Egyelőre nem akarnak visszatérni a pedagógusok az iskolákba, hogy mikor mennének, nem tudják

A pedagógusok azt tudják, hogy nem akarnak egyelőre visszatérni a jelenléti oktatásba, abban viszont megosztottak, hogy mikor és hogyan térnének vissza. Nem éreznék magukat biztonságban egy április 19-i visszatérés esetén, de a gyerekeket még kevésbé.

A pedagógusok döntő többsége ellenzi az április 19-i nyitást, miközben visszatérnének amúgy az iskolákba és óvodákba, de megosztottak és bizonytalanok abban, hogy mikor és hogyan tennék ezt. Leginkább a fiatal óvoda- és általános iskolai pedagógusok térnének vissza a jelenléti foglalkozásokhoz, de a gyerekeket mindenki egyaránt félti – ez derül ki a 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezetének közös kutatásából, amit április 5. és 11. között készítettek arról, hogy a magyar pedagógustársadalom hogyan vélekedik a tanintézményekbe való fizikai visszatérésről.

Igaz, a felmérésbe úgy kezdtek bele a kutatók, hogy úgy volt: április 19-én kivétel nélkül minden oktatási-nevelési intézmény kinyit, az élet (Orbán Viktor) azonban közbeszólt: a miniszterelnök április 9-én bejelentette: nem érdemes az érettségi előtt néhány napra a középiskolákat kinyitni, ahol a jelenléti oktatás így csupán május 10-étől folytatódik majd, továbbá idén is elmaradnak a szóbeli érettségik (kivéve a testnevelésénél és azoknál a tárgyaknál, ahol eleve csak szóbeli vizsgákat szerveznek).

Ennek ellenére a kitöltési kedv az adatfelvétel ideje alatt végig dinamikus volt, összesen 9529 érvényes válasz érkezett a pedagógusoktól. Ezeket a kutatók úgy súlyozták, hogy kor, régió és iskolatípus szerint reprezentálja a magyar pedagógusok véleményét – beleértve azokat a középiskolai tanárokat is, akiknek végül csak május 10-étől kell visszatérniük a jelenléti oktatásba.

Elsöprő többség a nyitás ellenében

– írják kutatásukban a 21 Kutatóközpont elemzői. Persze tudjuk, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, hogy vagy kinyitjuk a teljes oktatási rendszert, vagy sem: vannak fokozatok, ki lehet nyitni különböző időpontokban és mértékben is az intézményeket.

A kutatók ezért többféle nyitási alternatívákra is rákérdeztek a pedagógusoknál: a legtöbben (49 százalék) azt pártolnák, ha akkor nyitnának ki az intézmények, „ha az országban a százezer lakosra vetítve hetente száznál alacsonyabb lenne a fertőzöttek száma”. Valamivel kevesebben, 46 százalék támogatná azt, hogy ebben a tanévben már a középiskolák ne nyissanak ki, míg 33 százalék a területi fertőzöttségi adatok figyelembe vételével fokozatosan nyitna.

Már ez is jelzi, hogy hiába az április 19-i egységes (és végül nem megvalósuló) nyitás elutasítottsága,

„Ezt húzza alá az a kutatási eredmény, mely szerint a pedagógusok kevesebb, mint harmada gondolja azt, hogy ebben a tanévben már egyetlen oktatási, nevelési intézmény se nyisson ki” – írják a kutatók.

A nyitás formájával és időpontjával kapcsolatban azonban meglehetősen bizonytalan, határozatlan a pedagógustársadalom, nincs ebben egységes álláspont: ezt jelzik a kutatók által felvetett nyitási alternatívák elutasítottsága, valamint a „nem tudom” és a „nem válaszolok”-féle válaszok aránya:

Érdekes az az adat is, hogy elutasítottságát tekintve az április 19-i egységes nyitást követően a fokozatos nyitás azon verziója áll, miszerint április 19-én csak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai nyissanak, míg a felső tagozatban és a középfokú oktatásban csak május második hetében térjenek vissza a jelenléti oktatásra: ezt a pedagógusok 62 százaléka utasítja el. Pedig ennek a nyitási stratégiának lehetne az az értelme, hogy a kisebb gyerekeiket felügyelni kénytelen szülők vissza tudjanak térni a munkájukhoz – vetette fel több szülő és tanár is az Azonnali témába vágó riportjában.

A pedagógusok többsége nem menne vissza a jelenléti oktatásba

A pedagógustársadalom megosztottsága akkor is kitűnik, ha arról kérdezzük őket, hogy visszamennének-e az oktatási-nevelési intézményekbe április 19-ével: hangsúlyozni kell, hogy az eredmények a végül csak május 10-ével visszatérni köteles középiskolai tanárok válaszait is tartalmazzák. Ahogy a 21 Kutatóközpont anyaga írja:

„Valamivel több, mint a pedagógusok fele (54 százalék) úgy nyilatkozott, hogy bemenne a munkahelyére, és megtartaná jelenléti oktatásban az óráit, foglalkozásait, ha április 19-én újranyitnának az oktatási, nevelési intézmények kapui. A második legnépesebb csoportot azok alkották (21 százalék), akik csakis kizárólag tantermen kívüli oktatást folytatna nyitás esetén, valamivel kevesebben, a pedagógusok 18 százaléka a jelenléti oktatás valamilyen volumenű és idejű megtagadását prognosztizálja (például táppénzre megy, szabadságot vesz ki, megtagadja a munkavégzést).”

Azt azonban, hogy pontosan kik azok, akik inkább visszatérnének a jelenléti oktatásba április 19-cel, több tényező is magyarázza:

+ az intézményi típus, ahol a pedagógus a munkáját végzi,

+ a régió, ahol a pedagógus dolgozik,

+ valamint a pedagógus életkora.

A fiatal, nem fővárosi és a környéki, óvodai és általános iskolai pedagógusok térnének vissza

Ami az iskolatípust illeti, egy jól látható tendencia rajzolódik ki:

április 19-ével: az óvodákban és általános iskolákban tanítók 60-60 százaléka tenne így, míg az érettségit adó szakképző intézményekben és a gimnáziumokban ezen pedagógusok aránya szignifikánsan alacsonyabb, 46-48 százalék csupán.

Ez egyúttal arra is enged következtetni, hogy az utóbbi intézménytípusokban valóban jól működik az online keretek közötti oktatás, és a tanárok jól belakták az elmúlt egy évben ezt a teret. „Ezt a kutatási eredményt támasztja az is alá, hogy míg a középfokú oktatási intézményekben alacsonyabb a tiltakozói kedv, addig az óvodákban dolgozó pedagógusok negyede (25 százalék) valamilyen típusú munkamegtagadást választana április 19-én.”

Ez alapján gondolhatnánk azt is, hogy nagy különbséget fogunk találni régiók szerinti bontásban: az elmaradottabb, digitális eszközökkel és infrastrukturális háttérrel feltételezhetően kevésbé jól ellátott területeken több lehet a gond a digitális oktatással, ezért ott kevésbé akarhatnak április 19-e után is otthon maradni a pedagógusok.

Azonban a kutatás tanúsága szerint a regionalitás kevéssé magyarázza az újranyitásról alkotott véleményt: mindössze

abban az esetben, ha április 19-én vissza kéne térniük a jelenléti oktatásra.”

Ennél sokkal erősebb az összefüggés a pedagógus kora és a visszatérési hajlandósága között: minél idősebb a pedagógus, annál inkább preferálja, hogy április 19-et követően is otthon maradjon. Ahogy a kutatók írják: „A 60 év fölötti válaszadók kevesebb, mint fele mondta azt, hogy bemenne a munkahelyére újranyitás esetén, a pályájuk elején járó pedagógusok (18–29 évesek) 60 százaléka gondolja úgy, hogy április 19-én bemenne a munkahelyére.”

Ennek magyarázata az idős pedagógus-korosztály magas járványügyi veszélyeztetettsége felülírja – mint azt a 21 Kutatóközpont januári felmérése kimutatta –, hogy

Az ugyanakkor, hogy mennyien tagadnák meg valamilyen formában a munkavégzést, ha vissza kéne menniük április 19-cel a jelenléti oktatásba, nem függ az életkortól, erre inkább az intézménytípus van hatással: „Azon pedagógusok választanák valamely munkabeszüntetési formát, akik munkájukból adódóan eleve kevésbé képesek tartani a fizikai távolságot diákjaikkal, s ahol kisebb térben zajlik az oktatás, ilyenek lehetnek például a szakközépiskolák esetén a szűk légterű műhelyek, tankonyhák.”

Az oltás határozza meg leginkább, hogy a pedagógusok biztonságban érzik-e magukat

Akárhogyan is alakul a helyzet április 19-ig, a pedagógusok jelenleg egyáltalán nem éreznék magukat biztonságban április 19-et követően az intézményük falai között: „A pedagógustársadalom 74 százaléka válaszolt úgy, hogy egyáltalán, vagy inkább nem érezné magát biztonságban. Mindössze minden 10. válaszadó (10 százalék) mondta azt, hogy inkább, vagy teljes mértékben biztonságban érezné magát jelenléti oktatásban, további 16 százalék pedig nem tudott dönteni a kérdésben.”

Ami a korcsoportokat illeti, azt látni, hogy legkevésbé biztonságban azok a pedagógusok éreznék magukat, akik pályájuk derekán járnak (40-49 év): körükben 78 százalékban vannak, akik egyáltalán nem vagy inkább nem éreznék magukat biztonságban újfent jelenléti oktatásban.

Mint arra a kutatók felhívják a figyelmet, külön érdekes, hogy korcsoporton belül a leginkább eltérő válaszokat a többségükben már beoltott, 60 év feletti pedagógusok adták: „69 százalékuk inkább nem érezné magát biztonságban, ha jelenléti oktatásban folytatódna a 2020-21-es tanév, s megközelítőleg ötödük (...) nem tudta pontosan eldönteni, hogy hogyan folytatná a tanévet.”

A kutatás tanúsága szerint a biztonságérzet vonatkozásában a legerősebb magyarázó erővel az bír, hogy a pedagógus beoltatta-e már magát az adatfelvétel pillanatáig, vagy sem:

Ugyanakkor – mint arra a kutatók felhívják a figyelmet – „még a mindkét oltásukat megkapó pedagógusok 57 százaléka is tart és nem érezné magát biztonságban” ebben az esetben.

Április 11-ig egyébként a megkérdezett pedagógusok közül a legtöbben (33 százalék) április elseje és harmadika között, további 20 százalék pedig egy héttel később, április 9. és 11. között kapta meg az első oltását, míg egy 7 százalékos csoport már korábban megkapta mindkét oltást. A pedagógusok további 5 százaléka számolt be arról, hogy bár regisztrált, de még nem kapott értesítőt az oltás időpontját illetően, további 3 százalék jelenleg is fontolgatja a regisztrációját. 6 százaléknyian vannak azok, akik nem terveznek regisztrálni, és 9 százalék már átesett a fertőzésen korábban, így ők később kaphatnak majd csak oltást.

Amiben egyetértés van: a diákokat tartsuk biztonságban!

Amennyi szó esik mostanában a tanárokról, el lehet felejteni, hogy az iskolákba, óvodákba való visszatérés nem csupán a pedagógusok, hanem a nem beoltott gyerekek számára is potenciális veszéllyel jár.

És ez az a dolog, amiben gyakorlatilag teljes egyetértés van a pedagógustársadalomban: ha április 19-én vissza kéne térni jelenléti oktatásba, majdnem hogy minden tényezőtől függetlenül nem éreznék biztonságban a gyerekeket:

A gyerekeket biztonságban nem érzők aránya kivétel nélkül mindenhol magas akkor is, ha kor, intézménytípus vagy régiók szerinti bontásban nézzük az adatokat, és csupán leheletnyi eltéréseket tapasztalunk. Így például „a gimnáziumokban tanító pedagógusok érzik leginkább veszélyben diákjaik egészségügyi helyzetét, körükben 7 százalékponttal magasabb azoknak az aránya (89 százalék), akik az egyáltalán nem, vagy az inkább nem érezné biztonságban válaszopciók egyikét jelölték”, illetve növeli a diákok iránt érzett biztonságot az is, ha a pedagógus megkapta már legalább az első oltását.

A 21 Kutatóközpont tanulmányát Fényes Csongor, Galgóczi Eszter és Lovász Dorottya készítette – ezt ide kattintva olvashatod el.

ÁBRÁK: A 21 Kutatóközpont tanulmánya

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali