A kapzsiság védelmében

Makó Dávid

Szerző:
Makó Dávid

2021.03.28. 18:10

„A vakcinasikerünk oka a kapitalizmus, a kapzsiság, barátaim.” A vakcinabajnok tory miniszterelnöknek, Boris Johnsonnak igaza van, csak sajnos a legtöbben keverik a kapzsiságot a kizsákmányolással.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A minap körbefutotta a sajtót, hogy az Egyesült Királyságban a vakcináció sikerességét – március 25-ig több, mint 29 millió ember kapta meg legalább az első oltását az országban, ami azt jelenti, hogy 100 lakosból 47,62 kapta meg legalább az első oltását, szemben az EU 14,58-as adatával – a brit miniszterelnök, Boris Johnson a kapitalizmus és a kapzsiság sikerének tudta be, magyarra fordítva ezt mondta:

„A vakcinasikerünk oka a kapitalizmus, a kapzsiság, barátaim.”

Jellemzően negatív kontextusban, megdöbbenéssel vegyes értetlenkedő hangú cikkek láttak napvilágot. Annyira kiverte a biztosítékot a mondás, hogy még BoJo és köre sem győzte utána eszkuzálni magát.

Ugyanakkor világossá kell tennünk, hogy a vakcinabajnok tory miniszterelnöknek igaza van, és az értetlenkedés és hüledezés nagyrészt olyan emberek és klikkvadász portálok részéről volt tapasztalható, akik egy darab közgazdaságtani órán nem vettek részt, vagy legalábbis nem figyeltek – vagy ha rosszindulatúak akarunk lenni, szokásukhoz híven

szándékosan félreértették az egészet.

A közgazdaságtani (nemzetközi gazdaságtani) tárgyú kurzusoknál ugyanis viszonylag hamar megismertetik a hallgatókat Adam Smith 1776-ban papírra vetett, és azóta örökbecsű mondataival – ami sajnos manapság a radikális baloldali nézetek túlburjánzása, a kapitalizmuskritika trendisége, a hópihe generáció érzékenységére apelláló nézetek miatt kevés reflektorfényben részesül:

„…nem a hentes, a sörfőző vagy a pék jóindulatától várhatjuk vacsoránkat, hanem attól, hogy saját önérdeküket követik.”

 

Szóval amit Adam Smith kifejtett a Nemzetek gazdagsága című művében (és az önérdeket akár ki is cserélhetnék a kapzsiság szóra, bár angolban sem a greed/kapzsi szót használta Smith, hanem a „self-interestet”, de manapság kb. szinonimának tekinthetjük a két kifejezést), az ugyanúgy igaz a vakcinagyártókra is, csakúgy ahogy a maszk- és lélegeztetőgép-gyárosokra és egyéb iparosokra. Valószínűleg BoJo így értette, illetve úgy, ahogy a Wall Street farkasában is értették (és félreértették), csak nem akart bajlódni a balos közvélemény közgazdaságtani tutorálásával.

A kapitalizmus és önérdekkövetés kapcsán egy pillanatra emlékezzünk a tavaly tavasszal kitört első járványhullámot követő nagy maszkhiányra.

A kezdeti hiánygazdaság sokkja után csodák csodájára pár hét alatt bárki hozzájuthatott egy maszkhoz.

Na, nem állami segítségnyújtással vagy jótékony altruizmus folytán – hanem jellemzően élelmes kapzsi házi varrónőktől. Először én is így jutottam viszonylag jó áron és gyorsan maszkhoz.

Igen, a kapitalizmus a racionális önérdekkövetésre, ha tetszik, a kapzsiságra alapul, és valószínűleg ez fog megmenteni minket a koronavírustól is, amit a jelen korunk szenzációhajhász és ultrabalos véleménymaffiózó mozgalmak által szuperérzékenyített közegében, két partizános Gulyás Marci-típusú, felhorgadó „kapitalizmus: rÓóSz” szemráncolás közepette elég nehéz megemészteni, felfogni pedig még kevésbé, éppen ezért nem árt tisztázni.

A racionális egoizmus vagy önzés az az elv, mely szerint egy tevékenység akkor és csak akkor racionális, amennyiben maximálja a tevékenységet végző önérdekét.

Ayn Rand orosz származású, amerikai libertárius filozófusnő adna igazat BoJo-nak tehát abban, hogy a legjobb, ami történhet velünk még egy ilyen vírushelyzet idején is (meg úgy egyébként bármikor) – az a racionális önérdekkövetés. Szerinte nemcsak irracionális, de immorális is nem kapzsinak önérdekkövetőnek lenni, valamiféle érzelgős altruizmus helyett. Rand Az önzés erénye című altruizmuskritikájában illetve a Hit és erő: A modern világ pusztítói című művében kifejti:

„Nem összetévesztendő az altruizmus a jósággal, jóakarattal, vagy mások jogainak tiszteletben tartásával. Ezek nem elsődleges részei bármiféle altruizmusnak, hanem következményszerűek, amit az alturizmus maga – megakadályoz. Az altruizmus elsődleges és irreducibilis abszolútuma az önfeláldozás – ami önfeladással, jogfeladással, önmegsemmisítéssel és önmegtagadással jár. Az altruzimus szerint az egyén és önérdek egy gonosz alap, míg az önzetlenség a jó.

A kérdés, miszerint a koldusnak adakoznunk kell, vagy sem – felszínes. A valódi kérdés az, hogy van-e jogunk létezni anélkül, hogy adakoznunk kellene. A kérdés az, hogy megvásárolhatjuk-e az életünket a koldusoktól, akik szembe jönnek, azzal, hogy mindannyiszor adakozunk nekik. A kérdés az, hogy mások szükségének kielégítése az elsődleges kötelességünk és morális célja a létezésünknek. A kérdés, hogy az ember egy önfeláldozó állat-e. Az altruisták válasza: igen. Minden önbecsüléssel bíró ember válasza erre: nem.”

Persze bizonyos esetekben lehetnek kivételek, amint ezt a játékelmélet később bebizonyította, de még a kooperatívitásra törekvés is végső soron haszonmaximalizálás, vagyis önérdekkövetés – lásd a dawkinsi „önző gén” története. De ilyen példa a csernobili atomszarkofág példátlan nemzetközi kooperáció keretében történt megépítése is.

Egyébként abból, hogy a koronavírus miatti vakcinációt inkább a vakcinanacionalizmus és önérdekérvényesítés lengi körbe, mintsem a csernobilihoz hasonló példátlan kooperáció, talán következtethetünk a koronavírus-probléma kevésbé súlyos/veszélyes mivoltára. Mindenesetre arra biztosan, hogy bizonyos kevésbé szerencsés fejlődésű országok nem fognak azonos sebességgel kilábalni a helyzetből, mert bár a COVAX-program keretében történik némi vakcinaszállítás hozzájuk is a fejlettebb országokból – amit akár kooperációként is értékelhetnénk, de feltehetően ott előbb következik be a természetes nyájimunnitás elérése, mint az oltásalapú.

A probléma általában ott merül fel, hogy a legtöbben keverik a kapzsiságot a kizsákmányolással,

ami egyfelől érthető, hiszen a kapzsiság kifejezéséhez a régi értelmezések szerint az a negatív konnotáció társul, miszerint az „a kelleténél több” vagy általában valaki más rovására történő előnyszerzés – ez manapság nyilván morálisan elítélendő. A kapzsiságot általában ebben a régi, Ebenezer Scrooge-i értelemben egy rossz dolognak tartják tehát. De manapság, miután a feudalizmust és a Dickens korabeli manchesteri monopolkapitalizmust meghaladtuk, a gazdasági racionalitás és az kapzsiság önérdekkövetés hasznosságmaximálása általában olyan egyensúlyi helyzetre törekszik, amiben minden érintett fél (keresleti és kínálati oldalon lévő) hosszú távon is jól jár.

Így értelmetlen morálisan elítélendőnek tartani az önérdekkövetést, mindannyiunk érdeke, hogy mindenki önérdekkövető (régi nevén: kapzsi) legyen. Ha ez nem így lenne, minden vállalkozás hamar kifulladna és megsemmisítené önmagát, hiszen a premodern/klasszikus (kizsákmányoló/felhalmozó) kapzsiság már nem kifizetődő és racionális stratégia – ahogy az altruizmus sem az még mindig.

Tehát amikor látszólag kapzsinak és nem altruistának tűnünk azzal, hogy nem adakozunk a koldusnak, valójában paradox módon a koldus helyzetén javítunk:

nem taszítjuk abba a kiszolgáltatottságot konzerváló állapotba, hogy koldulásra szoruljon, hiszen a koldulás többé nem lesz kifizetődő a számára. Itt az egyszeri antikapitalista felhorgasztaná a szemöldökét és megjegyezné, hogy sokan saját hibájukon kívül lettek koldusok, amire természetesen az a válasz, hogy ez a magatartást széleskörben értelmezve vezetne arra az eredményre, hogy a koldulás megszűnjön.

Ezen kívül természetesen az önérdekkövetés sosem zárja ki azt, hogy a koldus helyzetén javítson az, akinek az megéri. És a legtöbb esetben előbb utóbb egy olyan társadalomban, ahol az állam kevésbé bírna releváns szereppel, és nem tartana igényt össznépi jótékonykodásra/altruizmusra adózás formájában, sokaknak megérné a koldusok helyzetének javítása, csak nem altruizmusból fakadó adakozó/asszisztencialista módon, hanem kapzsiságból racionális önérdekkövetésből, például munkalehetőség biztosításával. Ismerjük a hal és a horgászbot allegóriáját…

Boris Johnson is ebben a jelentésváltozott értelemben használhatta a greed/kapzsi/mohó szót, nem pedig a klasszikus harácsoló/kizsákmányoló szociáldarwinista értelemben. Hiszen

a Partizán se nem klasszikus értelemben kapzsi, se nem altruista, amikor pénzt kér Patreonon bizonyos extra tartalmakért cserébe, csupán racionális egoista, önérdekkövető, modern kapitalista.

A vicc az egészben egyébként az, hogy az Oxford/AstraZeneca-vakcinát elméletileg not-for-profit alapon gyártják/forgalmazzák (vagy legalábbis addig, amíg a pandémia tart – ahogy a vállalásuk fogalmaz). Talán nem véletlenül ezért az egyik legolcsóbb vakcina, ám az EU a tárgyalások során önérdekkövetésből sajnos még ilyen viszonylag könnyű körülmények között sem vizsgázott jelesre, de talán közepesre sem.

Feltehetően a gyógyszergyártó szólamokban altruista magatartására hagyatkozott, emiatt követett el orbitális bakikat, ez alapján pedig nemhogy vakcinabeszerzésre, de egy közepes hírű zugkocsma pókerpartijára sem nevezném be az EU bürokratáit, ezt a kört ugyanis toryn-magasan Boris nyerte, a maga mohó önérdekkövető stratégiájával.

A szerző közgazdász és folyamatfejlesztő. Vitáznál vele? Írj!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek