Egy éve gyűlnek a feszültségek, most berobbant Anglia lőporos hordója

2021.03.24. 14:03

Bristol tavaly júniusban a Black Lives Matter-tüntetések szobordöntései miatt került be a hírekbe. A járvány adta lehetőséget kihasználva a brit kormány extra jogok széles körét adná a rendőrségnek a tüntetések kezelésére, a város a hírre lángba borult. Hova vezethetnek a társadalmi feszültségek a brexit utáni Angliában?

Egy éve gyűlnek a feszültségek, most berobbant Anglia lőporos hordója

Több rendőr megsérült, egy rendőrségi épület és több rohamkocsi pedig súlyos károkat szenvedett március 21-én az angliai Bristolban, miután az este feldühödött tüntetők állták körül a belvárosban, Bridewellben álló rendőrkapitányságot. A tüntetők füstbombákkal és tűzszerszámokkal támadtak a rohamrendőrökre egy újonnan, a konzervatív kormány által írt rendőrségi törvény ellen tiltakozva.

Eszerint ugyanis az ország különböző

városi és megyei tanácsai és a választott rendőrfelügyelők által irányított rendfenntartó szervek széles, szinte korlátlan jogokat kapnának a tüntetések feloszlatására,

és onnan emberek előállítására. Még azt sem kellene közölniük nyilvánosan, miért oszlatnak fel egy demonstrációt, holott az eddigi törvény szerint hitelt érdemlően meg kellett indokolniuk, hogy a feloszlatandó esemény miért jelent „súlyos veszélyt a közrendre”. A törvénytervezet szövege alapján – mint jogvédők kiemelték –

még Greta Thunberg egyszemélyes klímatüntetéseit is rendőri erővel lehetne Nagy-Britanniában feloszlatni, ha egy rendőrkapitány úgy dönt.

Az este folyamán az erőszak azért szabadult el, mert a New Bridewell rendőrkapitányságot védő rohamrendőrök gumibotokkal és rendőrkutyákkal támadtak a főleg fiatalokból álló tiltakozó tömegre, akik addig békésen a törvénytervezet visszavonását követelték. A rendőri erőszakra válaszul a tömeg egyes tagjai a rendőrök közé dobált üvegekkel és tűzijátékkal válaszoltak. Később más tüntetők a rendőrség szinte összes, földszinti ablakát betörték, és több rendőrségi kisbuszt felgyújtottak. Más, nem rendőrségi épületben vagy tulajdonban azonban kár nem keletkezett, és fosztogatni sem kezdtek a tiltakozók.

Másnap a Bristolért is felelős Avon-i és Somerset-i rendőrség főkapitánya, Andy Marsh közleménye már egyértelműen a tüntetőket tette felelőssé az erőszak miatt, amikor úgy fogalmazott: „tegyük világossá: az értelmetlen erőszaknak és pusztításnak semmi köze a tünetés céljaihoz: azok követték el, akik kifogást kerestek a rendbontásra.”

A rendőrkapitány és a helyi média egészen máshogy emlékszik az eseményekre

Marvin Rees, Bristol munkáspárti polgármestere hasonlóképpen a BBC március 22-i, reggeli műsorában elítélte a városban az 1985-ös St. Pauls-i zavargások óta nem tapasztalt erőszakot. Hozzátette, „ez nem mi vagyunk mint város, az utcai erőszak dühítő, és kiveszi a kezünkből a lehetőséget, hogy közösségként magunk mondjuk meg, mit akarunk.”  A rendőrkapitány bejelentette, „taktikai okokból” a felelősöket azonnal nem vitték be, de a későbbi nyomozáskor azonosítják és kihallgatják majd a felelősöket.

Mindannak ellenére, amit a BBC, az országos brit sajtó és a város tisztségviselői közöltek, a helyi érdekű, független és a bristoli eseményeket végigkövető újság, a Bristol Cable tudósításából, és az általuk pulbikált videókból egészen más kép állt össze. E szerint

az erőszakos cselekményeket egyértelműen a rendőrség kezdte el, és a rohamrendőrök eszkalálták összecsapássá.

Először ugyanis a rendőrséghez érkezve a tüntetők békésen, a földre ülve követelték a törvény visszavonását:

A tömeg láttán a rendőrök megjelentek rohamfelszerelésben és kutyákkal, kezdeményezésükre alakult ki konfliktus:

Majd végül az erőszak eszkalálódott, a tüntetők pedig elkezdték kívülről megszállni a rájuk támadó rendőrök központját: graffitiztek, és betörték az ablakokat is:

A Colston-Négyektől Sarah Everardig

A konfliktusnak azonban ennél mélyebb, történelmi gyökerei vannak: Bristol, ami évtizedek óta úgy ismert, mint az ország egyik városi, radikális baloldali központja, már közel egy éve gyújtópontja a jobboldali Johnson-kormány, a helyi szervek és a lakosság konfliktusainak.

A nagy számú, karibi-brit és fekete lakossággal rendelkező, mintegy félmilliós városban először akkor szabadultak el az indulatok, amikor az amerikai George Floyd meggyilkolása után Nagy-Britanniára is átterjedő tömegtüntetések eredményeként Bristolban 2020. június 7-én a tömeg ledöntötte, és a kikötőnél a vízbe dobta Edward Colston rabszolgakereskedő milliomos bronzszobrát.

A 17. század végén élt Colston a Brit Kelet-Afrikai Társaság alapítója volt az, aki a gyarmatosítás hajnalán – többek között – számtalan rabszolga Észak-Amerikába szállításával és eladásával megalapozta az angliai kikötőváros kora modernkori gazdagságát és prosperitását. Identitáspolitikai figura viszont csak az 1900-as évek elején vált belőle, amikor is a növekvő angol nacionalizmus új hősöket, figurákat keresett magának a múltból. Colston – jótékonysági tevékenysége révén – így lett az ereje teljében lévő Brit Birodalom egyik központi városa, Bristol uralkodó osztályának jelképe, nevét a szobron kívül is számos közintézmény viselte és viseli, mint a városi fenntartású koncerthelyszín, a Colston Hall, utca és iskola is.

Évekkel ezelőtt éppen ezeknek a megváltoztatását kezdeményezte több városbeli baloldali mozgalom, azonban a városvezetés vagy nem, vagy nagyon lassan reagált ezekre a követelésekre.

A városban azonban az 1960-as évek óta jelentős jamaikai, trinidadi, barbadosi, indiai és pakisztáni népesség is lakik, az 1990-es évek óta pedig szomáliak és kelet-európaiak is. A város múltját szegélyezik a rendőrség által mindig is szigorúbban fogott feketék polgárjogi lázadásai, amelyeknek a város a hatvanas-hetvenes évektől központjává vált. A mostani, szimbolikus Colston-szobordöntés pedig megmutatja, ugyan a felszínen mindent békésen próbálnak intézni a helyi hatóságok (például a szobor helyére egy új, az egyik tüntetőről mintázott „Black Lives Matter-szobor” is került), valójában azonban tovább élnek a történelmi gyökerű konfliktusok.

Az eseményről készült videó bejárta a világot, és a városi hatóságok is azt ígérték, a BLM-mozgalom követelésének megfelelően ezek után újratárgyalják a köztéri szobrok és emlékművek rendszerét, létre is hoztak egy városi „történelmi igazságtételi” bizottságot. Azonban a nagy szavak és látványos politikai gesztusok mellett

az avoni és somerseti rendőrség a szobor ledöntőinek kegyetlen megbüntetésébe és meghurcolásába is belekezdett.

Az elkövetőket nem sokkal később el is fogták, és kiderült, végül négy Bristolból és a környékéről származó, fehér, angol fiatal ellen emeltek vádat a szobordöntés ügyében. A helyi közösség rosszallása és tiltakozása ellenére garázdasággal és közel négyezer fontos kár okozásával vádolják, a járvány miatt azonban ügyük tárgyalását csak december 13-ára tűzte ki a bristoli büntetőbíróság.

A négy szobordöntő óvadék ellenében szabadlábon védekezhet, a város kiterjedt radikális balos közösségében hősnek számítanak. Szerintük abszurd, hogy miközben 2020. június 11-én a bronzszobrot a bristoli városi tanács kiemelte a kikötő mélyéről, és annak ellenére, hogy immár a polgármester is elismeri, a szobordöntés üzenetével egyetért, a bűnvádi eljárást így is köztörvényes vádakkal folytatják le ellenük. Ezért az óvadékot is közösségi adakozásból adták össze a bristoli négyeknek.

Mindezzel éppen a helyi, érintett közösségek azt érezték,

a városban igazából a szobordöntés emblematikus pillanata után sem változott semmi, és a rendőrség megkülönböztetett figyelemmel, ha nem előszeretettel verte el a port a fekete-karibi közösségen az incidens miatt.

Ha mindez még nem lett volna elég, március 3-án brutális gyilkosság híre rázta meg ismét az országot: Sarah Everard, egy 33 éves fiatal nő nyom nélkül tűnt el a londoni Claphamben, miután hajnalban elhagyta barátja házát. A lányt nagy erőkkel keresték, de március 10-én már csak a holttestét találták meg onnan hosszú kilométerekre. Mint később kiderült, a gyilkosságot egy londoni rendőr, a Metropolitan Rendőrség parlamenti és diplomáciai védelmi egységében dolgozó, 48 éves Wayne Couzens követte el, aki hajnalban követte a lányt, mielőtt brutálisan megölte. Cozens a legszigorúbb előzetes őrizetben, a fővárosi Belmarsh börtönben várja, hogy feleljen a gyilkosságért.

Míg a rendőrségi törvény tervezete szerint súlyos, tüntetéseken rendbontásokat okozó esetekben akár 10 év börtön is kiszabható, a Bristolban tiltakozók szerint nemi erőszakért tipikusan inkább öt évet kapna Couzens, ezért a New Bridewell előtti tüntetés egyik jelszava az oszlatási kísérletek előtt az is volt:

„Tíz év tüntetésért, öt év erőszakért!”

Az ügy óriási felháborodást keltett az országban: összekötötte a nők elleni, brutális erőszak problémáját a brit rendőrök szinte korlátlan hatalmának és büntetlenségének ügyével. Everardnak igazságot követelő gyertyagyújtások és békés megemlékezések tucatjait jelentették be március 10. után az ország városaiban: ezekre a rendőrség mindenhol keményen lecsapott, a claphami, főleg nőkből álló békés tömeget pedig oszlatni is kezdték.

A bristoli eseményekben összegződött minden korábbi sérelem

A bristoli zavargásokban Everard nemrég történt ügye, a bristoli négyek és a Colston-szobor kálváriája és a legújabb, rendőrségi törvény

egységes történetté állt össze arról, hogy hogyan próbálja a brit konzervatív kormány és a büntetlenül gyilkolászó rendőrök a covid-lezárásokat kihasználva szentesíteni az elmúlt évben brutálisan megnőtt hatalmukat.

Kezdődött mindez azzal, hogy a brit rendőri szervek országszerte elkezdték a járvány miatti lezárásokat „megszegő” kirándulókat és parkokban időzőket is zaklatni, drónnal követni.

A gyűlő feszültségek elterjedésétől tartva született tehát az a döntés is Westminsterben, hogy a főleg a covid-lezárások elleni, sokszor vírusszkeptikus tüntetések, de a baloldali utcai mozgalom ellen is kifaragott rendőrségi törvénytervezet tárgyalását elhalasztják. Úgy tűnik ugyanis, hogy a rendőrség elleni, növekvő harag közös az utcán a sima szélsőjobb, az egykor a brexitet kitaláló lezárásellenes, klasszikusan egész Nyugat-Európában megjelenő mozgalmak, a radikális anarchisták, a szocialisták és a feministák között.

Ez pedig már a szigetország rendfenntartó szerveinek is túl sok ellenfél egyszerre.

A dolgot a szélsőjobb persze máris próbálja átkeretezni. A mostanában a járványkorlátozások és maszkivselés feloldása ellen küzdő Nigel Farage ugyanis Twitteren meglepetésre nem a rendőrségnek, hanem a bristoli tüntetőknek ment neki. Azt állította, a rendőrség elleni zavargások egyenes következményei annak, hogy tavaly nyáron a hatóságok „kesztyűs kézzel bántak” a BLM-tüntetőkkel. Szót sem ejtve a rendőrségi törvénytervezetről, vagy Sarah Everard tragédiájáról, Farage azt állította: a bristoli demonstráció csupán a BLM-mozgalom újabb akciója volt arra, hogy „feloszlassák a helyi rendőrséget.”

Így még van esélye Boris Johnsonéknak arra is, hogy az elégedetlenségből is kultúrharcot faraghassanak, ahol az „rendbontó szélsőbaloldal” áll szemben a „jóravaló emberekkel.” Mint az események összegzéséből láthattuk, közel sem erről van itt szó.

A titkos kereskedőtársaság és a lázadók

Noha azt gondolnánk, a rabszolgakereskedelem 1807-es eltörlése után rengeteg minden változott Bristolban, valójában a helyi közösség úgy érezheti, az eszközök mások, de az őket irányító erők ugyanazok, mint évszázadokkal ezelőtt. A várost ugyanis elsősorban a Közel-Keletre, nyugatbarát, diktatórikus rezsimeknek exportáló brit hadi- és repülőgépipar tartja el: a város északi határán, Filtonban található a hadieszközöket is gyártó Airbus gyára ugyanúgy, mint a Rolls Royce és a BAE systems üzemei is.

Nagy-Britannia nagyrészt bristoli gyárain keresztül a közel-keleti hadi import mintegy 63 százalékáért volt felelős 2017-ben, az itt gyártott harci repülőket felhasználták a szíriai, jemeni, afganisztáni, iraki és líbiai háborúkban.

2015-től fogva a konzervatív kormányok így mintegy 3 milliárd fontnyi megrendelést szállítottak Bristolnak, ahol a hadiiparban és az ahhoz kötődő repülőgépiparban mintegy nyolcezer munkás (köztük sok magyar) is dolgozik.

Ezenkívül azonban Bristol a viszonylag jó egyeteméből él. Ez és a Londonban egyre magasabb lakás- és albérletárak viszont az utóbbi évtizedben ide vonzották a főváros és teljes Dél-Anglia ifjúságát, akik egyetemi éveik alatt nagy számban kapcsolódtak be radikális baloldali mozgalmakba, és számos önsegítő szervezetet, szövetkezetet működtetnek, a város munkásaival is aktívan keresve a kapcsolatot.

Hosszú és bonyolult történelmi okok miatt a város története immár az 1980-as évek óta egy, a város leggazdagabbjai által irányított, 1552 óta létező „titkos társaság”, a Merchant Venturers (Utazó-Kereskedők) és a szervezett, multikulturális városi dolgozók folyamatos küzdelméről szólt, amit az utóbbi évek változásai végleg kiéleztek. A Margaret Thatcher megszorító, felülről erőltetett reformjai idején kitörő St. Pauls-i zavargások után a konfliktus ismét 2015 után élesedett ki.

2015-ben a maguknak Rees polgármestert is megválasztó, Jeremy Corbyn munkáspárti mozgalma által felélesztett és a város szegényebbjei között népszerű városi baloldali mozgalmak végül úgy döntöttek, végleg kisöprik a kifelé liberális, belül azonban szinte a NER szintjén korrupt, közbeszerzéseket, fejlesztéseket egymás között felosztó Merchant Venturers, és a velük összejátszó tory képviselők hatalmát a városban. A terv politikai része jól haladt,

2017-re a város választókerületeiben mindenhol a Munkáspárt jelöltjeit választották, nyugdíjba küldve az utolsó kertvárosi, tory parlamenti képviselőt is.

A hatalomváltáshoz az urnáknál óriási mértékben hozzájárultak a helyi baloldali közösségek által mikoradományokkal finanszírozott Bristol Cable hosszú tényfeltáró és oknyomozó anyagai, amit a Kereskedő-Utazók titkos kapcsolatairól, városi korrupciójáról és rasszizmusáról az évek során írtak. (A lap amúgy a Bristoli Egyetem épületeiben és a legtöbb helyi, organikus hippikávézóban, de az anarchisták könyvesboltjában is pár pennyért hozzáférhető, tehát a legtöbb helyen a fiatalok és diákok ezt olvassák.)

Azonban Corbyn és vezetősége 2019 decemberében végül súlyos, országos méretű választási vereséget szenvedett – az új ellenzéki vezető, Keir Starmer pedig hozzákezdett a radikális baloldaliak megrendszabályozásához is, miután a Munkáspárt belső antiszemitizmus-jelentése elmarasztalta a pártot azért, hogy a zsidóellenes megnyilvánulásokat nem kezelte kellő szigorral Corbyn ideje alatt. Mivel Jeremy Corbyn részben tagadta a jelentés által megfogalmazottakat, ezért őt 2020 novemberében előbb felfüggesztették a pártból, majd végül a Munkáspárt parlamenti frakciója kizárta volt vezetőjét.

Westminsterben és országosan ezután elkezdődött követőinek, és az őt támogató baloldali kampánycsoport „megrendszabályozása”. Jellemző a helyzetre, hogy a szocialista volt vezető hívei először éppen Bristolban ítélték el hivatalosan azt, ami Corbynnal történt, ezért azután itt is elkezdődtek a kizárások. Az események következtében az immár 2015 óta az országos és választási politikába Corbyn oldalán bekapcsolódó bristoli radikálisok úgy érezték, a helyi és országos elit ismét „helyre akarja őket tenni”, és végleg megakadályozni, hogy újabb balos jelöltekkel visszatérjenek.

Abban a városban, ahol a baloldali szubkultúrák olyan elterjedtek, hogy az több nemzetközi önkéntest is küldött a kurd szocialisták szíriai polgárháborújába, egy városi anarchista és LMBT-jogi harcos, Anna Campbell pedig a szíriai Rojavában a harcban el is esett, ez nyilvánvalóan nagyon nehéz lesz. Nem új dolog ez, már az 1936-38-as spanyol polgárháborúban is számos bristoli esett el az anarchisták és szocialisták oldalán.

Később kiderült, az őt meggyilkoló fegyvereket éppen a bristoli Airbus gyár adta el a török hadseregnek, ezért aztán egy csoport anarchista később a gyárat is megszállta egy Campbellt ábrázoló óriási molinóval.

Miközben ugyanis a lassan megszilárduló angliai nacionalista országos sajtó Colston szobrát siratta, a város köznépe inkább Anna Campbellt tartja hősének. Ennek ellenére még ma is elképzelhetetlen, hogy neki valaha is szobrot vagy emléktáblát állítsanak a városban.

NYITÓKÉP: Alon Aviram / Twitter

Tóth Csaba Tibor
Tóth Csaba Tibor az Azonnali korábbi újságírója

Történészdiplomával rendelkezik, de 2013 óta főleg blogol, 2015 óta pedig újságcikkeket is ír. Sokszor Európáról és a Közel-Keletről. Az Izrael-párti sajtó kedvenc magyar firkásza. Eléggé baloldali.
Facebook
Twitter

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek