+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szűcs Donát
2021. április 2. péntek, 10:31
A kormánypárti sajtónak és a DK-nak sincs nagyobb bulika, mint kéjes örömmel taposni magyarok ezreinek az emlékén és sírján. A halottak ezreit azonban, nemcsak a kormány, a magyar társadalom sem tudja rendesen meggyászolni a jelenlegi sajtóviszonyok között.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A kereszténység elég régen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit is jelent pontosan meghalni. Nem a keresztények voltak persze az elsők:

 

minden nagyobb civilizáció próbált valamit kezdeni a halállal és az elmúlással.

 

Az egyiptomiak mumifikálással, a maják a Mexikóban részben máig fennmaradt hagyományaik szerint a halottak asszonyának istenítésével. Mégis: a 21. századi Európában talán a keresztény egyházak maradtak az utolsó olyan komolyanvehető intézmények, akik tudnak mit kezdeni azzal, ha meghal valaki.

 

A halál ugyanis nemcsak nem különösebben szexi téma, de még csak kommercializálni sem igazán lehet.

 

A kultúránkban azért léteznek kísérletek a halálvágy eladhatóvá tételére, de ezek közel sem nevezhetőek sikeresnek. Az sem véletlen, hogy az eutanáziáért küzdő aktivisták nincsenek annyira előtérben, mint mondjuk az abortuszellenesek vagy a szivárványcsaládok egyenjogúságáért küzdő aktivisták – a #prolife vagy a #családazcsalád mégiscsak jobban fest, mint a #jóhalálka, a sajtó is inkább tud mit kezdeni vele.

 

Nem véletlen az, hogy a temetésre még a teljesen vallástalan emberek halálakor is szinte kivétel nélkül elhívják a papot.

 

A pap ugyanis – kívülről nézve sokaknak persze a saját, furcsa világnézetével keretezve – aktívan foglalkozik azzal, hogy mit jelent meghalni:

 

gondolkodik és olvas arról, amiről a 21. században akkora tabu lett beszélni. Azért tud búcsúzni és búcsúztatni, mert a feltámadás keretrendszerében tudja értelmezni és magyarázni a halált, ebben pedig mondhatni, egy piaci rést tölt be, hiszen a fogyasztói és modern kultúra erre képtelen – sőt, kifejezetten taszítja a halál, undorodik tőle.

 

A helyzet azért különösen furcsa, mert közben a szalagcímek arról szólnak, hogy hetente magyarok százai halnak meg koronavírusban. Másban persze még többen, meg a lezárások is emberéleteket vettek el és tettek tönkre, de ettől még tény: világjárvány van, ami sok halálos áldozatot szed.

 

Ezzel kapcsolatban a nemzetközi és a magyar sajtó egy dolgot tud nyíltan kimondani és sugallni:

 

ettől félni kell, de nagyon, a félelem pedig most kifejezetten üdvözlendő és jó dolog,

 

hiszen közvetetten csökkenti a kontaktusok számát. Miközben pedig a koronavírusban meghalt magyarokból egy pillanat alatt lettek számlálók törtekben, görbék grafikonokon és hivatkozási alapok politikai ígérgetésekben, senki nem volt képes megállni és azt mondani:

 

szegények, nyugodjanak békében.

 

Ezt a járvány magyarországi megjelenése után egy jó hónappal Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg a legjobban: „Hát hova a fenébe tűnt az együttérzés, a részvét, a gyász, a megrendültség? Csomó honfitársunk meghal egy gyógyíthatatlan betegségben és erre mindenki csak a számokat adja össze, senki nem mondja azt, hogy szegények, el sem búcsúzhattak.”

 

A sokezer magyar halála persze nemcsak csilivili grafikonná, kitűnő bunkósbottá is gyúrható. A hullagyalázás politikai oldaltól független: a kormányt és az ellenzéket ízlés szerint egyaránt lehet koronavírusos halottakkal pörölyözni, hiszen

 

nincs nagyobb bulika, mint kéjes örömmel taposni  magyarok ezreinek az emlékén és sírján.

 

Molnár Csaba és a DK a halálkormányozós közlemények számából ítélve még kitűnően is érzi magát közben, ez a kommunikáció pedig aztán végképp hiteltelenné és üres pózzá teszi azt is, amikor a DK éppen úgy tesz, mintha a koronavírus áldozatairól emlékezne meg.

 

A 444 újságírója, Bede Márton szerint elsősorban a kormány a felelős azért is, hogy ész és szív nélkül vagyunk ebben a járványban. Pedig – nagypéntek van, a lamentáció ideje – mindenkinek érdemes lenne kicsit magába néznie, nem utolsósorban annak a 444-nek is, akik a napi adatokról és a koronavírusról szóló híreket csak az elmúlt napokban például a következő címekkel igyekeztek eladni:

 

+ Márciusban lesz igazán kiemelkedő a többlethalálozás

 

+ Újabb halálozási rekord a járványban

 

+ A koronavírus eddigi leghalálosabb napja: 252 újabb áldozatot jelentettek

 

Félreértés ne essék: ezek a címek nem hazudnak.

 

Az viszont nagy kérdés, tényleg van-e hírértéke a párnaponta megdőlő halálozási rekordoknak a járvány felívelő hullámában.

 

Ahogy az is, mennyire van jelen az ész és szív ott, ahol a koronavírusban naponta tragikusan elhunyt magyarok százainak halálát kattintások ezreire akarják váltani.

 

Olvasnál még Szűcs Donáttól? Itt megteheted. Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kedden Markus Söder, bajor kormányfő visszavonulót fújt, és elfogadta a CDU elnökségének hétfői döntését Armin Laschet kancellárjelöltségéről. Vele szemben még a zöld kancellárjelölt is esélyes.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Újabb fejezetéhez érkezett az Angela Merkel utódlásáért vívott hatalmi harc a német jobboldalon: most minden szem Münchenre szegeződik.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

Egy most nyilvánosságra került, 2010-es jelentés szerint az akkori lakosság majdnem 40 százalékának hívásaihoz voltak képesek hozzáférni a kínaiak.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás