Amikor magyar kommunisták akarták Székelyföldet felszabadítani a román uralom alól

Kun Béla, Szamuely Tibor, vörösterror – körülbelül ezek jutnak eszünkbe a magyarországi tanácsköztársaságról. Hatos Pál az új könyvében bemutatja, hogy valójában a történet sokkal komplexebb. Elolvastuk – mutatjuk, milyen!

1919. március 21-én az akkori Európában Szovjet-Oroszország után létrejött a második bolsevik állam: a magyarországi tanácsköztársaság. Erről az időszakról írt Rosszfiúk világforradalma címmel friss könyvet Hatos Pál történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.

Hatos már pár évvel ezelőtt nagyot robbantott az Az elátkozott köztársaság című kötetével, amellyel az 1918. őszi összeomlást és Károlyi Mihály rendszerét, a friss magyarországi polgári demokráciát mutatta be. A 2021. március elején megjelent új kötete pedig ennek egyenes folytatása:

Ötven évet kellett várni arra, hogy a tanácsköztársaságról ilyen tárgyilagos összefoglaló munka szülessen: legutóbb 1969-ben, Hajdu Tibor írta meg annak történetét.

Mit tudunk, és miről hisszük azt, hogy tudjuk?

Rég volt olyan, hogy egy szakmunka ennyire magával ragadjon, Hatos könyve pedig úgy van megírva, hogy szinte verses epikaként is olvasható: 

„A kommunizmusért és kapitalista kizsákmányolásért egyformán felelőssé tett zsidókról szóló szélsőjobboldali mítoszok úgy szállták meg Közép-Európa indulatokkal felszántott politikai mezőit, mint fekete felhőkként vonuló vetési varjak az őszi határt”

– írja például Hatos azzal kapcsolatban, hogy a tanácsköztársaság uralmát sokan „a zsidók” uralmának tartották. A kötetet olvasva tudatosul az olvasóban, hogy valójában milyen sok dolgot nem tudunk az első világháborús összeomlásról. Annak ellenére, hogy például

mivel azt a magyar közgondolkodás a magyar nemzeti múlt, identitásunk alfájának és omegájának tartja. Tudásunk azonban sokszor kimerül abban, hogy Trianonért a „kommunisták, a zsidók, Károlyi Mihály és Kun Béla” a felelősek. A kötet éppen ezért jó:

Egyik nap fegyveres honvédelemet hirdetek, a másik héten kijelentem, hogy „nem állok a területi integritás alapján”.

És azért fontos, hogy ezt elolvassuk és megismerjük, hogy tudatosítsuk:

Persze vannak szadista Szamuely Tiborok és Prónay Pálok (a vörös- és a fehérterror legismertebb arcai), akiknek nevéhez pár hónapos működésük során halottak tucatjainak vére tapad. Ám vannak olyanok is, mint a szocdem Garami Ernő, aki kijelentette: köszöni szépen, a bolsevik kísérletből és puccsból nem kér, marad szocdem, és a többi szociáldemokrata döntse el: egyesülnek-e a kommunistákkal – vagyis felszámolják magukat és beolvadnak közéjük – vagy önálló politikai faktor maradnak. Az idő utólag lehet, hogy Garamit igazolta.

Eleve ott van a dilemma: miért lett tanácsköztársaság? Szükségszerű volt a bekövetkezése? Hatos erre is választ ad: szerinte a kommunista csoport az országot fenyegető külső agresszió – elsősorban a Vix-jegyzék – hatására

Ám Hatos arra is rámutat, hogy a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunisták és a szocdemek között szinte végig egy burkolt hatalmi harc zajlott.

A kommunisták először azért is tűnhettek fel friss erőként a magyar politika színpadán, mert a boldog békeidők begyöpösödött szociáldemokráciáját – amely meghagyta volna politikai és gazdasági küzdelmét a munkás- és szakszervezeti jogok, valamint az általános választójog szintjén – először 1918 ősze, a Károlyi-féle őszirózsás forradalom kényszerítette lépésre, majd annak sorozatos kudarcai után a kommunisták is.

A történelmi Magyarország összeomlása körüli zűrzavarból érdekes felidézni azt is, hogy a tanácskormány – ismertebb nevén Forradalmi Kormányzótanács/Népbiztosok Tanácsa – egyik első ülésén a kommunista terrorcsapatokat irányító

Mégis miért kellene a tanácsköztársaságra emlékezni?

Azért, mert magyar történet.

Lehet, hogy a tanácsköztársaság vezetőinek származása más volt (zsidó, német), de magyarul beszéltek, magyarul írták a beszédeiket és újságcikkeiket. Ideológiájuk lehetett internacionalista, a világ proletariátusának összefogását kívánták volna, ám ehhez szükségük volt egy kommunikációs csatornára, vagyis nyelvre.

A marxista filozófia hiába született meg német nyelven, itthon a századelőn bőszen dolgoztak azon, hogy az egészet magyarra fordítsák. És ahogyan a nevében proletárállamban, a Szovjetunióban az orosz nyelv lett a kommunikációs csatorna és ezzel az oroszországi nemzetiségek asszimilációjához járult hozzá, úgy lehetett volna a magyar nyelv a Kárpát-medencei nemzetiségek államnyelve a magyar tanácsállamban.

Gondolom ez még a vérgőzös magyar nacionalistákat sem zavarta volna annyira: az imént idézett Hatos-kötetben van is egy passzus arról, hogy

Példával szemléltetve: a kortárs jobboldali emlékezetkultúra egyik fontos szereplője, a monarchia közös hadseregének felbomlása után magyarokból szervezett székely hadosztály. A feloszlatott magyar hadsereg székely hadosztálya – amely valójában nem is székelyekből, hanem nagyrészt nagyváradi, székelyhídi, tiszántúli bakákból állt – a tanácsköztársaság kikiáltása után válaszút elé érkezett: keletről támad a román, Budapesten velünk ellenséges kommunista hatalom – kérdés volt, mit tegyenek.

A hadosztály nagy része és „dicsőséges” vezérük, Kratochvil Károly inkább letette a románok előtt a fegyvert és magadta magát. A hadosztály egy kisebbik része, Verbőczy Kálmán százados vezetésével – ha van személy, akire a trianoni összeomlás kontextusában hősként illik emlékezni, akkor ő az – úgy döntött: vörös zászlók alatt, de a magyar államért, a szent istváni Magyarország visszaállításáért továbbra is harcolni fog.

Fürdőző proletárgyerekek és rengeteg papíron maradt terv

Habár névleg a proletariátus birtokolta az uralmat, proletárdiktatúra volt Magyarországon, a Tanácsköztársaság inkább tekinthető egy kis értelmiségi csoport – Kun Béla és kommunista barátai – bürokratikus uralmának. A vidéki támogatás (parasztság, kisvárosok) hiányzott mögüle, de előfordult, hogy Kun Béláék még a szocdem szakszervezeteket is meg akarták nyírbálni.

„A fiatal kommunista ideológusok illúzióért sóvárogtak a sör helyett, ám a munkások a mindennapi élettől szült apró vágyaikat nem akarták megtagadni az osztály magasztos gondolatáért”

– írja Hatos egyik passzusában, ahol a tanácsköztársaság mögül folyamatosan elfogyó társadalmi bázist elemzi.

Ugyanakkor a Tanácsköztársaság bizonyos tekintetben progresszív idológiája hatalmas ugrást is jelentett a korábbi társadalmi állapotokhoz képest – annak ellenére, hogy a „népjobbító” tervek közül a legtöbb papíron maradt.

Legfelül kicserélődött a vezető réteg, de a kisvárosok és falvak vezetése csak átnevezte magát: immár nem bírók és jegyzők voltak, hanem direktóriumi tagok, esetleg néptanácsosok lettek. A folyamatos kapkodásban, rendeletdiktatúrában azonban arra is jutott idő, hogy előírják a proletárgyerekek fürdőztetését, tisztálkodását, fogmosását. Legtöbbször például a Margitszigeten, vagy a Balatonon lubickoló munkásgyerekek és családjaik jutnak az eszünkbe.  

Erőszakkal, de megpróbálták a fővárosi lakáshelyzetet is orvosolni. Nagypolgári lakásokba munkáscsaládokat telepítettek be, a hat hónap alatt összesen 80-100 000 embert került új otthonba Budapesten. Liberalizálták a századelő kötött nemi viszonyait is: korábban a házassághoz egyházi jóváhagyás, családi beleegyezés kellett, a Tanácsköztársaság idején már elég volt a beleegyezés a résztvevőktől. Nem hiába írja Hatos a könyvében, hogy a tanácsköztársaság felvidéki hadjáratát követően, Kassa visszafoglalása után

A Tanácsköztársaságnak persze súlyos áldozatai voltak: Hatos Pál rendkívüli érzkletességgel mutatja be a vörösterrort. Magyarországon ekkor Szamuely Tibor, Cserny József és Korvin Ottó voltak élet és halál urai, ők és pribékjeik végeztek ki vélt vagy valós ellenfeleket azért, hogy „megvédjék a proletárdiktatúra belső rendjét”.

Az első világháborús összeomlás romjain létrejött „dicsőséges 133 napnak”,

Budapest megszállásával a román nemzeti mitológia szerves részéve vált az is, hogy ők nemcsak a többségében románok lakta Erdélyt szerezték meg jogosan, hanem Közép-Európát is megmentették a „vörös rémtől”, a bolsevizmustól.

Ennek a cikknek egy részét és még sok mást már péntek reggel hétkor a postaládájukba kapták azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali heti háromszori hírlevelére. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!

NYITÓKÉP: Fortepan / Péchy László