Egy éve a járványban: túl sok veszteség, kevés biztos tudás

Hiába telt el pontosan egy év az első magyarországi fertőzések bejelentése óta, sokmindenben ma még bizalmatlanabbak vagyunk, mint akkor. A 2020-as év rendőrségi fenyítésekkel, félrevezető „tanácsokkal”, kapkodással terhelt volt, a politikusok és kurrens tudomány közötti párbeszéd pedig rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Hogyan tovább innen?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Éppen egy éve, 2020. március 4-én derült ki, hogy Magyarországra is megérkezett az új koronavírus. Ha még emlékszünk, az első két, regisztrált eset a Semmelweis Egyetem iráni diákjai közül került ki, és a megbetegedést még személyesen Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be. Ez ma már nevetséges, de jellemző módon akkor a kormány úgy kommunikálta az eseteket, hogy a külföldiek hozták ránk a nyavalyát, és a határok lezárásával biztonságosabb lesz az élet. Megalakult a ma már jól ismert kommunikációs felépítmény: az operatív törzs és a koronavírus-információs oldal is.

Miközben valóban mindenki lezárta a schengeni övezetben a határokat, már itt, az első napon elkezdődött a válságmenedzseri blabla, ahol

Közel 11 nappal az első fertőzés után az első, covidban meghalt emberről is megérkeztek a hírek, majd megszületett a kijárási korlátozásról szóló rendelet és az otthonmaradásra felszólító reklámok is. A riadtság, félelem és szorongás még a mainál is nagyobb volt, és, mindenki a legrosszabbtól tartott. Ebben a helyzetben a politika sem tudott lépést tartani az események sodrával. 

Maszk nélkül, szabadban?

Emlékezzünk csak, tavaly október és november folyamán például az Egyesült Államokban is elhitte a többség, hogy ha a járványról össze-vissza beszélő, idétlen Donald Trumpot az elnökválasztáson leváltják, egy csapásra megoldódhat a védekezés és oltási terv kérdése.

Azután, ha megnézzük, hogy az elnök beiktatása óta eltelt bő egy hónapban mi minden történt a tengerentúlon, látjuk, hogy a politikai kampányban ígért Biden-terv ellenére iszonyatosan bonyolult továbbra is a teljes járványvédekezési- és oltási rendszer, egyszerű választ pedig arra, mikor lesz ennek az egésznek „vége”, senki nem tud adni.

A járvány elleni védekezés során kezdetben előszeretettel használt lezárások (lockdownok) például ideiglenes krízisreakciós módszerek, amelyeket számos országban immár mindenféle komplex megoldási tervek helyett, reflexszerűen kezdtek el használni. Pedig a nem túl szigorú de hosszú hónapokig tartó lezárás már súlyos társadalmi károkat, mentális és egészségügyi problémákat is okoz, miközben mint azt most, itthon tapasztalhatjuk, egyáltalán nem is elégséges ahhoz, hogy a vírus terjedését megállítsa, ha például túl későn vezetik be.

Amikor a járvány legkeményebb időszaka még csupán elkezdődött, már világos volt: ha nem viszonyulunk Kínához hasonló szigorúsággal az egészhez, akkor a lockdown nem fogja elérni az ott tapasztalt nagy hatást a járvány ellen, ha viszont mégis ugyanilyen szigorral vezetjük be, az Európában túlzottan súlyos társadalmi elégedetlenséghez vezethet, amely politikai rendszereket, államokat sodorhat magával.

Így a maratoni méretű lezárások, a tönkrement üzletek, a tüntetési tilalom felháborító rendelkezések (például a magyar egyetemek lenyúlása) ellen és a járvány berobbanása most egyszerre háboríthatják fel a kevesebb és több szigort követelőket is.

ahogyan arra Zeynep Tufekci szociológus és hálózatkutató részletes cikkében rámutatott.

Tufekci volt az egyik szakértő például, aki már márciusban és áprilisban is az általános, kötelező maszkviselés mellett foglalt állást, dühös, de adatokkal teli írások sorozatát, majd nyílt levelet is írt arról, miért őrültség a kórházi rendeléseket és készleteket védeni azzal, hogy simán nem javasoljuk az embereknek, hogy zárt térben maszkot viseljenek. Miközben Müller Cecília tisztifőorvos tavasszal még a WHO-val együtt ugyanezt hangoztatta, mára kiderült, minimális szinten a vírus okozta komoly megbetegedést sikerülhet elkerülni szigorú maszkviseléssel, még ha a fertőzést sok esetben nem is.

Azután ott volt a parkokban, nyílt téren gyülekezés kérdése is. Ismét csak Tufekci figyelmeztetett arra, minden tudományos kutatás szerint a SARS-Cov2 patogén egészen máshogyan viselkedik a szabad levegőn és napfény hatására, mint zárt, levegőtlen térben: utóbbiban gyülekezni óriási kockázat, de kirándulni, parkba járni, napozni egyenesen segít is, nemcsak biztonságosabb környezetben lenni, de belső elemeinket feltölteni.

Ehhez képest mi történt ezen a téren tavasszal?

Brit rendőrök üldözik a hegyi kirándulókat, Budapest főpolgármestere lezárja a Margitszigetet a nép elől, mint ahogy New York és London is próbálja elejét venni a „parkban gyülekezésnek”. Totális indokolatlan káosz ismét, ami egyszerűen ismét abból származott, hogy a felelős döntéshozók nem olvasták a vírusról folyamatosan megjelenő, megbízható szakirodalmat. És

Tufkeci arra is rámutatott már, hogy a helyzet alól egyértelmű feloldozást a többség az oltástól várja, ugyanakkor még ezek terén is annyi, egymással ellentmondó, kioktató, a különböző nagyhatalmi érdekek mentén a kérdést átpolitizáló emésztetlen információ ömlött ránk, hogy az már szinte mindenhol lelassította az oltási programokat, miközben világos az is, hogy az EU például ezt meg sem igen tudta eddig szervezni.

A lakosságarányosan osztott Pfizer és AstraZeneca oltóanyagok egyértelműen nem érkeznek meg elég gyorsan a sikeres átoltottság mielőbbi eléréséhez, amikor pedig egyes európai kormányok, köztük a budapesti is, kínai és orosz gyártókhoz fordult segítségért. Szó se róla, Orbán „brüsszelezős” propagandájának jót tesz az európai vakcinakáosz, és a kormánypropaganda szívesen hangoztatja, hogy az orosz Szputnyik vakcinát is először vezettük be.

Tufekci azonban figyelmeztet minden vakcinavitába magát lelkesen belevető újságírót és politikust: lényegében értelmetlenül keretezik országok szerint a védőoltás-fejlesztéseket, miközben a valós vakcinahatékonyságot befolyásoló tudományos tények jól emészthető formában és megbízhatóan nagyon ritkán jelennek meg az átlag olvasó szeme előtt, így csak a bizalmatlanságot növelik. Így nem csupán a védekezési bakik, de még a kilábaláshoz elengedhetetlen oltási program is ugyanezekbe a kicsinyes vitákba és határozatlanságba fullad bele.

Totális kontrollhoz krízishelyzet kell

Még ennél is nagyobb probléma, hogy a NER, noha eredetileg nagyon gyorsan hozott járványintézkedéseket, a nyári „nyitási” kísérlet után igazából november óta semmi más nem történt, mint hogy járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva elindult a totális fideszes úthenger: egyetemekkel, stratégiai energiacégekkel, vasúttal, hadiiparral, a kaszinókkal és a balatoni turizmussal is megtörtént ugyanaz a folyamat, azaz ezekben a szektorokban a fideszes holdudvarnak végleg nem maradt versenytársa.

De ez csupán egy nagyobb, nyugati gazdasági krízisreakció tipikusan érdes, magyar fejezete: valójában nem csupán nálunk, de Európa-szerte, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is egyre inkább az államtól immár megkülönböztetett óriásmonopóliumok és techmonopóliumok erősödtek meg, és terjesztették ki immár közel korlátlan mértékben a befolyásukat.

Megtörtént ez már néhányszor: a 2001-es New York-i terrortámadás után például a biztonsági iparral.

Így állunk tehát 2021 tavaszán a koronavírus-járvánnyal: nem túl összetett, megfelelő társadalmi vita nélkül, közben pedig gátlástalan nyomulás a gazdaságban. Mindezt egyetlen év alatt. Annyi már biztos, hogy akárhogyan és akármikor is lesz ennek az egésznek vége, az ébredés a teljes társadalomnak keserű lesz.

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!