Egy piaci kitiltás történetében minden benne van, amit Romániáról tudni kell

Kitiltották az oltyán termelőket egy bánsági piacról Romániában: ez a banális történet mindennél jobban rámutat a román régiók közötti, egyre inkább felerősödő mentális különbségekre. Elmeséljük, miért!

Furcsa hírről számolt be csütörtökön a bukaresti Adevărul napilap. Eszerint a Kárpátokon inneni (vagyis anno a Monarchiához tartozó) bánáti Lugos polgármestere kitiltotta a város piacairól a Kárpátokon túli szomszédos régió, Olténia termelőit.

Vagyis az oltyánoknak nevezett románokat. Az oltyánok – a máramarosi románokkal, illetve az erdélyi mócokkal együtt – ott leginkább

Régiójuk, Olténia a történelem során mindig is a leginkább román többségű régió (95 százalék feletti román többséggel) volt, valamint krajovai bán volt az első „egyesítő” fejedelem, Vitéz Mihály vajda is. Ő volt az, aki 1600-1601-ben ideiglenenesen uralma alá hajtotta mindhárom, a román közgondolkodás által románnak tekintett tartományt: Munténiát, Moldvát és az Erdélyi Fejedelemséget.

De Olténiából indult az 1821-es Tudor Vladimirescu-féle forradalom és szabadságharc is, amely az addig tartó török függés alól elkezdte felszabadítani a 19. századi román fejedelemségeket. Ugyanekkor lettek ismertek a Vladimirescu hadseregét alkotó pandúrok is (fegyveres marhapásztorok), vagyis a székelyekkel való párhuzam kvázi adott.

Az oltyánok a román közvélemény szemében ma erőszakosságukról, alkoholizmusukról és büszkeségükről ismertek. Leghíresebb táncuk a căluș (lovacska), amelyet egy bottal a kézben táncolnak – amely a lovat szimbolizálja, a bottal pedig megvédik a közösséget a rontó szellemektől.

De mi is történt?

Még a hét elején több Olt megyei kistermelő panasszal fordult az egyik megyei laphoz. Arról számoltak be, hogy Lugos polgármestere kitiltotta őket a piacokról, arra hivatkozva, hogy ő a helyi termelőket akarja támogatni. Dan Enea, az egyik oltániai termelő arról panaszkodott a helyi Lugojeanul lapnak, hogy a lugosi polgármester 2020 decemberében felmondta velük a 25 éve tartó városi piaci asztalokra vonatkozó bérleti szerződést. Miután személyesen is sikerült találkoznia a polgármesterrel,

A lugosi polgármester, Claudiu Bucaciu viszont tagadja, hogy diszkriminálta volna az oltyánokat, mivel elmondása szerint „maga is félig oltyán”, hiszen a Kárpátokon túlról származik. Hozzátette még, hogy Lugos városa banki hitelből épített fel egy új piaci csarnokot és ezért elsősorban a helyi termelőket kell támogassa, mivel a lugosiak törlesztik majd a hitelt.

Mi áll a háttérben?

Bánát/Bánság Románia egyik legnyugatibb és etnikailag legszokszínűbb régiója. A huszadik század közepéig a városokat egyforma arányban közösen románok, magyarok, németek és szerbek lakták. Emellett még általában magyar kultúrájú zsidók, valamint más kisebbségek (csehek, szlovákok) is bánáti városi lakosok voltak, igaz, nem olyan jelentős arányban.

Keleti részén a románok, nyugati részén pedig a szerbek voltak többségben – ezért is húzták meg így a trianoni határokat, amellyel a teljes Bánátot kettévágták – köztük pedig szigetszerűen magyar és német települések is voltak. A mai Magyarországra is jutott pár bánsági falu: a Maros folyásától délre több település (például Kübekháza) a történeti Bánát része.

A nevében kommunista hatalom Nicolae Ceaușescu – aki egyébként maga is oltyán volt – hatalomra kerülését követően ötvözte a kommunizmus szélsőbalosságát a két világháború közötti román fasizmuséval, a Vasgárda ideológiájával. Így juthatott el a román nemzetpolitika az ötvenes évek kvázi-elfogadó „együttélő nemzetiségek” fogalmától a nyolcvanas évekre a „magyarul/németül beszélő román dolgozók” fogalmáig.

A kommunista vezetés célja egy harmincmillió lakosú, etnikailag tiszta Románia létrehozása volt. Így lett például a két világháború közötti negyedében románok, negyedében németek, negyedében magyarok és negyedében szerbek lakta Temesvárból mára 81 százalékos román többségű város. A bánáti folklór azóta is legendákat mesél a tömbházak erkélyein legelő oltyán parasztok lovairól, arról, hogy disznót tartottak, sőt városi körülmények között disznót vágtak.

A különböző román néprajzi csoportok közötti feszültségek a rendszerváltás után kezdtek el felbukkanni. A regionalizmust újra felfedező románok a piaci tiltáshoz hasonló intézkedésekkel egyre inkább szabadulni szeretnének a hegyeken túl élők miatt hozzájuk is társított negatív konnotációktól. Vagyis attól, hogy civilizálatlanok, szemetelnek, hangosak, lusták és legtöbbször csak a mulatáson jár az eszük, valamint attól a Kárpátoktól keletre és délre élőkre mondani szokott dologtól is, hogy csak az állami támogatásra várnának.

Ezzel szemben az erdélyi és bánáti románok önmagukat közép-európaiaknak tartják, mentális terükben ők a szorgalmas, dolgos románok. Ebben az esetben nemcsak a város vs. falu ellentét – vagy ha Max Weber protestáns etikája vs. katolikus/ortodox lazsálás –, hanem regionális különbségek is felbukkannak: ahogyan

Nem véletlen, hogy a temesváriak öngyarmatosító módon egy németországi németet választottak polgármesternek még tavaly szeptemberben, de a korábbi polgármester, az indulatos Nicolae Robu Temesvár köztereiről ki akart tiltani minden balkáni jellegű (például a román multatóst, a manele zenét, illetve a kinti sütögetést) dolgot is.

Sőt a temesvári focicsapat szurkolói büszkén üvöltik a meccsek alatt, hogy „Aici este Banatul, e țara noastră și ne pișăm pe capitala voastră!”. Vagyis

NYITÓKÉP: Romániai piac. Fotó: Jared Yeh / Flickr