A reformer pápa és a gyanús buzik

Ferenc pápa szerint a bűnös melegpárok nem méltóak az áldásra. Valódi reform az egyházzal kapcsolatban akkor lesz, amikor ténylegesen tökmindeggyé válik, mit mond a Vatikán a melegekről.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Többnyire úgy tartják, hogy Ferenc pápa reformer hozzáállása olyan dolog, aminek örülni kell – és bizonyos tekintetben ez valóban így is van. Azonban a közkeletű mondás alighanem okkal szól úgy, hogy kutyából nem lesz rizsfelfújt.

Hogy a konzervatív, jobboldali keresztények kevésbé örülnek „a balos pápának”, az teljesen világos és érthető. A francia katolikusok például a szex és a papi pornófüggőség mellett arról gyónnak a legtöbbet, hogy utálják Ferenc pápát, akár Krisztus a vargát. De bármekkora reformernek is tetszik Ferenc (aki nem egy esetben tett egyébként tessék-lássék gesztusokat a melegek irányába), mégiscsak a katolikus egyház feje, amely lényegéből adódóan konzervatív, így nagyon

Szólotta a Szentszék mindez azért, mert az elmúlt hónapokban néhány német és amerikai plébánia úgy kezdte osztogatni az áldást meleg párkapcsolatban élő emberekre, mintha nem lenne holnap, mire a Vatikáni Hittani Kongregáció (CDF) sürgősen választ kért a pápától. Ferenc jóvá is hagyta a CDF helyzetre adott válaszát, miszerint a katolikus egyháznak nincs hatalma megáldani az azonos neműek kapcsolatait, mert „lehetetlen, hogy Isten megáldja a bűnt, a homoszexualitás megélését”.

Túl azon, hogy 2021-ben mit jelent egy olyan szervezet, amely még mindig egy kétezer éve íródott babonagyűjteményt tekint a legfőbb direktívának, a katolikus egyház ha tetszik, ha nem, borzasztó mennyiségű embernek mutat irányt. Mégpedig olyan irányt, ami

Adódik persze a logikai feladvány, hogy a melegek vajon nem a tévedhetetlennek hitt Isten teremtményei-e, és ha igen, akkor kinek a „hibája” az ő homoszexualitásuk? Merthogy a homoszexualitás, mint olyan tudvalevően nem neveltetés vagy döntés kérdése. Persze aligha érdemes logika mentén gondolkodni a hit kapcsán.

A tény azonban tény, hívők milliói hesszelik a pápa szavait, aki épp most tette világossá, hogy egyháza szerint a homoszexualitás bűn. A kutya pedig ott van elásva (mármint nem az, amelyikből nem lesz rizsfelfújt, hanem egy másik), hogy mindez nem csak egy szűkebb közösség belterjes agymenése, ami tetszés szerint elkerülhető. Mert bár a kereszténység sosem látott mértékű érdektelenségbe merül épp Európában, mégis

A katolicizmust azonban nemcsak Semjén Zsolt gyakorolja, hanem buzik, libsik és balosok is egyaránt. Jelen pillanatban elképzelni nem tudom, ők hogyan teszik helyre magukban azt, hogy a keresztényi szeretet jegyében, a 21. században a nagy reformer pápa saját kezűleg ismét deklarálta, hogy melegnek lenni akkora bűn, amiről az életben nem lehet meggyőzni Istent.

Persze az opcionális kereszténység évezredes művészete nyilván hamar feloldja majd a valósággal szembeni ellentmondásokat, a vallás lényegéből fakadó morális flexibilitás pedig hipp-hopp el fog vezetni a megfelelő válaszokhoz – azonban ez az önigazolás vajmi keveset fog segíteni azokon a homoszexuálisokon, akik gyakorló, vagy akárcsak látens hívőkként élik a mindennapjaikat, és évődnek azon, hogy

A dekrétum egyébként különösen annak tükrében roppant bájos, hogy hemzsegnek a melegek a Vatikánban, amelynek legfelsőbb szintjein – legalábbis Frédéric Martel szerint – a leghangosabb homofóbokról vehető leginkább biztosra, hogy olyan melegek, akár Krisztus frissen sült teste.

Persze nyilvánvaló, hogy másfelől egyébként tök mindegy, mit mond az egyház ezzel kapcsolatban. Elvégre egy olyan szervezetről van szó, amit senki nem választott meg, amely egy teljesen homályos felhatalmazásból eredezteti megkérdőjelezhetetlen hatalmát. Ráadásul egy olyan könyvből merítve, amelyben le vagyon írva, hogy egy omnipotens szuperlény a saját teremtményeitől való konstans félelmében folyamatosan halált és dögrovást hozott az emberiségre, miközben feltétlen imádatot követel, azt állítva, hogy nagyon szereti őket.

Ennek örvén pedig nyilvánvalóan nem lesz attól bűn két azonos nemű ember szerelme, együttélése vagy konszenzuson alapuló szexuális kapcsolata, hogy a Vatikán azt mondja. A valódi kérdés az, hogy valójában meddig és hányan fogják még irányadónak tekinteni a vallás(ok) nyilvánvalóan idejétmúlt, irracionális és megannyiszor embertelen dogmáit. Mert – ahogy a fenti példa is mutatja – tekinthetjük Ferenc pápát bármekkora reformernek,

Olvasnál még Ágoston Dánieltől? Itt megteheted! Vitáznál? Írj!