Rutte újabb négy évre bebiztosította magát, óriásit hasalt a baloldal Hollandiában

Hosszú koalíciós matekozás várható, Rutte mellett nagyon örülhetnek a szociálliberálisok, teljesen szétesett a baloldal, idén sem tört át a szélsőjobb, rekordszámú párt a parlamentben, és bejutottak az euroföderalisták is: mutatjuk, ki járt jól a szerda este végződött holland választásokon!

az Ipsos az este 9-es urnazárás után közvetlenül a NOS által publikált exit pollja szerint. A hollandok március 15. és 17. között dönthettek a hágai parlament új összetételéről – a szavazás azért tart három napig, hogy a szavazóhelyiségekben koronavírus idején ne alakuljon ki tumultus.

Rutte Szabad Demokrata Néppártja (VVD) 36 mandátumot szerzett a 150 fős holland alsóházban, hárommal többet, mint négy évvel ezelőtt. Az, hogy a miniszterelnök pártja magasan a legnépszerűbb párt marad az országban, a választási kampány során egy percig sem volt kérdés, sokkal izgalmasabb volt viszont az, hogy az országot 2017 óta vezető, négypárti jobboldali-liberális koalíció pártjainak ismét összejön-e a parlamenti többség. A kampány legérdekesebb mozzanataiért olvasd el a választás előtti körképünket is!

Ha akar, maradhat a jobbközép kormány

Az exit poll adatai alapján a kormánypártok örülhetnek: ha változatlan felállásban folytatnák a kormányzást, nemcsak, hogy összejönne nekik a 76 fős kormánytöbbség, hanem 80 helyet szereznének. Ebből Rutte szabad demokratáinak 35 mandátumán felül a szociálliberális D66-nak 27 (+8 szék 2017-hez képest), a Kereszténydemokrata Tömörülésnek (CDA) 14 (-5 szék), a protestáns-keresztényszociális Keresztény Uniónak (CU) pedig 4 mandátum (-1 szék) jutna a kormánypártok közül.

A kampány elején még úgy tűnt, 2017-hez képest még el is buknak pár mandátumot, és 8-9 százalékra lesznek csak jók, ehhez képest az exit poll szerint nemcsak az eddig stabil harmadik kereszténydemokratákat, de még Geert Wilders iszlámellenes szélsőjobbosait is sikerült beelőzniük. A D66 ilyen erős még sosem volt, őket a figyelmes magyar újságolvasó leginkább a magyar jogállamisági ügyekben gyakran megnyilatkozó, és Varga Judittal is vitázó Sophie in ’t Veldről ismerheti, az ő pártja lesz mostantól a második erő a holland parlamentben.

A D66 leginkább a kereszténydemokraták kárára erősödött. A CDA lényegében negyvenöt éve a holland centrális erőtér: 1977-es alapítása óta 14 parlamenti választáson mérette meg magát, amiből hatot meg is nyert, és az alapítás óta három kivételével az összes koalíciós kormányban részt vett. Idén nincs nagyon mire ünnepelniük a kereszténydemokratáknak, hiszen csak a negyedik helyen zártak 14 mandátummal, és sok széket el is buktak. A Ruttével koalíciózás viszont továbbra is opció.

Koalíciós matek

A választás után természetesen rögtön megindulhatnak majd a koalíciós tárgyalások és alkudozások. Két dolog biztos: egyrészt, megegyezni nehéz lesz, hiszen az exit poll szerint tizenhét párt tudott képviselőt juttatni az alsóházba, miután a teljesen arányos holland választási rendszerben nincsen bejutási küszöb. Másrészt, Ruttét a kormányalakításnál politikailag lehetetlen lesz megkerülni, így a szabad demokraták vezetője szinte biztosan miniszterelnök maradhat újabb négy évre. Ezzel a 2010 óta kormányzó

A szavazók is még négy év Ruttét akarnak: az IPSOS szerint a hollandok 34 százaléka továbbra is őt szeretné miniszterelnöknek, 16 százalék a D66-os Sigrid Kaag-ot látná az ország élén, 9 százalék a szélsőjobbos Geert Wilderst, mögöttük már az összes többi jelölt 4-5 százalék alatt áll. 

Az viszont már korántsem biztos, hogy a jelenlegi koalíciós pártok Ruttével folytatnák a kormányzást. Ha egyikük ellenzékbe menne, akkor Rutte kénytelen lesz a baloldalról koalíciós partnert keresni maga mellé. A D66, bár az európai liberálisok frakciójában ül Rutte mellett, inkább balra, míg Rutte inkább jobbra húz. Adná magát egy VVD-D66-CDA-kormány, de ahhoz, hogy a jobboldali többséget ellensúlyozza, könnyen lehet, hogy Kaag szeretne majd egy másik baloldali pártot is bevenni a kormányba. Itt a legkoalícióképesebb erő a balközép Munkáspárt lenne (náluk politizál például az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans), de szóba jöhet a Zöld Baloldal is (őket pedig Judith Sargentiniről ismerheti a magyar újságolvasó).

Csak az állatvédők örülhetnek a baloldalon

Közülük a Munkáspárt (PvdA) a legerősebb, 9 székkel. Ők nem futottak erős kampányt, a pártelnökük, Lodewijk Asscher például januárban belebukott a családtámogatási botrányba, melynek keretében a holland adóhivatal – különösen a kettős állampolgárokat kipécézve – több, mint 26 ezer családot vádolt meg nagyrészt alaptalanul a családtámogatási pénzek elcsalásával. Asscher ez idő alatt szociális miniszterként tevékenykedett Rutte kormányában, egy baloldali politikus pedig nem egy ilyen botránnyal lesz különösen népszerű a választási kampányban.

Nem profitált a Munkáspárt bukdácsolásából a globkritikus-euroszkeptikus Szocialista Párt (SP) sem, ők 8 mandátumot nyertek, hattal kevesebbet, mint négy éve. Szorosan mellettük a Zöld Baloldal szintén 8 székkel, ami szintén hattal kevesebb 2017-hez képest. Úgy látszott, profitálhat, végül csak korábbi 5 mandátumát tudta megőriznia „környezetirtás” („ecocide”) kriminalizálását és az élőállat-állomány 75%-kal való csökkentését ígérő állatvédőpárt PvdD.

Futottak még

Geert Wilders iszlámellenes szélsőjobbos Szabadságpártja idénre sem tudott áttörni, de 17 képviselővel (3 mandátumot veszítve) a szélsőjobboldalon megőrizték a vezető helyüket az értelmiségi vitaklubként indult, de aztán egy nácizós botrányban magát teljesen megsemmisítő, így végül már csak egybites lockdown-ellenességgel nyomuló Fórum a Demokráciáért-tal (FvD) szemben.

Baudet tehát elvégezte a kármentést (habár két éve még rövid időre a legnagyobb holland párt volt az övé). Bejutott még az FvD-szakadár, nemzeti-konzervatív JA21 is három mandátummal. A legfurább rétegpártokról ebben a cikkünkben olvashatsz részletesen az euroföderalistáktól kezdve az ortodox kálvinistákig. Örömmel jelenthetjük, hogy az összes, a fenti cikkben említett mikropárt ott lesz a parlamentben:

+ Az állat- és környezetvédő radikálbalos PvdD ­5 mandátummal;

+ Az euroföderalista ifimozgalom Volt 3 mandátummal;

+ Hollandia legrégebbi pártja, a női jogokkal hadilábon álló, és Mózesre hivatkozva halálbüntetést követelő ortodox kálvinista SGP 3 mandátummal;

+ De egy mandátumot szerzett a Bayer Zsolt rémálma-rasszizmusellenes woke-szélsőbal pártja, a BIJ1 is.

Az előrejelzés szerint mandátumot szereznie így összesen 17 pártnak sikerült, ilyen sokszínű parlamentje még sohasem volt Hollandiának. A részvételi arány is rendkívül magas, 81 százalékos volt, igaz, ebben segíthetett, hogy nem egy, hanem három napon át tartott a voksolás.

BORÍTÓKÉP: Mark Rutte / Facebook