Hét jó hely Romániában, ahová már igazolvány nélkül is el tudsz menni

2021.05.30. 17:10

Mivel a magyarországi nyilvánosság Erdély elvesztése miatt általában nem szívleli Romániát, kirándulni is elsősorban a magyar többségű Székelyföldre jár. Mi most formabontó módon szerkesztőségünk kedvenc romániai úticéljai között valódi román helyeket is mutatunk, ahová most már Magyarországról is szabadon lehet utazni.

Hét jó hely Romániában, ahová már igazolvány nélkül is el tudsz menni

7. Gyimesek

 

A Keleti-Kárpátokban, az Erdélyt a hegyek túloldalán fekvő Moldvával összekötő út és vasút, valamint a Tatros folyó mentén fekszenek a Gyimesek. A folyóvölgyben három község (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk) alkotja a magyar etnikumú, néprajzi szempontból a székelyektől elkülönülő gyimesi csángók csoportját. A gyimesi csángók a 18. századtól kezdve telepítették be ezt a Patakországként is ismert területet. A lakosok két irányból érkeztek: keletről, Moldvából a moldvai csángók egy része, nyugatról pedig székelyek, a két csoport keveredése alkotta meg a gyimesi csángó népcsoportot.

 

A három csángó település közül Gyimesbükk az „ezeréves határ” miatt számít a legismertebbnek, ugyanis 1918 előtt ez egy határtelepülés volt: a szomszédos román falu már Romániának számított. Az Erdélyt Moldvával összekötő út mentén a magyar gyimesi csángók és a szomszédos moldvai románok egymásra is nagy hatással voltak,

 

eleve a gyimesi csángók népviselete is inkább a románokéval mutat hasonlóságot.

 

De ez a kulturális keveredés tetten érhető a gyimesiek által előszeretettel fogyasztott román pásztorételnek tartott puliszkában (a kedvencem a bóc: ez nem más, mint puliszkába csomagolt túró, amelyet a sütőlapra dobnak fel, hogy ott az alját szenesre süssék, a túró meg megolvadjon benne), valamint a savanyú levesekben, a csorbákban is.

 

Habár jelentős számban keresik fel a vidéket Nagy-Magyarország-nosztalgiás turisták, a falvak élik a maguk életüket: mindennapos látvány nyáron a domboldalakon a „szénacsinálás” – sőt, van olyan gyimesi csángó, aki a természettől elszakadt nyugatiaknak meg is promózza ezt. A nyugati turista fizikai munkát végez, friss tejet, gyümölcsöket fogyaszt – mert az nagyon bio – a gyimesi gazda pedig jól jár, mert

 

a turisták lekaszálják a füvét, megszárítják, feltakarják – mindezt az autentikusság jegyében, sőt, még fizetnek is neki érte.

 

Persze ide is megérkezett már a 21. század, a csángókat felfedezték a román influenszerek is, akik el voltak ájulva a gyimesfelsőloki SkiGyimes sípálya nyári kínálatától: bobpálya.

 

TIPIKUS GYIMESI TÁJ. KÖZÉPEN A VÖLGY A FOLYÓVAL, ÚTTAL, VASÚTTAL, KÉT OLDALT PEDIG A HEGYEK. FOTÓ: FODOR ISTVÁN / FACEBOOK

 

6. Duna-delta

 

A Fekete-tengerbe ömlő Duna Románia egyik természeti csodája még úgy is, hogy némileg elhanyagolják, az ezért felelős ún. természetvédelmi kormányzók tevékenysége pedig korrupciós ügyektől hangos. A három ágra váló Duna klasszikus mocsárvilágot alkot,

 

itt a települések közötti közlekedés eleve inkább hajóval, csónakkal működik.

 

A természeti élmények (evezés a Dunán, pelikánok, sirályok, halak, angolnák, halak csodálata) mellett a delta kulturális kavalkád is: a román többség mellett élnek itt lipovánok (óhitű ortodox oroszok), ukránok, tatárok, bulgárok. (Onnan ismerjük fel, hogy lipován vidékre tévedtünk, hogy egyre több kék dolgot látunk: nemcsak a népviseletüket, hanem a templomokat, sőt a lakóházakat is kék színűre festik.)

 

A többnyire a Delta kapujában található nagyvárosból Tulcsából induló szervezett kirándulásokon általában ugyanezeket mutatják meg: egy-két nap természeti látnivalók, amikor a nádasban motorcsónakozva a különböző madárfajokat, halakat, élővilágot lehet megtekinteni, vagy akár kifeküdni a sulinai strandra. Az egyik oldalon a Duna, a másikon a Fekete-tenger. A másik része pedig a társadalmi élet: horgászás és halpucolás, sütés a szabadban, ismerkedés a helyi lakosok mindennapjaival. Kulturális bemutatókra is fel kell készülni: lipován népi táncok, zene, alkohol. Persze azt is lehet, hogy egymagad vágsz neki ennek és nem panzióban alszol, hanem egy családnál. Általában nagyon vendégszeretők a lakosok, románul beszélni viszont nem árt ahhoz, hogy mindenkivel megtaláld a közös hangot.

 

LIPOVÁN HALÁSZ A DUNA-DELTÁBAN. FOTÓ: SPIRIDON MANOLIU / WIKIMEDIA COMMONS

 

5. Máramaros

 

Az erdélyi-szigethegységi mócok és a délnyugat-romániai oltyánok mellett

 

az északnyugat-máramarosi románok számítanak a román közvélemény szuperrománjainak.

 

Ezt alatt azt kell érteni, hogy a leginkább ők őrizték meg hagyományos életmódjukat, mindennapjaikat évszázados formák továbbélése alkotja.

 

Magyarország felől érkezve a szatmári sík után, Nagybányát és pár kisebb bányászvárost elhagyva felkaptatunk az előttünk magasodó dombokra: előttünk Máramaros dimbes-dombos tája, az államhatáron túl, ma már Ukrajnában pedig a történelmi Máramaros hegyes-fenyes rengetege.

 

Természeti látnivalókban Máramaros egy az egyben Gyimes: szénaboglyák, tehenek legelésznek, szorgos kezű román parasztok dolgoznak,

 

éppen ezért Máramarost a vidéki élet bája miatt érdemes meglátogatni.

 

Ugyanakkor ha lelkibb élménykeresés a célunk, akkor Máramarosban számtalan ortodox kolostor, fatemplom is van, amelyek a jelenkori, mindenhova felhúzott beton/aranyozott hagymakupolákkal szemben még őriznek valamit a szerényebb, román népi vallásosságból. Ennek a koronaékszere a Tisza romániai oldalán, az ukrán határral párhuzamosan fekvő szaploncai (Săpânța) vidám temető: itt az általában kékre festett, kissé giccses sírok a falu lakóinak élettörténeteit mesélik el – szerintük humoros formában.

 

Máramaros a romániai és erdélyi zsidó kultúra központja volt sokáig Máramarossziget (Sighetu Marmației) egy fél napot mindenképpen megér a takaros belvárosával, valamint a kommunista korszak hírhedt börtönéből kialakított múzeummal, ami körülbelül a helyi Terror Háza.

A SZAPLONCAI VIDÁM TEMETŐ. FOTÓ: ANDREI STROE / WIKIMEDIA COMMONS

4. Mamaia

Máramaros mellett ez a másik hely, ahova kötelező elzarándokolnia mindenkinek a román lélek megértéséhez. A Fekete-tengerparti, nagymecsettel is rendelkező, gigantikus kikötője ellenére is rettenetesen elhanyagolt Konstancától északra egy keskeny földsávra épített több tíz kilométeres szállodasor, és a hozzájuk tartozó strandok és beachbárok előtt parkoló bukaresti rendszámú Mercedesek, BMW-k és Audik mutatják: Románia a korlátlan lehetőségek országa, csak meg kell őket találni és élni velük. A börtönbüntetése elől egy madagaszkári szörfözésbe menekült bűnöző polgármesterkedése által alaposan lerohasztott Konstanca Románia Barcelonája:

 

széles tömegek élvezhetik panellakásukból a tengeri panorámát,

 

és tényleg csak egy köpésre van a lakótelepektől a tenger meg az ott árult olcsó hatlejes Bergenbier. Aki nem akarja kifizetni a toszkán tengerparton a 10 eurót a Campari Spritzért, az a napozás-fürdés-leégés kombóért akár Romániába is elmehet. Tessék választani, milyen tengerben fürdünk: menekültek hullámsírjában vagy az orosz-NATO geopolitikai konfliktus egyik helyszínén! 


A MAMAIA-STRAND. FOTÓ: RAZVAN SOCOL / WIKIMEDIA COMMONS

 

3. Nagyvárad

 

Aki soha nem járt még Romániában és Nagyváradra érkezik először, azt hiheti, valami teljesen más mozit néz, mint amire jegyet váltott. Hiszen hogyan képzeljük el a sztereotipikus Romániát Magyarországon?

 

Kicsit úgy, mint Erdélyt, csak még több románnal: pásztorok, kecskék, miccs, hegyek, a városokat meg panelekkel és babakék falú házakkal szegélyezett esztétikai katasztrófának.

 

És itt adja a pofont Nagyvárad: ízlésesen felújított történelmi belvárosával, a budapesti átlagnál nagyságrendekkel jobban öltöző, tömegesen korzózó városi középosztályával, többnyelvű és vibrálóan multikulturális közeggel mutatja azt, hogy milyennek lehetne Magyarországon egy rendes középváros, ha az EU-s pénzek kisebb része menne mondjuk alföldi kilátókra, és nagyobb infrastruktúrafejlesztésre.

 

Nagyvárad belvárosában ugyanis lényegesen jobbak a közutak, mint Magyarországon szinte bárhol, az utcaseprő bácsi elektromos Renault-val húzza maga után a kukát, szemét szinte alig, a Körös folyó és a város pedig együtt él és lélegzik, a folyóparti sétány közvetlenül a vízfelület mellett vezet. A vele szinte megegyező lakosságú és örök rivális Debrecent utcahosszal jelenleg utcahosszal veri: a püspöki palota szebb és nagyobb, az éttermek olcsóbbak, a hangulat pedig szabadabb.

 

Itt még a liberális embernek is könnyek szöknek a szemébe, ha eszébe jut Trianon.


A FELÚJÍTOTT SZENT LÁSZLÓ TÉR. FOTÓ: PAULCOSMIN / PIXABAY

2. Bukarest

 

A román fővárosról mindenkinek a rengeteg panel, a nyári fullasztó hőség, a szemét jut eszébe – nekem is, bevallom. Ám miután többször, több nyarat eltöltöttem Bukarestben, elkezdtem megszeretni a román fővárost. Elmondom, miért: mert tipikus kelet-európai történet van mögötte. 

 

A 19. századi balkáni kisvárosból a 20. század elejére kelet Párizsává vált,

 

pezsgő kulturális élettel – igaz, jelentősebb várostervezés nélkül, kanyargós kicsi utcákkal, csilingelő villamosokkal, villa- és szegénynegyeddel – amelyet aztán a hatvanas/hetvenes/nyolcvanas évek kommunista építkezései a földdel tettek egyenlővé. És a kommunista diktátor, Ceaușescu víziója létrehozta az észak-koreai Phenjanra hajazó román fővárost: Bukarest azóta is ezt az örökségét nyögve nyeli. 

 

A kommunista fejlesztéssel viszont Bukarest egyszerűsödött: kilométerhosszú széles sugárutak, nagy terek, parkok határozzák ma meg a városképet. A még megmaradt, századfordulós hangulatot idéző pár bukaresti utca körülbelül egy tengelyen, a Győzelem út (Calea Victoriei, amelynek végén található a kormánypalota), valamint az arra merőleges utcák, és annak a végén, a Bukaresten keresztülcsörgedező folyó, a betonozott medrű Dâmbovițaval párhuzamos Egyesülés sugárút (Bulevardul Unirii) található. Itt a történelmi központban olyan mesebeli eldugott értékek is fellelhetők, mint a Stavropoleos ortodox templom, amely az egyik legrégibb (a 18. század elején építették) épen maradt ortodox templom a városban. Egyetlen sarokkal arrébb található a neogótikus fafaragványokkal díszített, elegáns belső térrel rendelkező Caru' cu bere (A sörös szekér) nevű kocsma-étterem is. A hely általában elég zsúfolt, ezért addig amíg felszabadul egy asztal, érdemes a pultnál szétnézni az alkoholkínálatban: teljesen korrekt láger söröket lehet inni.

 

Persze, ha a román fővárosban járunk, akkor kihagyhatatlan a Herăstrău park (én a kevésbé híres Cișmigiu parkot sokkal inkább szeretem, bár ez azzal magyarázható, hogy a Cișmigiu a román levéltárral szemben van), a szabadtéri falumúzeum – ahol még csíki székely porta is található – , a szeretve gyűlölt román monstrum, a parlament épülete, valamint a mellette épülő legnagyobb román ortodox templom, a Nemzet Megváltása Székesegyház is.

 

A román főváros központjából a szélső negyedek felé a város megmutatja valódi énjét: kis bódékban sülő miccs illata terjeng a levegőben, ordítozás, bömbölő manele – a kalandvágyóbb és az autentikus román élményt keresőknek ajánlott kimozdulni a belvárosból a szélsőbb kerületek felé.

 

A KORMÁNYPALOTÁTÓL A FOLYÓPARTIG TARTÓ CALEA VICTORIEI BUKAREST DE FACTO FŐUTCÁJA, MINDEN FONTOSABB INTÉZMÉNY VAGY ITT TALÁLHATÓ, VAGY ENNEK KÖZELÉBEN VAN. HA CSAK PÁR ÓRÁD VAN BUKARESTRE, EZT AZ UTCÁT SÉTÁLD VÉGIG! FOTÓ: BUKOVICS MARTIN / AZONNALI

 

1. Temesvár

 

A Románia legszebb városa címért csak olyan helyek versenyeznek a fejemben,

 

amelynek köze van az országból mára sajnálatosan eltávozott német kisebbségnek:

 

Brassó, Segesvár, Nagyszeben - és persze Temesvár. Noha itt Nagyváradot is méltattuk, Romániában alapvetően Temesvár egyenlő az úgynevezett nyugattal - a helyi rádiót eleve West City Radionak hívják - olyannyira, hogy a villamosmegállókban már olyan reklámokat is látni, miszerint

 

a Bánság fővárosa egy kis Bécs volna.

 

Nem véletlen: a Temesközt a török uralom alól felszabadító Savoyai Jenő parancsba adta, hogy tessenek felhúzni egy barokk belvárost a romok helyére, így török épületnek ma már nyomát se látni, van viszont itt is Józsefváros és Erzsébetváros. Látni viszont nyomát a 20. század eleji többnemzetiségű városnak is: habár mostanra több mint nyolcvan százalékos román többségűvé vált, a körülbelül 5 százalékos magyarság és 2 százalékos németség fontos kulturális intézményekkel képviselteti magát. Így német és magyar nyelvű állami színháza is van, de a városban élt szerbek is nyomot hagytak rajta: a gyárvárosban található Kossuth téren áll a 18. században, barokk stílusban épített szerbek ortodox temploma.

 

Ha már gyárváros: a Kossuth térről pár perc séta, és már ott vagyunk a Temesvári sör (Timisoreana) sörgyáránál, amelynek kertjében frissen csapolt temesvárit guríthatunk le.

 

A SAVOYAI JENŐ HERCEG ÁLTAL ÉPÍTTETETT FŐTÉR / FOTÓ: TURBOJET / WIKIMEDIA COMMONS

Kimaradt valami? Adj tippet kommentben a szerzőnek és az olvasóknak!

NYITÓKÉP: Bukaresti belváros. Bukovics Martin / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek