Az öt legszebb Bella Ciaoval köszöntjük az olasz nemzeti ünnepet

Április 25-én ünnepli az olasz állam a fasizmus alóli felszabadulást. A partizánok legendás dala, a Bella Ciao ilyenkor számos megemlékezésen felcsendül. Az Azonnali az öt legizgalmasabbal köszönti az olaszokat ünnepükön!

Az öt legszebb Bella Ciaoval köszöntjük az olasz nemzeti ünnepet

Április 25. Olaszországban nemzeti ünnep, az ország ekkor emlékezik a fasizmus alóli 1945-ös felszabadulásáról. Maga a dátum azonban nem a felszabadulásra, hanem annak végső elérésére emlékeztet.

1945. április 25-én hirdette meg a Felső-Olasz Nemzeti Felszabadítási Tanács az általános felkelést,

amivel vissza akarták a partizánok – köztük kommunisták és katolikusok – még azon észak-olasz területeket foglalni, amelyek akkor is még a náci Németország megszállása vagy a Mussolini-féle bábállam, az Olasz Szociális Köztársaság felügyelete alatt álltak.

Május 1-ig az egész mai Olaszország területe felszabadult: Bologna április 21-én, Genova április 23-án, Velence pedig április 28-án. A felszabadításban a jugoszláv Tito partizáncsapatai is résztvettek: ők szabadították fel az addig Olaszországhoz tartozó Fiumét, Isztriát és Triesztet. (Triesztben ezért a felszabadulásra is mindig jugoszláv zászlókkal május elsején emlékeznek a helyi baloldaliak.)

A korábbi fasiszta uralom teljes végét az 1946. júniusi népszavazás jelentette, amikor az olaszok többsége nemet mondott a királyságra – elvégre a király Mussolini mellett volt –, és kikiáltotta az ország a köztársaságot. Április 25-ét azonban még az utolsó olasz király, II. Umberto – a katolikus miniszterelnök, Alcide de Gasperi javaslatára – tette hivatalos ünneppé.

Az olasz partizánmozgalom, azaz a Resistenza (ellenállás), már 1943-ban elindult, és azon évben már az ország nagyrészét meg tudták szerezni – az is kedvezett nekik, hogy 1943-ban németellenes olasz fasiszták és monarchisták megbuktatták Benito Mussolinit Rómában, aki német segítséggel a Garda-tó melletti Salòban rendezte be az Olasz Szociális Köztársaság bábállamát.

A partizánmozgalom egyik legismertebb – máig az olasz baloldal nem hivatalos himnuszának számító – dala a Bella Ciao. A dal vélhetően egy északolasz népdalra megy vissza.

Valószínűleg Bologna környéki mezőgazdasági munkások dalaként alakult ki.

A Bologna környéki régió a mai napig az olasz baloldal egyik fellegvára.

Csak a szöveget egészítették ki a harcoló partizánok, a szerző nem ismert,

a dalban az elhunyt partizánokra emlékezik.

Magyar fordításban így hangzik: „Egy reggel felébredtem / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / egy reggel felébredtem / és megtaláltam a betolakodót. / Oh, partizán, vigyél el engem / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / oh, partizán, vigyél el engem / úgy érzem meghalok. / És ha partizánként meghalok / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / és ha partizánként meghalok / el kell, hogy temessél. / Temess el, ott, fent a hegyekben / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / temess el, ott, fent a hegyekben / egy gyönyörű virág árnyékéban. / Mindenki, aki majd elhalad ott / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / mindenki, aki majd elhalad ott / azt fogja mondani: milyen szép virág. / Ez lesz a partizán virága / oh, bella ciao, bella ciao ciao ciao / ez lesz a partizán virága, / aki meghalt a szabadságért.“ (Fordította Techet Péter)

1. Bella Ciao a templomban, Genovában

Andrea Gallo, a saját vallásos közösséget alakító pap a liguriai kikötővárosban, Genovában egyszerre volt keresztény és kommunista, így a szinkretizmus sem állt éppen távol tőle. Don Gallo szalézi szerzetesként kezdte munkáját, 1964-ben azonban elhagyta a rendet, mivel nem értett egyet szociális vakságukkal, és politikai nézeteikkel. Antiimperialista, békepárti, a szexuális kisebbségeket is elfogadó vallásos közösség vezetője lett, akit 2013-as haláláig a járdák plébánosának is neveztek, mivel a kikötő környéként személyesen is szociális munkát végzett Genova szegényei között.

2012 karácsonyán a világos is bejárta az a felvétel, ahol egy mise után templomában teljes vallási közössége az 1945-ös partizánok himnuszát énekli vele együtt, megadva ezzel Marxnak és Gramscinak is, ami az övék, Jézus után.

2. A Bella ciao Európa kulturális fővárosának megnyitójaként

Az egyik leginkább stílszerű Bella Ciaot 2020 legelején adtak elő Fiumében (Rijekában), ami annyira brutális és lehengerlő volt, ahogyan a kínai járvány miatti lezárások elsöpörték a teljes Európa kulturális fővárosa-programukat, amire annyit készültek. A tengerparti baloldali munkásváros múltját és jelenét gyönyörűen zsúfoltak bele ebbe a tíz percbe, a látványelemként használt tömeges hegesztésről nem is beszélve!

3. Bella ciao és a román manele találkozása

A manele egy romániai zenei műfaj, a románok mulatósa, leginkább a szerb turbofolkra hasonlít. A közvélemény általában a szegényebb, gettósodott városi lakótelepek és elmaradott falvak világával azonosítja, és az egészre sokszor nemzetiségi jelleget is ráhúz, ugyanis leginkább a romániai cigány közösségből származó zenészek művelik kiemelkedően ezt a műfajt.

A műfajtól nem áll távol különböző nemzetközi slágerek átdolgozása és manelevé alakítása. Hasonlóan történt ez most is, ugyanis

a Bella Ciao-t ültették át egy szerelmi csalódás történetévé, természetesen román nyelven.

A refrént a román „te iubesc” (szeretlek) szó adja, de énekelnek arról is, hogy „szerelmem, gyere vissza hozzám, / szeretlek, szeretlek, ragaszkodom hozzád / elolvadok az érted való sóvárgásban, / és tudd azt, hogy szeretlek, szeretlek / és nélküled egy pillanatot sem akarok élni”.

4. Bella Ciao helyett Çav Bella Isztambulban

Az olasz második világháború utáni kommunista mozgalom ugyanolyan népes, népszerű, saját kultúrát, ha nem civilizációt alkotó erő volt, mint amilyen Törökországban, ahol a NATO-tag kemalista rezsim ellen nagy maoista mozgalom (Török Kommunista Párt) és kisebb szovjetbarát leninista pártok is működtek, főleg a vidékről a hatvanas évekbe költöző nagyvárosi munkások között (az ő jelentős részük meg kurd is volt).

1985-ben a kurd szeparatista mozgalom indulása után egy évvel alakult meg ikonikus zenekaruk, a Grup Yorum is, amelynek a törökországi puccsig saját kultúrháza is volt Isztambul leglázadóbb negyedében, Okmeydaniban. 2019-2020 folyamán a rezsim három tagjukat hurcolta börtönbe, mivel elvi kiállást tanúsítottak több török és kurd szervezet ellen, amelyek ott „terroristáknak” számítanak.

A három tag közül kettő, Helin Bölek és İbrahim Gökçek 2020 májusáig politikai tiltakozásból éhségtsztrájkot folytattak, azonban ebben a börtönben bele is haltak.

De inkább az lehetett a baj velük, hogy ilyen óriási tömeget is vonzottak az igazságosabb társadalomért is tüntető koncertjeik a törökországi fiatalok köréből. Természetesen az olasz partizánok örökzöldjének egészen pontos, török fordítását is rendszeresen eljátszották, ráadásul a forradalmat is szó szerint halálosan komoly ügynek, nem csupán egy piaci terméknek tekintik egy elnyomó diktatúra közepén.

5. A Bella Ciao a Balkánon

Listánkról nem hiányozhat a világhírű Goran Bregović sem. Amellett, hogy Emir Kusturica több filmjének zenéje hozzá fűződik, Bregović feldolgozásokkal sem rest. A Bella Ciaot is újraértelmezte, hamisítatlan balkáni hangzásúvá alakította a partizánok dalát. Nem is csodálkozhatuk azon, hogy Bregović koncertjei alatt meg szokott őrülni a tömeg. Elég csak a dal lassú és pörgős részeinek váltakozását követni – kihagyhatatlan!

FOTÓ: Tegnap, ma, holnap: mindig partizánként! 2007. április 25-e Milánóban. Kép: Pino / Wikimedia Commons

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek