Keleti vakcinákat elfogadni nem EU-ellenesség

Miben EU-ellenesebb az az Orbán Viktor, aki ledealelt két megállapodást, hogy a magyarok nyáron mehessenek a tengerpartra nyaralni, mint az a miniszterelnök, aki nem kéri országának a keleti vakcinákkal oltott EU-s turisták pénzét?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A tagállamok képviselői alkotta Európai Unió Tanácsán a világ szeme. Már csak rajtuk múlik, kiknek milyen formában lehet utazni nyáron az EU-ban. Az EU-s jogalkotás ugyanis olyan, hogy egy javaslatnak át kell mennie a Bizottságon, a Parlamenten és az EU Tanácsán is: ezért érdemes elmagyaráznia az Azonnali mellett más lapoknak is az olvasók számára, hogy ha az Európai Parlament megszavaz valamit, az különösen sokat nem jelent még.

Ez az Európai Parlament most négyötödös többséggel azt szavazta meg, hogy aki kínai vagy orosz vakcinával – azaz olyan oltóanyaggal, amelyre az amszterdami székhelyű Európai Gyógyszerügynökség (EMA) nem mondta rá az áment – lett beoltva, annak ne járjon automatikusan a korábban vakcinaútlevélnek nevezett EU-s digitális zöldigazolvány, és ne tudjon karantén-, teszt- és egyéb kötelezettségek nélkül utazni az unióban.

Őszintén nem értem, mi van a „brüsszeli” fejekben: a Sinopharm- és a Szputnyik V-vakcinákra ugyanis rámondta az igent egy EU-tagállam illetékes hatósága, az EU felépítése és működése pedig olyan, hogy a fontos kérdésekben az van alapvetően, amit a tagállamok akarnak, nem pedig az, amit “Brüsszel” majd egyszer tenni szándékozik. Lényegében a Bizottság zöldigazolvány-javaslata is erről szól: amely vakcinára az EMA rámondta az áment, az EU-szinten oké, minden mást meg döntsenek el a tagállamok. Ez azt jelenti, hogy lehetnek EU-s országok, akik elfogadják a keleti vakcinákkal oltottak papírjait, és lehetnek, amelyek nem.

(Az uniós digitális zöldigazolvány a csak az oltást vagy a fertőzést elfogadó magyar védettségi igazolványnál pár fokkal emberijog-kompatibilisebb: nemcsak az ingyenes oltást és a víruson való átesést fogadja el, hanem a pénzbe kerülő friss negatív tesztek meglétét is – ezért sürgeti például Donáth Anna azt, hogy áthidaló megoldásként legyenek itthon ingyenesek a tesztek az utazni vágyók számára.)

Azok az európai parlamenti képviselők, akik megszavazták azt, hogy jogszerűen beoltott uniós állampolgároknak most izgulnia kelljen azért, hogy utazhatnak-e karantén nélkül nyáron, nem fukarkodnak az EU-ellenes jelzőt használni a magyar kormányra.

ahogy arra is, hogy egyáltalán lesz-e ilyen. Ha lesz, az egy izgalmas témát hoz elő: ugyan miben EU-ellenesebb azon Orbán Viktor, aki egy EU-s szomszédnak segített vakcinát intézni, és már április végén ledealelt két megállapodást arról (ráadásul két EU-tagjelölt országgal, so inclusive, so szociálisan érzékeny), hogy a magyarok nyáron mehessenek a tengerpartra nyaralni, mint az a miniszterelnök, aki nem kéri országának a keleti vakcinákkal oltott EU-s turisták pénzét?

Eleve nonszensz, hogy miután 2015-ben azért vádolták EU-ellenességgel Orbán Viktort, amiért a belső határok védelmében a schengeni övezet külső határára felhúzott egy kerítést – járványügyileg talán ennek védelme újfent fontos lehet, noha a német sztárvirológus, Christian Drosten szerint az indiai mutáció ügyében is nagyobb a média keltette pánik, mint a tényleges veszély –, most

Schengent az Azonnalin meg egy észt EP-képviselőn kívül el se siratta rendesen senki: szabadságunkat adtuk a harminc éve romhalmaz egészségügyért.

Ismerve és tapasztalva a magyar járványügyi határzár de facto nemlétét és több uniós ország csak papíron létező beutazási korlátozásait, valószínűleg senki sem gondolja komolyan, hogy nem fogják körberöhögni az emberek azt az államot, amely a nyájimmunitás elérése idején (a Bizottság szerint ez idén júliusban összejöhet EU-s szinten, a magyar kormány szerint itthon még előbb is) szigorúbb ellenőrzést és nagyobb dugókat csinál a határon, mint akkor, amikor – mi is erre a helyes szó? – tombolt a járvány.

Hiszen míg például Olaszország most gyakorlatilag nem ellenőrzi a közúti határait, a szlovénok mindenkit átintenek, Magyarországon pedig többnyire egy udvarias kérdés formájában merül fel csak, hogy akkor hova-hova, elkérni mindenki zöldigazolványát és ellenőrizni azok érvényességét ehhez képest rengeteg pluszfeladat lesz, és a belső schengeni határokon pont azt a kort hozza vissza, amit az EU évtizedek óta meghaladni igyekszik.

Fontos viták lesznek még abból, hogy megéri-e diszkriminálni az embereket egy önkéntes oltáson alapuló védettség alapján, már csak azért is, mert a tömegek pánikszerű lockdownpártiságát látva nem elképzelhetetlen, hogy lesz olyan politikus a jövőben, aki erre a nagyban médiatáplálta félelemre építve egészen más kritériumok alapján kezd majd el különbséget tenni emberek között, vagy épp hozzárendel még pár kritériumot a védettség mellé: valami jó appot, nullás tb- vagy adótartozást, zéró letiltott Facebook-posztot. Vagy a választójogot eleve a védettségi igazolvány meglétéhez köti.

Sci-finek hangzik? A rendeleti kormányzásra lehetőséget adó veszélyhelyzet vírusmutációk miatti meghosszabbítása a Fideszt már el is csábította, a Stockholm-szindrómás médiában pedig rendszeressé váltak azok a hangok, akik egyenesen szeretik a lockdownt, és már nem tudják elképzelni az életüket szabadon – aki megnézné, hova vezethet a félelem, kezdje a The Barrier című spanyol sorozattal. 

A védettségi igazolványok melletti érvelést az oltás önkéntes jellegén túl az is nehézzé teszi, hogy egy csomó országban szigorú oltási terv alapján oltják az embereket (Olaszországban 30 évesen még csak regisztrálni sem lehet az oltásra, most tartanak a 80 év felettieknél), egy sor ember pedig a betegségei vagy az élethelyzete miatt nem kaphatja meg az oltást – alapjogilag tehát nehezen állja meg a helyét a jogaink esetleges/állítólagos védettséghez kötött visszaadása. Az, hogy az állam (ugye az oltások iránt szkeptikusabbak is fizetnek adót) mondjuk burgenlandi (az ottani modellt a tartományfőnök kérésünkre személyesen ismertette az Azonnalin) vagy tübingeni mintára nem állít fel ingyenes tömeges tesztelési rendszert, ahol friss negatív teszttel mindenki mehet, ahova akar, arra enged következtetni, hogy mindez csak pszichológiai eszköz az orbáni politikában oly fontos oltási hajlandóság növelésére.

A Political Capital friss kutatása bizonyította be, amit a világra valamennyire nyitott emberek eddig is tudtak, hogy egyáltalán nem mindenki oltásellenes, aki szkeptikus a kínai vírus ellen rohamtempóban kifejlesztett vakcinákkal szemben. Egyrészt miután jogállamban élünk és az oltás önkéntes, érdemes elfogadni, hogy bőven része az emberek önrendelkezéshez való jogának, hogy ne oltassák be magukat, hogy át akarjanak esni a víruson, hogy inkább a gyógyszeres kezelésben bízzanak, és akár a szakértők helyett is kétkedjenek, a véleményszabadságba pedig az, hogy ezt a véleményüket artikulálni is tudják. 

Másrészt ezen szkepticizmus ellen tájékoztató kampányok mellett úgy is lehet tenni, hogy minél többféle elven működő vakcinát kínálunk fel az embereknek – bármennyire is furcsa, a legnagyobb szabadságot etéren Magyarország és Szerbia kormányai kínálják fel országuk lakosságának, és bár nem tudom, van-e ok-okozati összefüggés köztük, ez az ábra elég beszédes:

Ha valaki a magyar virológusok Facebook-posztjaival kel és fekszik, és a géntechnológiában látja a gyógyírt, választhatja a Pfizert és a Modernát, ha ennyire nem rohanna előre, az adenovírusos technológiát használó Szputnyikot és az AstraZenecát, életmódkonzervatívként pedig Dr. Letoha Tamás ajánlásával a legrégebb óta ismert módszert, az elölt vírussal dolgozó kínait.

Érdemes Szlovákiára nézni: ott noha még mindig nem oltanak a már rég beszerzett Szputnyikokkal, a lakosságnak egy tekintélyes része a Pfizer mellett az orosz oltásban bízik leginkább. És nem feltétlenül azért, mert orosz. Ahogy az elölt vírusos oltásban is sokan bizonyára éppen annak ellenére bíznak, mert kínai – reményeiket a technológia hosszútávú hatásainak ismert kiszámíthatóságába vetik. Ha csak az EMA által ajánlott vakcinákkal oltanánk, mint Románia, könnyen lehet, Magyarország is ott tartana, hogy alig vannak regisztráltak, akkora lenne az újfajta oltásokkal szembeni szkepszis.

Ennek azonban nem az kell legyen az ellenszere, hogy akkor az ún. keleti vakcinákkal beoltottak ne kapjanak automatikusan uniós zöldigazolványt, és még jobban rá legyenek utalva nemzetállami kormányuk bilaterális egyezményeire vagy épp más EU-tagállamok jóindulatára saját védettségi igazolványaik elismertetéséhez. (Igaza volt a Fidesz és a Momentum EP-képviselőinek, amikor az Európai Parlament javaslatát a keleti vakcinákkal oltott magyarok jogainak védelmében hibásnak titulálták és arra a többi magyar ellenzéki EP-képviselővel ellentétben nemmel szavaztak: itt kezdődik az érdekképviselet.)

Hanem az, hogy érdemi alternatívát nyújtsanak, mondjuk több forrást csoportosítsanak olyan vakcinák fejlesztésére vagy épp lekötésére, amelyek hasonló elven működnek, mint a kínai. De „Brüsszel” ilyesmiről láthatóan hallani sem akar: a Bizottság nemrég pont egy ilyen francia-osztrák projektből farolt ki, miközben az oltásbajnok Nagy-Britannia milliószámra kötött le a Valneva elölt vírussal működő, reálisan szeptemberre piacon lévő oltásaiból.

Illetve nyilvánvalóan az is hasznos lenne, hogy az uniós zöldigazolvány kvázi úgy funkcionáljon, mint a kék EU-s egészségbiztosítási kártya: akinek van társadalombiztosítása (jelen esetben oltása, friss tesztje vagy éppen fertőzésen való átesés adta immunitása) valamelyik uniós tagállamban, az kérvényezhesse ezt az illetékes hivataltól, és fogadják is el EU-szerte.

Hiszen a gyerek- és csecsemőkori oltások is teljesen különbözőek EU-szerte, van több vakcina, amit a keleti tagállamokban adnak be, és több olyan, amit csak nyugatiakban, ráadásul sokszor ugyanazon célra is eltérő oltásokat használnak az uniós tagállamok:

(Még egyszerűbb lenne eleve úgy kialakítani a nemzetállami védettségi igazolványokat, hogy a hátoldaluk egyben az uniós zöldigazolvány legyen – Olaszországban a tb-jogviszonyt igazoló kártya hátoldala lényegében maga az uniós egészségbiztosítási kártya. 2 in 1!)

Az, hogy Magyarországon huszárvágásra be lett vezetve a plasztikkártya, az az egyszerűbb, a szabadságjogokra és jogállamra való hivatkozást felesleges jogászkodásnak vélő közvéleménynek megfelelőbb út, és a gazdaságnak is jobb, mint a napi 15-20 milliárd forintba kerülő lockdown, hiszen az uniós zöldigazolványt június közepére ígérik, addig több van még, mint egy hónap.

De fontos tudatosítani addig is mindenkiben azt, amit Karsai Dániel alkotmányjogász is nyilatkozott egy pécsi lapnak: ezzel nem valamiféle kegyet gyakorol a kormány, hanem az alapvető jogainkat adja vissza. És amiket hamarosan, a nyájimmunitás elérését követően az oltatlanoknak is vissza kell adnia. Azokat, amiket egyes, magukat jogvédőnek nevező szervezetek szerint oké elvenni az oltatlanoktól, hiszen „szabad döntésük”, hogy nem oltatták be magukat. Ennyi erővel teljesen szabad döntés volt az is, hogy valaki a szocializmusban a karrierje érdekében belép-e a KISZ-be vagy az MSZMP-be.

Amit közben furcsa módon elmulasztanak bejelenteni a politikusok és a sajtó sem üt, az az, hogy ideiglenes-e a védettségi igazolvány, fog-e kelleni a nyájimmunitás elérését követően is, ha neadjisten igen, mégis miért és mire, a gyakorlatilag nem működő Alkotmánybíróságon kívül hol lehet ezellen jogorvoslattal élni, mi lesz akkor a nem beoltottakkal, hogyan állnak az egyre ígéretesebb covidellenes gyógyszerfejlesztések, egyáltalán milyen szándékok-kételyek-kérdések vannak a döntéshozói és tanácsadói fejekben ezügyben. Valahol nem csoda, hiszen

Schengen kinyírásával csak pár évtizedet ugrottunk vissza, ezzel a mentalitással viszont egyenesen a középkorba.

Olvass még Bukovics Martintól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!