Magyarország többet profitál a határon túliakból, mint amennyi pénzzel támogatja őket

Szerző: Renczes Ágoston
2021.06.17. 07:16

Hogyan sikerült megegyezni a közös felvidéki magyar párt létrehozásáról, és hol tartanak most a tárgyalások? Miért nem kell a határon túli magyar politikusoknak állást foglalni magyarországi belpolitikai kérdésekben? Miért fontos, hogy a magyar állam támogassa a határon túli magyar közösségeket? Mózes Szabolcs, a felvidéki Összefogás elnöke arról is beszél, kell-e valamilyen politikai elvárást teljesíteniük a Magyarország által támogatott szervezetnek. Interjú.

Magyarország többet profitál a határon túliakból, mint amennyi pénzzel támogatja őket

Az Összefogás még a 2020-as választás előtt azzal a szándékkal alakult, hogy egyesíti a szlovákiai magyar pártokat, mert látható volt, hogy sem a Híd, sem az MKP nem fog egyedül bejutni a parlamentbe. 2020-ban a Híd nélkül, a Magyar Közösség Pártja körül létrejött Magyar Közösségi Összefogásnak sem sikerült bejutnia a parlamentbe, újraindultak a tárgyalások, majd hosszú és fordulatos folyamat eredményeképp létrejött a Szövetség. Januárban viszont úgy tűnt, az MKP és a Híd az Összefogás, azaz önök nélkül „helyezi új alapokra” a szlovákiai magyar politikát, aztán mégis létrejött a hármas szövetség. Mi okozta ezt a kívülről nézve váratlan fordulatot?

 

Egyértelműen azért jött létre ez a hármas szövetség, mert a Híd és az MKP is tudták jól, hogy a kettesüknek nincs értelme és jövője, nem tudnák kihasználni azt a potenciált, ami egy hármas pártszövetségben benne van: az árkok betemetését, a felvidéki közélet megújítását és hitelességének visszaállítását.

 

Ellenkezőleg: egy új árkot ásnának ki, a régi és az új magyar politika közötti árkot, ami már csak praktikus okokból nézve is szerencsétlen lenne. A magyarok aránya Szlovákiában ugyanis 9-10 százalék, amit egy 5 százalékos bejutási küszöbnél gyakorlatilag nem lehet értelmes módon felezni vagy harmadolni külön pártokra.

 

Ha tetszik, ha nem: nem lehet külön magyar baloldali vagy magyar liberális-konzervatív párt.

 

Egy választási listának és ideális esetben egy pártnak vagy pártszövetségek kell létrejönnie. Mi a megalakulásunk óta azt mondjuk, hogy ez a pártszövetség minél szélesebb legyen és ebben a hármasban alakuljon. Egész végig töretlenül ezen dolgoztunk. Örültünk neki, hogy hárman tudjuk folytatni.

 

A már a Hidat, az MKP-t és önöket is tartalmazó új párt, a Szövetség létrejöttét a márciusi kormányválság alatt jelentették be, amikor benne volt a pakliban, hogy előrehozott választás jön. Nem inkább ez volt az oka ennek a fordulatnak?

 

Ez egy népszerű narratíva, de nem ez volt az oka. A Szövetség létrejöttéről szóló bejelentést egy többhetes intenzív tárgyalássorozat előzte meg. Amikor ez elkezdődött, még egyáltalán nem volt arról szó, hogy Igor Matovič távozik a miniszterelnöki posztról. Igaz, hogy a kormányválság csúcsán jelentettük be a Szövetség létrejöttét,

 

de csak „optikai csalódás”, hogy a kettőnek lenne köze egymáshoz.

 

A tárgyalások során önöknek főleg a Híddal voltak vitáik. Sokan a Hidat tartják felelősnek a szlovákiai magyar politika megosztottságáért; vannak, akik szerint már eleve a megalapítása volt az ősbűn, mások a Fico-kormányban való részvételt róják fel nekik, megint mások azt, hogy a Kuciak-gyilkosság után sem hagyták ott a Fico-kormányt. Önök hogyan látják a Híd szerepét a szlovákiai magyar politikában?

 

Nem biztos, hogy akkor a legszerencsésebb ilyen mélyfuratokat végezni, amikor épp egy pártszövetséget hozunk velük létre. Ezzel persze nem elmenekülni akarok a kérdés elől, csak utalni szeretnék a helyzet érzékenységére.

 

Mi alapvetően azon a véleményen voltunk, hogy a 2016-os kormányra lépés egy katasztrofális döntés volt a Híd részéről. Nem állja meg az az érvelés a helyét, hogy akkor még nem lehetett sejteni, hogy a Fico-féle Smer milyen, hiszen már akkor is komoly tüntetések zajlottak ellene, és a Kočner-féle féle ügyekről már akkor is cikkezett a sajtó. Összességében világos volt a korrupciós háttér és az is, hogy a Smer maffiaállamot épít.

 

Azzal, hogy a Híd meghozta ezt a katasztrofális döntést, gyakorlatilag ellehetetlenítette annak a lehetőségét, hogy még egyszer önállóan bejusson a parlamentbe. Ez nemcsak a szűkebb pártvezetés problémája; a szlovákiai magyar társadalom számára is egy törés volt a 2016-os kormányra lépés.

 

2016-ig ugyanis az a narratíva élt, hogy

 

a magyarok politikai képviselete mindig a demokratikusabb, prosperálóbb Szlovákiát építő politikai erőkkel van egy táborban:

 

a kilencvenes években a Mečiarral szembeni demokratikus táborba tartoztak a magyar pártok, később a Fico-Slota-Mečiar-szövetséggel álltak szemben. Ebben a Híd koalícióra lépése a Smerrel és az SNS-szel törést jelentett, az pedig még tragikusabb döntés volt, amikor a Kuciak-gyilkosság után sem léptek ki koalícióból, hogy ne jöhessen előrehozott választás.

 

Az egy másik kérdés, hogy a Hídnak a megalakulása hogyan és milyen körülmények között történt. A 2009-2010-es események szintén rendkívül szerencsétlenek voltak, az MKP és a Híd oldalán is voltak politikusok, akik hozzátették a magukét ahhoz, hogy kettéosztódjon a szlovákiai magyar politikai közeg. Már akkor érezni lehetett, hogy ennek középtávon és hosszú távon is káros hatásai lesznek – ez sajnos beigazolódott.

 

Úgyhogy mindezt rendbe kell tenni. Nemcsak az volt a célunk, hogy összefogjuk a politikai szcénát, hanem az is, hogy meghaladjuk az ellentéteket. A személyi mellett szükséges egy tartalmi restart is, hogy a szlovákiai magyar politika sokkal hitelesebbé tudjon válni a mondanivalójában is.

 

Az Összefogás vezetőségében korábbi hidas politikus is van Nagy József személyében. Ez is ebbe a konszenzusteremtésbe illeszthető bele?

 

Abszolút. Mi sosem állítottuk azt, hogy mindenki meg van bélyegezve, aki valaha is a Híd környékén járt.

 

Ezt a helyzetet csak úgy lehet feloldani, ha létrejön egy egységes magyar párt. Nagyon fontos, hogy ez a párt mind személyi, mind tartalmi szempontból hiteles legyen és nagyon erősen képviselje a megújulás eszméjét.

 

 

A két elődpárt választótábora limitált, ráadásul az elmúlt tíz évben csak zsugorodott. A legfőbb missziónk az, hogy azt a tömeget, amelyik elfordult a felvidéki magyar politikától, visszafordítsuk a politika felé. A politikától elfordult választók sokkal többen vannak, mint amekkora az egyik vagy másik elődpárt választótábora. Ha őket nem sikerül hatékonyan megszólítani, akkor az egész sikertelen lesz.

 

Ezek a választók most szlovák pártokra szavaznak?


Vagy nem szavaznak, vagy pedig szlovák pártokra szavaznak: ezt mutatta a 2020-as választáson készült exit poll is. Soha korábban nem volt ekkora támogatottsága szlovák pártoknak a magyarok lakta régiókban, mint ekkor. De egyébként logikusan ez jön ki az eredményekből is: látni, hogy az elmúlt tíz év során folyamatosan csökken a magyarlakta vidéken a választási részvétel.

 

Az MKP és a Híd már decemberben be akarták jelenteni az Összefogás nélkül az új párt megalapítását, az akkori sajtótájékoztatójukon, amin végül ön is felszólalt, azt mondta, hogy az MKP és a Híd még azt sem döntötte el, hogy hogyan viszonyuljanak az – akkor még – Matovič-kormányhoz, valamint Magyarország kormányához. A Híd mindkettővel szemben kritikus, Berényi József, az MKP erős embere viszont Matovič tanácsadója volt, az MKP pedig a Fidesz stratégiai partnere. Az új pártban, a Szövetségben van egyezség arról, hogy hogyan viszonyuljanak a szlovák kormányhoz, a magyar kormányhoz, mit kommunikáljanak feléjük?

 

Az akkori események és az utána következő hetek eseményei is bizonyították, hogy teljesen más kommunikáció zajlott mind a magyar, mind pedig a szlovák kormánnyal kapcsolatban. A tavasz folyamán viszont jelentős előrelépés történt ebben is: a másik két pártnak sikerült ahhoz a megoldáshoz közelítenie, amit mi ajánlottunk és amit 2019 ősze óta folytattunk.

 

A mindenkori magyar kormánnyal nagyon fontos a partneri viszony kiépítése, hiszen a magyar alaptörvény is előírja a magyar kormány számára, hogy próbálja elősegíteni a határon túli magyarok helyben maradását.

 

Ugyanakkor tartózkodnunk kell attól, hogy szlovákiai magyar egységpártként beleártsuk magunkat a magyarországi belpolitikai vitákba,

 

és megpróbáljunk igazságot tenni. Ezt a szlovákiai magyar választó – pláne, hogy a felvidéki magyar társadalom is megosztott ezekben a kérdésekben – sem várja el tőlünk, a magyarországi pedig végképp nem.

 

A pártszövetség célja az, hogy az egész – vagy majdnem az egész – magyar választói réteget lefedjük ideológiai és egyéb szempontból is: hogy mindegyik választó meg tudja találni azt az okot, amiért erre a szövetségre szavazhat. A legfőbb cél az, hogy mi itt meg tudjunk maradni magyar közösségként. Ennek a jogi, intézményes kereteit kell biztosítani és meg kell szüntetni Dél-Szlovákia hátrányos megkülönböztetését, gazdaságilag talpra kell állítani a régiót.

 

Ha mi ezek helyett elkezdünk azzal foglalkozni, hogy ki kinek szólogat be a budapesti parlamentben, azzal még inkább meg fogjuk osztani az e téren egyébként is megosztott választóinkat, és sokkal nehezebb lesz elérni a saját céljainkat.

 

Ráadásul olyan ügyekkel tennénk ezt, amelyeket mi nem tudunk megoldani, hiszen nem a magyarországi választáson indulunk.

 

A többség azt várja tőlünk, hogy az itteni problémákat oldjuk meg.

 

A Matovič-kormányt illetően pedig kezdettől fogva a konstruktív ellenzéki viszonyra törekedtünk. Nem klasszikus „fejetlen” ellenzéki politizálást akarunk folytatni, ahol ha süt a nap, ha esik az eső, a kormányt fogjuk érte kritizálni. Viszont ahol kell, ott rámutatunk a problémákra: ilyen például az állampolgársági törvény, amit nem sikerült megnyugtatóan rendezni, de ilyen a kormány infrastruktúrafejlesztési terve is, amely gyakorlatilag lenullázza a dél-szlovákiai útfejlesztéseket az elkövetkező nyolc évben. Kormányzati szerepben az lesz az első dolgunk, hogy bezúzzuk azt a dokumentumot és egy másikat írjunk helyette.

 

Tehát ön azt mondja, hogy a szlovákiai magyarok csak egy kis része várja el a szlovákiai magyar politikusoktól, hogy foglaljanak állást magyarországi ügyekben. Viszont ha megnézzük a szlovákiai magyar közéletet vagy az internetes fórumokat, majdnem ugyanolyan késre menő vitákat látunk ugyanazokról a témákról, mint a magyar belpolitikában: mintha a szlovákiai magyar közélet a magyarországi leképeződése lenne.

 

Ez pont az támasztja alá, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy beleálljunk ezekbe a parttalan vitákba. Teljesen mindegy, hogy mit gondolok erről vagy arról a forró magyarországi ügyről, ha egyszer Szlovákiából nem tudom azt megoldani. Ha ezekbe a dolgokba beleállnánk, szétesne a pártszövetség: hogyan nézne ki az, hogy a párt egyik fele ezt kommunikálja, a másik fele meg azt?

 

Azt, hogy mindez mennyire fontos téma az itteni magyar választók között, nagyon nehéz megítélni. Ódzkodnék attól, hogy a facebookos vitafórumok ebben lakmuszpapírok legyenek: sokszor véleménybuborékok alakulnak ki, párszáz nagyon aktív kommentelő elég ahhoz, hogy valami sokkal fontosabbnak és nagyobbnak látszon, mint amekkora valójában.

 

A szlovákiai magyar politikusok – ha változó intenzitással is, de – mégis egyértelműen kifejezik a viszonyukat a magyar belpolitikához: a Híd politikusai korábban rendszeresen bírálták a magyar kormányt; az MKP, ha nem látványosan, de támogatja Orbán Viktor politikáját; Gyimesi György, a mostanában leginkább előtérben lévő OĽaNO-s politikus nyíltan orbánista.

 

E téren látok előremozdulást: ha csak az elmúlt pár hónap megnyilvánulásait nézzük, nem látszik, hogy kiélezetten megjelent volna, hogy például az MKP mond valamit, a Híd annak az ellenkezőjét, és kontráznak egymásra, hogy ki mondja hangosabban. Abba az irányba megy a történet, amit mi üdvösnek tartunk.

 

A Szövetség márciusi bejelentése óta nem sok minden történt. Június közepén tesszük fel a kérdést: most akkor lesz Szövetség vagy nem?

Bejelentettük, hogy lesz és azon dolgozunk, hogy legyen is.

Két jelentős kompromisszumot kötöttünk: az első önmaga a bejelentés volt. Ahogy a szólás is mondja: amíg nem egyeztünk meg mindenben, addig semmiben nem egyeztünk meg. Mi ehhez tartottuk magunkat, de láttuk, hogy a két partner teljesen másként látja, és azt sem akartuk, hogy különböző helyekről, egyes pártmédiákból azzal rágalmazzanak bennünket, hogy nem akarjuk az egységet, holott ezen dolgozunk az elejétől.

Tehát belementünk, hogy jelentsünk be egy alapcsomagot,

és utána még tudunk tárgyalni, meg tudjuk beszélni a technikai részleteket. Őszintén, én sem gondoltam, hogy ez ennyire el fog húzódni.

A SZÖVETSÉG LÉTREHOZÁSÁNAK BEJELENTÉSE MÁRCIUSBAN

A másik jelentős kompromisszum az volt, hogy lemondtunk az előválasztásról. Úgy gondoltuk, hogy ha a teljes szlovákiai magyar közéletet lefedő pártszövetséget akarunk létrehozni és meg akarjuk szólítani az összes szlovákiai magyar választót, hogy egyetlen pártja legyen a felvidéki magyarságnak – mert a matematika nem enged ebből a szempontból –, akkor a labdát passzoljuk oda a választóknak: ők döntsék el, milyenek legyenek az erőviszonyok ezen a párton belül, ki legyen a párt elnöke, alelnöke, valamint legfőbb tisztviselői. Úgy láttuk, hogy ez nagyobb legitimitást is adna az új pártnak.

Ebbe nem akartak beleegyezni a partnereink, és amikor láttuk, hogy erre semmiképp sem lesznek hajlandók, azt mondtuk: egyezzünk meg abban, hogy hogyan fognak az egyes platformok egymáshoz viszonyulni a leendő párt különböző szintjein – vagyis, hogy ki hova kit fog jelölni és milyen belső logika szerint fog működni. Ez a megállapodás úgy néz ki, hogy a leendő párt elnökét nem a választók fogják megválasztani, hanem az MKP jelöli majd, akit konszenzusosan megválasztunk: a másik két platform bele kell egyezzen az MKP által jelölt személybe. Az Országos Tanács elnökét a Híd adja, a szakmai alelnököt pedig – aki a tartalmi, szakmai részért felel – pedig az Összefogás.

Ez volt az a kőbe vésett egyezség, amit bejelentettünk, innen folytatódtak a tárgyalások. Jelenleg az alapszabály megírásának utolsó fázisánál tartunk, a különböző működési módozatokon, jelölési szabályzatokon dolgozunk.

Mekkora esélye van annak, hogy mégse lesz Szövetség?

Mi azon dolgozunk, hogy ennek semmi esélye ne legyen.

Értelemszerűen addig, amíg az alakuló párt kongresszusa véget nem ér, és nem került pecsét a papírra, nem lesznek megválasztva a tisztségviselői és nem lesz elfogadva az új alapszabályzata, addig ennek matematikai esélye még mindig lehet, de erről végképp nem akarok spekulálni. Mi mindent megteszünk azért, hogy a Szövetség létrejöjjön, és úgy látjuk, a két partner is így tesz.

A magyar kormány nagy összegekkel támogatja a határon túli magyar közösségeket, iskolákat, templomokat újít fel, vannak vállalkozói támogatások, viszont sokan azzal vádolják a kormányt, hogy egyrészt átláthatatlanok ezek a támogatások, másrészt szelektíven osztják őket. Ön ezt hogyan látja?

Ha innen nézzük, akkor azt látjuk, hogy számos intézmény – akár közintézmény is – magyarországi támogatás nélkül egyszerűen nem tudna működni, vagy létrejönni sem tudott volna. Az itthoni szlovákiai támogatási rendszer aluldimenzionált, sőt bizonyos támogatásokkal nem számol:

például a Fórum Intézet, ami egy akadémiai kutatóintézet, civil szervezetként működik, nem része az állami akadémiai hálózatnak,

civil szervezetként pedig nem pályázhat a működésére szlovák forrásokért. Hiába fizetünk mi itt ugyanúgy adót, mint szlovák polgártársaink, a Fórum Intézet bizonyos támogatásokat csak Magyarországról tud beszerezni – de ez csak egyike a példáknak, a sort lehetne tovább folytatni a Csemadokkal, vagy más civil szerveződésekkel.

A magyarországi támogatás éppen ezért létfontosságú eszköz, nekünk pedig a fő feladatunk a következő egy-két kormányzati ciklusra az lenne, hogy az itteni lehetőségeket jelentősen bővítsük, mert ahhoz képest, hogy mennyien vagyunk és mennyi adót fizetünk be, sokkal kevesebbet kapunk vissza.

Ez pedig nemcsak abban mutatkozik meg, hogy mennyivel kevesebb az útfelújítás Dél-Szlovákiában, vagy mennyivel kevesebb autópálya épül Dél-Szlovákiában – egészen konkrétan semennyi –, hanem ez a felvázolt intézményi támogatásban is megmutatkozik. Nagyon jó, hogy létrejött a Híd kormányzása alatt a kimondottan a kisebbségi kultúra támogatására szolgáló Kisebbségi Kulturális Alap, de még abból is furcsa asszimetria szerint részesülünk, mert a népszámlálási adatok szerint a magyar közösségnek az alap forrásainak 70 százalékát kellene leosztani, ehelyett csak 50-52 százalékot oszt. Ez részben amiatt is van, hogy a kisebb lélekszámú kisebbségeket pozitívan diszkriminálják – és ez egy bonyolult szakmai kérdés, mert a romák esetében akár indokolt is lehetne a pozitív diszkrimináció, mert népszámláláson rendszeresen alulmérik őket, viszont egy jelentős részük magyar nyelvű, és ennek megfelelően magyar kultúrafogyasztó.

Mi, a legnagyobb kisebbség ebben is pórul járunk, és abban is, hogy a mi nyelvünk nem államnyelv. Ha megnéznénk, hogy a szlovák állam mennyi költ kultúratámogatásra és elemeznénk, hogy a Szlovák Nemzeti Színház vagy a Nemzeti Galéria költségvetése mekkora, akkor azt látnánk, hogy ezen intézmények tízszeresen, százszorosan több pénzből gazdálkodnak, mint a komáromi vagy a kassai magyar színház. Ha összehasonlítjuk az állam vagy a megyék által fenntartott szlovák kulturális intézmények büdzséjét a magyar intézmények büdzséjével,

akkor nem tíz az egyhez az arány, ahogy a népszámlálási arányból következne, hanem száz az egyhez, vagy ezer az egyhez.

A magyar állami támogatások tehát ezeket pótolják?

Abszolút! Illetve olyan jellegű fejlesztések valósulhatnak meg magyar állami pénzből, amiket egyébként valamilyen magánbefektetői mecenatúra alapján lehetne elképzelni – például úgy, hogy néhány milliomos összedob néhány százezer eurót, és abból valami létrejön –, csak hát még ez is gyerekcipőben jár, és itt visszaérünk ahhoz a körforgáshoz, hogy milyen Dél-Szlovákia gazdasági helyzete.

Gyakori vád a szlovákiai magyar közélet Orbán-kritikus részében, hogy aki pénzt fogad el Orbánéktól, az behódol neki. Ezzel önöket is támadták, hiszen az ön által vezetett Pozsonyi Szakkollégiumot is támogatja a magyar állam, és az Összefogás néhány politikusa vállalkozói támogatásban részesült. Behódolás-e pénzt elfogadni a magyar államtól?

A szakkollégium sok helyre pályázik – például a szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alaphoz is, és szokott onnan elnyerni támogatásokat –, persze nem működésre, hanem különböző programokra. Ezen logika alapján akkor az intézmény behódolt volna a Fico-kormánynak, mert akkor is pályáztunk? Vagy a Pellegrini-kormánynak, vagy a Matovič-kormánynak?

Az nem behódolás, ha pénzt fogadunk el egy állami intézménytől, amelynek az a feladata, hogy kisebbségi intézményeket támogasson.

Mi mindig a pályázati kiírás alapján pályázunk és vagy nyerünk, vagy nem nyerünk pénzt – általában egyébként szoktunk. Ettől még nem érzem magam úgy, hogy a Matovič- vagy az éppen aktuális Heger-kormánynak behódoltam volna. De ugyanezen logika alapján aki Interreg-pályázatból vagy uniós forrásból gazdálkodik, akkor az Brüsszelnek hódolt be?

Kvázi boszorkányüldözés azt mondani, hogy aki forráshoz jut bármilyen pályázatból, akár magyarországiból, az behódol. Már csak azért is, mert például a Baross Gábor Pályázati Alap – amely gazdaságfejlesztési alap, 3-5-10 ezer eurót lehet nyerni eszközvásárlásra – első vagy második kiírásából szinte mindenki nyert, aki pályázott.

Azért is nevetséges azt állítani, hogy valaki behódolt volna valahová, mert mit tudna ebből politikailag profitálni az, aki adta a pénzt? Szlovákiában ugyanis csak párezer ember vette fel a magyar állampolgárságot a Fico-féle ellentörvény miatt,

tehát még az a vád sem állná meg a helyét, hogy a magyar kormány „szavazatokat vásárol”.

Vagyis a „behódolásnak” még csak a politikai logikáját sem látom.

Olyan elvárást sem tapasztaltak, hogy nyíltan támogatniuk kell a támogatásért cserébe a magyar kormányt? 

Ha ez így lett volna, vagy így lenne, akkor én három-négy kérdéssel ezelőtt

éppen azt bizonygattam volna, hogy nekünk kőkeményen bele kell szállni a magyarországi belpolitikai vitákba,

az egyik vagy másik oldal mellett és győzködni kell a magyar választókat, hogy ezzel sokkal többet kell foglalkozni, mint azzal, hogy a Szoroskő alatt lesz-e alagút, vagy az R7-R2-es autópályát folytatják-e. De nem erről beszéltem és mi 2019 nyarától ebben is konzekvensek voltunk: végig arról beszéltünk, még az 2020-as választáson is, hogy nekünk itt sem pro, sem kontra álláspontot nem kell megfogalmaznunk. Innen nézve az lenne logikus, hogy ha lenne ilyen elvárás, akkor nem ezt állítanám két éve.

A kérdésünk arra vonatkozott, hogy volt-e ilyen elvárás. Lehetett olvasni olyan cikket a budapesti kormányközeli médiában, ami számonkérte, hogy miért nem támogatják önök Pozsonyban a magyar kormányt, miközben pénzt kapnak Magyarországról.

Igen, néha megjelennek ilyen írások, amikor valakik nem értik, hogy a támogatást a magyar állam egy bizonyos célra adja és nem arra, hogy valaki PR-tevékenységet folytasson. Azzal én nem tudok mit kezdeni, ha ezt nem tudják megérteni.

Ahogyan mi eljárunk és amit mi konzekvensen mondunk az elmúlt két évben, az pont azt mutatja, hogy nincs ilyen elvárás. Mert ha lenne és annak most meg kellene felelni, akkor teljesen másképp kommunikáltunk volna az elmúlt két évben.

Tehát ha lenne ilyen elvárás, azt teljesítenék?

Nincs ilyen elvárás.

Azt mondom, hogy ha hipotetikusan lenne ilyen elvárás és azt teljesíteni kellene, akkor két lehetősége van az embernek: vagy teljesíti, és kap támogatást, vagy nem teljesíti, és nem kap pénzt. Ha ez lenne a feltétele a támogatásoknak, akkor vagy változott volna a kommunikációnk az elmúlt két évben, vagy nem kaptunk volna támogatást, és nem lenne miről beszélnünk.

Viszont magyar kormányközeli média részéről nemcsak megfogalmazódik ilyen elvárás, hanem a 2019-es Gombaszögi Nyári Tábor esetében – aminek a szervezői és az Összefogás vezetése között jelentős átfedés van – mintha lett is volna hatása. Miután egy cikk azzal vádolta a szervezőket, hogy a magyar állam pénzén szerveznek ellenzéki tábort, volt egy azóta sem teljesen tisztázott nézeteltérés a szervezők és a táborba hagyományosan kivonuló és közéleti beszélgetéseket szervező, a magyar kormánnyal kritikus Pátria Rádió (a szlovák közszolgálati rádió magyar nyelvű adása – a szerk.) között, ami végül nem vett részt a táboron.

Hogy akkor mi történt, és milyen nézeteltérés volt a szervezők és a Pátria között, arról a tábor szervezőit kellene megkérdezni. Nem akarok a helyükben nyilatkozni. Akkor még nem volt Összefogás, így sem a párt, sem és személyesen sem tudok ehhez mit hozzáfűzni.

Azoknak a magyarországiaknak, akiknek nem tetszik, hogy a magyar adófizetők pénzéből támogatja az állam a határon túliakat, hogyan lehetne elmagyarázni, hogy ez miért fontos?

Két irányból lehet ezt megközelíteni, egy szimbolikus és egy gazdasági síkon.

A szimbolikus sík: szerintem azzal mindenki egyetért – és teljesen mindegy, hogy baloldali, jobboldali, konzervatív vagy liberális emberről van szó, – hogy mi is a magyar nemzet részei vagyunk. Legalábbis kulturális értelemben, hiszen Közép-Európában mindig ez volt a mérvadó és nem a politikai nemzeti kategória, mint például a franciáknál. Összeköt minket a közös nyelv, a kultúra, a történelem és az, amit megéltünk és együtt létrehoztunk az elmúlt évszázadokban vagy ezer évben. Felelősséggel viseltetik értünk a magyar nemzet és Magyarország kormánya, hogy a külhoni magyar nemzetrészek megmaradását támogassa.

Ami pedig a gazdasági síkot illeti: Magyarországon sokszor csak az látják, hogy a költségvetésből milliók mennek külhoniak támogatásra, de azt már kevesen nézik, hogy a külhoniak ugyanolyan magyar kultúrafogyasztók, mint a magyarországi magyarok. A könyvtáramban összehasonlíthatatlanul több a magyarországi kiadású, Magyarországon nyomtatott könyv, mint a szlovákiai magyar kiadású. Ez biztosan így van Erdélyben, a Vajdaságban vagy Kárpátalján is.

Kassán nőttem fel, és már gyerekkoromban is – ami még a szocializmus időszaka volt – rendszeresen jártunk Miskolcra könyvet venni, bevásárolni. Sokszor voltunk Budapesten, a Balatonnál vagy máshol kirándulni. Sokkal szívesebben vesz egy külhoni magyar például magyar bort, mint mondjuk franciát vagy olaszt.

Tehát gazdasági szempontból az a két-hárommillió külhoni magyar az élete során a pénzének egy részét akár turistaként, akár másféle módon, kultúrafogyasztóként ott hagyja Magyarországon. Ha ennek az adó-, áfa- meg egyéb vonzatait összegeznénk, könnyen lehet, hogy hasonló volumenű összeg jönne ki, mint ami Budapestről áramlik a határon túlra. 2010 óta megnőttek a határon túlra szánt támogatások, de biztos vagyok benne, hogy az az összeg, amit 2010 előtt profitált a magyar költségvetés ebből a kapcsolatrendszerből, nagyobb volt, mint az, amit kifizetett a határon túliaknak támogatásokra.

Ha pedig megnézzük Magyarország demográfiai helyzetét, azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta több százezer külhoni magyar költözött Magyarországra jellemzően azért, mert oda járt egyetemre vagy már középiskolába.

Ez az agyelszívás egy nettó bevétel a magyar társadalom számára.

Hogy valaki 15-20 vagy 25 éves koráig a szlovákiai ellátórendszeren nő fel, utána pedig megérkezik Magyarországra, az a mi szemszögünkből nézve egy sokkal nagyobb hátrány vagy kár, mint amekkora nyereség a magyar társadalom számára.

Magyarország tízmilliós lakosságához képest pár százezer külhoni magyart támogatni összehasonlíthatatlanul kisebb teher ahhoz képest, hogy ezekből a párszázezres közösségekből több tízezer ember költözik át Magyarországra, miközben minket az asszimiláció is fenyeget. De az elvándorlás egy objektív tény, aminek biztos, hogy egyetlen magyar kormány sem örült és nem is próbálta ezt fokozni, ez egyszerűen sajnos egyfajta gazdasági és kulturális törvényszerűség.

Ha a felsoroltakat mind összegezzük, szerintem a magyar költségvetés szempontjából így is pluszos ez a történet, nem mínuszos.

A magyar belpolitika a szlovákokat is foglalkoztatja. Az utóbbi hetek egyik forró témája a magyar miniszterelnök volt, aki interjút adott a Postoj nevű konzervatív szlovák lapnak, és abban nem az EU-bomlasztó, Putyin-szövetséges korrupt autokrataként tűnt fel, ahogy a fősodrú szlovák médiában fel szokott, hanem vízióval rendelkező politikusként. Orbán felvázolt egy Közép-Európa-víziót is, miszerint a V4-nek szorosabban együttműködve kellene ellensúlyt képeznie a német-francia tengellyel szemben az EU-n belül. Ön mit gondol erről a vízióról?

Szerintem egy érdekes interjú volt, amit az is mutat, hogy rengeteg reakció érkezett rá. Nem is emlékszem olyanra az elmúlt tíz évből, hogy egy külföldi politikussal készített interjúnak ekkora visszhangja lett volna a szlovák médiatérben. Ráadásul a Postoj egyébként egy marginális, kisebb lapnak számít a szlovák sajtópiacon.

Én alapvetően egyet tudok azzal érteni, hogy szükség van egy erős V4-re, mert ezek az országok egyedül kicsik ahhoz, hogy labdába tudjanak rúgni a nagyok között. Nem osztom azt a lilaködös nézőpontot, hogy nekünk valamilyen elvi meg ideológiai síkon kell mozognunk a németekkel meg a franciákkal, minden onnan érkező panelt ismételgetnünk kell, és örüljünk annak, ha ők valamit felkínálnak nekünk.

Naivitás azt hinni, hogy van egy értékközpontú uniós tábor a németekkel, a franciákkal és a Benelux-államokkal, akik Európa szerencsésebb fele, itt meg ezek az érdekközpontú mucsai közép-európai politikusok vannak, akik nem képesek távolabb látni a saját érdekeiknél. Ez messze nem fekete-fehér, a külpolitika nyugaton is alapvetően érdekközpontú. Ha egyszer túl kicsik vagyunk – például egy tízmilliós Magyarország egy nyolcvanmilliós Németországhoz képest – akkor nekünk az az érdekünk, hogy

összefogjunk a hozzánk hasonló geopolitikai és gazdasági érdekérvényesítő képességű országokkal.

Mit gondol a szlovák reakciókról? A fősodrú sajtó kiborult, Čarnogurský, Fico, Pellegrini támogatja, Dzurinda ellenzi ezt az ötletet.

Dzurindára befolyással lehet az a tény is, hogy az Európai Néppárt think tankjének, a Wilfried Martens Központnak az elnöke.

Azért, mert a Fidesz otthagyta az EPP-t?

Körülbelül amiatt is, meg azért is, mert az EPP súlypontja sem éppen Közép-Európa – főleg a Fidesz távozása óta.

Gyimesi György a nekünk adott interjújában azt mondta, a szlovákiai magyarok másodrendű állampolgárok és a legnagyobb problémák között említette a Beneš-dekrétumokat. Agócs Attila Híd-alelnök viszont nem érzi magát másodrendű állampolgárnak, és a szerinte szimbolikus problémák helyett sokkal fontosabbak a hétköznapi boldogulást érintő gondok. Önök szerint másodrendű állampolgárok a szlovákiai magyarok és mik a legfontosabb megoldandó problémáik?

Másodrendűek vagyunk mind szimbolikus, mind gyakorlati síkon.

Nem szerencsés kiemelni néhány szimbolikus dolgot, mint a Beneš-dekrétumok joghatása, az alkotmány preambuluma vagy az állampolgársági törvény, és ezeket szembeállítani a munkahelyteremtéssel vagy vasútvonalak fejlesztésével. Ahogy az sem szerencsés, amikor azt mondjuk, hogy az embereket csak az érdekli, hogy legyen mit enniük és amúgy meg lefütyülik, hogy mi van a beleírva a kisebbségi törvénybe – mert egyszerre fontos mindkettő.

Összehangoltan, párhuzamosan kell ezeket a kihívásokat kezelni. A felvidéki magyar politikának két pillére van. Az egyik: megteremteni az intézményes kereteit annak, hogy a magyarság ne fogyjon, hanem állítsuk növekedő pályára. Ebbe nemcsak a kisebbségi jogok tartoznak, hanem különböző oktatási, kulturális intézményi keretrendszerek is. A másik pillére pedig a gazdaságfejlesztés, hogy Dél-Szlovákia épüljön és ne legyen negatívan diszkriminálva.

Mind a két pillérre oda kell figyelni. Azt, hogy de facto másodrendű állampolgárok vagyunk, nemcsak a szimbolikus dolgok húzzák alá, hanem pont a gazdasági jellegűek: sokkal hamarabb fogják felújítani az utakat vagy újakat építeni északon, mint itt, Dél-Szlovákiában. Ezen pedig csak úgy lehet változtatni, ha erős magyar képviselet lesz a parlamentben és a kormányon, ami ma nincs.

NYITÓKÉP ÉS KÉPEK: Mózes Szabolcs fotói

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek