A jelenlegi alkotmány értelmében Helen McEntee igazságügyminiszter nem hiányozhatna az ír parlamentből, ugyanis a terhessége erre nem jogosítja fel.
Még tavaly decemberben jelentette be a finegales Helen McEntee, Írország igazságügyminisztere, hogy gyereket vár. Már akkor is felmerültek bizonyos alkotmányos kérdések ezzel kapcsolatban,
az ír alkotmány 41. cikkelye szerint ugyanis a házas nőknek a helye otthon van, tekintve, hogy a nők „olyan támogatást nyújtanak az államnak, ami nélkül a közjó nem érhető el”, ezért „az állam törekszik annak biztosítására, hogy az anyákat a gazdasági szükségszerűség ne kötelezze munkára, ha az az otthoni kötelességeik elhanyagolását okozná.”
De McEntee problémájának nem ez a forrása – elvégre már előtte, és vélhetően utána is lesznek női miniszterek Írországban –, hanem az, hogy az 1937 óta érvényben lévő, a katolikus egyház segítségével megszövegezett és a mai napig érvényben lévő
Micheál Martin azonban igyekszik megoldani ezt a problémát. A fiannafáilos miniszterelnök március 11-én adott ki közleményt, amiben egyrészt gratulált igazságügyminiszterének, és bejelentette, hogy április 30-tól hathónapos szülési szabadságra megy, addig pedig két másik finegaeles miniszter fogja helyettesíteni őt.
Pedig az alkotmány szerint McEntee vagy nem mehetne szülési szabadságra, vagy le kéne mondania – esetleg a fiannafáilos Micheál Martinnak, a miniszterelnöknek kéne leváltania –, de Martin már jelezte:
– például azzal, hogy az alkotmányból kivennék azt a pontot, ami kimondja, hogy az állam szerint a nőknek a helye otthon van, illetve törvényt hoznának arról, hogy a törvényhozók is jogosultak legyenek szülési szabadságra ugyanúgy, mint bármelyik ír nő.
Ezt egyébként nem csak ő látja így. Az előző ciklusban – amikor a Fianna Fáil jelenlegi koalíciós partnere, a centrista-jobbközép Fine Gael kisebbségi kormányban volt független képviselőkkel – Leo Varadkarék tervezték is, hogy kivegyék a nőket diszkrimináló passzust az alkotmányból, de végül nem tartották meg a népszavazást a kérdésről, mert vita alakult ki, hogy az alkotmányból egyszerűen ki lehetne-e csak úgy törölni bizonyos részeket, vagy az eredeti alkotmányt megtartva alkotmánykiegészítéssel írnák azt felül, emiatt pedig nem maradt idő a népszavazás megszervezésére.
Írország korábban rendkívül katolikus országnak számított, azonban az 1970-es évektől kezdve végbe ment egy társadalmi forradalom, aminek egyik mérföldköve 1973 volt: ekkor eltörölték azt az 1941-es törvényt, ami lehetetlenné tette a nőknek, hogy állami pozíciókban – így például tanárként vagy könyvtárosként – dolgozzanak, ha megházasodtak.
Azóta sokat változott a világ, és jóval liberálisabb lett Írország is: 2015-ben például alkotmánykiegészítéssel és népszavazással lehetővé tették az egyneműek házasságát, illetve 2018-ban legalizálták az abortuszt is. Ebbe a sorba csatlakozhat az állami tisztviselők szülési szabadságának engedélyezése és az alkotmány 41. cikkének a módosítása, amiben egyébként a legnagyobb ellenzéki párt, a baloldali-nacionalista Sinn Féin is támogatná a kormányt.
NYITÓKÉP: Helen McEntee / Twitter
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.