Von der Leyen: Az EU a világ gyógyszertára, siker az unió járványügyi politikája

Az Európai Bizottság elnöke szokásos tavaszi beszédében a tőle megszokott hurráoptimizmust leszámítva nem nagyon mondott semmit.

Az Európai Bizottság elnöke évente hagyományosan két State of the Union beszédet tart: az egyiket ősszel az Európai Parlamentben, a másikat tavasszal az Európai Unió saját egyetemén, a firenzei Európai Egyetemi Intézetben (EUI), idén a járvány miatt csak virtuálisan. Miután az uniós vakcinabeszerzés látványos kudarcot vallott, számos EU-tagállam sajtójában rendre felmerül, hogy a háttéralkuk által a pozíciójába rakott, választást nyerni még soha nem tudott német politikus esetleg távozhatna a posztjáról – így a tavaszi „firenzei” beszédét különösen nagy figyelem kíséri.

Mennyire lesz önkritikus? Hogyan magyarázza meg, hogy az EU az izraeliekhez, britekhez, szerbekhez, de még a magyarokhoz képest is lassan olt? Felhozza-e megint, még egy hónap múlva is a törökországi #sofagate-et, amivel az általa személyesen sem éppen kedvelt Charles Michel Európai Tanács-elnököt fúrja? Az EUI által online és Firenzében szervezett kétnapos, az EU jövőjéről szóló rendezvény nyitányaként tartott beszéd előtt ezek a kérdések foglalkoztatták az egyetem környéki nemzetközi buborékot.

Firenze a reneszánsz városa, ahol minden elkezdődött, dicsérte kezdésnek a helyszínt a Bizottság elnöke, hogy kifejtse, egy új európai reneszánszra van szükség most is a járvány vége felé haladva. A kék paravános háttér elé az EU-sárga blézerét azonban Brüsszelben vehette fel, a firenzei helyszínen ugyanis egy kivetítőről látszódott csak a német politikus.

Von der Leyen meglepően gyorsan rátért a személyét és a Bizottságot érő kritikákra, feltéve pár kérdést, amiket szerinte főleg a válság első hónapjaiban tettek fel: nincsenek-e jobban felvértezve a nemzetállamok a járvány legyőzésére? Nem reagál-e túl lassan az unió? Majd a költői kérdésekre úgy válaszolt: az EU bebizonyította, hogy a kérdésekben foglalt állítások nem igazak, a „demokráciák uniója” képes volt felvenni a kesztyűt, és megoldásokat szállítani nem csupán polgárainak, de a világ többi részének is. Von der Leyen emlékeztetett:

Egyes országok exporttilalmat adtak ki egészségügyi felszerelésekre, mások lezárták a határaikat, de mi mint EU biztosítottuk az áruk további szabad mozgását, folytatta. (Azt nem említette, hogy az emberek szabad mozgását biztosító Schengen közben végelgyengülésben elhunyt.) Majd feltette a kérdések kérdését az unió sokak által lassúsága és béna szerződései miatt kritizált közös vakcinabeszerzését védve: „Nem tudnám elképzelni, mi történt volna, ha egyes nagyobb EU-tagállamok saját útjukat járva lefoglalták volna mások elől a vakcinákat. Mi történne akkor a kisebb tagállamokkal? Mi történne akkor a közös piacunkkal?” Arról nem beszélve, hogy Von der Leyen szerint amennyiben mindenki maga szerezte volna be az EU-ban a vakcinákat, nem pedig közösen, az politikailag is szétfeszítette volna az EU-t.

(Itt érdemes emlékeztetni az olvasókat a Spiegel januári tényfeltárására, miszerint mindez nem annyira a Bizottság érdeme: 2020 tavaszán Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia már azon gondolkodott, hogy közösen kellene beszerezni a fejleszteni kezdett oltásokat, de csak nekik, négyüknek, miután az akkor még javában tartó EU-s költségvetési vitákban sem látszott megállapodás, így ezt ebben sem igazán remélhették. Végül a német kormány nyomására a Bizottság kezébe helyezték a feladatot, amely a Mercosur-államokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmény főtárgyalóját, az olasz Sandra Gallina-t bízta meg a tárgyalások vezetésével.)

A Bizottság elnöke úgy látja, az európai vakcinakampány egy siker, ami ugyanis számít, az nem a közösségi médiában oly szépen mutató vakcinadiplomácia, hanem az, hogy egyre növekvő ütemben szállítják az EU-val szerződött cégek a vakcinákat az embereknek. Eddig 200 millió dózist szállították ki csak az EU-ban, ezzel a mennyiséggel az unió felnőtt népességének felét lehetne beoltani az első dózissal: ezt sem Kína, sem Oroszország nem tudta megcsinálni, emlékeztetett. Az EU-ból nemrég kilépett briteket valamiért nem hozta szóba.

Aki ezen gondolatok miatt azt gondolja most, hogy Von der Leyen – aki egyébként végzettsége szerint orvos – egy másik univerzumban él, vegye figyelembe, hogy az EU alapvetően továbbra is egy gazdasági szövetség. Ez a Bizottság elnökének gondolkodásmódjában is megjelenik: mint fogalmazott, egyesek mondhatják ugyan, hogy az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok gyorsabb volt a vakcinák beadásával és engedélyezésével, csakhogy az EU úgy érte el „ezt a sikert”, hogy mindeközben a vakcinák világelső exportőre lett. Kanadába, Japánba, az Egyesült Királyságba, Szingapúrba, Mexikóba, Kolumbiába és a COVAX-programnak is rengeteg oltást küldünk, így von der Leyen:

Von der Leyen a Pfizer-BioNTech és a Moderna oltásainál használt „ígéretes és teljesen új” mRNS-technológiát is méltatta, mondván az EU erre helyezi a hangsúlyt. Közölte: ha a vírus továbbterjed Indiában, Oroszországban, Brazíliában, az mindenki számára komoly veszély az esetleges továbbmutálódások miatt. Megismételte azon bizottsági ígéretet, hogy júliusra a kontinens 70 százaléka be lehet oltva.

A nyájimmunitásról viszont nem beszélt, inkább arról, hogy szükséges az immunitás megújítása, azon, a médiában is egyre gyakoribb szakértői álláspontra utalva, hogy lehet, rendszeresen be kell majd oltatnia magát az embereknek a koronavírus ellen. Von der Leyen szerint ezért már most fel kell készülnünk a pandémia következő fejezetére: ehhez tovább kell folytatni az oltásokat, be kell oltani a gyerekeket és a tinédzsereket is – ehhez pedig vakcinagyárakat kell építeni itt, Európában, az első szerződés meg is van már a Pfizer-BioNTech-kel, és ez csak az első, lesz folytatás, ígérte.

A pandémia rávilágított a sebezhetőségünkre, most azonban újraszabjuk a kontinensünket. Az EU ugyanis olyat tett, amit eddig még soha: „27 tagállam erős támogatásával” hitelt vesz fel a nemzetközi pénzpiacokról, hogy azt befektetésekbe és reformokba fektesse, ez a Next Generation EU névre keresztelt program lesz „a legnagyobb újraépítési program a Marshall-segély óta”, ami az digitalizációt és a környezetvédelmet magába foglaló új reneszánsz alapja lehet, lelkendezett Ursula von der Leyen.

Az EU új mottója szerinte a koronavírus-járványra és a klímaváltozásra adott válaszként ezért az kell legyen, hogy „I care”, illetve „we care”: magunkért, a szomszédainkért, a bolygónkért. Viva l’Europa, köszönt végül el beszéde végén szokása szerint, most éppen a konferencia helyszíne miatt olaszul. A Von der Leyent annak geopolitikai Bizottságról szóló ígéretével felkonferáló Renaud Dehousse, az EUI rektora a geopolitikáról semmilyen érdemi szót nem ejtő beszédet ritka erősnek minősítette.

FOTÓ: Etienne Ansotte / EC, 2021