Öt másik Jámbor András! Így áll a magyar újbaloldal Közép-Európához képest

Ha a Mérce egykori főszerkesztője tényleg előválasztást, majd parlamenti mandátumot is nyer, Magyarországon parlamenti képviselethez juthat az újbaloldal. A térségben ezzel lemaradásban vagyunk, a ljubljanai, szkopjei, zágrábi és varsói parlamentekben is ülnek már újbalos pártok. Mutatjuk, kik ők!

Szombaton jelentette be Jámbor András, a Mérce hírportál korábbi főszerkesztője, hogy a radikális baloldali Szikra Mozgalom színeiben elindul Budapesten a józsefvárosi-ferencvárosi ellenzéki előválasztáson. Ha nyerne, és aztán 2022-ben is győzne, akkor a parlamentben a Párbeszéd frakciójába ülne be. Jámbor András révén

Jámbor egyelőre csak egyedül van – jelenleg nem hallani arról, hogy megjelenne egy újbalos párt is. Részben újbalos (kapitalizmus- és globalizációkritikus, antiimperialista, USA-ellenes) gondolatok korábban az LMP, majd főleg a Párbeszéd környékén jelentek meg – de a magyar újbaloldali szcéna inkább a kulturális és akadémiai terekben maradt meg (Gólya, Auróra, Mérce, TEK), pártpolitikai szinten továbbra is gyenge.

Noha a 2019-es önkormányzati választásokra létrejött a Szabad Budapest mozgalmuk – egyrészről ez nem párt, másrészről annyit tettek Karácsony Gergely kampányában, hogy az újbalos ideológia alapján is elfogadható helyi jelöltek kampányait segítették. Ezen mozgalomból nőtt ki a Szikra, amelynek jelöltje a József- és Ferencvárosban Jámbor András.

1. Luka Mesec (Szlovénia)

Az egykori jugoszláv utódállamban a radikális baloldal mindig erős volt – elvégre náluk a liberalizmus is alapvetően baloldalt jelent. Különféle marxista, feminista, városvédő, antikapitalista szervezetek 2014 tavaszán egyesültek – bár akkor még laza koalíciót alkottak Egyesült Baloldal (ZL) néven. A szervezet azonban

ami 6 mandátumot jelentett a ljubljanai (laibachi) parlamentben.

Az újbalos közegre jellemző frakciózások után – amikor többen is lemorzsolódtak – 2017-ben alakult meg Levica néven az új, egységes párt. Ennek élére került Luka Mesec. Az 1987-es születésű politikus az egyetemi világból jött, a 2010-es évek elején a liberális oktatási reformok ellen szervezett tüntetéseket – innen lett abban az újbalos szcénában ismert, amely addig elsősorban Ljubljana punkhelyein volt jelen ellenkultúraként.

A 2018-as parlamenti választásokon már 9 százalékot kaptak, és beálltak külső támogatóként Marjan Šarec liberális kormányfő kisebbségi kormánya mögé. De miután 2019-ben a Levica nem értett egyet a liberális egészsügyi és nyugdíjreformokkal, megbuktatta Šarecet – ezzel közvetve ők járultak hozzá, hogy Janez Janša jobboldali politikus alakíthatott kormányt. A Levica ezzel szemben már egyértelműen ellenzéki, és

2. Adrian Zandberg (Lengyelország)

Lengyelországról nem az jut az ember eszébe legelőször, hogy erős a baloldal. Itt még a liberálisok is hivatalosan konzervatívok, és az Európai Néppártban ülnek. Másrészről persze éppen az utóbbi évek nőjogi tüntései – legutóbb tavaly ősszel és idén januárban az abortuszszigorítás miatt – mutatták: van egy másik, lázadóbb Lengyelország is. Ráadásul az országban – éppen a katolikus egyház erős hatalma miatt – az antiklerikalizmus is fontos mozgósító téma.

Lengyelországban már 2015-ben párttá szerveződtek az újbalosok: Razem (azaz Együtt) néven hozták létre pártjukat. Már a 2015-ös parlamenti választásokon elindultak. És noha 3,6 százalékot szerezve nem jutottak be –

Ezt főleg a listavezetőjüknek, Adrian Zandbergnek köszönhetik, aki nagyon jól szerepelt a televíziós vitákban, olyanok is felfigyeltek rá, akik az addigi újbalos mozgolódásokat nem követték figyelemmel.

Ezen mozgolódásokban persze Zandberg nem volt új arc. Az 1979-ben Dániában született történész-informatikus – aki a brit és a német munkásmozgalom történetéből doktorált Varsóban – 2015-ben rögtön a Razemet irányító kollektív elnökség része lett. Zandberg első politikai akciója amúgy még 2001-re nyúlik vissza, amikor a balliberális Gazetta Wyborczában írt véleménycikkel követelt több szociális jogokat. Már a 2000-es évek elején a Szocialisták nevű szélsőbalos minipártnál mozgott. Amikor 2015-ben létrehozták a Razemet, és indulásukkal a posztkommunistáktól is elvettek annyi szavazatot, hogy végül azok is parlamenten kívül maradtak, a Newsweek Polska még „a baloldal sírásójaként“ szidalmazta Zandberget.

Miután vélhetően maga is belátta, hogy egyedül az öt százalék megugrása nehézkes lesz, összefogott két másik baloldali párttal: a posztkommunista SLD-vel és a progresszív Tavasszal – együtt pedig már bejutottak 2019-ben a varsói szejmbe. A közéletben a három párt Baloldal (Lewica) néven szerepel már közösen.

3. Tomislav Tomašević (Horvátország)

A zágrábi politikus 2017-ben robbant be, amikor Zagreb je naš (Zágráb a miénk) néven fogott össze több marxista, zöld és feminista szervezetet az önkormányzati választásokra – és majdnem négy százalékot szereztek. Ezt többéves előkészület előzte meg. Ebben volt kiemelkedő szerepe az 1982-es születésű, Zágrábban és Cambridgben végzett Tomaševićnek. Először a Za Grad (Városért) nevű városvédő szervezetben vett részt: itt városépítészeti és korrupciós problémákat vetettek fel leginkább.

Az igazi országos párttá alakulásra egészen 2020-ig kellett azonban várni, amikor főleg a zágrábi újbalos Možemo (Lehetséges) körül állt össze több zöld, titóista és feminista szervezet Baloldali-Zöld Koalíció néven.

országosan pedig negyedikek lettek. A pártnak a fővároson kívül Fiumében, Isztriában és Splitben vannak erős bázisai – a vidékiesebb és konzervatívabb Dalmáciában és Szlavóniában nincs még nagyon jelen.

De ettől függetlenül: a közvélemény-kutatásokban folyamatosan emelkednek – hiába fordított nekik hátat a titóista Munkásfront (RF). A párt a legfrisebb felmérések szerint 8 százalékkal az ország harmadik legnagyobb ereje – ami azt is jelenti, hogy lekörözte azt a szélsőjobboldali Haza Mozgalmat, amely még 2020-ban előtte állt. Tomašević idén is elindul a zágrábi polgármesteri székért, ahol még esélye is lehet. (A párt történetéről és céljairól most márciusban jelentetett meg Robert Bajruši, a zágrábi Jutarnji List szerzője egy könyvet.)

4. Dimitar Apasziev (Észak-Macedónia)

a 2020-as parlamenti választásokon a Levica (Baloldal) megugrotta a bejutási küszöböt. A szervezet 2015-ben jött létre. A párt vezetője a štipi egyetem fiatal jogászprofesszora, Dimitar Apasziev: az 1983-ban született politikus, aki római jogból doktorált, egyike a Levica két parlamenti képviselőjének.

A párt elkötelezett a macedónok és az albánok közötti béke mellett, de ellenezte az ország átnevezését – főleg azért, mert eleve nem akarták, hogy NATO-tagok legyenek, és az EU-val szemben is szkeptikusok. Az észak-macedón Levicának tehát az újbalossága nacionalista és ruszofil elemekkel is keveredik.

5. Anna Svec (Ausztria)

Magyarországon még pártjuk se, Ausztriában azonban a 2020-as bécsi helyhatósági választásokra összeálltak újbalos csoportok Links (Bal) néven. A párt gyüjtőszervezete akar lenni több szélsőbalos mozgalomnak is. Ezek közül persze a legjelentősebb a hosszú múltra visszatekintő Kommunista Párt (KPÖ), amely azonban Grazon kívül – ahol a második legerősebb párt – Ausztriában még Bécsben se játszik komoly szerepet.

A Links célja tehát az, hogy a KPÖ infrastruktúráját összekösse olyan újbalosokkal, akik viszont a mai napig eléggé hierarchikusan szervezett KPÖ-n kívül akarnak maradni. A Links

A Links listavezetője az 1992-es születésű Anna Svec volt. A jogász végzettségű politikus egykoron a Zöldek ifjúsági szervezeténél volt, de onnan átlépett a kommunistákhoz – a 2017-es parlamenti választásokon már a KPÖ listáján indult el.

A pártszövetség végül 2 százalékot ért el Bécsben – azaz a városi parlamentbe nem jutott be. De

A legjobb eredményüket a főleg külföldiek által lakott Rudolfsheim-Fünfhaus kerületben érték el: a Westbahnhof környékén jelentette kerületben a Links 4 százalékot kapott. Hogy országos párttá válnak-e, még kérdéses – elvégre országosan a kommunista KPÖ is jelen van még.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali