Hogyan köti gúzsba a bolgár kormányválság az EU bővítését?

Athénnak a nevüket adták, Szófia a nyelvüket kéri: Észak-Macedónia még korábbi nevét is feladta, hogy az Európai Unió tagjává válhasson, Bulgária viszont a nyelv és a történelem átfedései miatt vétózza Szkopje csatlakozási tárgyalásainak indítását. Csakhogy Szófia éppen belpolitikai válságba sodródik, ezalatt pedig esély sincs a vétó feloldására. Így bénítja meg egy belpolitikai válság az EU bővítési politikáját.

Alig egy hónapja kilenc EU-tagállam külügyminiszterei levélben fordultak az unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez. Ausztria, Csehország, Görögország, Horvátország, Írország, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia azt kérte ugyanis Josep Borrelltől, hogy újra kerüljön napirendre a nyugat-balkáni bővítés kérdése, mivel a legutóbbi, 2019. augusztusi tárgyalások óta nemcsak az uniós, de a nyugat-balkáni politika is a feje tetejére állt.

Az azóta eltelt bő másfél évben más hatalmak határozottan, az EU kárára színre léptek a Nyugat-Balkánon, fogalmaztak a levélírók, ki nem mondva, de utalva Oroszország és Kína nyomulására. A külügyminiszterek szerint bizony ezek az országok jóval hatékonyabban tudják kifejezni a támogatásukat a Nyugat-Balkán felé, mint az unió teszi, ez pedig a nyugat-balkáni bővítés hitelességét is jócskán aláássa.

Athénnak a nevüket adták, Szófia a nyelvüket kéri

A balkáni csatlakozási tárgyalások valóban megrekedtek. Hiába támogatja az itteni államok lakosságának több, mint négyötöde az EU-csatlakozást, a legtöbb esetben még a jelenlegi tagállamok részéről sem látszik igény a bővítésre.

+ Bosznia-Hercegovinában az etnikai törésvonalak miatt működésképtelen állam,

+ Szerbiában a koszovói kérdés rendezetlensége és a mindent maga alá gyűrő Vučić-hatalom visszásságai,

+ Montenegróban a mindent átható korrupció,

+ Albániában pedig ugyanez, plusz a tiszta választások hiánya akadályozza a bővítést.

Mindezek pedig csak apró darabkák a nagy nyugat-balkáni integrációs puzzle-ben, hiszen még az EU-csatlakozáshoz legközelebb álló Montenegrónak is rengeteg, úgynevezett tárgyalási fejezetet kell maga mögött tudnia, hogy egyáltalán a tagság közelébe érhessenek.

Az ország nemrégiben még a nevét is megváltoztatta Macedóniáról Észak-Macedóniára, hogy az EU-val való csatlakozási tárgyalásokat a névvita miatt blokkoló Görögország kedvében járjon (enek hátteréről itt olvashatsz bővebben). Az addig a csatlakozási tárgyalásokat blokkoló Athén az új névvel így már áldását adta a macedónokra (akik nem összekeverendők a Görögország északkeleti régióját lakó makedónokkal).

Csakhogy a valóságban a tárgyalások megkezdésére már nem került sor, mivel tavaly decemberben egy másik szomszéd, Bulgária a tárgyalási keretrendszert megvétózta. Legfőképpen azért, mert a macedónok ahhoz ragaszkodnak, hogy a macedón nyelv egy önálló entitás, míg a bolgárok csupán a bolgár nyelv egy dialektusaként látják azt.

Saját identitás vagy kommunista etnikai mérnökösködés?

Az ügy megértéséhez ugorjunk vissza 2017-be, amikor Nikola Gruevszki gipszstukkós nacionalizmusa után a szociáldemokrata Zoran Zaev került Szkopjéban a miniszterelnöki székbe. Zaev nagy erőkkel vágott bele, hogy visszaállítsa a Gruevszki regnálása alatt megroggyant bizalmat mind az EU-val, mint az ország szomszédaival. Sokat írtunk arról, ahogy hosszú tárgyalássorozat után kiegyezett a görögökkel és megváltoztatta az ország nevét, tavaly márciusban Észak-Macedónia lett a NATO harmincadik tagállama, az ország pedig joggal reménykedhetett benne, hogy az évtized végéig az EU tagjaivá válhatnak.

Kevesebb szó esett azonban a Bulgáriával 2017-ben kötött jószomszédságról és együttműködésről szóló szerződésről. Ennek keretében a két ország egy közös bizottságot állított fel, melynek célja az volt, hogy tisztázza a bolgár és az észak-macedón történelem átfedéseit.

Csakhogy ez sosem kétperces folyamat, főleg, hogy Bulgária a történelemben többször is uralta a mai Észak-Macedónia területét, a macedón identitásra pedig máig úgy tekint, mint amit Jugoszlávia mesterségesen hozott létre. Ennek pedig van is valóságalapja – nyilatkozta az Azonnalinak Milanov Viktor Balkán-kutató –, hiszen irodalmi macedón nyelv semmilyen formában nem létezett 1946 előtt, amikor is Macedónia Jugoszlávia egyik tagköztársaságává vált. A két ország nyelve ugyanis olyannyira hasonlít, hogy a bolgárok és a macedónok kölcsönösen megértik egymást, így egyből adódik is a konfliktus: dialektus vagy önálló nyelv-e a macedón? Bulgária hivatalos álláspontja szerint a macedón a bolgár nyelv három hivatalos dialektusának egyike.

Ez, valamint a kulturális és történelmi kérdésekből adódó nézeteltérések már elegek volt Bulgáriának ahhoz, hogy blokkolják a csatlakozási tárgyalások megindítását, indoklásul pedig elküldtek egy memorandumot a többi huszonhat tagállamnak, amelybe a Politico nézhetett bele: Szófia szerint az uniós dokumentumoknak tartalmazniuk kéne ugyanis, hogy Észak-Macedónia hivatalos nyelve a bolgár egy írott, lokális változata, a macedón identitást pedig a kommunista jugoszláv kormány hozta létre (szovjet segítséggel), és mivel a kommunizmust Európában legyőzték,

Fecseg a felszín, tárgyal a mély

A bolgár kormány három kitétel teljesüléséhez kötötte a vétó feloldását:

+ Szeretné, ha a macedón nyelvre az „Észak-Macedón Köztársaság hivatalos nyelveként” hivatkoznának;

+ Felszólította Szkopjét a jószomszédi szerződés betartására;

+ Szkopje ezen felül nem támogathat olyan követeléseket, amelyek a macedón kisebbség bulgáriai elismerését irányozzák elő.

Észak-Macedónia viszont az EU legitimációs válságát látja a vétóban. Nikola Dimitrov külügyminiszter szerint

Szerinte az EU előtt is magas a tét: az egész csatlakozási folyamat hitelessége függ attól, hogy az Unió hogyan kezeli a bolgár vétót. Csakhogy Milanov Viktor szerint Szkopje is kettős beszédet folytat: a hazai közönség előtt hangsúlyoznia kell az identitás fontosságát (főleg, miután már a névváltás is óriási ellenállásba ütközött), eközben viszont Szófiával a kulisszák mögött, alsóbb szinteken folyamatosak az egyeztetések a bolgár féllel a vétó feloldásáról.

Ide a macedónok egyenesen Vlado Bucskovszki volt miniszterelnököt delegálták különleges tárgyalóként, aki sajtóhírek szerint nyárra kialkudott volna egy mindkét félnek megfelelő, kompromisszumos megoldást. A sikeres rendezéshez viszont kéne egy erre nyitott, stabil bolgár kormány is – erre viszont egyelőre nem látszik sok esély.

Káosz Szófiában

Bulgária ugyanis a nagy felfordulást hozó, tavaly nyári kormányellenes tüntetések után múlt hétvégén választott új parlamentet. A tömegtüntetések egyszerre irányultak a bolgár politikai elit számos aspektusával szemben: tüntettek az országot 2009 óta pár hónapos megszakítással uraló jobbközép GERB párt és Bojko Boriszov miniszterelnök hatalma ellen, a GERB felé húzó, az ügyészségből pártpolitikai bunkósbotot csináló legfőbb ügyész lemondásáért, valamint a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPSZ) török kisebbségi párt mindent átható informális befolyása miatt. Összességében

Boriszov pártja pedig így hiába maradt múlt vasárnap továbbra is a legnagyobb Bulgáriában, a miniszterelnök szinte az összes szövetségesét elvesztette – eddigi nacionalista és populista szatellitpártjai kipotyogtak a parlamentből, a GERB ősellenségeinek számító szocialisták sem jelentenek koalíciós alternatívát, és pláne nem az újonnan felemelkedett korrupcióellenes pártok – magyarázza Milanov Viktor.

Nem véletlen, hogy amikor Boriszov csütörtökön bejelentette, hogy lemond a parlamenti székéről, sokan rögtön arról kezdtek spekulálni, hogy a miniszterelnök már bele sem vág a reménytelennek tűnő koalíciós tárgyalásokba, inkább teljesen visszavonul a politikától. Csakhogy a Balkán-kutató szerint inkább politikai fogásról van szó Boriszov részéről: jogilag eleve le sem tud mondani egy megválasztott politikus, amíg le nem tette a képviselői esküjét.

Ezzel szemben a Balkán-kutató szerint a választásokon a korrupcióellenes üzenetekkel kampányoló ellenzék tudott előretörni, élén a Szlavi Trifonov énekes és műsorvezető nevével fémjelzett, magát centristaként definiáló, de programjában bal- és jobboldali elemeket is vegyítő „Van egy Ilyen Néppel”. Nekik sem lenne azonban többségük, hacsak be nem vonják a koalícióba a retrográd szocialistákat, akiket viszont a korrupcióellenesek „a régi, begyepesedett rendszer hagyatékaként” látnak, így velük sem lehetséges az összefogás – húzta alá Milanov.

A végeredmény: stabil kormánytöbbségre egy blokknak sincsen esélye, a válságból pedig a megismételt választás lehet az egyetlen kiút. Erre leghamarabb fél év múlva, az államfőválasztással egy időben, novemberben kerülhetne sor, arra pedig semmi garancia, hogy az ezután felálló új parlamentben akár a korrupcióellenesek, akár a Boriszov-blokk többséget tudna szerezni.

Egységfront Szkopje ellen

A Boriszov maradása esetén szerencsés esetben akár nyárra feloldható vétó a kormányválsággal így legalább novemberig húzódik anélkül, hogy Szkopje akármit is tehetne ez ellen. És mint a Balkán-kutató is körülírta, egyáltalán nem biztos, hogy a macedónok előtt áll jó megoldás, hiszen Szkopje sem számolt a megismételt választások lehetőségével:

+ Ha senki nem tud kormányt alakítani, akkor a szocialista Rumen Radev államfő nevezhet ki ügyvivő kormányt az új választásokig, aki a macedón kérdés egyik legnagyobb bírálója.

+ A novemberi választásokon a most külön induló és kieső nacionalista pártok – amelyek a legszélsőségesebbek a macedónügyben – összeállhatnak, és akár 9-10 százalékot is szerezhetnek.

+ A török kisebbségi párt kivételével a bolgár pártok álláspontja a macedón kérdésben „a mérsékelten szélsőségestől a szélsőséges álláspontig terjed”. Való igaz, a törökökön és pár EU-párti jobbközép képviselőn kívül tavaly novemberben a bolgár parlamentben nem akadt olyan erő, amely ne támogatta volna az észak-macedón csatlakozási tárgyalások vétóját. A most második helyre befutó populista Trifonov-párt egyenesen úgy fogalmazott: ha Észak-Macedónia nem vergődik zöld ágra a bolgár történelmi gyökereivel „akkor továbbra is az Európai Unión kívül fog létezni”.

Bővítési dilemmák

Az Észak-Macedónia elleni bolgár vétó, kombinálva a tavaly óta tartó belpolitikai válsággal pedig remekül rávilágít az uniós csatlakozási folyamat betegségeire. Legfőképpen arra, hogy egyetlen tagállam belpolitikai csatározásai az egész bővítési folyamatot hosszú hónapokra, ha nem évekre lebéníthatják. Hiába beszél ugyanis Szkopje az EU bajba került hitelességéről, ha maga az unió sem nagyon tud mit tenni egy ilyen helyzetben.

A legtöbb kül- és biztonságpolitikai kérdéshez hasonlóan az unióban egy tagjelölt ország csatlakozási tárgyalásainak a megindításához egyhangúság szükséges, vagyis abba minden meglévő tagállamnak bele kell egyeznie.  A többi huszonhat tagállam Bulgáriára legfeljebb informális nyomást gyakorolhat a vétó feloldása érdekében,

Ha pedig csodával határos módon Bulgária holnapra feloldaná a vétót, még lehet, hogy az sem lenne elég Észak-Macedónia számára: „jelenleg az Európai Unióban nincsen is bővítési készség. Én a következő tíz évben azt sem látom reálisnak, hogy a csatlakozással a legelőrébb járó Montenegró csatlakozhasson, nemhogy Észak-Macedónia”, vélte Milanov Viktor.

A Balkán-kutató hozzátette: még ha a görög és a bolgár vétók le is kerülnek a napirendről, az észak-macedón tagsághoz vezető út is tele van akadályokkal. Az igazságügyi rendszer például fényévekre van egy átlag európai tagállamétól, több olyan eljárás is folyamatban van, ahol a vádlott megszökött, és más országokban bujkál – elég csak Nikola Gruevszki esetére gondolni. És nem volt olyan régen még az a lehallgatási botrány sem, amikor Gruevszki idején, 2006 és 2016 között több, mint húszezer macedónt (újságírókat, bírákat, politikusokat) hallgatott le az állam.

Egy kis szerencsével tehát akár még idén megszűnhet a bolgár vétó – de az igazi nehézségek Észak-Macedónia számára csak azután kezdődnek.

BORÍTÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali