A pályázaton nyert pénz nem Orbán Viktor zsebéből kerül elő

Deli Soma prominens szereplője a budapesti éjszakai életnek és a magyar könnyűzenének, a Middlemist Red basszusgitárosaként az egyik legelismertebb fiatal hazai zenész. A magyar könnyűzene állapotáról, a siker mibenlétéről, a streamingszolgáltatók zenére gyakorolt hatásáról, valamint a zenekar jövőbeli terveiről beszélgettünk vele. Interjú!

Egy zenekar számára a koronavírus-járvány alatt nem túl sok babér termett. Nektek mégis néhány hónappal ezelőtt jelent meg a harmadik nagylemezetek, a The Other Side of Nowhere. Miért ad ki egy zenekar lemezt a járvány közepén?

Szerettünk volna az év végére kiadni egy albumot, már 2-3 éve húztuk ezt az egészet. Mindig vannak cikkek, amik nem öregednek túl jól,

A dolgot nehezítette, hogy nem is nagyon ment az alkotói folyamat az évek során, nagyon szerteágazó lett mindannyiunk ízlése, nehezen találtuk meg a közös pontokat.

Addig húztuk a dolgot, ameddig csak lehetett, és végül Nóvé Soma, az énekesünk volt az, aki a karantén első hullámában leköltözött a próbaterembe, ott izolálta magát, és összerakta egy kilencszámos demováltozatát a lemeznek, amiből később már tudtunk variálni valamit. Szerettünk volna rajta lenni az év végi toplistákon még 2020-ban, mert az is dob a zenekar presztízsén, de nyilván akkora zajban hoztuk ki ezt december 15-én, hogy azóta átgondoltuk, és persze máshogy is csinálnánk. Mindenesetre azért jó volt letenni ezt a súlyt és nyomasztást a nyakunkról, és megkoronázni ezt a baromi szar évet tavalyról azzal, hogy legalább kiadtuk az új nagylemezt.

Olvastam is valahol, hogy egy nagy alkotói válság előzte meg a lemezt. Mennyire viselt meg titeket ez az időszak?

Mi külön-külön is masszív tagjai voltunk a pesti éjszakának az elmúlt években, szóval valójában az volt a legjobb a járványhelyzetben, hogy ez idő alatt egy kicsit mindenki magára tudott fókuszálni. Egy kicsit megváltozott a belső dinamikája az embernek, és át tudta értékelni mindenki az emberi kapcsolatait. Nálunk ez nagyon szükséges volt ahhoz, hogy lemorzsolódjanak azok a teljesen felesleges impulzusok, amik nap mint nap értek minket, és hogy saját magunkkal, illetve a zenéléssel tudjunk foglalkozni.

Szóval ez inkább segített, mint rontott a helyzetünkön. Nyilván az elején rossz volt mindenkinek, de azt gondolom, hogy

Erős country- és westernhatása van az új lemeznek, érezhetően lefordultatok pszichedelikus rock vonaláról. Miért pont a western jött be, mint téma?

Nóvé Soma, a frontemberünk nagyon szeret keretrendszerben dolgoznit. A western hangzásvilága is ilyen, az egész hangszerelés, a különböző sémák, amik fellelhetők ebben a zenei stílusban, adtak egy referenciatartományt, ahonnan dolgozhattunk.

Kicsit el is csesztük, hogy kijelentettük, ez egy western inspirálta lemez, ezért mindenki várta a szövegvilágban is ezt a narratívát, viszont ez nem volt jelen egyáltalán. Úgy is promóztuk az albumot, hogy egy főhősnek az útját követjük végig a tűző napfény alatt, és mindenki várta, hogy ki a főhős, mi történik ezzel a karakterrel, de valójában ez a szövegvilágban nem volt jelen.

Nem féltetek a fogadtatástól, attól, hogy mi lesz, ha eltértek a korábbi irányvonalatoktól?

Szerintem ezt a félelmet már az előző lemeznél levetkőztük. Az első két lemez nem mondható feltétlenül saját hangzásnak, hiszen ott még megvoltak azok a referenciazenekaraink, mint a Tame Impala vagy a Black Angels, és ezért pontosan tudtuk melyik az az eszköztár, amihez nyúlni szeretnénk, könnyebb volt így alkotni.

Ameddig az első lemez sokkal inkább gitár- és rifforientáltabb, addig a második lemezbe behoztuk az elektronikát, sokkal poposabb refrének voltak, másak voltak a struktúrák is. Szóval az előző lemeznél már levetkőztük azt a félelmet, hogy a közönséget szeretnénk kiszolgálni, mert akkor jó meg akkor hiteles valami, amit csinálsz, ha azért csinálod mert te szereted azt csinálni. És onnantól kezdve, hogy

Mennyire kell szerinted megfelelni egy zenekarnak a róla kialakult képnek?

A frontemberünk, Soma fogalmazott úgy, hogyha egy zenekarnak ugyanaz az énekese, akkor tulajdonképp bármit csinálhat, annyira drasztikusan nem fog megváltozni egy lemez zeneisége.

Ezzel mondjuk nem értek 100 százalékosan egyet, de persze értem, mire céloz ezzel – mindenesetre nem gondolom, hogy a közönség annyira drasztikus különbséget látott volna a mostani és a második lemez között. De az első és a harmadik lemez között már vannak különbségek, azonban nem hiszem, hogy ez befolyásolta őket annyira, hogy elfordultak volna a zenekartól.

Nemrég a Spotify feje, Daniel Ek azt javasolta a zenészeknek, hogy inkább single-öket adjanak ki, meg egy-egy dalt háromhavonta, semmint kis- és nagylemezeket. Mennyivel nehezebb egy zenekarnak fenntartani egy ilyen közegben az érdeklődést?

Sokkal nehezebb. Nyilván a siker titka az is, hogy ott legyél az emberek arcában, de a relevancia akkor fog megmaradni, ha a sok megjelenés ellenére is jók a dalok, amiket kiadsz. Viszont az albumoknak, kislemezeknek megvan az a romantikája, hogy elejétől a végéig meghallgatod őket, és egy külön világot kapsz ebből az egészből.

Mennyire lehet előrelátónak lenni a Spotify világában? Billie Eilish például úgy tud világsztár lenni, hogy egy szobastúdióban veszi fel a lemezeit a bátyjával, ami egy zenekar esetében nyilván másként történik. Nálatok ez hogy működik?

Nálunk azért is volt évekig tartó alkotói válság, mert nem ismertük fel a helyzetet, hogy

Céltalan örömzenélésnek persze ez teljesen megfelel, de ahhoz, hogy egy normális, strukturált számot tudjunk írni, mindenképpen kell, hogy egy vagy két ember leüljön a zenekarból, és össze tudja pakolni egy dalnak a szerkezetét, amivel aztán a zenekar dolgozni tud.

Folyamatosan balhé van abból, hogy hogyan és mennyit fizet a streamingszolgáltató az előadóknak. Mekkora bevétele van itthon egy átlag magyar zenekarnak a Spotifyból?

Mi azért tudjuk szétválasztani, hogy a Spotifyból mennyi a bevételünk, mert le vagyunk szerződve egy online disztribúciós céggel, amely egyszerre kezeli az online jogdíjainkat a különböző platformokon – az Amazontól kezdve a Tidalig – és ott van valahol a Spotify is.

Vannak persze olyan extrém példák, mint a Platon Karataev vagy a Jazzboiz. Amikor a Jazzboiz kijött az első megjelenésével, gyakorlatilag minden létező editorial playlistbe bekerült a világon. Emlékszem, volt egy időszak, amikor mutogattam a haverjaimnak, hogy 495 ezer hallgatója van havonta a Jazzboiznak Spotifyon. Mindez több hónapig tartott, elképesztő volt. Nyilván azóta ez a szám is megcsappant, de 50-60 ezret simán hoznak a srácok havonta, és az már biztosan egy jól látható mennyiségű pénz.

Nyilván ez is attól függ, hogy milyen jogdíjfelosztás van a zenekaron, illetve a produkción belül, de például vannak olyan zenekarok, ahol egy-egy ember megír egy számot és 100 százalékosan hozzá megy a jogdíj, és ha azok a számok elérnek milliós lejátszásokat a Spotify-on, akkor egy havi átlagfizetést össze lehet hozni kizárólag a Spotify-disztribúcióból. Nyilván itt játszanak azok a tényezők is, hogy az ember hány editorial playlistre tud felkerülni. Mi nagyon megpróbáltuk megnyomni ezt a harmadik albummal.

Van például olyan oldal, ahol azért fizetsz elő, hogyha feltöltöd a számodat, akkor onnan tudod különböző playlistek kurátorainak küldözgetni azt, illetve

Volt is 10-15 playlist, amibe bekerültünk, és lényegesen meg is dobta a hallgatottságunkat Spotifyon. A cél pedig ezzel az lenne, hogy az algoritmus felkapja ezeket a számokat. Sajnos azt nem tudjuk, ez hogyan történik meg, mert picit azért a szerencsén is múlik a dolog.

Amikor berobbant a Middlemist Red, szinte a teljes magyar zenei sajtó evidenciának vette, hogy belőletek nagybetűs világsztár lesz. Szerinted miért akarjuk ennyire ezt és miért marad el mindig ez a fajta siker?

Ebben ott van az is, hogy ezek az elvárások inkább a gitárzenére vonatkoznak, mivel csomó elképesztően király elektronikus zenei előadónk van itthon, akik nagyot mennek a világban. Az a furcsa,

Lehet, hogy a közönségnek és a magyar zeneiparnak túl nagyok a vágyai?

Az is elképzelhető, de ameddig az ember nagyon erőlködik, nagyon erre fókuszál, addig ez nem fog bekövetkezni. Szerintem az a fontos, hogy az előadó hiteles és önazonos legyen, és ha ezeket a kulcsokat jól használja, és tudja, hogyan kell előkészíteni egy jó megjelenést.

Mert minden zenekarnak van célközönsége a világon, csak nem mindegy, hogy ezt hogyan vagy miképp éri el. Mi például Hollandiára fókuszálunk évek óta, van ott egy szuper promoter csapat, akikkel dolgozunk, de van egy német fókuszunk is, Berlin és környéke tök szuperül pörög évek óta.

Mit szólsz az új állami könnyűzenei tervhez?

Láttam, ez a Demeter Szilárd féle terv, ami hónapokkal ezelőtt jött ki. Nem tudom a pontos összeget annak, de az biztos, hogy

és ez semmiképpen nem egy ördögtől való dolog.

Az már érdekesebb kérdés, és egyben félelmetes is, hogy miért pont 2022. január 1-re tervezik ezt, meg az egész Petőfi rádiónak az átalakítását, pár hónapra a választástól, de alapvetően nagyon sok olyan dolog van ebben az egészben, ami nem feltétlenül rossz.

Egyelőre szerintem ezt meg lehet próbálni valamilyen szinten objektíven is nézni, mert, ha megvalósul minden, amit elterveztek, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ez rettenetes lesz. De nyilván én is összeszorult gyomorral várom ennek a végét, mert van bennem egy ellenérzés ezzel az egésszel kapcsolatban, habár leírva ezek a dolgok nem hangzanak rosszul.

Milyen volt a Raktárkoncert?

Nem volt egy kiemelkedő élmény. Nem árulok zsákbamacskát, hogy mi is húzott szemöldökkel szemléltük ezt, vitáztunk, hogy elvállaljuk-e vagy ne. A kezdeményezés, hogy támogatni szerették volna a zenekarokat, az tök szuper dolog. Az, hogy ez hogyan volt kivitelezve, megint egy másik tészta. Baromi jól jött a stábunknak a támogatás, mi a nagyrészét nekik ajánlottuk fel. De nekünk azért sem volt ez akkora probléma, mert nincsenek provokatív szövegeink, nem vagyunk egy annyira provokatív zenekar, nem teszünk akkora politikai vállalásokat, mint mondjuk a Hétköznapi Csalódások, akiknek pont ezért botrányosan alakult az egész ügye – szóval túl sok félnivalónk ebből a szempontból nekünk nem is volt.

A Black Bartók is volt egy olyan kijelentése, hogy szerintük nem feltétlen ők az a zenekar, akiket ebből a pénzből támogatni kell, vannak sokkal jobban rászoruló zenekarok – én ezzel alapvetően egyetértek. Viszont az a pénz, amit az állam ad erre, az nem az állam pénze, hanem az embereké. És azt a pénzt, amit te pályázatokon megpályázhatsz, legyen az alkotói, vagy bármilyen támogatás,

és ha te azt a pénzt nem kéred, akkor odaadják másnak. Nem biztos, hogy ezzel teszed a legjobbat.

Úgy néz ki, hogy hamarosan lesznek rendezvények is. Milyen reményeid vannak a fesztiválok kapcsán, a nyárral kapcsolatban?

Mindig összeszorul a gyomrom, mikor megnyitom a naptáramat és látom, hogy már a harmadszorra kell tolnunk a vidéki turnénknat. Alapvetően ezért kicsit szkeptikusan szemlélem ezeket a bookingokat. Van egy pár budapesti, egy pár vidéki fesztivál és saját koncert, de nyilvánvalóan ezt kicsit feltételesen szemléli mindenki.

Nyilván nem lesz ugyanolyan, mint 2-3 évvel ezelőtt, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy nem szabad az embernek összetörnie. Az a szarabb része, hogy nem tudtuk bemutatni az új albumot, ami hatalmas produkció lett volna. A rengeteg verzió után viszont úgy tűnik, hogy hamarosan végre tényleg be fogjuk tudni mutatni, amit már nagyon várunk.

NYITÓKÉP: Middlemist Red / Facebook