+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2021. március 30. kedd, 10:10
Belaruszban tömött arénákban mehetnek a koncertek, de milyen áron! Az országban a napokban ünnepelték az ellenzékiek a nem hivatalos nemzeti ünnepüket, a Szabadság Napját, amit keményen üldöz a hatalom: idén már egy ellenzéki matricáért vagy egy történelmi zászlóért is börtönbe kerülhetett bárki, aki rosszkor volt rossz helyen. Fel tudja-e venni még egyszer a harcot a társadalom a stabilizálódó Lukasenka-rezsim ellen?

Miközben Európát maga alá temeti a koronavírus harmadik hulláma, és a legtöbb kormány az oltási kampánnyal van elfoglalva, akad egy olyan ország a kontinens keleti végein, ahol már egyáltalán nem a koronavírus határozza meg a belpolitikai híreket – és korántsem azért, mert hirtelen eltűnt volna a járvány.

 

Belaruszról van szó,

 

ahol az állami terrorról szólnak a hétköznapok, és ahol már egy zászlóért vagy egy ellenzéki felvarróért is leteperhetnek a rohamrendőrök Minszkben, ha rosszkor vagy rossz helyen.

 

Rég írtunk már a tavaly augusztus óta még inkább bekeményító Lukasenka-rezsimről: habár az elcsalt elnökválasztás után kirobbant, óriási rendszerellenes tüntetés- és sztrájksorozat az elmúlt hónapokban alacsonyabb lángon folytatódott, az augusztust még címlapsztoriként domináló téma mégis visszaszorult a külpolrovatok pársoros kishírei közé. Például odáig, hogy az EU vezetői múlt héten is az ujgur népirtás miatti szankciókat tárgyalta, míg az unió keleti határain folyó rendőri atrocitásokkal kapcsolatban már egy aggódásra sem futotta, egyedül a tízfős európai emberijogi nagykövetek testülete adott ki diplomáciai aggódást.

 

De miért is szorult ennyire hátra Belarusz a hírekben?

 

Magasabb lett az ingerküszöbünk 

 

A fegyvertelen, zászlós tüntetőt leteperő jelöletlen, pajzsos rohamrendőrök a mindennapok részeivé váltak. A tavaly még sokkoló rendőri brutalitás, a sztrájkoló közmédia, a Lukasenkát kifújoló traktorgyárosok győztes forradalmat, egy kártyavárként összeomló rezsimet vetítettek előre.

 

A rezsim viszont maradt, és miután Vlagyimir Putyin megtámogatta az őt korábban nemegyszer szembeköpő, önállóskodó belarusz diktátort, végül Lukasenka bizalmi emberei sem hátráltak ki mögüle, mint ahogy azt sokan – köztük én is – vártam. A KGB és a rohamrendőrség sem roppant meg, a szolgálatok bár az augusztus-szeptemberi, többszázezres tüntetésekkel nem tudtak mit kezdeni, de a későbbi, kisebb demonstrációkat – amikor már nyilvánvaló volt, hogy Lukasenka nem fog csak úgy magától távozni – már könnyűszerrel lenyomták. Sőt, az elcsalt elnökválasztáson Lukasenka legfőbb ellenfeleként induló (azóta már külföldre menekült)

 

Szvjatlana Cihanouszkaja maga jelentette ki, hogy a tüntetők az utcákat elvesztették, a demokrácia pedig átmeneti vereséget szenvedett.

 

A belarusz tüntetők a koronavírus áldozataivá váltak

 

Na nem úgy, hogy annyian fertőződtek volna meg, hogy elmaradt volna a tüntetés, vagy a kijárási korlátozások miatt ne lehetett volna utcára menni – ilyen intézkedéseket Belarusz sosem hozott, Lukasenka ugyanis közismerten nem igazán hisz a koronavírusban (lásd például ezt a pár képet a Ruki Vverh orosz popzenekar péntek esti koncertjéről a csordultig tömött Minszk Arénában).

 

Hanem azért, mert a belaruszok elég szerencsétlenül időzítették a forradalmukat: augusztusban és szeptember elején még jókora médiafigyelmet (és kiadós diplomáciai aggódást) kaptak Európából, de ahogy beköszöntött az ősz, és Európát maga alá temette a második hullám, úgy jutott kevesebb figyelem Belaruszra is. Decembertől már az EU vezetői is sokkal inkább a vakcinabeszerzésekkel voltak elfoglalva, mint ilyen-olyan külpolitikai állásfoglalások kiadásával.

 

SZVJATLANA CIHANOUSZKAJA, LUKASENKA TAVALYI KIHÍVÓJA ELHAGYNI KÉNYSZERÜLT BELARUSZT, IDÉN A LITVÁN FŐVÁROSBAN ÜNNEPELTE A SZABADSÁG NAPJÁT. FOTÓ: CIHANOUSZKAJA / TWITTER

 

Az ellenzék államalapítási ünnepe

 

Ami nem azt jelenti, hogy közben Minszkben minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Múlt csütörtökön, március 25-én tartották ugyanis a Szabadság Napját. Ez a belarusz ellenzék nem hivatalos augusztus 20-ája,

 

nem az ország 1991-es, Szovjetuniótól való függetlenedését ünneplik ugyanis, hanem az első független – habár kérészéletű – belarusz állam megalapítását.

 

Szovjet-Oroszország és Németország 1918-ban kötötte meg az úgynevezett breszt-litovszki békét – ezzel az oroszok otthagyták a világháborút, a Németország által megszállt orosz területeken pedig három héttel a béke után – 1918. március 25-én – létrejött a Belarusz Népköztársaság (BNR). A világháború zűrzavarában a BNR vezetése a németeknél és a szovjeteknél is próbálta elérni, hogy a belaruszok kapjanak autonóm státuszt, csakhogy szerencséjük akkor sem volt: Németország pár hónap múlva vereséget szenvedett, a BNR pedig hamar a lengyel-szovjet háború kellős közepén találta magát.

 

A Vörös Hadsereg bevonult a BNR területére, megalapította a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaságot (BSZSZR), míg a BNR kormánya és parlamentje emigrációba menekült a zűrzavar elől, így természetesen a szovjetek által alapított Belaruszt nem is ismerték el.

 

A BNR FEHÉR-VÖRÖS-FEHÉR ZÁSZLAJA A NÉPKÖZTÁRSASÁGI PARLAMENT (RADA) ÉPÜLETÉN MÉG A BNR KIKIÁLTÁSA ELŐTT, 1918 FEBRUÁRJÁBAN. FOTÓ: BNR RADA ARCHÍV / WIKIMEDIA COMMONS

 

Előre 1991-be, amikor Belarusz függetlenedett a Szovjetuniótól, az ország új kormánya pedig erőteljes belaruszosításba kezdett – hiába beszélnek a legtöbben oroszul az országban, az új államnyelv a belarusz lett, a szovjetek által rajzolt, zöld-vörös zászlót pedig felváltották a BNR motívumai, a Litván Nagyfejedelemségtől örökölt, vörös alapon fehér lovag (pahónia, vagy belaruszul: pahonya), valamint az (ellenzéki tüntetéseken máig látható) fehér-vörös-fehér zászló (ha bővebben érdekel, hogy miért Belarusz, miért nem Fehéroroszország; miért van az országnak két zászlaja is és miért üldözi Lukasenka a belarusz nyelvet, akkor ez itt a te cikked!)

 

1994-ben Lukasenka pont ennek a politikának a tagadásával és posztszovjet-nosztalgiával nyert (akkor még demokratikus) választást. Az új elnök – sarló és kalapács nélkül – visszahozta a szovjet zászlót és címert, államnyelvi státuszt adott az orosznak, a BNR-ről pedig máig azt vallja:

 

Belarusznak a rövid életű népköztársaságra nem kéne büszkének lennie.

 

A BNR motívumai, történelme és emlékezete így általános nemkívánatos nacionalista ellenzékieskedéssé vált a hatalom részéről. Így vált március 25-e is üldözött ünneppé, ahol a már-már rituális koreográfia szerint az ellenzékiek a BNR motívumaival az utcára mennek, a hatóságok pedig vegzálják őket.

 

Zokniért és matricáért is börtön járhat

 

Az idei azonban más március 25-e, mint a többi, hiszen a most tüntetni vágyó belarusz ellenzéki egy sokkal paranoidabb Lukasenka-rendszerrel szembesül, mint tavaly, és ez meg is látszott a (koronavírus miatt nem sok figyelmet kapó) képsorokon. A Tut.by független hírportál beszámolója szerint március 25-én elég volt, ha valaki rosszkor volt rossz helyen, és máris letartóztathatták.

 

 

+ Egy pagónia-címeres felvarróért, vagy egy fehér-vörös-fehér mintás zokniért 15 nap börtönt osztott a gyors igazságszolgáltatás.

 

+ Szintén 15 napot ért annak a 34 éves férfinek a tette, aki a kezét magasba tartva az ujjaival a győzelem jelét formázta. Ez tavaly lett az ellenzék egyik motívuma, amit legfőképp Maria Kalesznyikava, az egyik (bebörtönzött) elnökválasztási jelölt kampányfőnöke használt. Kalesznyikava is őrizetbe került azóta, államcsíny szervezésének vádjával hosszú évekre börtönbe kerülhet.

 

+ Egy másik férfi „bűne” az volt, hogy biciklizés közben a pirosnál megállva lefotózta a minszki Függetlenség sugárutat (14 nap).

 

+ Egy 54 éves nő elfogadott egy fuvart az ismerősétől, csakhogy nem tudta, hogy az autón, amibe beszállni készül, van egy pagónia-matrica is (12 nap).

 

+ Kiemelkedően nagy rendbontónak számított az a 21 éves férfi, aki szintén fehér-vörös-fehér zoknit viselt, de ezen kívül volt nála két „tüntetési matrica” és egy fehér-vörös-fehér zászló is a táskájában lapult (30 nap).

 

 

És ezek csak a legabszurdabb esetek, a közösségi médiában egymást érik ugyanis az azonosító nélküli rohamrendőrök gumibotozásai és letartóztatásai. Sőt, március óta már az is bajba kerülhet, aki dudálással támogatja a tüntetőket: ilyen esetekben akár egy évre is bevonhatják a dudáló autós jogosítványát.

 

Mit kezdjünk tehát az újonnan fellángolt tüntetéshullámmal?

 

A külföldre menekült Szvjatlana Cihanouszkaja szerint Belarusznak egy „második hullámra” – mármint tüntetési hullámra – volna szüksége a győzelemhez, és a Szabadság Napja hagyományosan jó alkalom erre: a nem hivatalos nemzeti ünnep ugyanis nemcsak mozgósítja az ellenzéket, de a március végi időpont ideális indítása lehet egy tüntetési szezonnak. Maga Lukasenka (a rendőri erőszakról terjedő képsorokkal ellentétben) azt állította: március 25-én nyugodtan kezelték az ellenzéket, amely viszont a belarusz diktátor szerint a tavasz közeledtével „felrázná a dolgokat” az országban.

 

Csakhogy az augusztusi-kora őszi, több százezres tömegtüntetések képei aligha térnek vissza Minszk utcáira egyhamar:

 

a Szabadság Napján, majd azt követően egész hétvégén egységes ellenzéki tömegmegmozdulásnak nyoma sem volt, a városszerte szétszóródott ellenzékieket pedig hamar elkapkodták a rohamrendőrök. Egy egységes tüntetést már megszervezni sem lehetett volna: a tavalyi ellenzéki hullám vezetői közül, aki nem menekült el az országból, az már börtönben vagy előzetes letartóztatásban ül.

 

A vezető nélkül maradt ellenzéknek pedig sovány vigasz, hogy Cihanouszkaja külföldről buzdítja őket kitartásra: a Lukasenka-rezsim a szeptemberi válság óta stabilizálta magát, a belarusz társadalomnak pedig nincs ereje, hogy a téli hónapok után újra tömegesen az utcára vonuljon.

 

BORÍTÓKÉP: Tut.by / Twitter

 

 
 
 
 
 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kedden Markus Söder, bajor kormányfő visszavonulót fújt, és elfogadta a CDU elnökségének hétfői döntését Armin Laschet kancellárjelöltségéről. Vele szemben még a zöld kancellárjelölt is esélyes.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Újabb fejezetéhez érkezett az Angela Merkel utódlásáért vívott hatalmi harc a német jobboldalon: most minden szem Münchenre szegeződik.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

Egy most nyilvánosságra került, 2010-es jelentés szerint az akkori lakosság majdnem 40 százalékának hívásaihoz voltak képesek hozzáférni a kínaiak.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás