Kinek jó az előválasztás: azaz ki nyeri a stratégiai játékot?

2021.03.08. 11:10

A hatpárti ellenzéki szövetségen belül most minden párt pakolássza fel a sakkbábukat a táblára és számolgat, hogyan járhatna úgy jól, hogy az ne legyen túl jó, mert akkor a másik öt szereplő azonnal összezár vele szemben.

Kinek jó az előválasztás: azaz ki nyeri a stratégiai játékot?

2020 decemberében a Momentum volt az első ellenzéki párt, ami javasolta, hogy mind a 106 egyéni választókerületben tartsanak előválasztást. A fő érv az volt, hogy a legnyíltabb és legdemokratikusabb módon kell kiválasztani a közös ellenzéki jelölteket. Mivel minden, a javaslattal szemben megfogalmazott aggály vagy ellenérv antidemokratikusnak hatott volna,

a többi ellenzéki pártnak sem volt más választása, mint támogatni a kezdeményezést, pedig ez nem mindenkinek érte meg.

Február legvégén már a teljes ellenzéki összefogás összes pártja bejelentette, hogy mind a 106 egyéni választókerületben meg kívánják tartani az ellenzéki előválasztást, melynek időpontja mostani tudásunk szerint szeptember-október hónapokra esne. Az előválasztáson kiválasztott 106 jelölt, a közös miniszterelnök-jelölt személyének kiválasztása, valamit a közös országos lista a Fidesz által megírt és elfogadott választási törvény szabta keretek között a minimumfeltételek közé tartozik, hogy egyáltalán felmerüljön a győzelem esélye. Ezzel párhuzamosan persze még mindig megy a kötélhúzás, hogy az együttműködés részletei egészen pontosan hogyan nézzenek majd ki, hiszen minden ilyen apró részlet meghatározása komparatív előnyt jelenthet egymással szemben.

Az egész pontosan olyan, mint egy nagyon összetett stratégiai játék. A hatpárti szövetségen belül a kisebb támogatottsággal bíró pártok is erőn felül igyekeznek kitenni az asztalra, amit lehet, hiszen ezzel a saját céljaikat tolják a náluk erősebb tárgyalópartnerekkel szemben.

Mi lehet a cél?

A parlament frakciói és azok mérete. Ez ugyanis alapjaiban fogja meghatározni az ellenzéki pártok parlamenti mozgásterét mind akkor, ha kormányra kerülnek – de akkor is, ha ellenzékben maradnak, és a Fidesznek nem lesz totális, kétharmados többsége. Tegyük hozzá, hogy a Fidesz is pont ezen logika alapján hozza meg szinte az összes releváns döntését.

A jelöltálltás ugyanakkor nem minden esetben történik azzal a céllal, hogy az adott jelölt el is induljon, és az előválasztást is érdemes ezen a szemüvegen keresztül szemlélni. Ne gondoljuk azt, hogy minden párt minden bejelentett jelöltjére lehet majd szavazni, sőt, azt is nehéz elképzelni, hogy mind a hat ellenzéki párt mind a 106 egyéni választókerületben fog majd jelöltet állítani.

Azt már viszont annál inkább feltételezhetjük, hogy lesznek visszaléptetések bőven. Sőt a játékszabályok meghatározásán túl talán ez lesz a legizgalmasabb része a következő félévnek. Ha a pártok koordinálás nélkül „egymásra eresztenék” a jelöltjeiket a győzzön a jobbik elve mentén, akkor egyrészt komoly aránytalanságok keletkezhetnének, másrészről ezek az aránytalanságok az összefogás integritását veszélyeztethetnék.

Egy egyszerű példával élve, a Jobbiknak nem érné meg, ha mondjuk csak kettővel több parlamenti képviselőt tudna delegálni, mint az LMP.

Gondoljunk csak arra, hogy az LMP-nek és a Párbeszédnek több országosan ismert politikusa is van, viszont a társadalmi támogatottságuk elenyésző – azaz különindulás esetén szinte biztosra vehető, hogy nem ugranák meg az öt százalékos parlamenti bejutási küszöböt. Ők bőven felül tudják magukat reprezentálni, ha jól sáfárkodnak az ismertebb politikusaikkal, és olyan helyen indítják őket, ahol nyerhető is a meccs, így a végén esetleg önálló frakciójuk is lehet. Ez mondjuk a Párbeszéd esetében elképzelhető, az LMP-ről már kevésbé, hogy meg tud nyerni mondjuk 3 egyéni választókerületet az előválasztáson, majd ott legyőzi a Fideszt, majd pedig a listán is két olyan bejutó helyet kap, amivel meglenne az öt fő.

A négy nagyobb ellenzéki párt (DK, Momentum, Jobbik, MSZP) viszont mondhatja azt, hogy nekik ez nem éri meg, mert számukra előnytelen ez az egész 106 körzetben megtartott előválasztási folyamat. Kifarolni belőle már nem lehet, hiszen az feltehetőleg politikai öngyilkosságot jelentene, de különalkuk a pártok között természetesen születhetnek. Ennek valahol az lesz az eredménye, hogy például a Jobbik és az MSZP nem indít jelöltet egy erős momentumos és DK-s jelölt ellenében.

Az ellenzék nagy esélye

Ezzel a 106 különalkuval való bíbelődés pedig rettentő összetett folyamat, és a listás helyekről (melyek nagyban attól függnek, hogy ki hány „nyerhető” körzetet szerez meg) még nem is beszéltünk. Ez a folyamat pedig jó eséllyel már most is zajlik.

Mindenki pakolássza fel a sakkbábukat a táblára és számolgat, hogyan járhatna úgy jól, hogy az ne legyen túl jó, mert akkor a másik öt szereplő azonnal összezár vele szemben.

És a Fidesz jószerivel még el sem kezdte a kampányt.

Márpedig ha az ellenzék már azelőtt ledarálná saját magát, minthogy az igazi kampány elkezdődne, akkor a mutatott cselekvésképtelenségükkel nem elképzelhetetlen, hogy új rendszer- és ellenzékellenes pártoknak adnának táptalajt. A tovább töredező és fragmentálódó ellenzéki térfél pedig visszaállítaná a centrális erőtér hegemóniáját.

Ha azonban sikerül az ellenzéknek, akkor tizenegy év után most először fogják kiküszöbölni az egyik legkomolyabb akadályát annak, hogy ne teljesen esélytelenül fussanak rá a 2022-es választásokra. Ha ezt idén őszre összehozzák, akkor az előválasztáson egymás irányába mért ütések ellenére is megerősödve tudnak majd ráfutni a kampány utolsó hat hónapjára.

Olvass még a Paradigma Intézettől az Azonnalin & kövesd őket!

 

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek