Bristol tavaly júniusban a Black Lives Matter-tüntetések szobordöntései miatt került be a hírekbe. A járvány adta lehetőséget kihasználva a brit kormány extra jogok széles körét adná a rendőrségnek a tüntetések kezelésére, a város a hírre lángba borult. Hova vezethetnek a társadalmi feszültségek a brexit utáni Angliában?
Több rendőr megsérült, egy rendőrségi épület és több rohamkocsi pedig súlyos károkat szenvedett március 21-én az angliai Bristolban, miután az este feldühödött tüntetők állták körül a belvárosban, Bridewellben álló rendőrkapitányságot. A tüntetők füstbombákkal és tűzszerszámokkal támadtak a rohamrendőrökre egy újonnan, a konzervatív kormány által írt rendőrségi törvény ellen tiltakozva.
Eszerint ugyanis az ország különböző
és onnan emberek előállítására. Még azt sem kellene közölniük nyilvánosan, miért oszlatnak fel egy demonstrációt, holott az eddigi törvény szerint hitelt érdemlően meg kellett indokolniuk, hogy a feloszlatandó esemény miért jelent „súlyos veszélyt a közrendre”. A törvénytervezet szövege alapján – mint jogvédők kiemelték –
Az este folyamán az erőszak azért szabadult el, mert a New Bridewell rendőrkapitányságot védő rohamrendőrök gumibotokkal és rendőrkutyákkal támadtak a főleg fiatalokból álló tiltakozó tömegre, akik addig békésen a törvénytervezet visszavonását követelték. A rendőri erőszakra válaszul a tömeg egyes tagjai a rendőrök közé dobált üvegekkel és tűzijátékkal válaszoltak. Később más tüntetők a rendőrség szinte összes, földszinti ablakát betörték, és több rendőrségi kisbuszt felgyújtottak. Más, nem rendőrségi épületben vagy tulajdonban azonban kár nem keletkezett, és fosztogatni sem kezdtek a tiltakozók.
Másnap a Bristolért is felelős Avon-i és Somerset-i rendőrség főkapitánya, Andy Marsh közleménye már egyértelműen a tüntetőket tette felelőssé az erőszak miatt, amikor úgy fogalmazott: „tegyük világossá: az értelmetlen erőszaknak és pusztításnak semmi köze a tünetés céljaihoz: azok követték el, akik kifogást kerestek a rendbontásra.”
A rendőrkapitány és a helyi média egészen máshogy emlékszik az eseményekre
Marvin Rees, Bristol munkáspárti polgármestere hasonlóképpen a BBC március 22-i, reggeli műsorában elítélte a városban az 1985-ös St. Pauls-i zavargások óta nem tapasztalt erőszakot. Hozzátette, „ez nem mi vagyunk mint város, az utcai erőszak dühítő, és kiveszi a kezünkből a lehetőséget, hogy közösségként magunk mondjuk meg, mit akarunk.” A rendőrkapitány bejelentette, „taktikai okokból” a felelősöket azonnal nem vitték be, de a későbbi nyomozáskor azonosítják és kihallgatják majd a felelősöket.
Mindannak ellenére, amit a BBC, az országos brit sajtó és a város tisztségviselői közöltek, a helyi érdekű, független és a bristoli eseményeket végigkövető újság, a Bristol Cable tudósításából, és az általuk pulbikált videókból egészen más kép állt össze. E szerint
Először ugyanis a rendőrséghez érkezve a tüntetők békésen, a földre ülve követelték a törvény visszavonását:
People sitting down now outside Bristol’s central police station. Shields and horses out. Hundreds still lining the streets as night descends. #killthebill pic.twitter.com/kIY4Cj1qun
— Alon Aviram (@AlAviram) March 21, 2021
A tömeg láttán a rendőrök megjelentek rohamfelszerelésben és kutyákkal, kezdeményezésükre alakult ki konfliktus:
Dogs, horses and fireworks now at #bristol #killthebill demonstration pic.twitter.com/jWwQb8UvAJ
— Alon Aviram (@AlAviram) March 21, 2021
Serious clashes now. One protestor has a riot shield. Batons hitting heads. Bottles flying. #killthebill pic.twitter.com/9beqL7846u
— Alon Aviram (@AlAviram) March 21, 2021
Majd végül az erőszak eszkalálódott, a tüntetők pedig elkezdték kívülről megszállni a rájuk támadó rendőrök központját: graffitiztek, és betörték az ablakokat is:
That’s bridewell police station getting graffed up now. Scenes getting firey as more police enforcements arrive. #killthebill pic.twitter.com/dyEODqYMcB
— Alon Aviram (@AlAviram) March 21, 2021
A Colston-Négyektől Sarah Everardig
A konfliktusnak azonban ennél mélyebb, történelmi gyökerei vannak: Bristol, ami évtizedek óta úgy ismert, mint az ország egyik városi, radikális baloldali központja, már közel egy éve gyújtópontja a jobboldali Johnson-kormány, a helyi szervek és a lakosság konfliktusainak.
A nagy számú, karibi-brit és fekete lakossággal rendelkező, mintegy félmilliós városban először akkor szabadultak el az indulatok, amikor az amerikai George Floyd meggyilkolása után Nagy-Britanniára is átterjedő tömegtüntetések eredményeként Bristolban 2020. június 7-én a tömeg ledöntötte, és a kikötőnél a vízbe dobta Edward Colston rabszolgakereskedő milliomos bronzszobrát.
A 17. század végén élt Colston a Brit Kelet-Afrikai Társaság alapítója volt az, aki a gyarmatosítás hajnalán – többek között – számtalan rabszolga Észak-Amerikába szállításával és eladásával megalapozta az angliai kikötőváros kora modernkori gazdagságát és prosperitását. Identitáspolitikai figura viszont csak az 1900-as évek elején vált belőle, amikor is a növekvő angol nacionalizmus új hősöket, figurákat keresett magának a múltból. Colston – jótékonysági tevékenysége révén – így lett az ereje teljében lévő Brit Birodalom egyik központi városa, Bristol uralkodó osztályának jelképe, nevét a szobron kívül is számos közintézmény viselte és viseli, mint a városi fenntartású koncerthelyszín, a Colston Hall, utca és iskola is.
A városban azonban az 1960-as évek óta jelentős jamaikai, trinidadi, barbadosi, indiai és pakisztáni népesség is lakik, az 1990-es évek óta pedig szomáliak és kelet-európaiak is. A város múltját szegélyezik a rendőrség által mindig is szigorúbban fogott feketék polgárjogi lázadásai, amelyeknek a város a hatvanas-hetvenes évektől központjává vált. A mostani, szimbolikus Colston-szobordöntés pedig megmutatja, ugyan a felszínen mindent békésen próbálnak intézni a helyi hatóságok (például a szobor helyére egy új, az egyik tüntetőről mintázott „Black Lives Matter-szobor” is került), valójában azonban tovább élnek a történelmi gyökerű konfliktusok.
Az eseményről készült videó bejárta a világot, és a városi hatóságok is azt ígérték, a BLM-mozgalom követelésének megfelelően ezek után újratárgyalják a köztéri szobrok és emlékművek rendszerét, létre is hoztak egy városi „történelmi igazságtételi” bizottságot. Azonban a nagy szavak és látványos politikai gesztusok mellett
Az elkövetőket nem sokkal később el is fogták, és kiderült, végül négy Bristolból és a környékéről származó, fehér, angol fiatal ellen emeltek vádat a szobordöntés ügyében. A helyi közösség rosszallása és tiltakozása ellenére garázdasággal és közel négyezer fontos kár okozásával vádolják, a járvány miatt azonban ügyük tárgyalását csak december 13-ára tűzte ki a bristoli büntetőbíróság.
A négy szobordöntő óvadék ellenében szabadlábon védekezhet, a város kiterjedt radikális balos közösségében hősnek számítanak. Szerintük abszurd, hogy miközben 2020. június 11-én a bronzszobrot a bristoli városi tanács kiemelte a kikötő mélyéről, és annak ellenére, hogy immár a polgármester is elismeri, a szobordöntés üzenetével egyetért, a bűnvádi eljárást így is köztörvényes vádakkal folytatják le ellenük. Ezért az óvadékot is közösségi adakozásból adták össze a bristoli négyeknek.
Mindezzel éppen a helyi, érintett közösségek azt érezték,
Ha mindez még nem lett volna elég, március 3-án brutális gyilkosság híre rázta meg ismét az országot: Sarah Everard, egy 33 éves fiatal nő nyom nélkül tűnt el a londoni Claphamben, miután hajnalban elhagyta barátja házát. A lányt nagy erőkkel keresték, de március 10-én már csak a holttestét találták meg onnan hosszú kilométerekre. Mint később kiderült, a gyilkosságot egy londoni rendőr, a Metropolitan Rendőrség parlamenti és diplomáciai védelmi egységében dolgozó, 48 éves Wayne Couzens követte el, aki hajnalban követte a lányt, mielőtt brutálisan megölte. Cozens a legszigorúbb előzetes őrizetben, a fővárosi Belmarsh börtönben várja, hogy feleljen a gyilkosságért.
Míg a rendőrségi törvény tervezete szerint súlyos, tüntetéseken rendbontásokat okozó esetekben akár 10 év börtön is kiszabható, a Bristolban tiltakozók szerint nemi erőszakért tipikusan inkább öt évet kapna Couzens, ezért a New Bridewell előtti tüntetés egyik jelszava az oszlatási kísérletek előtt az is volt:
Az ügy óriási felháborodást keltett az országban: összekötötte a nők elleni, brutális erőszak problémáját a brit rendőrök szinte korlátlan hatalmának és büntetlenségének ügyével. Everardnak igazságot követelő gyertyagyújtások és békés megemlékezések tucatjait jelentették be március 10. után az ország városaiban: ezekre a rendőrség mindenhol keményen lecsapott, a claphami, főleg nőkből álló békés tömeget pedig oszlatni is kezdték.
A bristoli eseményekben összegződött minden korábbi sérelem
A bristoli zavargásokban Everard nemrég történt ügye, a bristoli négyek és a Colston-szobor kálváriája és a legújabb, rendőrségi törvény
Kezdődött mindez azzal, hogy a brit rendőri szervek országszerte elkezdték a járvány miatti lezárásokat „megszegő” kirándulókat és parkokban időzőket is zaklatni, drónnal követni.
A gyűlő feszültségek elterjedésétől tartva született tehát az a döntés is Westminsterben, hogy a főleg a covid-lezárások elleni, sokszor vírusszkeptikus tüntetések, de a baloldali utcai mozgalom ellen is kifaragott rendőrségi törvénytervezet tárgyalását elhalasztják. Úgy tűnik ugyanis, hogy a rendőrség elleni, növekvő harag közös az utcán a sima szélsőjobb, az egykor a brexitet kitaláló lezárásellenes, klasszikusan egész Nyugat-Európában megjelenő mozgalmak, a radikális anarchisták, a szocialisták és a feministák között.
A dolgot a szélsőjobb persze máris próbálja átkeretezni. A mostanában a járványkorlátozások és maszkivselés feloldása ellen küzdő Nigel Farage ugyanis Twitteren meglepetésre nem a rendőrségnek, hanem a bristoli tüntetőknek ment neki. Azt állította, a rendőrség elleni zavargások egyenes következményei annak, hogy tavaly nyáron a hatóságok „kesztyűs kézzel bántak” a BLM-tüntetőkkel. Szót sem ejtve a rendőrségi törvénytervezetről, vagy Sarah Everard tragédiájáról, Farage azt állította: a bristoli demonstráció csupán a BLM-mozgalom újabb akciója volt arra, hogy „feloszlassák a helyi rendőrséget.”
The BLM protests were anti-police, it is a key goal of the organisation.
— Nigel Farage (@Nigel_Farage) March 21, 2021
The worrying events in Bristol tonight are an extension of that.
We have given into and encouraged the extreme left, and this is the result.
Így még van esélye Boris Johnsonéknak arra is, hogy az elégedetlenségből is kultúrharcot faraghassanak, ahol az „rendbontó szélsőbaloldal” áll szemben a „jóravaló emberekkel.” Mint az események összegzéséből láthattuk, közel sem erről van itt szó.
A titkos kereskedőtársaság és a lázadók
Noha azt gondolnánk, a rabszolgakereskedelem 1807-es eltörlése után rengeteg minden változott Bristolban, valójában a helyi közösség úgy érezheti, az eszközök mások, de az őket irányító erők ugyanazok, mint évszázadokkal ezelőtt. A várost ugyanis elsősorban a Közel-Keletre, nyugatbarát, diktatórikus rezsimeknek exportáló brit hadi- és repülőgépipar tartja el: a város északi határán, Filtonban található a hadieszközöket is gyártó Airbus gyára ugyanúgy, mint a Rolls Royce és a BAE systems üzemei is.
2015-től fogva a konzervatív kormányok így mintegy 3 milliárd fontnyi megrendelést szállítottak Bristolnak, ahol a hadiiparban és az ahhoz kötődő repülőgépiparban mintegy nyolcezer munkás (köztük sok magyar) is dolgozik.
Ezenkívül azonban Bristol a viszonylag jó egyeteméből él. Ez és a Londonban egyre magasabb lakás- és albérletárak viszont az utóbbi évtizedben ide vonzották a főváros és teljes Dél-Anglia ifjúságát, akik egyetemi éveik alatt nagy számban kapcsolódtak be radikális baloldali mozgalmakba, és számos önsegítő szervezetet, szövetkezetet működtetnek, a város munkásaival is aktívan keresve a kapcsolatot.
Hosszú és bonyolult történelmi okok miatt a város története immár az 1980-as évek óta egy, a város leggazdagabbjai által irányított, 1552 óta létező „titkos társaság”, a Merchant Venturers (Utazó-Kereskedők) és a szervezett, multikulturális városi dolgozók folyamatos küzdelméről szólt, amit az utóbbi évek változásai végleg kiéleztek. A Margaret Thatcher megszorító, felülről erőltetett reformjai idején kitörő St. Pauls-i zavargások után a konfliktus ismét 2015 után élesedett ki.
2015-ben a maguknak Rees polgármestert is megválasztó, Jeremy Corbyn munkáspárti mozgalma által felélesztett és a város szegényebbjei között népszerű városi baloldali mozgalmak végül úgy döntöttek, végleg kisöprik a kifelé liberális, belül azonban szinte a NER szintjén korrupt, közbeszerzéseket, fejlesztéseket egymás között felosztó Merchant Venturers, és a velük összejátszó tory képviselők hatalmát a városban. A terv politikai része jól haladt,
A hatalomváltáshoz az urnáknál óriási mértékben hozzájárultak a helyi baloldali közösségek által mikoradományokkal finanszírozott Bristol Cable hosszú tényfeltáró és oknyomozó anyagai, amit a Kereskedő-Utazók titkos kapcsolatairól, városi korrupciójáról és rasszizmusáról az évek során írtak. (A lap amúgy a Bristoli Egyetem épületeiben és a legtöbb helyi, organikus hippikávézóban, de az anarchisták könyvesboltjában is pár pennyért hozzáférhető, tehát a legtöbb helyen a fiatalok és diákok ezt olvassák.)
Azonban Corbyn és vezetősége 2019 decemberében végül súlyos, országos méretű választási vereséget szenvedett – az új ellenzéki vezető, Keir Starmer pedig hozzákezdett a radikális baloldaliak megrendszabályozásához is, miután a Munkáspárt belső antiszemitizmus-jelentése elmarasztalta a pártot azért, hogy a zsidóellenes megnyilvánulásokat nem kezelte kellő szigorral Corbyn ideje alatt. Mivel Jeremy Corbyn részben tagadta a jelentés által megfogalmazottakat, ezért őt 2020 novemberében előbb felfüggesztették a pártból, majd végül a Munkáspárt parlamenti frakciója kizárta volt vezetőjét.
Westminsterben és országosan ezután elkezdődött követőinek, és az őt támogató baloldali kampánycsoport „megrendszabályozása”. Jellemző a helyzetre, hogy a szocialista volt vezető hívei először éppen Bristolban ítélték el hivatalosan azt, ami Corbynnal történt, ezért azután itt is elkezdődtek a kizárások. Az események következtében az immár 2015 óta az országos és választási politikába Corbyn oldalán bekapcsolódó bristoli radikálisok úgy érezték, a helyi és országos elit ismét „helyre akarja őket tenni”, és végleg megakadályozni, hogy újabb balos jelöltekkel visszatérjenek.
Abban a városban, ahol a baloldali szubkultúrák olyan elterjedtek, hogy az több nemzetközi önkéntest is küldött a kurd szocialisták szíriai polgárháborújába, egy városi anarchista és LMBT-jogi harcos, Anna Campbell pedig a szíriai Rojavában a harcban el is esett, ez nyilvánvalóan nagyon nehéz lesz. Nem új dolog ez, már az 1936-38-as spanyol polgárháborúban is számos bristoli esett el az anarchisták és szocialisták oldalán.
Miközben ugyanis a lassan megszilárduló angliai nacionalista országos sajtó Colston szobrát siratta, a város köznépe inkább Anna Campbellt tartja hősének. Ennek ellenére még ma is elképzelhetetlen, hogy neki valaha is szobrot vagy emléktáblát állítsanak a városban.
NYITÓKÉP: Alon Aviram / Twitter
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.