a még mindig csak 2-3 százalékon álló Italia Viva pártjával.

NYITÓKÉP: Vatikán-ellenes tüntetés Rómában / Arcigay, FB

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek