Második reformkor vagy Vona visszatérése a levélszavazatos kampány célja?

2021.04.06. 08:05

Vona egy olyan dologért kampányol, ami adott. Külföldön élő magyarok igenis szavazhatnak levélben, sőt, elvileg csak levélszavazatra jogosultak. Amennyiben jelzik a magyar állam felé: külföldön élnek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Van egy régi, politikusokról szóló epés vicc, amit az idő lassan már dakota közmondássá nemesít. Valahogy úgy hangzik, hogy onnan lehet tudni egy politikusról, hogy hazudik, hogy mozog a szája. Szoktak a politikusok igazat is mondani – többnyire bizalmas, zárt körben. Ezek az úgynevezett igazságbeszédek, amelyek gyakran úgy kezdődnek, hogy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”.

Vona Gábor villámokat szóró, vadmagyar politikusból mára szelíd tekintetű, magyaros mélabúval nemzetért aggódó gondolkodó, közéleti véleményformáló influenszer lett. Állítása szerint nem kíván visszatérni a politikai életbe. Viszont ez a most megkezdett kampánya, amelynek tételmondata szerint „meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ne csak a határon túli magyarok, hanem a külföldön dolgozó magyarok is levélben szavazhassanak”, őszintén elbizonytalanított. Ha nem akar újra politikusként tevékenykedni, akkor miért kéri hamis problémafelvetéssel a szavazatomat?

Egy olyan dologért kampányol ugyanis, ami adott. Külföldön élő magyarok igenis szavazhatnak levélben, sőt, elvileg csak levélszavazatra jogosultak. Amennyiben külföldön élnek.

Hogy ki él külföldön és ki él belföldön, azt meg lakcím alapján tudja eldönteni az állam. Nem gondolatolvasó a magyar állam, az állampolgár maga jelzi az állam felé – lakcíme megadásával –, hogy hol él. Mi több, akár külföldi és belföldi címe is lehet egyszerre! A külföldi címet megadja lakcímként, a belföldi címet meg tartózkodási helyként tünteti fel. Így rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy külföldön él, vagyis ezentúl levélszavazó.  

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kampány valós célja Vona Gábor minél nagyobb támogatottságának felépítése és nem egy adott probléma megoldása. Az meg egy kifejezetten gyurcsányi húzás, hogy a kampányához hivatkozási alapként a határon túliakat használja fel, mondván ne csak ők/mi szavazhassunk levélben.

Az állampolgársági törvény alapelveinek első paragrafusa tételesen is kimondja: „A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet.” Vona mégis belekeveri a határon túliakat, hogy elfedje a nyilvánvalót: a határon túliaknak ehhez semmi köze, a törvény csak belföldön és külföldön élő magyar állampolgárt ismer. Egységesen. Szavazás vonatkozásában sincs tehát olyan, hogy határon túli magyar: csak olyan van, hogy külföldön és belföldön élő magyar állampolgár.

De másban sem mond igazat Vona. Úgy állítja be ugyanis, mintha a levélszavazat ugyanaz lenne, mint a „rendes” szavazás, annyi különbséggel, hogy levél útján történik. A valóság ezzel szemben az, hogy a levélszavazat ma Magyarországon – mondjuk Németországgal vagy Ausztriával szemben, ahol amúgy belföldön is lehet levélben szavazni – nem kényelmi funkció.

Itthon nem egyenértékű a levélszavazat a rendes szavazattal, hanem annak csupán negyedét éri: a levélszavazók csak pártlistára szavaznak, a 199 fős parlament 106 egyéni választókerületi jelöltjére nem.

Ráadásul a levélszavazatok súlya tovább csökken a szavazatok mandátumra váltásakor, mivel az egyéni jelöltekre leadott belföldi voksok a pártlistás mandátumokba is beleszámítanak. Ha tízmillió belföldön élő magyar szavazna Soros Györgyre (miért is ne, hiszen magyar állampolgár) és tízmillió külföldi meg Orbán Viktorra szavazna, akkor Orbán Viktor csupán 25 százalékot kapna. Sőt, mivel a belföldi szavazatok kétszer számítanak bele a végeredménybe, ezért a parlamenti mandátumoknak inkább csak úgy a 15 százaléka jutna a Fideszhez. Hogy mennyire csak szimbolikus a levélszavazat, azt jól mutatja, hogy a legutóbbi választáson a 216 ezer Fideszre leadott levélszavazat egyetlen mandátumhoz sem volt elegendő. Szóval az az állítás is megtévesztő, hogy azért van csak a határon túliaknak levélszavazat, mert ők a Fideszre szavaznak.

Ez a tévképzet, mely szerint csak a határon túliaknak opció a levélszavazat, most kap egy újabb löketet. Vona kampánya mellett ugyanis lassan felsorakozott a teljes ellenzék Karácsony Gergelyestől, Fekete-Győr Andrásostól, Márki-Zay Péterestől, Schiffer Andrásostól és Puzsér Róbertestől, így ők most akaratukon kívül maguk is tovább mélyítik a közvélekedés és a valóság közötti szakadékot.

Szóval szavazhatnak levélben a külföldön élő polgártársak, mégsem teszik.

Miért? Nos, valószínűleg nem kis mértékben épp a Vona Gábor félrevezető kampányához hasonló húzások miatt. Hangos volt a 444.hu, az Index.hu, a 24.hu és a teljes ellenzéki sajtó a legutóbbi választáskor is attól, hogy aki külföldön él, az nem tud levélben szavazni, hanem muszáj elmennie a legközelebbi magyar konzulátusra vagy épp nagykövetségre.

Ódákat zengtek a külföldön szavazók viszontagságairól, miközben soha senki nem fejtette ki, tárta fel az okokat, hogy miért nem lehet levélben szavazni, ha egyszer törvényi akadálya nincs... Illett volna valóban a kormánynak vagy legalább az évi százmilliárd forintot elemésztő közmédiának tájékoztató kampányt folytatnia arról, hogy mit jelent a levélszavazat és hogy hogyan lehet levélben szavazni. Vagy lehetett volna jobban fogalmazni: „aki nem rendelkezik magyarországi lakcímmel” helyett azt írni a törvénybe, hogy „aki megadja külföldi lakcímét”. Sajnos mindez elmaradt.

De elvégezhetné ezt a feltáró és ismeretterjesztő munkát akár Vona Második Reformkor alapítványa is, ha valóban a probléma megoldása lenne a cél. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak lenne új információ, hogy akár az Ügyfélkapun belépve, online is át tudják minősíteni tartózkodási hellyé a magyarországi lakcímüket és meg tudják adni a külföldi címüket lakóhelyként. Azon is sokan meglepődnének, hogy ettől még senki nem veszi el a lakcímkártyájukat, azzal ugyanis még a határon túli magyarok is rendelkeznek: az szerepel rajta, hogy külföldi lakcím. Sőt, az is szerepelhet a határon túli magyarországi lakcímkártyáján, hogy külföldi lakcím, tartózkodási cím: Bartók Béla út, Budapest…

Vona kampánya még azt sem tisztázza, hogy mit szeretne valójában: hogy levélszavazattal éljenek a külföldön dolgozók (azaz, hogy csak 15 százalékot érő módon szavazzanak), vagy hogy a rendes szavazatukat küldhessék el levél útján? Azaz, hogy úgy szavazzanak, mintha Magyarországon élnének (nemcsak pártlistára, de egyéni jelöltre is), de szavazatukat levélben küldik el?

Ha a helyzet az utóbbi, akkor

Vona lényegében amellett kampányol, hogy teljes értékű szavazata lehessen a határon túliaknak is,

hiszen ők is külföldön élő állampolgárai az országnak és a törvény szerint nem lehet különbséget tenni magyar állampolgárok között. A levél útján leadott „rendes” szavazat (amely mellett gyakorlatilag Vona kampányol) technikailag jelenleg nem megoldható. Mivel az egyéni jelöltek a szavazást megelőző napig visszaléphetnek, nem lehetséges a szavazás napját megelőző, levél útján leadott „rendes” szavazás. Viszont ha a teljes ellenzék Vona mögé felsorakozva, ebbe az irányba billenti a közvéleményt, akkor biztos kerül megoldás ennek a Fidesz számára rendkívül kedvező lehetőségnek a megteremtésére.

Legutóbb, 2018-ban 260 ezer levélszavazat érkezett be. De postára adva csupán 38 ezer: tehát 222 ezer levélszavazó gyakorlatilag „személyesen” szavazott, azaz például valamelyik konzulátuson adta le az otthon kitöltött levélszavazatát, nem bízta azt a postára, miközben csupán 51 ezer külföldön élő magyar adta le „rendes” szavazatát személyesen, külképviseleten. Ez az 51 ezer szavazat nagyobb erővel bírt (lásd fenti számítás), mint a négyszer több, összes levélszavazat. Tehát

mit akar egész pontosan Vona Gábor, és kinek válik majd mindez hasznára?

Aztán meg azért sem élnek a levélszavazat lehetőségével a külföldön élők, mert mi, magyarok nem vagyunk hajlandóak külföldön élni. Papíron legalábbis nem. És ez jelenleg a levélszavazás legfőbb akadálya. Ennek mellőzése teljesen abszurddá is teszi Vona kampányát: a lakcímemmel azt jelzem az állam felé, hogy Magyarországon élek, majd utána megharagszom, hogy miért nem szavazhatok levélben, mint az, aki külföldön él…

Merthogy a probléma nem a „szavazati jog”, hanem a lakcím kérdése. Ez viszont nem 500 ezer külföldön élő magyart érint, hanem elsősorban 10 millió belföldi magyart. A 444.hu öt éve írt a lakcímproblémáról „Ismersz olyan embert, aki bejelentette magát az albérletébe?” címmel. Itt leírták, hogy valószínűleg a lakcímtörvény Magyarország legtöbbek által megsértett jogszabálya, szinte senki nem ott lakik a valóságban ahová be van jelentve. Elvileg három napon belül még egy albérletváltást is jelezni kellene, ehhez képest még a külföldre távozást sem jelezzük.

A lakcímféltés egy valós probléma, de Vona kampánya teljes vaksággal viszonyul hozzá. A választási iroda jelentése szerint 2014-ben 120 ezer választópolgárnak kellett szavazáshoz átjelentkeznie belföldön, 2018-ban meg már 200 ezer embernek, ami ennek majdnem a duplája.  Idézem: „A legnagyobb gondot az átjelentkező választópolgárokat fogadó szavazóhelyiségekben a több órás sorban állás jelentette 2018-ban, de már 2014-ben is.”

Vajmi kevés az esély arra, hogy a választás napján kétszázezer embernek halaszthatatlan dolga legyen az országon belül.

Inkább tükrözi ez azok számát, akik nem a bejelentett lakhelyükön élnek (akárcsak a külföldön dolgozó/élő magyarok). Persze a vonagábori logikában itt sem az okot kellene kezelni gondolom, hanem a tünetet. Szervezzünk „online népszavazást” valamire, ami pár százezer embert érint négyévente, de a probléma gyökerét hagyjuk figyelmen kívül, akkor is, ha az egyébként egy teljes országot érint minden nap.

Tizenhat év telt el 2004 decembere óta.

Valahogy mégis azóta is kígyóznak a kígyók, mindig előkerülünk mi, határon túliak valamilyen formában, amikor gyors figyelem kell valakinek és egy kis politikai tőkét szeretne kovácsolni. Van egy másik közmondás is, igaz, nem dakota: a farkas szőrét hullatja csak el, szokását megtartja. Ha valaki hazafinak tartja magát, akkor dolgozzon a hazáért. De lassú mérget csepegtetni alvó fülekbe inkább tűnik a politikusbűnözés első lépcsőfokának, mint hazáért tett erőfeszítésnek.

Olvass még Gergely Előd Gellérttől az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek