Macron felszámolja a francia elitképzőt, de sokak szerint csak szemfényvesztés az egész

A francia politikában és gazdaságban gyakorlatilag nem lehetett karriert csinálni a Nemzeti Közigazgatási Főiskolán, a legendás ENA-n szerzett diploma nélkül. Ez azonban azt is jelentette, hogy az elit nagyon zárt volt a Párizson kívüli vagy eleve nem a polgári osztályokhoz tartozók előtt. Macron ennek akar véget vetni, noha maga is az ENA-ról került ki.

Az École Nationale d´Administration (ENA) a francia elit keltetője. Alig akad olyan befolyásos politikai és gazdasági szereplő, aki nem végzett volna itt, Emmanuel Macron jelenlegi francia elnök is itt szerezte a diplomáját.

Éppen ezért a Párizson – és különösen az ENA-ra bejutó, jópolgári rétegeken – kívüli világban a főiskola mindig is a francia zárt elitizmus szinonimája volt. (A francia felsőoktatási rendszerben a főiskolák – az école supérieure-ök – számítanak elitnek, jóval kevesebb is van belőlük, mint az egyetemekből.)

Az ötletet azon Jean Zay vitte keresztül Charles de Gaulle-nál, aki a két világháború közötti baloldali népfront-kormányban oktatási miniszter volt. Az volt már akkor is a gondja, hogy a francia közigazgatásban alapvetően párizsiak és a felső középosztály gyerekei ülnek. Az ENA-val létre akart hozni egy olyan új intézményt, amely eleve a francia állam szolgálatára nevel – de mindenki előtt nyitva áll. Az ENA végül 1945-ben alakult meg – az alapító állami rendeletet Maurice Thorez, a kommunista párt főtitkára írta alá az ideiglenes kormány nevében.

A nyitás részben megvalósult, mert valóban sok alacsonyabb származású ember is be tudott jutni – de maga az ENA tette őket egy új, zárt elitté. Már nem feltétlenül a bejutás feltételei, hanem a kikerülés következményei voltak elitisták. Reformok persze mindig voltak, 1991-ben például

– de a kikerültek többsége aztán úgyis Párizsban kapott munkát. Évente 80 ember végez az elitegyetemen, a bejutási feltételek nagyon nehezek.

A bírálatok már az 1968-as diáklázadások kapcsán megjelentek, és sokban Pierre Bourdieu is – aki alacsony társadalmi osztályból küzdötte fel magát egyetemi karrierig – az ENA-ra is gondolt, amikor a kulturális tőkéről – mint a felsőbb középosztály helyzetét a vagyon mellett erősítő tőkéről – írt. Nem csupán az ENA-diploma számít kulturális tőkének, de az oda való nehéz bejutást is csak azok tudják abszolválni, akik kulturálisan „tőkés” – azaz főleg értelmiségi hátterű – családokból jönnek.

Macron elnök az ENA megszüntetésének ígéretével akarta őket leszerelni: Macron 2019-ben tett erre ígéretet, amikor nagy nemzeti konzultációt tartott. Ennek teljesítésével azonban most áprilisig kivárt.

Már februárban, amikor Nantesba látogatott, Macron azt mondta, hogy olyan új felsőoktatási intézményt akarna a közigazgatás számára, ahol „egyetlen gyerekünk se mondhatja azt: ez nem nekem szól” – azaz társadalmi nyitást ígért. Végül valóban bejelentette: elnöki rendelettel

de ott jobban figyelnének a nagyobb társadalmi diverzitásra. A hely is Strasbourg marad, és neves felvételi eljárás se szűnik meg.

Azaz sokan azzal bírálják Macront, hogy a nagy bejelentése mögött nincs más, mint egy egyszerű retorikai blöff:

Jean-Luc Mélenchon, a nacionál-kommunista Lázadó Franciaország elnöke szerint egyszerű terelésről van szó, Macron a valós problémák helyett ilyen szimbolikus ügyekről akar inkább beszélni. Azt Mélenchon is elismerte, hogy az ENA-t meg kell reformálni, de ő elégedetlen az eredménnyel: szerinte csak akkor lehet társadalmi mobilitást elérni, ha egy ideig elsőbbséget adnak a felvettek között az alsóbb osztályokból, a bevándorló családokból érkezetteknek.

A jobboldali ellenzék is elégedetlen a döntéssel. Julien Aubert, republikánus képviselő szerint Macron döntése „demagóg”, mert tetszelegni akarna ezzel a baloldalnak, holott az ENA egy megőrzendő régi intézmény, amit nem lenne szabad szétverni. Giles Boyer, aki a Macron-párttal közösen (de nem annak tagjaként) ül az Európai Parlament liberális Renew Europe-frakciójában, pedig attól óvott, hogy

A politikus nemrég azon Édourd Philippe-pel, Macron egykori miniszterelnökével írt könyvet, akiről a francia sajtóban felmerült, hogy elindulna Macron jobboldali ellenfeleként a 2022-es elnökválasztáson

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron / Facebook