Napóleon halálának 200. évfordulóján kiújultak a viták az egykori császár körül. Macron államelnök pozitívan szólalt fel az egykori hadvezér mellett, szerinte nem lehet a múltat a jelen mércéi szerint elítélni. Ez ellen azonban baloldalról és még saját kormányából is tiltakoztak. Ki hogyan emlékezett a franciáknál Napóleonra?
1821. május 5-én hunyt el Bonaparte Napóleon egykori francia császár a britekhez tartozó Szent Ilona-szigeten, miután a vele ellentétes európai erők kétszer is legyőzték. Franciaországban mindig is vita tárgyát képezte, hogy
A bonapartizmus igazi ideológiává 1848 után lett, amikor unokaöccse, Bonaparte Lajos először államfővé, majd 1852-ben császárra tette magát. Ma is vannak hívei, a Napoleon-család pedig hercegi családként ma is ápolja a Napóleonok emlékét.
Ellentétben a francia történelem olyan eseményeivel, mint az 1789-es forradalom, az állam és az egyház 1905-ös szétválasztása vagy a második világháború alatti ellenállás, Napóleon személye és hagyatéka mindig vitatott volt. (Persze az említett történelmi eseményeknek is voltak kritiusai, de mára a francia emlékezetpolitika megkérdőjelezhetetlen részei lettek.) Éppen ezért volt sok tekintetben meglepő lépés, hogy
Szerda délután a francia akadémiákat összefogó Institut de France termében emlékülést tartottak egyetemisták és gimnazisták előtt, ahol több felszólaló is Napóleon nagyságát, különösen jogteremtő hagyatékát emelte ki. A hallgatóságban jelen volt Nicolas Sarkozy, korrupcióért első fokon elítélt, egykori konzervatív államfő is, aki az utóbbi időben egyre inkább Macron támogatójának számít.
Jean Tulard történész ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy Napóleon „a francia nemzetet és az európai szabadságot” szolgálta, és Napóleon alatt Európát egy időre egyesíteni tudta Franciaország. Hozzátette:
Az emlékbeszédet Emmanuel Macron államelnök tartotta, aki már beszéde elején felszólalt a múltat a jelen elvárásai szerint meg- és elitélő cancel culture ellen: „Ne engedjünk azoknak, akik eltörölnék a múltat, mert az nem illeszkedik a jelen elvárásaihoz”. Beszédében Macron többször is kiemelte, hogy
Macron elutasítja azt az anakronizmust, amely „a múltat a jelen alapján akarja megítélni és újraírni”. Ezzel szemben azt szorgalmazta, hogy
Nem azt kéri, hogy kritikátlanul éltessük a múltat, de elutasítja annak teljes elvetését. Felhívta a figyelmet arra, hogy Napóleon nem csupán egy nagy hadvezér volt, de „hű maradt 1789 eszméihez”. A francia államelnök szerint Napóleon kapcsán a ma is érvényes polgári törvénykönyvére, a Code civil-re, a törvény előtti egyenlőség bevezetésére, a büntetőjog liberális reformjára kell emlékezni.
Macron szerint Napóleon „a politikai akaratról” szólt, és ez tette lehetővé a társadalmi és tudományos fejlődést is. Emlékeztetett arra, hogy Napóleon egyiptomi hadjárata se csak a hódításról, hanem a tudományos felfedezésről is szólt – kiemelve, hogy Napóleont hadjáratain nemcsak katonák, de tudósok is kísérték. „Napóleon az első romantikus” – hívta fel a figyelmet, és utalt rá, hogy
Macron azt mondta, hogy Napóleont az ellentmondásaival együtt kell elfogadni: ott van benne „a felvilágosult despota”, de a melankólikus is. Macron emlékeztetett arra, hogy Napóleon a francia nemzeti szuverenitást képviselte, és ebben a francia nép is támogatta: „Ami mögött nincs ott a nép, az illegitim”. Napóleon Macron szerint beteljesítette a franciák vágyát arra vonatkozóan, hogy
Macron szerint Napóleon életműve ma is példaértékű lehet a francia politika és társadalom számára: „[Életműve] továbbra is egységbe kovácsol minket”. Beszédét a francia államelnök azzal fejezte be, hogy
Macron már délelőtt koszorút helyezett el Napóleon párizsi sírjánál, az államelnököt nem csak honvédelmi minisztere és a hadsereg főparancsnoka, de a Napoléon-család jelenlegi vezetője, Jean-Christophe Napoléon is elkísérte. Charles Bonaparte, Jean-Christophe apja, aki baloldalisága miatt nem viseli a Napoléon nevet, maga is azt emelte ki egy interjúban, hogy számára Napóleon a haladást jelenti.
Macron döntése, hogy ilyen egyértelműen kiáll Napóleon mellett, még saját kormányában sem tetszett mindenkinek. Elisabeth Moreno, esélyegyenlőségügyi miniszter szerint nem szabad elfelejteni, hogy
A kommunista Humanité napilap szerint pedig Napóleon kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy hova vezetett a politikája: katonai vereséghez, több százezer európai halotthoz. A konzervatív Le Figaro napilap vezércikke szerint azonban minden hibáját felülmúlja Napóleon hagyatéka: Code civil, csendőrség, a Becsületrend létrehozatala. Macron is ezeket emelte ki beszédében, emlékeztetve arra is, hogy a modern oktatást is Napóleon reformjai teremtették meg Franciaországban.
A politikai életben is nagyon eltérően emlékeztek meg Napóleonról. Jean-Luc Mélenchon, a nemzeti-kommunista Lázadó Franciaország elnöke szerint Napóleon
Boris Vallaud, szocialista képviselő szerint pedig Macron önmaga ünneplésére használná fel Napóleont. A politikus szerint Napóleon „brummaire 18-ának, az állampuccsnak az embere, a forradalom és a köztársaság lebontója”. Szerinte Napóleon kapcsán arra kell emlékezni, hogy visszahozta a rabszolgaságot és polgárháborúba taszította Franciaországot és Európát. Clementine Autain, feminista aktivista szerint Napóleon antiszemita volt. De egyben Macron belügyminiszterét, a sarkozysta Gérald Darmanint is ezzel vádolta meg, ugyanis a politikus a könyvében azért dícsérte meg Napóleont, mert az integrálni akarta a francia nemzetbe a zsidóságot.
Ezzel szemben
Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke szerint a hadvezér „nagyon sokat tett az országért”, a szintén szélsőjobboldali Előre Franciaország elnöke, Nicolas Dupont-Aignan azt emelte ki, hogy Napóleon „megteremtette a nemzetállamot”. Laurent Wauquiez, a jobbközép Republikánusok egykori elnöke számára Napóleon „a politika akaratot és a francia szellemet testesíti meg”. A politikus magát jobboldali bonapartistának tartja, és éppen ezért üdvözli, hogy Franciaország a legnagyobb tisztelettel emlékezik meg Napóleon halálának bicenteráriumára.
A francia megemlékezések ellen tiltakozott már márciusban a New York Times is, amely vezércikkben fehér felsőbbrendűséggel vádolta meg a volt francia császárt: „A francia intézményeknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az ország rabszolgaság történetére, ahelyett, hogy ünnepelnek egy fehér szupremácista ikont”.
Macron azonban már a Black Lives Matter-mozgalom idején elutasította, hogy francia történelmi személyek szobrait döntsék le vagy a róluk elnevezett tereket nevezzék át, mert egykoron esetleg a mai mércével nézve rasszista vagy szexista nézeteket képviseltek. A politikus egy egykori szenegáli francia gyarmati kormányzó mellett is kiállt, akinek szobrát Franciaországban egyesek el akarták volna távolítani – igaz, éppen a „tett” helyszínén, azaz Szenegálban viszont helyiek akadályozták meg, hogy az ottani szobrot ledöntsék.
NYITÓKÉP: Emmanuel Macron Napóleonként ábrázolva a 2018-as németországi mainzi (mayence-i) karneváli felvonuláson / Luis Favre, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.