Géptestben ép lélek. Hogyan fog kinézni az ember ötven év múlva?

Szerző: Kömlődi Ferenc
2021.04.11. 08:10

Az emberi fejátültetés technikai feltételei adottak, 2030-ig sor kerülhet az első műtétre. De lesz-e értelme? A kockázatok ugyanis jóval nagyobbak, mint az előnyök, ráadásul utópikus és valódi alternatívák is léteznek. Agy-számítógép interfészeket modern Frankensteinek helyett!

Géptestben ép lélek. Hogyan fog kinézni az ember ötven év múlva?

A tudományos és technológiai fejlődés eredményei időnként annyira bizarrak, hátborzongatók, mintha Frankenstein doktor laboratóriumában járnánk, vagy Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetét élnénk át. A permanens infokommunikációs forradalom következtében sűrűn sértünk határokat, és felvillan az a jövő, ami már átlépi az emberi lényegnek hitt értékrendszerünket. Mivel ehhez a jövőhöz még nincsenek kapaszkodóink, fogódzóink, ezért az egyszerre tölt el félelemmel és csodálattal, és libabőrözve gyönyörködünk a lehetőségeinken.

A feltételek a legmeghökkentőbb technikák egyikéhez-másikához adottak, azonban azt még továbbra sem tudjuk: éljünk-e velük, van-e értelme, és ha igen, jogunkban áll-e egyáltalán, hiszen a kimérák, különös hibridek és az ember-gép mutánsok világába lépünk át. Ezekből egyesek örömmel töltenek el bennünket, másokról viszont úgy véljük, hogy inkább ne, de legalábbis ne így, ne ezen az áron. Közben az emberiséget ősidők óta foglalkoztató kérdések merülnek fel bennünk:

mi a tudatosság, hogyan kapcsolódik egymáshoz elme és lélek, meddig terjeszthető ki az emberi test, mik a személyiség határai, és létezhet-e fizikai halhatatlanság?

Mi történik a tudattal, ha egy visszafordíthatatlanul beteg, lebénult test ép fejét ültetik át gyógyíthatatlanul agyhalott személy egészséges testére? Ugyanaz a személyiség marad? Ki engedélyezi a donor testének használatát?

A kérdések sci-fibe illenek, mert élő emberi fejet még nem ültettek át másik testre, de sokkal közelebb vagyunk hozzá, mint hinnénk: Bruce Mathew, a Hull Egyetem idegsebésze szerint

2030-ig meg is valósulhat az első fejátültető műtét.

A technikai feltételek tehát nagyjából adottak, az operáció viszont annyira kockázatos, hogy ma még elképzelhetetlen. Viszont azért mert kivitelezhető, egyáltalán nem biztos, hogy meg is fog történni.

Hogyan nézne ki egy ilyen műtét?

A terület abszolút szaktekintélyének számító olasz Sergio Canavero szerint egy fejátültető műtéthez két sebészcsoport szükséges, akik a műtétet szimultán végeznék. Ugyanis a testdonort és a „befogadót” speciális körülmények között, különös figyelemmel szentelve kell előkészíteni a műtétre, ahol az oxigéntelítettségtől a szervek hőmérsékletéig, mindent monitorozó műszerek arzenáljával veszik körül, az izmoktól, artériáktól a nyaki vénákig, a lég- és a nyelőcsövekig mindenre gondosan kell figyelni.

A befogadó fejét és a donor testét 10 fok körüli hőmérsékletre, mély hipotermiás állapotra hűtik, miközben mindketten hason fekszenek. A műtét első szakasza a fejek és a testek ultraéles mikropengével történő leválasztása, a második pedig az összeillesztés. A gerincet és a csigolyaíveket eltávolítják, majd jön a legérzékenyebb rész: mikroszkopikus irányítás mellett átvágják a gerincvelőt.

A befogadó fejét fertőtlenítik, majd egy órán belül a donor fejetlen testére helyezik, keringési rendszerére csövekkel „kapcsolják rá.” A gerincvelőket speciális bioragasztóval passzintják egybe, majd injekciókkal stabilizálják a donor vérkeringését – ezzel biztosítva a befogadó fejének vérellátását –, elősegítik az idegsejtek eredményes fúzióját. A légcsövet, nyelőcsövet, izmokat szintén összekapcsolják, majd amikor a harminchat órás operáció után minden egyben van, a befogadót egyedi merevítőtechnikával az intenzív osztályra viszik utókezelésre. Azonban, hogy ezután mi történne, már nem tudjuk: Canavero nem részletezi a donor további sorsát.

Jelenlegi ismereteink alapján, nagyjából ez a világ első emberfej-átültetésének a forgatókönyve. 

Kétfejű kutyák, fejetlen majmok

Állatokkal sajnos rengeteget kísérleteztek már, egyesek napokkal túlélték; a kegyetlen eljárás után legtovább, majdnem egy hónapig egy kutya húzta. Az első, sikertelen operációt Charles Guthrie amerikai fiziológus végezte még 1908-ban. 

Az első eredményesnek nevezhető műtét Vlagyimir Gyemihov (1916-1998) szovjet sebész munkája volt még 1954-ben, amikor egy kölyökkutya felsőtestét varrta egy nagyobb kutya hátához, bekapcsolva azt a másik vérkeringésébe. A fej mozgott és reagált is a külső ingerekre. Gyemihov többször megismételte a műtétet, szörnyszülöttei azonban maximum hat napig éltek.

A halált minden esetben kilökődés okozta, mert a gazdaállat teste nem fogadta be az új fejet.

Az első tényleges cserét, egy rézuszmajom fejének egy másik fejetlen majom testére ültetését, a hamisítatlan Dr. Jekyll és Mr. Hyde, a Hentesnek is becézett – gerincvelő-hűtési technikájáért orvosi Nobel-díjra jelölt – amerikai Robert White (1926-2010) és sebészcsoportja végezte 1970-ben. A régi-új lény nyolc napig bírta ki: alapérzetei, szaglása, ízlelése, hallása és a motorikus funkciói a műtét után helyreálltak. A kísérletet ő is többször megismételte, azonban ezeknek a zöme eredménytelen mészárosmunkának bizonyult. A „sikeres” műtétek túlélői ugyan tudták mozgatni a fejüket, a testüket viszont nem. Az idegsebész megoldotta a vérellátás problémáját, azaz bebizonyította:

az átültetés működik, és ha majmokkal megy, miért ne sikerülhetne emberrel?

White szerint az embernél könnyebb és gyorsabb is lehet a műtét, mivel nagyobb a testünk. Később egy teljesen mozgássérült önkéntest is talált rá, hogy emberen is végrehajtsák a kísérletet, azonban illető végül nem élt a lehetőséggel. De mire jó amúgy, ha a fej mozog, a test viszont nem reagál rá?

Modern Frankensteinek

Brandy Schilace medicina-történész könyvet is írt Whiteról, amit találóan Mr. Alázatos és Dr. Mészáros címmel jelentetett meg. A könyvben bemutatta, hogy White egy családszerető és hívő katolikus volt, aki rákbeteg gyerekeket mentett meg, és az emberi élet és a lélek megőrzését mindennél fontosabbnak tartotta. Baráti kapcsolatot ápolt II. János Pál pápával, de emellett kíméletlen aprólékossággal és vaslogikával ecsetelte, hogyan nyakazna le élő embereket, amelyet sok ártatlan állattal meg is tett.

Az állatokról tárgyként, lélek nélküli teremtményekként beszélt, ami miatt meg is gyűlt a baja a tevékenységét teljes mértékben elítélő jogvédő szervezetekkel.

Úgy érezte, hogy a majomműtétekkel az emberi lélek más testbe költöztetését, a túlvilágot készíti elő.

Életmentőnek tekintette magát, a test viszont nem érdekelte, csak az agy: „a lélek szállása” foglalkoztatta.

Márpedig, ha a kreacionizmussal és az irányított evolúció elméletével ellentétben, a velük szemben bizonyítható természetes evolúcióból indulunk ki, a fajok, például a Homo sapiens és a főemlősök közötti ilyen drasztikus különbségtétel nemcsak egyszerű tévedés, hanem vakbuzgó és káros idiotizmus is.

Nyilvánvaló, hogy a fejlettebb állatok éreznek, tudatosságra utaló folyamatok zajlanak le az agyukban, és ha tetszik, ha nem: az ember az állatvilág része. Ha egyáltalán létezik a lélek, az nyilvánvalóan teljesen más, mint ahogy azt White katolikus és kartéziánus alapokon elképzelte.

21. századi utódai egérkísérletekkel vizsgálták a vérellátás csökkenését (iszkémia), illetve azt, hogy a jelenség mennyire befolyásolja az átültetett fejet.

Xiaoping Ren 2017-ben emberi holttesten végzett eredményes műtétet, és – igaz halottakkal – újfent bizonyosságot nyert:

a humán fejátültetés kivitelezhető.

Miután a Torinói Egyetem megszüntette Canavero munkaviszonyát, az olasz idegsebész összeállt kínai kollégájával. Rá is akadtak egy orosz jelentkezőre, aki aztán meggondolta magát. Canavero elmondása alapján azonban nincs gond, mert nagyon hosszú az önkéntesek listája.

Az esetleges műtét előtt az orvosi kihívások (kilökődés, az agy oxigén- és tápanyag-ellátása, gerincvelők „egyeztetése”, idegrendszer működtetése, stb.), a donortest kiválasztása és a nyilván csillagászati költségek mellett azonban

a pszichológiai, etikai és társadalmi kérdéseket is meg kell válaszolni.

A közhangulat egyébként nemcsak morális okokból és a túlzott kockázat miatt fejátültetés-ellenes, hanem azért is, mert nem látjuk az értelmét.

Tudományos munka vagy fake news az egész?

Arthur Caplan amerikai bioetikus az egész témakört fake news-nak tartja. A bioetikus úgy látja:

„Aki ilyet reklámoz, és bármilyen emberi lényt ennyire kegyetlen és bizonyítatlan sebészi beavatkozásnak vetne alá, szalagcímek helyett megvetést és elutasítást érdemelne”

fogalmaz frappánsan.

Bruce Mathew szerint a fejet nem külön, hanem az aggyal szoros kapcsolatban lévő gerincvelő teljes egészével, azaz a gerincoszloppal együtt kellene más testre ültetni, különben nincs értelme, és nevetséges az egész elképzelés. Egyelőre csak egy-két ideget lehet összekapcsolni, azonban a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődésével hamarosan akár kétszáz ideget is össze tudunk kötni.

Tovább nehezíti a munkát, hogy a gerincvelőt védő membránra kiemelten kell vigyázni.

Azonban tíz éven belül viszont megoldható lesz, hogy a fejet és a gerincet akár robottestre is rakhatják

– prognosztizál a kutató. Két érdekes kérdést felvet még: ha mégis emberi testtel dolgozunk, hogyan integráljuk a két személy DNS-ét, és miként juttatjuk a bélbaktériumokat a donortestbe? A kutató részben a kilökődést megakadályozó őssejt-átültetésekkel oldaná meg a problémát.

Feltámadásra várva

A fejátültetés még mindig könnyebben kivitelezhető, mint egy szép napon többezer mélyhűtöttet, köztük csak fejeket is feltámasztani – utalt a különböző életmeghosszabbító amerikai intézetekben a második létet kriosztázisban „váró” testekre és agyakra Mathew.

A sok transzhumanista által elfogadott krionika lényege, hogy a holttest nagyon hideg folyékony nitrogénbe helyezése vagy üvegesítése (vitrifikáció) után a bomlás megáll. A tároláshoz nincs szükség energiára, csak az elpárolgott nitrogént kell heti rendszerességgel pótolni. Az orvostudomány és a nanotechnológia pedig egyszer eljut arra a szintre, hogy a testeket a kiolvasztás után fel lehessen támasztani. Szimpla fej esetén tovább várakozhatunk, mert megfelelő testet kell „fejleszteni” hozzá.

Valamikor a távoli és ködös jövőben talán ez így is lesz, mint ahogy valószínűleg arra sem kerül hamarabb sor, hogy – szintén a transzhumanista gondolatkörhöz tartozó, emberrel és álattal egyaránt megvalósítható – az agyat és elmét számítógépes közegbe töltsük (mind uploading). A fejátültetésnél sokkal inkább sci-fi, de kevésbé hátborzongató elképzelések ezek. Ezek mind túlélési stratégiák, és egyszer – talán bő ötven év múlva? – majd köztük, és a sejtek nanorobotokkal történő folyamatos „kijavítása”, felturbózása között válogathatunk.

Az elmefeltöltés két módszerrel történhet:

+ másolással és feltöltéssel (copy-and-upload),

vagy a brutálisabb, destruktív másolással és megsemmisítéssel (copy-and-delete) történhet.

Végeredményként az agyat teljesen utánzó – nem szimuláló, hanem emuláló – számítógépes program, az új én irányítja majd a testet. Ha másra nem, arra mindenképpen jó lesz a feltöltés, hogy akár több másolatunk is lehet magunkról.

Az első eljárásnál a biológiai agy meghatározó jegyeit egy robot leszkenneli és feltérképezi, majd egy számítógépes rendszerre másolja, ahol eltárolja az adatokat. Ez az „új” elme robot-, biológiai vagy cyborg-testtel egyaránt összeköthető, de élethű 3D-s testmodellhez kapcsolva akár virtuális világban is tevékenykedhet.

A második módszernél az elektronikus és vegyi érzékelőkkel felszerelt nanoujjas robotsebész sejtrétegről sejtrétegre nyeri ki az adatokat az agyból. Ezután a leszkennelt test tevékenységét emuláló programot ír, amelyet felvisz a műtőasztal melletti számítógépre. Ha valami nem stimmel, addig bíbelődik vele, amíg az utánzat tökéletes nem lesz. Itt nincs többé szükség az eredetire, tehát jöhet a törlés. A folyamat az utolsó neuronig folytatódik, aztán a rendszert lekapcsolják a sebész ujjáról, és a feltöltött elme, tetszés szerinti testtel, újjászületik a virtuális közegben.

A valódi alternatíva az agy-számítógép interfész lehet

A közeljövő fejátültetésénél és a távolabbi jövő elmefeltöltésénél sokkal reálisabb és életszerűbb, horrorelemek nélküli megoldás

az agy-számítógép interfész (Brain-Computer Interface, BCI) technológiacsalád, ami egyes gerincsérülések és más bénulások esetében már most is működik.

A BCI valamilyen high-tech módszerrel „felerősített”, bedrótozott agy és egy külső eszköz közötti közvetlen kommunikációs csatorna, ami felkutatja az ember kognitív és/vagy érzékszervi-motorikus funkcióit, azt feltérképezi, majd helyreállítják vagy növelik a funkciókat. Miután szervezetünk befogadta, az agykéreg képlékenysége miatt az implantátumból érkező jeleket természetes érzékszervi üzenetekként kezeljük.

Az 1990-es években jelentek meg az első ilyen BCI-k, de a fejlődésük azóta is töretlen. Fejlesztésükben és működtetésükben egyre nagyobb szerephez jut a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás. A frontális lebenyből az idegsejtek elektromos tevékenységét valós időben rögzítő enkefalográfokkal kinyert agyhullámadatok már sikeresen alkalmazhatók tudat- és érzelmi állapotok osztályozására.

A technológia azonban nagyon messze van a tökéletestől, hiszen az agy bonyolult jelzéseit nehéz dekódolni, a robotikus végtagok vezérlése ezért lassú, és esetlennek tűnik,

de a BCI-eszközök a problémák ellenére is egyre jobbak. Egy bal karját 2005-ben elveszített floridai férfi például gondolati úton irányított műkarral él. Ugyanis az agyra kapcsolt ideghálókkal, neurális dekóderekkel a művégtagok működése és minősége jelentősen feljavul.

A nem túl távoli jövőben már bőr alatti rádiófrekvenciás azonosító (RFID) eszközökkel is kinyithatunk majd ajtókat, és a jelszót sem kell majd begépelnünk. Bíztató jelenség, hogy már sokan fejlesztenek a koponyába történő nyílt sebészi beavatkozás nélküli (nem invazív), például az aggyal valamelyik nyaki éren keresztül kommunikáló beültetéseket.

Jöhetnek a cyborgok?

A BCI összefügg a kibernetikus organizmus – a sajnos főként hollywoodi disztópiákból ismert, tehát a köztudatban negatív képzeteket ébresztő – cyborg alakjával.

A gépi beültetésekkel felerősített ember vagy állat koncepciójával még az 1950-es években, a hidegháborús űrkutatási verseny kezdetén kezdtek el foglalkozni az amerikai laborokban.

Lényege a biológiai szervezet mesterséges megváltoztatása, hogy testileg-szellemileg tudjunk alkalmazkodni a bolygónkétól eltérő viszonyokhoz.

A cyborggá válás, a cyborgizáció folyamata négy evolúciós szinttel írható le.

1. Először az emberi csontozatot helyettesítjük művi úton, például porcelánfogakkal.

2. Ezután a csontozatot és a test motorikus rendszerét mechanikus eszközökkel, például mesterséges szívbillentyűkkel, a kéz szerepét eljátszó szerkezetekkel pótolják.

3. A következő lépésben a bionikus kezei, lábai vagy a pacemaker a periférikus idegrendszerre csatlakoznak.

4. Végezetül pedig a központi idegrendszer tevékenységét növelő, közvetlen agy-gép interfész, mint a vakok látását visszaadni hivatott, a kortexbe épített elektródákhoz kapcsolt minikamerák, „videoszemek”.

Elon Musk szerint a mesterséges intelligencia szintje meg fogja haladni a biológiait, és ezért az emberiség túlélésének kulcsa az MI-vel való szimbiózis.

Musk mikroszinten olyan chipekről beszél, amik az idegsejtekhez kapcsolódó elektródák – például a koponyába fájdalommentesen beültethető, parányi vezetékkel ellátott chipek –, eleinte a teljesen mozgásképtelen személyek elveszített funkcióit adhatják vissza. Idővel pedig a tudatunkat a mesterséges intelligenciával hasonló szintre hozhatjuk.

Az MI (Artificial Intelligence, AI) és az intelligencianövelés (Intelligence Amplification, IA) kettőse nem ellentétpár, hanem kiegészítik egymást: folyamatos visszacsatolási hurkokban kapcsolódnak össze, azaz minél fejlettebb az MI, annál jobban értjük és erősíti az elmét, és minél hatékonyabb az elménk, annál eredményesebb az MI munkája.

Azonban a test és az elme gépi beültetésekkel való kiterjesztése, „optimalizálása” sem kockázatmentes:

egyrészt a BCI-eszközök meghackelhetők, másrészt használatukkal tovább mélyülhet a társadalom tehetős és szegényebb rétegei közötti szakadék.

Egyesek szerint ezek a következmények, vagy a teljesen cyborg katonák körülbelül 2050-re válhatnak riasztóvá, ezért a felmerülő kérdésekre nem ártana minél előbb megfelelő szabályozást kitalálni.

De ki fog akkor fejátültetésről merengeni még, ha az alapprobléma sokkal kevesebb fájdalommal, sőt, fájdalom- és kockázatmentesen megoldható?

Ezzel Gyemihov és White állatkísérletei végleg jól megérdemelt helyükre, a kukába kerülnek mint tudományos és technológiai zsákutcák.

A szerző jövőkutató. Olvass még Kömlődi Ferenctől az Azonnalin! 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

Kömlődi Ferenc
Kömlődi Ferenc állandó szerző

Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek