A gyenge EU elnyomja az erős Közép-Európát

A Néppárttól jobbra álló lengyel, francia és olasz politikusokkal beszélték át a Terror Házában az európai jobboldal jövőjét: hogy lesz-e új jobbos európai pártcsalád, most sem derült ki, újra eltemették viszont a nyugatot.

Hidvéghi Balázs fideszes európai parlamenti képviselő még áprilisban kezdett egy konferenciasorozatba, amelynek célja – amint akkor Békés Márton, a Terror Háza történésze mondta –, hogy a jobboldali úkeresést segítse. Az áprilisi konferencia után most pénteken tartották a másodikat, ahol három külföldi meghívott is volt: Ryszard Legutko filozófus, a lengyel PiS európai parlamenti képviselője – egyben az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsalád alelnöke –, Giorgia Meloni, a neofasiszta Olaszország Fivérei párt – egyben az ECR – elnöke, valamint François-Xavier Bellamy, francia republikánus EP-képviselő, aki jelenleg (még?) az Európai Néppárt soraiban ül.

Schmidt Mária az előszobában

A konferencia nyitóelőadását Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója tartotta. Ebben felrótta többek között, hogy szerinte 2004-ben megkésett volt már az EU-csatlakozás, arra sokkal hamarabb sort kellett volna keríteni. Eleve nehezményezte, hogy bővítésről és nem újraegyesülésről szóltak az akkori hírek, és

„A fejlettek klubjába nem vettek fel minket, továbbra is csak az előszobáig jutottunk” – panaszolta a történész, aki ennek alátámasztására Orbán Viktort idézte – valójában Thomas Piketty francia marxista közgazdászt, de annak a neve nem hangzott el –, aki szerint az új tagállamok továbbra is több pénzt adnak a közösbe a piacnyitásukkal és munkaerejükkel, mint amennyit EU-támogatásként kapnának. A kutatás-fejlesztési pénzek elosztásának földrajzi aránytalanságáról megjegyezte: „nyilván az embereknek ebben a térségben nem nőtt ki az agyuk, az csak ott nyugaton van”.

Schmidt szerint az Európai Unióban kettős mérce van Magyaországgal szemben, ennek kapcsán említette „a jogállamizást”, „a sajtószabadság-féltést” és „az állandó korrupciózást”. Schmidt szerint az EU azt se engedte meg Magyarországnak, hogy magasabb lehessen a költségvetési hiánya – ennek kapcsán jegyezte meg, hogy a szerinte „súlyos alkoholos befolyásoltság alatt álló” Jean-Claude Juncker sokszor kimondta „a frankót”.

Ezután Schmidt annak fejtegetésébe kezdett, hogy a nyolcvanas évekre kialakult neoliberális modellnek nem lehetett alternatívája. (Amúgy lehetett: a legtöbb nyugati EU-s országban ma is jóléti állam van, amit éppen Orbán Viktor utasít el a neoliberális munkaalapú államkoncepciójával). Schmidt azonban úgy véli: Orbán kezdett a többség érdekében politikát folytatni. Szerinte ezt nevezik populizmusnak, amit Schmidt szerint „ugyanúgy büszkeséggel” kell igenelni, mint a nacionalizmust. Schmidt szerint a nacionalizmus azért jó, mert a francia forradalom harmadik jelszavának – a testvériségnek – a kiterjesztése. Ezután Schmidt az orbáni neoliberális munkaalapú államot éltette – amit eközben a neoliberalizmus ellentéteként próbált meg beállítani.

mert nincs már miért, mert velük szemben Magyarország volt képes megújulni. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy a 150 éves oszmán uralom miatt Magyarország fenyegetettséget látott a muzulmánok bevándorlásában. Szerinte a gyarmatosítás miatt akarta a Nyugat támogatni a bevándorlást, de ő úgy véli: Magyarország nem gyarmatosított senkit történelme során. (Bár ezt éppen a magyarokkal együtt élő többi népek a maguk történelemszemléletében másképp látják.) Schmidt szerint a bevándorlás a behódolás veszélyét jelenti – ennek bizonyítására Michel Houellebecq (Schmidt kiejtésében: „Ülebek”) francia jobboldali írót idézte, aki ilyen címen írt regényt. „Ülebeket” aztán Donald Trump kapcsán is idézte, akit „a béke elnökének” nevezett.

Schmidt emellett bírálta az uniós elitet és a nyugati országokat, hogy azok nem szereztek be kínai és orosz vakcinákat. A történészt zavarja, hogy az Európai Unió elfogadja a Németországot Oroszországgal összekötő, a lengyelek által rendre kritizált Északi Áramlat 2-gázvezetéket, de a Szputnyik V-vakcinákat nem. Schmidt szerint az a baj, hogy az Európai Unió nem akar geopolitikai, gazdasági hatalommá válni – bár azt nem fejtette ki, hogy ilyenné csak egy erősebb föderáció tudna válni. Az EU-nál csak morális nagyhatalmi ambíciót látni vélő Schmidt egyszerre kifogásolta, hogy az EU sok mindenért aggódik, de nem lép fel határozottan Ukrajnában vagy a Balkánon – bár

Schmidt Mária szerint az a baj, hogy a nyugatiak csak Nyugat-Európát tartják Európának. Schmidt szerint a jövő Közep-Európáé – erre Orbán Viktort idézte, aki úgy véli: a kelet-európaiak innovatívabbak, dolgosabbak, szorgalmasabbak a nyugat-európaiaknál.

Miközben Schmidt beszéde elején a neoliberalizmust bírálta és azt állította, hogy nincs vele szemben ellenmodell, előadása végén a szociális Európai Unió gondolatát bírálta – pedig hát éppen ez lenne a neoliberális modell ellenszere. Schmidt annak kapcsán, hogy az Európai Unió jobban akarna segíteni a „szegényeken és veszteseken”, azt mondta, hogy nem tudja, mit jelent ez – mármint a szegény és a vesztes. Ami már csak azért is érdekes, mert előadása elején éppen a kelet-európaiakat tartotta a nyugatiakkal szemben vesztesnek és emiatt szegényebbnek.

Előadása végén a szerinte az EU-t birodalommá szervezni és saját uralmuk alá vonni akaró Franciaországot és Németországot bírálta – szerinte ezen országok gyakorlatilag padlón vannak.

mert szerinte – az immár harmadszor is így ejtett – „Ülebek” lenne az egyetlen jó francia író, a németeknek pedig egyetlen jó írójuk sincs jelenleg. Ezt azzal magyarázta, hogy Goethe óta nem erőssége a németeknek a szoft politika – bár hogy itt mire is akart utalni, nem derült ki.

Professzor Legutko szerint az integráció nem folyamat

Ezután Ryszard Legutko következett, akinek nevét Deák Dániel moderátor helytelenül, 's' helyett 'sz'-szel ejtette ki. A filozófus és PiS-es EP-képviselő lengyelül elmondott előadásában a föderatív EU-terveket bírálta. „Ez egy nagyon veszélyes vállalkozás“ – mondta. Az ilyen terveket megakadályozandó a politikus módosíttatná az EU alapító szerződéseit, de elismerte, hogy erre jelenleg még nincs sok esély.

Az európai jobboldalt óvta attól, hogy hízelegjen a fősodornak. Miközben előadása elején a föderalizmust bírálta, később már azt kifogásolta, hogy az Európai Unió szervei és vezetői – mint a Bizottság és a Tanács – nem rendelkeznek reális politikai hatalommal. Gyakorlatilag egy igazi vérbeli föderalista érvelést adott elő arról, hogy

mert az azokat megválasztóktól – azaz gyakorlatilag a tagállami kormányoktól – függnek. Hogy azonban ebből miként jutott mégis a föderáció elutasításának következtetésére, nem volt egészen világos.

A másik, amit Legutko kifogásolt, hogy a hivatalos hatalmi viszonyok mellett vannak – például az eltérő gazdasági erőhelyzetek miatt – hierarchikus viszonyok az egyes tagállamok között. Legutko emellett azt is bírálta, hogy az EU nem lép fel határozottabban – például az Északi Áramlat 2-gázvezeték kapcsán – Oroszországgal szemben. Legutko szerint a gyengébb államokkal, mint Magyar- és Lengyelország, mer csak az Európai Unió határozottabban fellépni. Schmidt szerint azonban éppen ezen államok lennének az erősek.

Legutko élesen elvetette az ever closer union koncepcióját, mert ez szerinte azt jelentené, hogy az integráció egy folyamat (amúgy a szó maga is folyamatot, nem állapotot jelöl), és a mindenkori szabályok csak ideiglenesek lennének. Kifogásolta, hogy „kész tények segítségével” bővülnének az uniós kompetenciák. A lengyel filozófust

Legutko szerint a hatalmi strukúrák gyengesége és a folyamatos integráció miatt lehetséges az uniós szabályokat megsérteni – hogy a két feltételezésből a következtetésre hogyan jutott, nem fejtette ki, ahogy azt sem, hogy akkor eszerint miért lenne probléma, ha Magyarországgal vagy Lengyelországgal szemben akarnák érvényesíteni az uniós jogszabályokat.

Legutko ezután arról beszélt, hogy a föderalizáció az erős tagállamoknak jó csak. A föderalizáció szerinte oligarchikus strukturákat eredményezne – de ennek megállapításán túl erről többet nem árult el. A gyenge államokkal szembeni elnyomás példájaként említette többek között, hogy az Európai Unió Bírósága a német alkotmánybíróságot nem bírálja, de a lengyelt igen. Legutko örömmel állapította meg, hogy Kelet-Európa önállósodik. A nyugatiaknál pedig erre adott reakcióként gyarmatosítási hajlamot vélt felfedezni.

(Tény, hogy az Európai Bíróság mostanában többször is vizsgálta a lengyel bírósági szervezetek függetlenségét, és nem egyszer negatív következtetésre jutott, de mivel nem az Európai Bíróság dönti el, hogy milyen ügyeket vizsgál, ez valójában csak annyit jelent, hogy senki sem vitt eléjük olyan ügyet, amiben felmerült volna például a német alkotmánybíróság függetlenségének megkérdőjelezése. A német alkotmánybíróság ugyan tavaly egy történelmi döntésben kimondta az EU-jog német alkotmányba ütközését, de emiatt sem kötelezettségszegési eljárás, sem más uniós eljárás nem indult Németország ellen – a szerk.) 

Meloni konföderatív Európát akart, majd aztán mégsem

Giorgia Meloni, a neofasiszta Olaszország Fivérei párt elnöke üdvözölte Schmidt Máriáék azon ténykedését, hogy segítik közös jobboldali válaszok kidolgozását, a kulturális hátország megteremtését. Meloni szerint közös válasz kell az integrációs folyamatra, amely szerinte nem működik az Európai Unióban – noha ECR-es párttársa, Legutko professzor éppen előtte mondta el, hogy nagyon is működik az folyamatként.

Meloni szerint az egyesült Európa eszméjének gyökerei Jeruzsálemben, Athénban és Rómában vannak. Majd

Meloni közös jövőt és közös identitást szorgalmazott Európa számára – ezt egy föderalista se mondhatta volna szebben. Szerinte az a baj, hogy az Európai Parlament többsége a közös civilizációnkat nem erősíteni, hanem gyengíteni akarja. Miközben közös identitást és jövőt szorgalmazott, előadásában aztán már azt bírálta, ha „egyre nagyobb szuverenitást” (helyesen: kompetenciát) ruháznának át a tagállamokról az uniós szintekre.

Meloni emellett még bírálta az individualizmust, a globalizmust és a politikai korrektséget. Szerinte a konzervatívok feladata a közös kultúra és történelem megvédése. Meloni szerint a történelem eltörlése lenne a „cancel culture” (valójában ez egészen mást jelent: arról van szó, amikor valakit véleménye miatt ér diszkrimináció, elhallgattatás a közéletben).

A menekültpolitikában közös európai stratégiát szorgalmazott a neofasiszta politikus. A család- és oktatáspolitika terén azonban nem fogadja el, hogy az EU beleszóljon a tagállamok hatáskörébe – amúgy ez jelenleg is tagállami hatáskör. Meloni azt is követelte, hogy a politika legyen a gazdasággal szemben elsődleges, és

amely az orbáni neoliberális gazdaságpolitika ellentéte. Az Európai Uniótól pedig azt várná el, hogy legyen versenyképesebb a többi világrégióval szemben – ami persze valamiféle egység nélkül megint nem lenne lehetséges.

amire közös európai választ szeretne adni. Mindez szerinte akkor lehetséges, ha változik a status quo.

Szerinte azonban meg kell találni a középutat „a kritikátlan, nemzetállam-ellenes Európa-pártiság” és „a minden európai hozzáadott értéket tagadó Európa-ellenesség” között. Meloni ki is adta a célt: konföderatív Európa kell. (Ez amúgy gyakorlatilag egy laza közös államiságot jelentene – azaz a mostaninál szorosabb integrációt –, elvégre például Svájc egy konföderáció, és ott nagyobb a belső egység, mint az EU-n belül.) Pár mondattal később azonban Meloni saját magának mondott ellent, amikor meg azt szorgalmazta, hogy az Európai Unió maradjon csak egy nemzetközi szervezet – egy nemzetközi szervezet azonban nem egy konföderáció.

Meloni szerint a mediterrán és a visegrádi országoknak kell összefogniuk a német-francia-tengellyel szemben, és ebben szerinte nagyon fontos szerep hárulhat az európai parlamenti munkára, de hogy a Fidesz csatlakozna-e az általa elnökölt ECR-hez, arról nem esett szó.

Bellamy a barátot látná meg mindenkiben

Ezután az orbáni holdudvarban gyakran szerepeltetett, az Európai Parlamentben a Fidesz által elhagyott Néppártban ülő François-Xavier Bellamy konzervatív francia politikus tartott előadást, akinek vezetése alatt a francia Republikánusok a 2019-es EP-választásokon történelmi kudarcot szenvedtek el. Ő az előadásában a gyökerek és az identitás fontosságát hangsúlyozta, ezek nélkül nem lenne lehetséges közös jövő sem. Emellett bírálta a korábbi francia értelmiséget, mert támogatták egykoron a Szovjetuniót.

Szerinte a jobboldal problémája az, hogy a marxizmus a gazdaságot tolta a középpontba, mintha arról szólnának a viták –

Több, mint három évtizeddel a Szovjetunió összeomlása után Bellamy azt szorgalmazta, hogy a szovjet rendszer nyomásának elmúlása után definiálja újra magát a jobboldal.

Bírálta a baloldalt, hogy az elutasítja az igazságtalanságokat, mert ez szerinte a valóság elleni lázadás. Ezzel szemben szerinte a jobboldal az emberi élet sérülékenységét hangsúlyozza. Hogy ez mit jelent, és miben áll a baloldallal szemben, nem derült ki. Szerinte a baloldali progresszivizmus embertelen társadalmat eredményez, valamint a környezetvédelem nem kerülhet szembe a gazdasági érdekekkel – bár előtte meg azt mondta, hogy nem a gazdaság felől kell a jobboldalt meghatározni. Emellett még az életformák védelmét és a baloldali intolerancia, szektaszellem elutasítását hangsúlyozta. Bellamy szerint

Bellamy kifejezte afeletti örömét, hogy a KDNP-s Hölvényi György személyében továbbra is van magyar tagja az Európai Néppárt EP-frakciójának.

Hidvéghi Balázs könyveket ajánlott

A Fidesz EP-képviselője szerint a jobboldali politikának két feltétele van: a gondolkodás és a bátor cselekvés. Orbán Viktort idézve bírálta, hogy a baloldalon mindenki középnek számíthat, mintha csak a jobboldalon lennének szélsőségesek. Hidvéghi szerint az a gond, hogy a baloldal elmozdítja a játékteret eleve balfelé, ezért tűnhet a jobbközép is szélsőségesnek.

Hidvéghi ennek egyik megnyilvánulásának tartja, hogy a baloldal uralná a nyelvet – és rögtön ajánlott is ehhez olvasnivalót: Schmidt Mária Nyelv és szabadság című kötetét. De

Hidvéghi Balázs felpanaszolta, hogy a sajtó nagyon elfogult a jobboldallal, és alig van lehetőségük ezért a saját véleményüket elmondani – holott pont hogy számos fideszes politikus utasítja el rendre a hazai lapok, így köztük az Azonnali interjúfelkéréseit. Hidvéghi szerint az volt a BLM melletti kiállással is a gond, hogy sokan megijedtek, hogy nem ellenezhetnek valamit, amiben szerepel az antirasszizmus – márpedig ezzel a jobboldal feladná önmagát. Az nem derült ki, hogy eszerint akkor a rasszizmus lenne-e a valódi jobboldal.

A geopolitikai kihívások kapcsán a politikus kiemelte, hogy nem lehet csak Nyugat-Európával azonosítani Európát.

NYITÓKÉP: Giorgia Meloni 2018 februárjában Orbán Viktorral közösen / GM, Facebok