Nem csodálkozom, ha egyre többen fordulnak majd el végleg a magyar focitól

Hallgatva a stúdióban ülők magyar szakemberek véleményét nem csodálkozom, ha egyre többen fordulnak majd el végleg a magyar focitól. Ezt így ebben a formában sem követni, sem szeretni nem lehet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A labdarúgás szinte mindenhol az adott ország elsőszámú sportága, alig-alig találni olyan államot, ahol nem ez mozgatná meg legjobban az embereket. Mindenki követi, mindenki ért hozzá, kevés dolog tud olyan kohéziót vagy éppen adhéziót kiváltani, mint a labdarúgás. Valamilyen szinten minden országban játsszák, globálisan egyértelműen a legnépszerűbb játék.

A futball pedig mindig az adott társadalom kultúrájának a leképződése.

+ Vannak helyek, ahol például a csatár szól a bírónak, ha a büntető, amit az megítélt, nem jogos.

+ Vannak sportemberek, akik a szabálytalanul szerzett góljuk után ezt jelzik a játékvezetőnek.

+ Vannak olyan futballtársadalmak, ahol a helyi szövetség, a klubok és a játékosok fontos társadalmi ügyek mellett állnak ki: ilyen például az LMBTQ+ jogok, vagy a fekete bőrű társaink melletti kiállás.

+ S vannak helyek, ahol az ilyesfajta társadalmi kiállásért a lelátóról füttykoncert érkezik. Hangsúlyozom, nem az a baj, ha egy csapat nem térdel, hanem az, ha a szurkolók kifütyülik azokat, akik igen.

+ Vannak helyek, ahol a szivárványos családok mellett kiálló kiváló sportembert a teljes lelátói élet támadja be a véleményéért.

+ Vannak helyek, ahol miközben egy játékos az életéért küzd, a stúdióban ülő állítólagos szakértők nem értik, hogy miért nem folytatódik már a mérkőzés, és az egyik delikvensnek van pofája arról beszélnie, hogy a finnek azért nem akarnak játszani, mert nekik jó a döntetlen.

Az, aki Sopronban elkaszinózott több mint tízmilliót a klub pénzéből, és büszke arra, hogy ő biza’ nem tanul külföldi edzőktől. A másik társa szintén erről beszél, az, akit rasszista-homofób kijelentései miatt teljesen jogosan rúgtak ki Berlinből. Eközben a finn stúdióban a hírek szerint a szakértők a könnyeikkel küszködtek, és megszólalni sem bírtak.

De a labdarúgás – sajnos, vagy nem – a társadalom leképződése. Ha a társadalom nem ilyen lenne, akkor aligha fütyülnék ki a nézőtérről a térdelő és a feketék mellett kiálló ír játékosokat. Akkor aligha kerülne képernyőre két, finoman fogalmazva is kétes háttéréletű szakértő. De ha már odakerültek, a hangmérnök legalább lekeverhette volna a hangjukat a sokadik morálisan ingoványos kijelentésük után. De nem tették. A közmédia is elhatárolódhatna tőlük – ez még megtörténhet, reménykedjünk a legjobbakban.

Máshol a labdarúgás egy ünnep, egy jeles társadalmi esemény, nálunk egyre inkább egy szűk kisebbség szórakozása, de hallgatva a stúdióban ülők magyar szakemberek véleményét, nem csodálkozom, ha egyre többen fordulnak majd el végleg a magyar focitól.

Mert ezt így ebben a formában sem követni, sem szeretni nem lehet. Nekünk ez jutott, lehet, hogy pont ezt érdemeljük?

A cikk szerzője diplomás sportmenedzser, doktorandusz. Olvasnál még tőle? Ide kattints! Ha hozzászólnál, vitatkoznál, írj nekünk!