Most veszíti el a német nyelv a férfijellegét

Egyre inkább teret nyer a két biológiai nem közötti társadalmi nemek megjelenítése az eleve rengeteg nyelvtani nemmel küszködő német nyelvben. A csak gendergágogásnak csúfolt formákat az Audi és számos tőzsdei cég bevezeti a belső kommunikációjában, a nyelvészek viszont a német nyelv kényszerszexualizálását látják benne. Elmagyarázzuk, miről is van pontosan szó!

A feminista mozgalmak megerősödésével a német nyelvet rengeteg kritika éri Németországban azért, mert nem korszerű, azaz nem jeleníti meg egyenrangú felekként a férfiakat és nőket, és nem alkalmas arra, hogy megjelenjenek benne a magukat a két nem között meghatározó identitások, vagyis diszkriminálja őket. Pontosabban: a feminizmus eleinte a nőket akarta jobban megjeleníteni a nyelvben, az utóbbi években pedig a genderelmélet is megpróbálja letenni a névjegyét a német nyelvtanban.

Részben amiatt, hogy a német három nyelvtani nemet és személyes névmást is használ, ellentétben például a Frankfurter Allgemeine Zeitung által gendersemlegesnek nevezett magyar nyelvvel, ahol teljes egyenjogúság uralkodik, ugyanis mindenkinek ugyanazon uniformizált „ő” az E/3-as megszólítása. A németben viszont az E/3-as er/sie/es személyes névmások mellett nem csupán névelők vannak, de bizonyos foglalkozások női alakjai vagy épp azok többesszámai is megegyeznek a férfialakkal, ami miatt akár arra is gondolhat a gyanútlan nyelvhasználó, hogy az egy férfiak által dominált szakma, és ő éppen

Az elmúlt hónapokban igazi kultúrharccá változott a téma Németországban: miközben az egyik német köztévé és több nagy német vállalat is bevezette a jobboldali kritikusok által csak gendernyelvként nevezett változatokat, és maga a német nyelvészszakma teljesen bizonytalan azt illetően, hogy mennyire lehet ráerőszakolni mindezt a német nyelvre, megjelent az első politikus, aki egyenesen be akarja tiltani az egészet. És ő nem is akárki.

Elvesztette férfijellegét

Nézzük az elmúlt hónapok legviccesebb ügyével, hogy miről van szó!

1. Ha például Kósa Lajos a Wolfgang Schäuble akkori német pénzügyminiszterrel tervezett találkozója előtt be akart volna nyújtani egy kérelmet a csengeri örökösnőtől származó pénz miatti bármiféle ügyintézéshez egy német hatósághoz, úgy ő egy kérelmező, azaz der Antragsteller (szó szerinti fordításban: aki benyújtja a kérelmet). A der névelő jelzi: férfiről van szó.

2. Ha az örökösnő bead egy kérelmet arra, hogy a magánszemélyek és vállalatok fizetőképességét igazoló wiesbadeni Schufa nevű cég adjon neki igazolást arról, hogy neki bizony tényleg van pénze, akkor ő a die Antragstellerin, vagyis kérelmező(nő). A die névelő jelzi, hogy az illető feminim, az Antragsteller szó női változata pedig a die Antragstellerin, miután az -in végződés lényegében annyit tesz, hogy a névelőn túl magában a szóban is jelzi: az illető nő.

3. Ha azonban a csengeri örökösnő és Kósa Lajos közösen kérelmeznek valamit, például belépési engedélyt kérnek a német pénzügyminisztériumba, hogy találkozhassanak Dr. Schäubléval, úgy óriási nyelvészeti vitát robbantanak ki.

4. A konzervatív nyelvészek szerint azzal, hogy az örökösnő és Kósa Lajos közösen aláírták a papírt, ők mindketten kérelmezők, azaz die Antragsteller, vagyis a névelő immáron a többes számot jelző névelőre változik, ami a németben a die (ami bizony ugyanaz, mint a feminin die névelő), a szó maga viszont marad, így az immáron mindkettejükre vonatkozik. Ez a generikus maszkulinum: azaz amikor a hímnemű kifejezésbe beleértünk mindenkit, mert vagy nem tudjuk, vagy teljesen lényegtelen, milyen neműek. (Mindez pedig felveti a kérdést, miszerint a magyar nyelv tényleg eléggé gendersemleges-e, hiszen még a sajtó gendertémákra érzékeny része is rendre az örökösnő szót használja a teljesen gendersemleges örökös szó helyett.)

5. A jelenleg hatályos szabályok szerint amennyiben rájuk mint kérelmezőkre hivatkozunk, azt leginkább úgy szerencsés megoldani, hogy der Antragsteller und die Antragstellerin, azaz a kérelmező és a kérelmező(nő). Mindkettőből egy van: vagyis csak simán fogjuk a férfi és a női alakot. Ha viszont nemcsak Kósa Lajos és az örökösnő szeretne bejutni a német pénzügyminisztériumba, hanem egy lengyel turistacsoport is páternoszterezne ott egyet, többesszámba kell raknunk mindkét nemet, hiszen hirtelen rengeteg kérelem futott be: a mostani szabályok szerint a die Antragstellerinnen und Antragsteller a helyes, azaz mindkét nemet meg kell nevezni. Ha pedig a minisztérium illetékes ügyintézője mindezt rögzíti a rendszerben, úgy a rövidebb Antragsteller/-innen kifejezést használja majd, ezt azonban csak írásban szabad. Igen: a férfi szóalak ugyanaz maradt többesszámban is, mint amikor még csak Kósa Lajosról volt szó, csak a névelő változott der-ről die-re, a die Antragstellerin pedig kapott egy -nen többesszámot.

6. Itt jön be a képbe a gendersemleges németnyelv-tervezet, amely szerint ők immáron mindannyian eleve die Antrangsteller_innen, azaz kérelmezők_nők. Kósa Lajos és a lengyel turistacsoport férfitagjai ha akarják, ha nem, meg lettek fosztva maszkulinitásuktól. A gendernyelv mellett érvelők szerint azért van szükség erre, hogy inkluzívabb legyen a nyelv: a női többesszám eleve tartalmazza a férfiakat ('Antragsteller'), a nőket ('Antragstellerinnen'), és a kettejük közé rakott gender_gappal jelzi: a két nem között még számos más nem is van, így azzal, hogy raknak valami jelet a férfi és a női alak közé, bele vannak értve ők is. A cél alapvetően az ezekkel a szimbólumokkal, hogy egy alapvetően a szavak női alakját szuggeráló, de attól mégis eltérő szóalak jöjjön létre, amit elfogadnak a férfiak is.

Itt ráadásul külön vita is folyik arról, hogy hogyan jelezzék azt, hogy mindkét nem képviselőiről szó van: csillag*gal, kettős:ponttal, alul_vonással? A nyolcvanas években még a taz nevű berlini alterbalos német napilap volt a feminista nyelvészeti harc legkövetkezetesebb képviselője, ők az ún. belső I-t használták, azaz nemes egyszerűséggel nagybetűvel írták a többesszámban azt a részt, ahonnan a női alak kezdődik: die AntragstellerInnen. Ezt azonban mára egyre inkább felváltja a gender*csillag (Antragsteller*innen) vagy épp az alul_vonás (Antragsteller_innen), részben azért, mert a szó közepén ágaskodó I sokakat egy erekcióra emlékeztetett (nem viccelek). Valamint a gender*csillag nem csak a nőkre és férfiakra, de más nemekre is vonatkozik. Éppen ezért kiejtésnél is szünetet kell ott tartani, kifejezve, hogy minden más nemet is beleértenek, nem csak a férfit és nőt.

7. Aztán persze megoldás lehet az is, hogy elfelejtjük mindezt, és mindenkit a gendersemleges der/die Antragstellende szóval illetünk, vagyis lényegében a magyar nyelvben is megjelenő logikát használjuk. Ez a szó melléknévnől képzett főnévként annyit jelent ugyanis, hogy kérelmező (szó szerinti fordításban), vagyis egy folyamat alanyára utal, nem a kérelmet benyújtó személyre, mint az Antragsteller/-in, vagyis maga a szó nem utal semmiféle nemre, csupán az előtte megjelenő névelő, a többesszáma pedig szintén ugyanaz, mint az egyesszáma. Ez azonban egy rendkívül csúnya bürokratanyelvi, az embert a folyamat során elrejtő, deperszonalizáló kifejezés. A genderkompatibilis nyelvhasználatért síkraszállók ezért sok esetben azt javasolják, hogy inkább írjuk körül ezt a szót úgy, hogy 'azok, akik kérelmet adtak be', azaz die einen Antrag gestellt haben, ezt azonban egy hivatalos levélben megszólításként már nehezen lehet használni.

Se nem ajánlott, se nem kötelező, a cégek bevezetik

Noha már egy évtizedek óta zajló nyelvújításról van szó, a téma az elmúlt hónapokban újra terítékre került, miután nem csupán egy-két erre eleve fogékonyabb közszolgálati szerkesztőség és a bázeli polgármesteri hivatal, hanem rögtön a német ipar számos megkerülhetetlen szereplője is kifejezetten aktivista módon bevezette a gendersemleges formákat a belső vállalati kommunikációban anélkül, hogy ez hivatalosan a német nyelv részét képezné. A Frankfurter Allgemeine Zeitung március végi körkérdéséből kiderült:

Az Audi például már rég munkacsoportot hozott létre a genderszenzibilis nyelvhasználatért, és egy belső, 13 oldalas brosúrában már azt tanácsolja az irodistáknak, hogy március 1-től az egymás közötti kommunikációban az Audianer_innen szót használják az Audi-dolgozók összességére. Mint írják: a vállalat ezt a tisztelet jelének és a diszkrimináció elleni kiállásnak véli, és arra kérik a dolgozóikat, hogy lehetőleg olyan kifejezéseket használjanak, amelyek láthatatlanná teszik a nemeket, vagy ha ez valamiért nem megy, úgy tudatosan minden nemet tüntessenek fel. 

Valamennyire reagált a német helyesírás szabályait összegző Duden-kiadó is ezekre a változásokra: a Duden (ami magának a német nyelv szabályait összegző legendás sárga könyvnek és az annak a tartalmát naprakészen megjelenítő honlap neve is egyben) 2020 augusztusi, huszonnyolcadik kiadásában már külön foglalkozik a gendernyelvvel. Rögzítették: van ilyen is használatban, de nincs rá konkrét szabály, a különböző írásjelekkel való toldozgatásra pláne nincs.

Mivel a generikus maszkulinumot (az általános hímnemet) egyes nyelvészek a nőket és a társadalmi nemet sújtó, rejtett nyelvi diszkriminációként kezelik, idén februárban aztán tett egy gesztust a kiadó a genderszempontok miatt aggódóknak. Több foglalkozásnál eltörölte a generikus maszkulinumot, azaz az eredetileg gendersemleges, minden biológiai nemre érthető, de férfialakú többesszámot már csak mint a férfialak többesszáma hivatkozza. Így tehát a Duden szerint az orvosok, azaz die Ärzte szó már csak férfi orvosokat takar – ami mondjuk az ugyanilyen nevű rockzenekar esetében mindig is igaz volt –, nőket már nem lehet beleérteni, ők immáron die Ärztinnen. (Ilyen nevű rockzenekar nincs, de van egy 1984-es NDK-s film ezzel a címmel.)

Ez óriási felháborodást váltott ki német nyelvészek körében: a számos közszereplőt (a volt szocdem házelnök és germanista Wolfgang Thiersétől a publicista Henryk M. Broderen át a filozófus Peter Sloterdijkig) és nyelvészt tömörítő Verein Deutsche Sprache (VDS) felhívást tett közzé, mondván meg kell menteni a német nyelvet a Duden-kiadótól, a generikus maszkulinumot ugyanis el akarják törölni. Mint írják: azzal, hogy a nyelvtani nemet meg akarják feleltetni a társadalmi/szexuális nemnek, „kényszerszexualizálják” a német nyelvet, vagyis egy olyan irányba viszik el, ami teljesen ellentétes annak nyelvtanával és logikájával. Az egyesület közölte, anyagilag, jogilag és erkölcsileg is védelembe fognak venni minden olyan munkavállalót, akit hátrány ér a munkahelyén azért, mert nem hajlandó a VDS elnöke által csak nyelvi környezetszennyezésnek nevezett gendernémetet használni: 

A gendernyelv legszórakoztatóbb kritikája

Az angolban pont a Németországban kényszerszexualizálni akart generikus maszkulinum látszik elhozni a nyelvi egyenjogúságot a nőknek. A ma már londoni baloldali napilap, a feministákhoz eleve közelálló The Guardian ugyanis közölte: ők nem szórakoznak, mostantól nem lesz náluk actress (színésznő angolul), actor (azaz színész) bizony még Marlene Dietrich is.

A változást a brit napilap 2011 januártól eszközölte arculati- és stíluskönyvében. Az újság akkori olvasószerkesztője, Stephen Pritchard 2011-es cikkében ezt azzal magyarázta, hogy a bevett gyakorlatok egy idő után kényelmetlen dogmává merevednek. Az angol nyelv szerinte megengedi, hogy az 'actress' (színésznő) szót, ahol nincs valódi, szövegszerű jelentősége annak, hogy az illető nő, fel lehet cserélni az 'actor' szóra, ami Pritchard álláspontja szerint működhet semleges kifejezésként, annak ellenére, hogy hímnemű szóként tartjuk számon. Mint írja, az 'actress' szó „olyan letűnt kor terméke, amikor a különböző szakmák még alapvetően nemek szerint szegregálva voltak, ezért szükség volt olvan megkülönböztető kifejezésekre, mint a hölgyorvos, vagy férfi nővér”. Ennek azonban szerinte rég vége, teljesen mindegy a köznapi nyelvben, hogy egy színész férfi-e vagy nő. 

Mint arra a Tagesspiegelben Nele Pollatschek egy rendkívül szórakoztató cikkben rámutatott: ezzel szemben a német nők úgy küzdenek a nyelvi egyenjogúságért, hogy a nőket és a férfiakat nyelvileg meg akarják különböztetni. Az írói foglalkozását eleve a generikus maszkulinummal (Schriftsteller) megnevező Pollatschek szerint

De Pollatschek továbbmegy: mint írja, történelmileg úgy alakult, hogy a német szavak férfialakja nem csupán egy férfit jelöl, hanem fehér, keresztény, heteroszexuális férfit. Ha tehát van külön női szóalakja a szakmáknak, nem kellene-e legyen külön szóalakja mondjuk a színesbőrűeknek, a zsidóknak és a melegeknek is? Ha fontos, hogy a Bundeskanzlerin szó két információt jelenítsen meg, mégpedig azt, hogy az illető nő ('in') és szövetségi kancellár,

A Bundeskanzlerin mellett lehetne így Bundeskanzlerjude, vagy akár Bundeskanzlerschwarz is.

Mennyivel egyszerűbb és elegánsabb az angol, teszi hozzá: ott mind Theresa May, mind Margaret Thatcher prime minister volt, nem pedig prime ministress. Mint Pollatschek írja: az angolok nem úgy tették a férfiakkal egyenjogúvá a szót a nők számára, hogy megalkották annak női verzióját, hanem hogy megválasztottak egy nőt ebbe a hivatalba. Az érvelés nyelvészetileg azonban gyenge lábakon áll, a két nyelv nem ugyanazon módon használja ugyanis a nemeket. Míg az angol (a dánhoz és a svédhez hasonlóan) természetes nemeket használ, azaz a személyt jelölő főnevek többnyire nemsemlegesek, addig a német (az olaszhoz, a franciához és a szláv nyelvekhez hasonlóan) nyelvtani nemeket, vagyis minden főnévnek van nyelvtani neme, amit a der/die/das névelő valamelyike is jelöl.

És akkor megjött a politika is

Az európai szélsőjobboldal genderlobbitól való rettegését Németországban az AfD vallja magáénak, így nyilván leütik a magas labdát az általuk leginkább csak Gendergaga, azaz gendergágogás szóval illetett gendernémet ügyében. Alice Weidel, a párt Bundestag-frakciójának Svájcban élő vezetője szerint a gendernémet egy orwelli projekt, ami megerőszakolja és az olvashatatlanság és használhatatlanság határára taszítja a német nyelvet. Ők alapvetően a generikus maszkulinumra való visszatérést javasolják helyette.

Az, hogy az AfD ellenzi mindezt, business as usual, sokkal nagyobb meglepetés volt, amikor a társadalompolitikai ügyekben magát annyira nem profilírozó, a CDU-elnökségért folytatott küzdelmét eddig már kétszer is elbukó Friedrich Merz hozta elő a témát. Az ő viszonya kifejezetten közeli ugyanis a német ipari lobbihoz, és főleg gazdaságpolitikai témákban nyilvánul meg. Merz az év eleji sikertelen hatalomrajutási kísérletét követően sem tűnt el a politikától, idén ősszel a németországi választáson egy észak-rajna-vesztfáliai egyéni választókerületben indul el CDU-s színekben, azaz a következő ciklusban még bőven oszthatnak neki lapot, ha a CDU-s kancellárjelölt, Armin Laschet nem lesz képes nyerni.

Merz szerint a komplett gendernyelvet be kell tiltani. Szerinte jogilag támadható, ha valaki előírja annak használatát, és úgy látja: széles társadalmi konszenzus van arról, hogy az úgy hülyeség, ahogy van. A politikus emlékeztetett: Franciaországban külön leszóltak a hivataloknak, hogy a genderkompatibilis nyelv felejtős. „Láthatóan a franciáknak jobb a szépérzékük gyönyörű nyelvük kulturális értékét illetően” – próbálta Goethe és Schiller nyelvének mai beszélőit lázba hozni. Nem nagyon sikerült, a Twitteren csak a szokásos, pár karakterben is szinte mindenhez értő, gyakorlatilag mindig online közönség háborodott fel rajta. De Merz lépése mögött igenis van politikai számítás, a közvélemény-kutatásokban előretörő, a CDU-val lassan fej-fej mellett versenyző Zöldeknek ugyanis alapvetően nincs baja a gendernémettel, így ha ebbe beleállnak, úgy Merz elő tudja rántani az ökopárt azon oldalát, amelytől rengeteg német fázik még most is: a moralizáló identitáspolitizálót.

A gendergapes-gendercsillagos verzióit a szavaknak az ezt használó tévéhíradók alapján egyébként úgy kell kiejteni, hogy minimális szünetet tartunk a szó közepén. Elválasztva ezzel a férfialaknak nevezett generikus maszkulinumot a többitől. Csak nehogy egyszer abból is baj legyen, hogy ez a férfialak áll elől.

Disclaimer: a szerző nem nyelvész, anyanyelve a német. A cikk elkészítéséhez köszöni Tóth Csaba Tibor segítségét.

GRAFIKA: Vitárius Bence / Azonnali