A legdemokratikusabb diktatúra és a legdiktatórikusabb demokrácia? Irán elnököt választ!

Szerző: Papp Gábor
2021.06.19. 18:40

Iránt komolyan megviselte a koronavírus-járvány, a gazdaság romokban, a jelenlegi elnök Hasszan Róháni pedig nem tudta azt rendbe tenni. A reformer és mérsékelt jelölteket vallási okokra hivatkozva diszkvalifikálják, de az emberek óriási elégedetlensége ellenére sem várható egy újabb forradalom, hiszen az eddigiek sem hoztak változást. Szakemberekkel elemeztük ki az iráni politika természetét és az elnökválasztás után várható eseményeket.

A legdemokratikusabb diktatúra és a legdiktatórikusabb demokrácia? Irán elnököt választ!

Az Iráni Iszlám Köztársaságról legtöbbször az Egyesült Államokkal történő összetűzései, az Izraellel való regionális versengése, nukleáris céljai és borzalmas emberellenes cselekedetei kapcsán hallani a médiában. Mindezek mellett pedig egy színtiszta diktatúra képe ugrik be az országról: így nem meglepő, ha felkapjuk a fejünket arra, hogy ott hamarosan választások lesznek. A június 18-án esedékes elnökválasztás kapcsán szakértőket kérdeztünk arról, hogy hogyan is kell elképzelni egy választást Iránban és milyen következményei lehetnek.

Jelenleg Iránt sokszor teokráciaként írják le, azonban ez a nyolcvanas évek óta sokat változott, és nagy mértékű szekularizáción ment azóta keresztül. Az Iszlám Köztársaság összetettségét az is mutatja az állandó frakcióharcok mellett, hogy vannak vallásos intézmények, illetve választott intézmények is. A 2013-ban megválasztott mérsékelt elnök,

Hasszan Róháni fő feladata a gazdaság rendebtétele lett volna, amit nem sikerült elérnie, és az infláció mértéke jelenleg is 30 és 40 százalék között mozog,

amire rájön a  koronavírus teljes félrekezelése és az egyre magasabb apátia a választók körében.

Sokkal színesebb a politika, mint gondolnánk

Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa elmondta, hogy az iráni politikai rendszerben keverednek az autoriter és a demokratikus jegyek. Bár az 1979-es iszlám forradalom után hatalomra került elit továbbra is kezében tartja a hatalmat, a rendszer teret enged egy bizonyos mértékű politikai versengésnek, amíg az egyes politikai szereplők elfogadják a rezsim által írt játékszabályokat. Így amellett, hogy ez a rendszer amúgy is gyenge legitimitását erősíti, a választók egy politikailag szűrt mezőnyből ki tudják választani a számukra legszimpatikusabb alternatívát.

A JELENLEGI ELNÖK, HASSZÁN RÓHÁNI NEM TUDTA RENDBE TENNI AZ IRÁNI GAZDASÁGOT. FORRÁS: AZ IRÁNI ELNÖKI HIVATAL GALÉRIÁJA

Ablaka Gergely, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa úgy véli, hogy a Közel-Kelet más rezsimjeihez képest – Szíria, Törökország vagy Egyiptom – az országnak van egyfajta politikai mozgástere és pluralizmusa.

Bár az utolsó szó valóban ajatollah Ali Khameneié – aki az ország lefelsőbb vallási vezetője –, az elképzelésekkel ellentétben Irán nem egy nagyon zárt szultanisztikus rendszer,

és van egyfajta versengés, ami a rengeteg hatalmi szereplőnek és színes politikai elitnek köszönhető. Majd hozzátette, hogy az 1979-es forradalom óta az országot állandó frakcióharcok jellemzik, hiszen óriási ellentétek vannak a politikában, ami a választásokkor a kampányban szépen megmutatkozik: „A vörös kereten belüli versenyben van egy, a maga módján igen színes kampány, ahol tömegrendezvényeket tartanak, plakátokat helyeznek ki, tévévitákat csinálnak, de még a közösségi média is fontos szerepet kap. Ez szintén nem jellemző a térségre.”

EBRAHÍM RAÍSZI, AZ ELNÖKVÁLASZTÁS LEGESÉLYESEBB JELÖLTJÉNEK HÍVEI. FORRÁS: EBRAHÍM RAÍSZI / INSTAGRAM

Szalai szerint bár a nemzetközi megfigyelők általában a konzervatív vagy principalista nevű tábor, a mérsékeltek, valamint a reformerek közötti versengésként írják le az iráni politikát, ez pontatlan, mivel nincsenek a táboroknak egy az egyben megfeleltethető pártok, vagy mert sokszor elég erős törésvonalakról beszélhetünk egy táboron belül is.

Az elmúlt évtizedekben kialakult egyfajta politikai libikóka: nyolc évig a mérsékeltek, majd utána a principalisták adják az elnököt. 2005 és 2013 között Mahmud Ahmedinedzsád volt az elnök, aki igazi keményvonalas konzervatívnak számított, aki rendszeresen fenyegette Izraelt, és nagyban növelni kezdte az ország nukleáris kapacitását, amit komoly gazdasági szankciók követtek. Jelenleg pedig egy mérsékelt időszak végén vagyunk, amelyet Hasszan Róháni elnöksége dominált 2013 és 2021 között. 

A principalista fordulat már megindult a tavalyi parlamenti választásokkal, és az elnökválasztásokban csúcsosodik ki.

Idén közel 600 jelölt adta le a jelentkezését, amiből az Őrzők Tanácsa – egy 12 tagból, jogászokból és papokból álló testület, ami alkotmányos és vallási szempontból vizsgálja az indulókat – csupán hétnek engedélyezte az indulását. Így leginkább vallási indokokra hivatkozva kizárták többek között az igen népszerű volt házelnököt Ali Laridzsánit, a jelenlegi elnök Róháni helyettesét, a volt elnökötMahmud Ahmedinedzsádot, de az Iszlám Köztársaság alapítójának unokáját, Hassan Khomeinit is.

Tét nélküli verseny?

Ablaka Gergely kifejtette, hogy az elnöki pozíció – elnököt négyévente választanak Iránban, és egy ember egyszer választható újra – már csak azért is fontos, mert amellett, hogy a rezsim jelképe, ő képviseli az országot külföldön. Az elnök szerepe van annyira széles, hogy a legfőbb vallási vezető által szabott vörös kereten belül van lehetősége meghatározni egyes szakpolitikáknak az irányát. Ez majd aztán abban fog megmutatkozni, hogy kiket nevez ki a stratégiai minisztériumok vezetésére, milyen gazdasági igazgatást fog kezdeményezni, és hogyan képzeli el a költségvetés kidolgozását – mondja Ablaka.

A részvételi arány alakulása már a tavalyi parlamenti választásokkor is 1979 óta a legalacsonyabb, csupán 42,5 százalékos volt. A kutatók szerint

ez a reformer és mérsékelt jelöltek diszkvalifikálásának, a koronavírusnak és annak volt köszönhető, hogy a rezsim nem tud érdemi választ adni az ország komoly gazdasági problémáira,

így jövőképet sem tud biztosítani az irániaknak. Ez az apátia most is kihívás a rezsimnekaminek a legitimitása már így is erősen megtépázott a gazdaság állapota és a választásokba való beleszólás folytán.

Szalai Máté úgy véli, hogy az esélyes befutó Ebrahim Raíszitől, aki a legfőbb bírói pozíciót tölti be jelenleg – tőle nem várható stratégiai változás, csupán a tendenciák folytatása. Tehát a Bécsben megkezdett nukleáris tárgyalások lassú és nehézkes folytatása, illetve a Kínához való közeledés. A jelenleg is zajló tárgyalások célja, hogy az Egyesült Államok elérje Irán visszatérését a 2015-ös nukleáris megállapodásba, ami fékezte az ország nukleáris hatalommá való előlépését bizonyos szankciók feloldásáért cserébe, és amit Donald Trump 2018-ban felrúgott.

EBRAHÍM RAÍSZI MÁR 2017-BEN IS VERSENYBE SZÁLLT AZ ELNÖKI SZÉKÉRT, MOST NAGY ESÉLYE VAN RÁ, HOGY MEGSZEREZZE. FORRÁS: MOHAMMED ALI MARIZAD / WIKIMEDIA COMMONS

Ablaka Gergely amellett, hogy szintén nem számít a regionális geopolitikai érdekek kapcsán változásra, elmondta, hogy az elnök legnagyobb kihívása egyértelműen a gazdaság rendbetétele lesz. Majd azzal zárta, hogy az emberek óriási elégedetlensége ellenére sem várható egy újabb forradalom tekintettel arra, hogy az eddigiek sem hozták meg azt a változást, amit vártak. Szerinte viszont

a rezsim esetleges megdőlése után sem mondana le Irán az atomról, mivel az a modernitás és a nagyhatalmi státusz jelképe.

Közben a Foreign Affairs arról írt, hogy az 1997 óta megrendezett elnökválasztások fordulópontjához érkezhettünk. Nem csak azért, mert majdnem biztos, hogy Ebrahim Raíszi lesz a befutó, de azért is, mert engedékeny személyében a Legfőbb Vezér könnyen véghez tudna vinni átfogó változtatásokat az iráni politikai rendszerben. Mint az ország elnöki rendszerét egy parlamentárisra, vagy a legfőbb vezéri pozíciót egy többtagú tanácsra cserélni.

Amíg a parlamentáris rendszer csökkentené az elnök és a legfőbb vezér hivatala közti ellentéteket az első javára, és egyszerűbbé tenné a parlament számára az elnök személyének leváltását vagy eltávolítását, addig a legfőbb vezér pozíciójának eltörlésével szerintük Khamenei saját fiának és családjának befolyását akarja bebiztosítani esetleges halála után – mivel az egyszemélyes legfőbb vezető hiányában nem összpontosulna annyi hatalom az utóda kezében, hogy a családját egy csettintéssel eltávolítsa a jelenlegi befolyásos pozíciójából.  

NYITÓKÉP: Ebrahím Raíszi egy 2016-os eseményen. Mostafameraji / Wikimedia Commons

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek