Miért gáz, amit a kormány az endometriózisban szenvedő nőkkel csinál?

Az endometriózisban szenvedő nők életét alapvetően felforgatja a betegségük, és mire eljutnak a kellő műtétekig, könnyen lehet, már a lombikbébi-program sem képes segíteni nekik a gyerekvállalásban. Mindeközben a „családbarát kormány” választásra kényszerítette az érintetteket: vagy kifizetik a magánegészségügy többmilliós árait, vagy éveket várnak az állami ellátásra. A kormány egy rendelet megalkotásával egy csapással megoldhatná a problémát, ám erre november óta képtelen, és az ügyet tematizáló Szél Bernadett javaslata sem rendezné ezt.

„Az életünkről kell lemondani a betegség miatt: mi, akik ebben érintettek vagyunk, »csak« meggyógyulni szeretnénk, és minden vágyunk, hogy gyermekünk születhessen.

– így mesélt az Azonnalinak a neve megváltoztatását kérő Réka arról, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy nő endometriózisban szenved.

Ez az a betegség, ami miatt Szél Bernadett független (az előválasztáson egyébként Budakeszin a Momentum színeiben, a Jobbik támogatásával induló) országgyűlési képviselő többször is felszólalt, petíciót indított, mondván: a kormány nők százezreit kényszeríti arra, hogy az állami, a társadalombiztosítás által finanszírozott műtétek helyett a magánegészségügyben végeztessék el forintszázezrekért, akár milliókért a szükséges beavatkozásokat.

Ennek hátterében a tavaly november 18-án életbe lépett új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény áll, ami túl azon, hogy – a hálapénz problémáját megszüntetendő – megtiltotta az egészségügyi dolgozóknak, hogy az állami és magánszférában is párhuzamosan végezzenek munkát, azt a lehetőséget is megszüntette, hogy egyazon orvos a betegét szabadon mozgathassa az állami és a magánegészségügy között.

Az endometriózissal kapcsolatban ez praktikusan azt jelenti, hogy

és a tb-támogatás után fennmaradó, legfeljebb pár tízezer forintos műtéti költségek november 18-a óta fél- vagy akár többmillió forintos összegre is rúghatnak.

Mindezt ráadásul úgy, hogy az endometriózissal foglalkozó szakorvosok, specialisták – állítja Szél Bernadett – jószerivel inkább a magánegészségügyet választották az állami helyett, fizetésemelés az állami jogviszonyban ide vagy oda, így a betegek jó része is oda kell menjen, és – ha csak nem akar egy teljesen másik, az állami egészségügyben dolgozó orvoshoz menni, és kivárni ott a sorát – vállalnia, hogy kifizeti a magánegészségügyi ellátás magasabb költségeit. (Azt, hogy az érintett szakorvosok mekkora hányada választhatta a magánszférát, megérdeklődtük a Magyar Orvosi Kamarától, akik szerint viszont erről nincsenek hivatalos adatok.)

Persze lehetne erre mondani, hogy ha nincs pénz, tessék szépen kivárni a párhónapos sort az állami egészségügyben, ott kivizsgáltatnia magát az embernek, és akkor a műtétet is lehet majd az állam kontójára végeztetni. A helyzet azonban sok szempontból nem ilyen egyszerű – nézzük is végig, hogy miért!

Mi is az az endometriózis?

Az endometriózis ugyanis nem életveszélyes, jóindulatú, de az életminőséget rendkívüli módon romboló betegség tud lenni. Ahogy azt az Azonnalinak Telek Tamás, a Duna Medical Center nőgyógyásza elmondta, ez egy több komponensű, a termékeny nőket érintő betegség, amit leginkább a menstruációs cikluson keresztül érthetünk meg.

Menstruációkor a nemi hormonok hatására a méhnyálkahártya – felkészülve egy esetleges terhességre – megvastagodik. Amennyiben a terhesség nem következik be, a méhnyálkahártya lelökődik, és vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül távozik.

Endometriózisról akkor beszélhetünk Telek Tamás elmondása alapján, ha ezek a méhnyálkahártyaszerű sejtek a méhen kívül jelennek meg, leginkább a hasüreg más részein, de akár a húgyhólyagban, a belekben vagy más szervekben is.

A rossz helyre került sejtek persze nem tudják, hogy ők rossz helyen vannak, így a menstruációs ciklus során ők is aktivizálódnak és megvastagodnak – csakhogy

Például ciszták képződhetnek a petefészekben, összenövések jöhetnek létre a hasüregben, a hashártyán, és az érintett szervek rendeltetésszerű működését is akadályozhatják az oda nem való sejtek.

Nehézsége ennek a betegségnek, hogy nem tudni pontosan, mi okozza, és a kezelés – amiről később lesz szó – után könnyen kiújulhat: azaz hiába kezelik hatékonyan az embert (általában hormonkezelésekkel, vagy a felhalmozódott sejtdarabok minél teljesebb körű műtéti eltávolításával), könnyen lehet, hogy időről időre újra kés alá kell feküdni, miközben a tünetek is rendre visszatérnek. Telek Tamás szerint

Hogy pontosan hányan szenvedhetnek ebben a betegségben, nem tudni, mindenesetre a témával kiemelten foglalkozó Női Egészségért Alapítvány – nemzetközi adatokon alapuló – becslése szerint a világon 198 millióan érintettek, Magyarországon pedig a termékeny korú nők körülbelül 10 százaléka, azaz 200 ezer fő szembesül az endometriózis következményeivel.

Hogy mennyi ilyen beteg lehet, jól jelzi Telek Tamás szerint, hogy náluk a magánegészségügyi Duna Medical Centerben egy héten átlagosan több endometriózisos nőt is műtenek.

Amiről keveset beszélünk: a pokoli fájdalom

Az orvosi megközelítés persze arra nem ad választ, hogy az endometriózisban szenvedő betegek miért ódzkodnak attól, hogy a lassan őrlő állami egészségügy malmaira bízzák magukat. Ennek egyik oka a nagy fájdalom, ami ezzel a betegséggel jár, és ami viszont őket képes felőrölni mind fizikailag, mind lelkileg.

„Először arra figyeltem fel, hogy rettenetesen görcsöl a hasam. Ez az a szúró érzés, mintha tekernék a gyomromat, és ami ellen a fájdalomcsillapító sem hat.

– számolt be arról a 12 éve a betegséggel küzdő – teljes neve elhallgatását kérő – Alexandra, hogy mivel jár a gyakorlatban az, ha egy nő endometriózisban szenved.

Az erős alhasi fájdalmat Telek Tamás nőgyógyász elmondása alapján a nem természetes helyen természetes módon megvastagodó méhnyálkahártyaszerű sejtek okozzák, ami miatt a természetesnél jóval erősebb fájdalmat kénytelenek elviselni az endometriózissal küzdő nők.

És ez bizony hatással van a munkavégzésre is: Alexandra például nagyon örül a koronavírus-járvány alatt bevezetett home office-nak, mert legalább a kollegái nem látják a szenvedését, amikor a fájdalomtól hosszú percekre lefagy, és muszáj kimennie mosdóba, vagy levegőznie egyet. Alexandrához hasonlóan – a valódi neve elhallgatását kérő, és problémájával már több, mint tíz éve küzdő – Eszter is megkönnyebbült, hogy otthonról dolgozhat: lelkileg eléggé megviselte, hogy a rosszabb napokon munkatársai előtt próbálta egyben tartani magát.

– számolt be az Azonnalinak tapasztalatairól – a teljes neve elhallgatását kérő – Brigitta, aki 2009 óta, 12 éve szenved ettől a betegségtől, és aki volt, hogy konkrétan elájult a munkahelyén a fájdalomtól. Brigitta az orvosától, ha megkérdezte tőle, hogy mit szeretne, mindig azt is válaszolta: „fájdalommentes napokat”.

A menstruációval szorosan összefüggő endometriózisos fájdalom továbbá nem éppen szerencsés együttállás: sok érintett gondolhatja úgy, hogy a női lét természetes, fájdalmas velejárója történik velük, csak ők annyira pechesek, hogy különösen rosszul viselik „azokat a napokat”.

Így volt ezzel Eszter is, akinek már a legelső menstruációja 13 éves korában is kifejezetten fájdalmas volt, azonban évekig nem gyanakodott arra, hogy nem természetes folyamatok zajlódhatnak a testében. „Az anyukámon is azt láttam, hogy nagyon megviselte a menstruáció, így sokáig azt gondoltam, ez a természetes, és a mi családunk ezt egyszerűen megszívta” – mondta Eszter, aki csak gimnáziumi évei végén kezdett nőgyógyászhoz járni a problémájával, miután egyéb, felfázásszerű tünetek is jelentkeztek nála.

A menstruációs ciklussal szorosan összefonódó endometriózis azonban nemcsak a betegeket, még a nőgyógyászokat is tévútra vezetheti: mielőtt diagnosztizálták volna, tíz év alatt számtalan nőgyógyász válaszolt azzal Eszternek, hogy természetes az a fájdalom, amit érez, ő ilyen típus, és ezzel együtt kell élnie.

Alapjaiban kell átgondolnod az életed, ha endometriózisban szenvedsz

Eszter esetében a fájdalom a menstruációs időszakon túl is fellép: elmondása szerint havi szinten van plusz egy-két nap, amikor olyan fájdalmakat él át, ami korlátozza őt a mindennapokban: ezért aztán programokat sem lehet normálisan szervezni, és mindig úgy kell készülni, hogy kénytelen lehet lemondani azokat.

De hasonlókról számolt be az Azonnalinak megszólaló többi endometriózisos beteg is: a mindennapi életüket az alapjaitól kezdve kellett újragondolniuk, ahogy az állapotuk romlott: a lemondott családi és baráti programokon túl az alkalmi kiruccanásokat, utazásokat is úgy kell megtervezni, hogy mindig legyen a közelben mosdó, gyorsan vissza lehessen menni a lakásba vagy a szállásra, és sportolni sem tud sokszor az ember, mert rosszul lesz a testmozgástól.

Telek Tamás nőgyógyász szerint ezek egyáltalán nem egyedi esetek: az endometriózis egyik szövődménye, hogy a méhnyálkahártyaszerű sejtek a méhen kívül tartós sejtösszenövéseket eredményeznek, valamint méhszalagok is megvastagodnak – ezek bizony a mindennapokban is komoly fájdalmakat képesek okozni, menstruációtól függetlenül, nehezen tervezhetővé téve az érintettek életét.

Az Azonnalinak megszólaló endometriózisos betegek szerint olyan komoly fájdalmakra kell itt gondolni, hogy az ember nem egyszer hason csúszva megy ki a konyhába fájdalomcsillapítóért, vagy az éjszakát magzatpózban összegörnyedve, álmatlanul tölti azon gondolkodva, hogy vajon megéri-e a reggelt. Ahogy Brigitta fogalmazott:

A fájdalom és a mindennapi élet konstans kiszámíthatatlansága tehát az egyik oldalról az, ami miatt sok érintett nő nem akar még hosszú hónapokig szenvedni a betegségtől, és mielőbb – akár a magánegészségügy borsos árait kifizetve – jutna ellátáshoz.

Szexelni sem könnyű endometriózissal

De ugyanilyen okként szolgálhat az is, hogy ez a betegség – közvetetten – emberi kapcsolatokat tehet tönkre, lévén, hogy az endometriózis következményeivel az érintett közeli hozzátartozóinak, szeretteinek, barátainak is szembesülnie kell – és nem csak abban, hogy le kell mondani a szomszéddal az esti vacsorát.

Brigittának például két kapcsolata is tönkrement már a betegség következtében, míg mostani párja megszokta, hogy a rosszabb napokon ingerlékenyebb, és igyekszik támogatást nyújtani párjának.

A támogatás azonban az általános szolidaritáson túl is sok mindenben megnyilvánulhat, még ha a fájdalmat az érintettől senki nem tudja átvállalni: Alexandra párja sokszor éjszakákat virrasztott át vele, próbálta szóval tartani, hátha múlik a fájdalom.

Ahogy Alexandra fogalmazott: „Boldog vagyok, hogy ilyen társam van, akire számíthatok!”

Eszter férje is sokat virrasztott a szenvedő barátnője mellett, engedte neki a kád forró vizet, amitől némileg enyhülhetett a fájdalom. Eszter szerint a betegsége az életük részévé vált, nemcsak neki és a párjának, hanem a közeli barátaiknak is: egy házibuliban például, amikor ő rosszul lett és ledőlt, barátai sorban jöttek be hozzá beszélgetni, hogy azért mégis része legyen a bulinak.

De a párkapcsolatokat nemcsak az nehezítheti meg, hogy a fájdalmakkal élő párod mellett virrasztasz, elviszed őt a kivizsgálásokra, és beszállsz a költségekbe: az Azonnalinak megszólalók közül több nő is beszámolt róla, hogy a betegségük miatt a párjukkal való együttlét is fájdalmassá vált.

A teljes neve elhallgatását kérő Dalmánál például ez odáig fajult, hogy

A sok szakterületet érintő tünetegyüttesek miatt nehéz a diagnosztizálás

És itt kell áttérni arra, hogy tulajdonképpen hogyan is diagnosztizálható és kezelhető ez a betegség. Amit az érintettek elmondásai alapján mindenek előtt le kell szögezni: nincs két egyforma endometriózis, tekintve, hogy az nem egyetlen szervre koncentrálódik.

Éppen ezért az általános fájdalmon túl rengeteg különböző tünet jöhet elő, a fáradékonyságtól kezdve a sűrű vizelési ingeren át egészen a véres székletig vagy vizeletig, vagy a gyakori vérzésig – attól függően, hogy mely szervek érintettek az endometriózissal.

Márpedig ez azt is jelenti, hogy sok a hibázási lehetőség a diagnózis felállításakor: Alexandra 12 éve észlelte magán az első tünetet, nevezetesen hogy fájni kezdett a hasa minden étkezés után, az endometriózist mégis csak körülbelül két éve sikerült nála diagnosztizálni.

Elmondása szerint járt ő a tüneteivel mindenhol, nőgyógyászattól a belgyógyászatig, sokáig úgy gondolták, hogy a nagyon hasonló tünetekkel rendelkező Crohn-betegségben szenved, de felmerült ugyanezen okból az IBS, az irritábilis bélszindróma lehetősége is.

– számolt be róla Brigitta, akit – lévén, hogy fájdalmait az orvosok egy rosszabb menstruációs fájdalomnak vélték – orvosai sokszor egy erősebb vérzéscsillapítóról és fájdalomcsillapítóról szóló recepttel küldtek el, mire 3-4 év félrekezelés után kiderült, hogy a vastagbelén jelentkező endometriózis okozza a gyakori vérzéseit.

Eszter – elmondása szerint – tíz év alatt körülbelül 15 orvosnál járt, vegyesen a nőgyógyásztól kezdve az urulóguson át a belgyógyászig, mire 2020 augusztusában sikerült diagnosztizálni.

Réka pedig hiába járt a magánegészségügyben nőgyógyászhoz, az tíz évig nem tudta diagnosztizálni az endometriózist – a betegségre végül úgy derült fény, hogy Réka maga kérte, hogy küldjék tovább egy meddőségi központba, hogy – egy ideje már a teherbeeséssel hiába próbálkozva – a meddősége okára fény derüljön.

És mindezek a különböző szakterületeket érő vizsgálatok persze pénzbe kerülnek – már ha az ember nem az állami egészségügyet választja, amikor viszont a beteg a szenvedéssel töltött idejével fizet. Dalmát például – aki az állami egészségügyre bízta magát még a járvány előtti békeidőben – tünetei súlyosbodásával csak a negyedik orvos tudta diagnosztizálni, egy cisztát is azonosítva az egyik petefészkében. Ez az orvos – megfelelő szakértelem hiányában – átirányította Dalmát egy kollegájához, aki a panaszok alapján MR-vizsgálatot rendelt el. Erre Dalma több hónapot várt: mindeközben a másik petefészkében, valamint a hüvelyében is képződött egy ciszta.

„Tíz percet sem bírtam már ekkor állni egyhuzamban, a medencémből, hüvelyemből sugárzott folyamatosan a fájdalom a combomba, és ekkor már folyamatosan ment a hasam is” – mesélte Dalma, akit ez az orvos egy újabb, immár specialista társához irányított a Semmelweis Egyetemre. Hozzá viszont ismét heteket kellett várni időpontért – mikor bejutott, a specialista újabb vizsgálatokat rendelt el: ultrahangra 4-5 héttel később, béltükrözésre csak 3-4 hónap múlvára kapott időpontot.

– mondta Dalma, akit ezt követően már áteshetett a szükséges két műtéten. Elmondása szerint ezeknek köszönheti, hogy a petefészkeit meg lehetett menteni.

Az endometriózis tehát olyan változatos tünetegyüttest képes produkálni, és azok

– főleg akkor, ha az egyébként is komótosabb tempóban működő állami egészségügyre bízza magát az ember.

És még ha az endometriózist fel is ismerik, Dalma példája mutatja, hogy ez sem garancia arra, hogy gyorsan elvégezzék az emberen a műtétig vezető vizsgálatokat.

Éppen ezért volt az eddig a bevett gyakorlat, hogy az endometriózisban szenvedő nők a magánegészségügybe jártak kivizsgálásokra, míg a műtétekre az állami párját használták. És ezért javasolták kivétel nélkül az Azonnalinak megszólaló nők, hogy ha egy nőtársuk arra gyanakszik, hogy endometriózisa van, ha meg tudja oldani, forduljon egy specialistához, aki pályáját az endometriózis diagnosztizálására, kezelésére és kutatására tette fel, és aki – mivel tudja, mit keres, és azt célzottan keresi – gyorsan képes kideríteni, hogy valóban ez-e a gond.

Telek Tamás nőgyógyász szerint is az lenne az ideális, ha az endometriózisban szenvedő nőkkel csak specialisták foglalkoznának, de egyrészt specialistából annyira kevés van Magyarországon, hogy ha ezer órából állna egy nap, akkor se tudnának mindenkit ellátni, másrészt nem is feltétlen szükséges. A nőgyógyász szerint ugyanis ha egy nő évente elmegy egy nőgyógyászati szűrővizsgálatra (aminek része a tapintásos vizsgálat és a hüvelyi ultrahang, kérés esetén pedig a hasi ultrahang is), akkor az endometriózis felismerése nem olyan nehéz: az esetek túlnyomó részében ugyanis képződik endometriotikus ciszta is, amit azért illik egy nőgyógyásznak felismernie.

Teljesen biztosra menni a laparoszkópiás műtéttel lehet, amikor a hasfalat átmetszve gázzal feltöltik a páciens hasüregét, és így jól láthatóvá válnak a belső szervek és környezetük, például az endometriotikus sejtlerakódások is, amiket egyúttal sebészileg el is távolítanak, amennyire lehet.

Endometriózist kezelni sokszor csapatmunkát igényel

Amennyire sok szakterületet érinthet az endometriózis diagnosztizálása, annyira sokat a kezelése is, már ha műtéti beavatkozásra van szükség.

Mint azt Telek Tamás nőgyógyász elmondta, sebészetileg egy összetett probléma az endometriózis műtéti kezelése, pont azért, mert sokféle és különböző szervet érinthet: épp ezért a különböző szakterületű orvosok csapatmunkáját igényelheti egy-egy műtét.

Ilyenkor jobb esetben csak az endometriotikus elváltozásokat kell eltávolítani, rosszabb esetben – például ha a húlyhólyagban vagy a bélrendszerben jelentkezik az endometriózis, a szerv funkciója teljes egészében károsodott, és más megoldás nincs – viszont rezekcióra, azaz az érintett szerv egy részének sebészeti eltávolítására is szükség lehet.

Ez lesz a helyzet Brigittánál, aki már négy műtéten is túl van, és hamarosan jön majd az ötödik, aminél – az állandósuló vérzések miatt – a méhét is ki fogják venni. Elmondása szerint kénytelen valahogy megoldani, hogy a körülbelül másfél millió forintos műtéti költséget kifizesse, mivel

Fizetsz milliókat, vagy vársz éveket – válassz!

Ebben persze annak is nagy szerepe van, hogy a halasztható, elektív műtéteket Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter – a koronavírus elleni védekezésre hivatkozva – a tavaly novemberi veszélyhelyzet kihirdetésekor leállíttatta, és csak most, május 13-ától engedélyezte újra.

Mivel sokan kivártak és felhalmozódtak azok, akik az állami egészségügyben kezeltetnék magukat, ezért ott most minden bizonnyal egy ideig még sok időbe telhet, mire a várólisták csökkennek – legalábbis Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint.

Ennek a levét isszák meg az endometriózisos betegek is, amennyiben arra brazíroznak, hogy az állami egészségügyben, a társadalombiztosítás terhére műtsék, vagy akár csak a műtét előtt kivizsgálják őket. És ez az, amit sokan inkább nem tesznek meg, a mihamarabbi kezelésért cserébe vállalva a magas költségeket.

Dalmának betegtársai például arról számoltak be, hogy a SOTE-n – ahol az endometriózis ambulancia vizsgálóban állítása szerint még ultrahanggép sincsen – nem is csak a műtétekre, hanem az ahhoz szükséges vizsgálatokra csak fél évvel későbbre adnak időpontot.

Eszter és férje februárban szembesült a dilemmával: vagy kifizetnek 600 ezer forintot egy laparoszkópiás műtétre magánegészségügyi ellátásban, vagy várnak a sorukra előreláthatóan egy-másfél évet az államiban. „Szerencsére jó helyen dolgozunk a férjemmel, jó fizetésért, és mindig is takarékoskodtunk, szóval volt félretett pénzünk, amit erre fordíthattunk. De tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés” – mondta az Azonnalinak Eszter, akit végül április végén műtöttek meg.

Alexandra már pont a nem ennyire szerencsések közé tartozna, akinek 2020 októberében volt egy laparoszkópiás műtétje – amit így még tb-alapon tudott végeztetni az állami szférában –, így most egyelőre megszűnt a fájdalom. Azonban ha újra műtétre lenne szüksége, valószínűleg a hitelfelvétel lenne számára az egyetlen megoldás a várhatóan fél-egymilliós költség kifizetésére, már ha nem a beláthatatlan jövőben akarja azt elvégeztetni.

Hogy meddig szaladhatnak el az árak, azt jól előrejelzi Réka esete, aki – a bélrendszerét érintő súlyos endometriózissal – hiába van már túl több laparoszkópiás, komolyabb specialistával végzett műtéten, több sikertelen lombik beavatkozáson, és hiába kap azóta hormonkezelést, a bélvérzése nem szűnt meg. Így attól tart, hogy

Persze – mint az a fenti példákban is előjön – a műtéti kezelés nem az egyetlen út: Telek Tamás nőgyógyász elmondása szerint lehetséges a hormonkezelés is, aminek célja, hogy a súlyos tüneteket előidéző menstruációs ciklust kordában tartsák, akár teljesen le is állítsák.

Ez azonban sok kellemetlen mellékhatással járhat. Eszter például – miután diagnosztizálták nála az endometriózist – három hónapig kapott hormonkezelést, de már az első hónap után olyan kellemetlen hangulatingadozásokkal és fájdalmakkal szembesült, hogy végül a műtét lett számára a választandó út.

Műtéte után Alexandra hathavi hormonkezelést kapott, hogy ne újuljon ki a betegsége – cserébe tűrnie kell a mellékhatásokat: a hajhullást, a súlygyarapodást, a hangulatingadozást és a hajnali izzadást. Elmondása szerint azonban mindez megérte, mert legalább a fájdalom intenzitása és gyakorisága csökkent – egyelőre. A teherbeesés esélye viszont az endometriózis következtében csökkent.

A meddőség is súlyos kockázat

És ez át is vezet az egyik legérzékenyebb témára: a gyermekvállalás esélyeire. Aki gyereket szeretne, nem éri meg a hormonkezelést választania, mert a hormonháztartás lebombázásával ez gyakorlatilag lehetetlenné válik. A rossz hír azonban az Telek Tamás nőgyógyász szerint, hogy

Például akkor, ha az összenövések olyan súlyos szintet érnek el, hogy a női szaporító szerveket műtétileg el kell távolítani.

„Nőiességemben nagyon megcsonkított az endometriózis, több szervem hiányzik már. Egyetlen utunk maradt a férjemmel a gyerekvállalásra, a lombikbébi-program, de már ott is kezdenek rólunk lemondani, és az anyagi vonzata is nagyon megterhelő” – mesélte megkeresésünkre szomorúan Réka, akinek férjével együtt azt a tényt is el kellett fogadniuk, hogy tőle nem lehet petesejtet sem nyerni a mesterséges megtermékenyítéshez, mivel az endometriózis a megmaradt egyetlen petefészkét is súlyosan roncsolta.

Abban Réka minden orvosa egyetértett:

Vannak persze sikertörténetek is: Dalma a fogamzásgátló elhagyása után egy évvel sem tudott teherbe esni, hiába próbálkoztak a férjével – miközben a tizenéves kora óta meglévő panaszai (mint az erős fájdalom) csak súlyosbodtak.

Az állami egészségügyben leírt kálváriáját és a két műtétet követően jutottak el odáig, hogy részt vegyenek a lombikbébi-programban. Három sikertelen próbálkozás után és az endometriózis többszöri kiújulása után derült ki, hogy méhplasztikára is szükség van – az ezt követő negyedik próbálkozásra már sikerült Dalma petesejtének megtermékenyítése, és világra is jött a várva várt baba.

Dalmáék jelenleg ismét a lombikbébi-programban próbálkoznak, hogy gyereküknek legyen egy kistesója is – miközben az endometriózissal járó fájdalmak térnek vissza az érintett elmondása szerint.

A megoldás: tegyünk kivételt az összeférhetetlenségi szabályok alól

Tegyük össze mindezt: adott az egyik oldalról egy egészségügyi törvény, ami megakadályozza azt, hogy az orvosok párhuzamosan kezeljék pácienseiket a magán- és az állami egészségügyben, kihasználva a magánszféra gyorsaságát és az állami szféra anyagi lehetőségeit. Adott mindemellett egy pandémia, ami alatt Kásler Miklós leállítja az elektív ellátást, és így az állami rendszerben felhalmozódnak a műtétre váró betegek, növelve a várólistákat.

A másik oldalról pedig adott egy hatalmas fájdalmakkal járó, kiszámíthatatlan, baráti és párkapcsolatokat próbára tevő, változatos tüneteket okozó, nehézkesen diagnosztizálható, sok szakember együttműködését igénylő, és könnyen kiújuló betegség, ami ugyan az életet nem veszélyezteti, de

– annak árán is, hogy százezreket, milliókat kell majd ott kifizetni.

A problémát meg lehetne oldani azzal, ha engedélyeznék az orvosok számára, hogy endometriózis kivételt képezzen az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény összeférhetetlenségi szabályai alól, és az orvosok újra szabadon mozgathatnák a pácienseiket az állami és a magánszféra között.

A kormány a kezdetektől tudta, hogy tenni kell valamit, mégsem tesz

Bár Szél Bernadett független országgyűlési képviselő azt mondja, az általa benyújtott törvényjavaslat pont ezt célozza, ez azonban némi árnyalásra szorul: a javaslat ugyanis nem azt tenné bele a szolgálati jogviszonyról szóló törvény szövegébe, hogy az endometriózisos betegeket kezelhesse egyazon orvos a magán- és az állami egészségügyi rendszerben is.

Hanem pusztán annyit venne be a törvény szövegébe, hogy a kormány – „az egészségügyi szakmai kollégium javaslata” alapján – hozzon rendeletet arról, hogy „a különleges szakértelmet igénylő betegségek” esetében (ami alá a képviselő szerint az endometriózis is tartozik) ezt meg lehessen tenni. Ennek a rendeletnek a megalkotását egyébként a jelenleg hatályos szöveg is előirányozza, csak éppen az nincs benne, hogy a majdani rendeletben „a különleges szakértelmet igénylő betegségekre” is ki kell térni.

Azaz még ha a kétharmados kormánypárti többség el is fogadná Szél Bernadett törvényjavaslatát, az csak azt jelentené, hogy

– de hogy az anomáliákat valóban kezelő rendeletet mikor alkotja meg a kormány, arra a Szél-féle javaslat sem ad semmiféle határidőt.

Márpedig a kormány egyelőre nem úgy látszik, hogy a kérdéses kormányrendelet megalkotásával foglalkozna: Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a május 6-i kormányinfón csupán arról beszélt, hogy megtesznek mindent, hogy az állami egészségügyben a járvány miatt elhalasztott műtéteket „amint lehet, a járvány után lehessen pótolni”.

Szentkirályi azt is elmondta, hogy az állami büdzsében évente majdnem egymilliárd forint jut az endometriózissal kapcsolatos ellátásra, ami körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a gyógyszertámogatás és a kezelések kórházi finanszírozása között. A kormányszóvivő azt is hozzátette, hogy az állami szférában több orvosi egyetem is végez endometriózissal kapcsolatos ellátásokat, és vannak szülész-nőgyógyászok is, akik foglalkoznak ezzel a betegséggel.

Mindez azonban az alapvető problémát, hogy a sok szempontból sürgős kezelést igénylő endometriózisos betegeknek választaniuk kell a lassú, de olcsó állami és a gyorsabb, de drága magánszolgáltatások között, nem kezeli.

Mindenesetre a független képviselő – bár érdeklődésünkre elismerte, hogy a javaslata tényleg csak azt irányozza elő, hogy a kormány végre üljön le a szakmával megbeszélni ezt a kérdést – az Azonnalinak kifejtette: ő ebben a kérdésben hosszú távú harcra és nyomásgyakorlásra rendezkedik be (ez utóbbit célozza az eddig 32 ezer aláírást elért petíciója is), és azzal is elégedett lenne, ha ennek hatására – a babérokat egyedül learatva – egy KDNP-s képviselő adná be az ő törvényjavaslatát, és azt fogadná el a kétharmados kormánytöbbség.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali