Tényleg a hibrid hadviselés eszköze a Szputnyik-vakcina?

Renczes Ágoston

Szerző:
Renczes Ágoston

2021.04.13. 17:47

A Szputnyik-vakcina egy csúcskategóriás termék, de a származási ország általános megítéslése miatt idegenkednek tőle, ráadásul a származási ország nincs hozzászokva, hogy csak az alapján kössön sima üzleteket, hogy van egy csúcskategóriás terméke. Ha pedig az üzletet Igor Matovičcsal kötik, kész is a hibrid szőnyegbombázás.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

„Sokkal rosszabbul állnánk az átoltottság terén, ha nem szereztünk volna előrelátóan keleti vakcinákat is, felelőtlenség lett volna Brüsszelre hagyatkozni” – magyaráztam Szijjártó Péterré változva Szergejnek, a mellettem ülő rozsdás óriásrobotnak, miközben a második adag Szputnyik után várakoztam, hogy lesz-e ezen kívül mellékhatás. „Igen, jól tetted, Pjotr, hogy vásároltál orosz vakcinát is. Ha nincs így, valószínűleg te sem lennél még beoltva, meg mindez a közös jövőnk szempontjából is fontos” – mondta Szergej, majd hatalmas robajjal Ural-teherautóvá alakult, és lassan, de megállíthatatlanul tovagördült a szibériai naplementébe. 

Nem, valójában nem változtam Szijjártó Péterré és nem beszélgettem szovjet transzformerekkel; a hallucináció amúgy sincs a vakcina lehetséges mellékhatásai között. Az első adag után nálam semmilyen mellékhatás nem jelentkezett, a második után azonban arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy émelygek és ráz a hideg – és előtte tényleg azt álmodtam, hogy Szijjártó Péter vagyok, és a második alkalommal nem Szputnyikot, hanem Pfizert kaptam. Miután vacogva felriadtam, órákon keresztül nem tudtam visszaaludni, a következő nap pedig kellemetlen másnaposságszerű állapotban telt – de úgy tűnik, ez volt minden, ha a Szijjártó Péterhez írt ódámat nem számoljuk ide.

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót

Az utóbbi hónapokban – ahogy mindannyian – én is kénytelen voltam rengeteget foglalkozni a koronavírus-járvánnyal. Több cikket is írtam vakcinatémában, és elég sokszor beszélgettem Letoha Tamás kutatóorvossal, aki a járvány és a vakcinák körüli hisztériától távol tartva magát segített eligazodni a káoszban. Többek között ezek a beszélgetések győztek meg arról, hogy az oroszok vakcinája is hatásos és biztonságos, úgyhogy amikor március közepén felhívott a háziorvosom, hogy

 

van lehetőségem Szputnyikkal beoltatni magam, gondolkodás nélkül mondtam igent.

 

Az oltást az Uzsoki utcai kórházban kaptam meg, és szeretném kiemelni, hogy mennyire flottul ment az egész mindkét alkalommal: az elsőnél az érkezésem után 11 peccel, a másodikon pedig 6 perccel már ültem le, hogy kivárjam az oltás utáni 15 percet, hogy nincs-e allergiás reakcióm.

 

A katonák és a kórházi személyzet is szuperkedvesek voltak, és bár 2021-hez képest nekem soknak tűnt a papírozás, olyan volt a tempó, mintha mindenkit QR-kód becsipogásával vittek volna fel a rendszerbe.

 

Szóval le a kalappal. Amit az Uzsokiban láttam, az a legszebb példája annak, ami egyben tartja ezt az országot: elhivatott emberek annak ellenére biztosítanak akár magas színvonalon is egészségügyi szolgáltatást, hogy az államtól valójában nem kapnak ehhez rendes segítséget.

Be vagyok tehát oltva Szputnyikkal, és meg vagyok róla győződve, hogy a vakcina biztonságos és hatásos.

De mi van akkor, ha megnézzük a Szputnyikot kicsit távolabbról, a geopolitika szemszögéből? Valóban az orosz hibrid hadviselés eszköze lenne, ahogy Ivan Korčok szlovák külügyminiszter mondta? Tényleg az unió egységének aláásására használja azt a Kreml, ahogy Mikuláš Dzurinda korábbi szlovák kormányfő, a Néppárt think thankjének vezetője gondolja?

Pozícióépítés termékekkel

Az, hogy egy ország a saját iparának termékével befolyást építi külföldön, teljesen magától értetődő dolog. Az országod kiváló terméke növeli a bizalmat az országod ipara iránt; ha sikereket érsz el külföldön az egyik termékkel, az jó alapja lehet annak, hogy az iparod egyéb kiváló termékeinek is utat egyengess külföldön. Ezt az útegyengetést nem a cégek csinálják egyedül, hanem a kormányokkal közösen, hiszen ha a hazai cég terméke külföldön sikeres, az jó a cégnek és jó az országnak is, mert a cég hazahozza a külföldön szerzett profit egy részét, javul a külkereskedelmi mérleg: nemcsak mi vásárolunk a küldföldtől, hanem tőlunk is vásárolnak.

 

A jóléttel általában összefügg, hogy az adott ország tud-e valami olyat, ami külföldön is sikeres.

 

Nézzük például Németországot. Németország a nyugodt kereskedelemben érdekelt, abban, hogy az egész világ vásárolja a német ipar csúcsminőségű termékeit. A németek azért telepítik az autógyáraikat Magyarországra, mert itt kedvezőbb feltételek mellett tudnak gyártani, mint otthon, vagyis ezzel több pénzt tudnak keresni. Abban érdekeltek, hogy az autógyáraik flottul működjenek, ne legyenek kitéve mindenféle belpolitikai bizonytalanságoknak, ahol tüntető tömegek miatt nem tudnak haladni a kamionok, vagy valakinek szélsőséges esetben eszébe jutna mondjuk az államosítás.

 

A németek így simán elviselik, hogy egy Orbán-féle autokrata irányítja az országot, ahol a gyáraik termelnek, amíg biztosítva van a stabilitás, és nem lesz nagyon kínos, amit a helyi autokrata csinál. Számtalan példáját láthattuk: meglehetősen rugalmas, hogy Orbán Németország számára mennyire kínos. 

Amikor nem a magas minőség az alap

Oroszországnak viszont nincs a németekéhez mérhető minőségű ipara, van viszont birodalmi nosztalgiája és helykeresés az átalakuló világban, ahol már régóta nem ő ez egyik legnagyobb játékos a kettőből.

 

Mivel az oroszok nem tudnak pozíciókat építeni a csúcskategóriás iparukkal,

 

azzal próbálják a saját pozícióikat erősíteni, hogy a többiekét aktívan gyengítik:

ez a célja a trollfarmoknak és a nyugati közvélemény dezinformációs hadjáratokkal való befolyásolásának, a nyugati szövetségi rendszerek fellazítására tett erőfeszítéseknek az euroszkeptikus pártok, köztük elsősorban a radikális jobboldal támogatásával. 

Az orosz ipar nem olyan dolgokat gyárt, amiket elméletileg más is tudna gyártani, de a szakembereket helyben tartó és odavonzó életkörülmények, az innovációnak kedvező gazdasági környezet miatt mégis jobbak benne másoknál. Az orosz ipar leginkább a nyersanyagban nyomul, amihez nem kell külön képesség, csak annyi, hogy náluk legyen belőle sok, az iparuk termékeit pedig sok esetben meg nem magától értetődően vásárolja a külföld, mert a termék minősége önmagában elég ahhoz, hogy eladja a terméket vagy legalűbbis versenyképes.

 

Ahhoz például bőven másféle odahatás is kell, hogy egy európai nagyváros a 2010-es években az ő közepesen elavult metrókocsijaikat vásárolja meg azon nyugati termékek helyett, amik tudják az automata vezetést és a légkondicionálást is.

Namármost az orosz iparra nem általánosan jellemző módon 

 

az orosz gyógyszeripar megalkotott egy minden jel szerint csúcskategóriás terméket, a Szputnyik-vakcinát,

 

ami iránt nagy az érdeklődés külföldön. Ez a csúcskategóriás termék tökéletes alkalmas lenne arra, hogy a hagyományos módon pozíciókat építsen vele Oroszország: korrekt üzletek kötésével növelhetné a világ minden táján a bizalmat az orosz gyógyszeripar iránt, ez hosszú távon újabb és újabb megrendeléseket biztosítana neki, amiből tovább lehetne fejleszteni az orosz gyógyszeripart, az alkalmazottak egyre jobb körülmények között dolgoznának egyre többet keresve, és így tovább.

Nem tud más lenni, mint fegyver, de a vevőn is múlik, hogy mennyire lesz az

Csakhogy a felvázolt keretben a vakcinaként kiváló Szputnyik nagyon nehezen tud másként működni, mint a hibrid hadviselés eszközeként. Egy csomó országban az oroszokkal szembeni fenntartások miatt eleve nem lehet simán bevásárolni a Szputnyikból, esetleg úgy, ha szembe megyünk az elvárásaival a szövetségi rendszernek, aminek a tagja vagyunk, mint Magyarország tette, vagy a még a saját kormányunkkal is, ahogy azt Szlovákia tette.

 

Oroszország általános nyugati megítélése eleve rárakja a billogot a Szputnyikra,

viszont több jel utal arra, hogy az oroszok maguk is tényleg a hibrid hadviselés eszközeként használják a vakcinát.

Az azonban, hogy ez mennyire sikerül nekik, attól is függ, hogy hogyan viselkedik a másik fél, aki vásárol tőlük.

Magyarország esetében teljességgel magától értetődő, hogy külön utat jár az EU-n belül, senki nem lepődik meg rajta. A Szputnyik megvásárlása tökéletesen illik a keleti nyitás politikájába, illik a brüsszelezésbe (lassú unió, ha haladni akarunk, más megoldások után is kell néznünk),

 

de mindez egyúttal az unalomig kiszámítható is, így Magyarországon nem tud a Szputnyik a hibrid hadviselés fegyvereként nagyot szólni.

 

Ráadásul ez az üzlet simán lehet egy tényleg hatékony pragmatikus döntés – szemben a hármas metró szerelvényeinek felújításával-újragyártásával –, aminek az az eredménye, hogy Magyarország világviszonylatban is jól áll az átoltottság terén.

Szlovákiában viszont más a helyzet. Igor Matovič a saját kormányának döntését semmibe véve vásárolt be a Szputnyikból – bizonyára az oroszok is tudták, hogy így szállítják le a vakcinát az országnak, bár eladóként ez nem feltétlenül kellene, hogy foglalkoztassa őket. 

Az eredmény: az addig határozottan nyugatos külpolitikát vivő ország felbolydult, a Szputnyik belpolitikai törésvonal lett, az ügybe pedig majdnem belebukott a kormány. Az igazi show pedig azt követően jött, hogy a szlovákok több mint egy hónap után sem hagyták jóvá a vakcina használatát, és nyilvánosságra került a szlovák gyógyszerfelügyelet álláspontja az indokokkal – információhiány, hiányos dokumentáció –, az oroszok pedig szerződésszegésre hivatkozva visszakérték a leszállított vakcinákat. 

Az immár pénzügyminiszter Matovič ekkor úgy rohant Moszkvába, mint a kiskutya, aminek füttyentenek.

A Szputnyik hivatalos Twitterének aznapi posztjait elnézve nehéz nem arra gondolni, hogy az oroszok szórakoztak Matovičcsal. Az egyik tweetben arról írnak, hogy remélik: Szlovákiában megoldódnak a Szputnyikkal kapcsolatos problémák, a másikban bejelentik, hogy visszakérik a vakcinákat, aztán megint a megoldásban érdekeltek, aztán sorolják, hogy miben szegett szerződést Szlovákia, aztán meg eredményes tárgyalást folytattak Matovičcsal. 

Moszkva után Matovič pedig Budapestre utazott, hogy Moszkva legelkötelezettebb EU-s szövetségestől kérjen segítséget, és méltassa a magyarok vakcinabeszerzési politikáját, benne a Szputnyikot.

Az esettanulmánynak is beillő szlovák Szputnyik-beszerzés és annak fejleményei szép bizonyítékai lehetnének annak, hogy a Szputnyik a hibrid háború eszköze, de hogy tényleg azzá váljon, ahhoz kellett egy Igor Matovič is. Ha Matovičnak sikerült volna meggyőznie a koalíciós partnereit arról, hogy lehet Szputnyikot venni az ország nyugati orientációjának kétségbe vonása nélkül, akkor az oroszoknak sokkal kevesebb esélyük lett volna arra, hogy részesei legyenek az elmúlt hetekben látott elképesztő műsornak:

 

egy EU-tagország csúfos megtáncoltatásának.

Olvass még Renczes Ágostontól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől
Renczes Ágoston
Renczes Ágoston az Azonnali egykori újságírója

Közgazdász bölcsész aszcendenssel. Csehszlovákiában született elég régen, ahhoz képest csak 2020 óta újságíró. Gyakran ír a szlovák és a szlovákiai magyar politikáról, gazdaságról, építészetről.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek