Sorozatkritika: itt bukott el a Fidesz és a Néppárt utolsó évada

Szerző: Illés Gergő
2021.03.03. 18:31

Műfajában korszakalkotó a magyar-német koprodukció, de sajnos a Fidesz és a Néppárt (reméljük) utolsó, harmadik évada nem ugrotta meg az első évad alatt magasra tett lécet. Elmondjuk, szerintünk hol ment ennyire félre a magyar House of Cards.

Sorozatkritika: itt bukott el a Fidesz és a Néppárt utolsó évada

A modern, hollywoodi tévésorozatok nagy átka, amikor a készítők nem tudják eldönteni, mikor kéne abbahagyni, hol kéne lezárni az egészet. Egyrészt a profitéhség, másrészt a folyamatos nézői igény azt diktálja, még egy évad belefér – még akkor is, ha a rendező már maga se tudja, mit lehetne az új évadból kihozni. Hiába, egy nagy költségvetésből felépített hollywoodi produkció fináléjától többet vár az ember, mint a Rex felügyelőtől vagy a Barátok közttől, amelyek a maga esetlenségükben azért hosszú évekig tökéletesen hozták azt, amit a néző elvárt tőlük.

Ezzel szemben a hollywoodi nagy akarásnak nyögés a vége attitűdnek esett például áldozatául a végére méltatlanul összecsapott Trónok harca, ami annyira erősen indult, hogy az utolsó évad teljesen kifulladt és ötlettelenné vált. Hogy mennyire nem egyedi jelenségről beszélünk, jól mutatja, hogy két éve még a kritikusok áradoztak a Fidesz és a Néppárt első évadáról. Nem véletlenül: megvolt benne minden, ami egy jó sorozathoz kell – hosszú éveken át felépített politikai feszültség, bosszúvágy, udvari intrikák és hátbaszúrások, ígéretes karakterfejlődések. És ami a legfontosabb: a sorozat ekkor még képes volt felnőni a nézői igényekhez.

Aki romantikus drámára vágyott, az egy viharos és szomorú válópert követhetett végig egy egyre erőszakosabb alkoholista férjjel és egy őt ennek ellenére legbelül még mindig szerető, de döntésképtelen feleséggel. Aki inkább röhögni ült volna a képernyők elé, annak ott volt a teszetosza Manfred karaktere, valamint az őt pofozózsákként használó, nagy nevettető delegációvezető Tamás.

Ehhez képest a szerdán levetített harmadik évad zárórésze – főhősünk, Viktor otthagyja a Néppárt frakcióját, de a Néppártot magát még nem – után

már csak fohászkodhatunk a készítőknek, hogy bele se kezdjenek a negyedikbe.

Az utolsó részben a katarzis elmaradt, Manfred még három évad után sem tudott kinőni a Nyilas Misi-szerepből, az időközben felépített karakterekkel pedig a készítők továbbra sem tudtak mit kezdeni. Ezek után már a tragikus zárójelenet – mikor főhősünk, Viktor a földre köp, becsapja maga mögött az ajtót és örökre elmegy, de Manfred pityeregve még utánaszalad – sem lepett meg senkit. Vegyük tehát gyorsan végig, honnan zuhant ekkorát a harmadik évad végére a Fidesz és a Néppárt.

Emlékezetes módon onnan indultunk pontosan két évvel ezelőtt, hogy Viktor körbeplakátolja Magyarországot a gonoszul nevető Jean-Claude képével az EP-választás kampányában. Hamar kiderül, hogy főhősünknek nem ez az első, de még csak nem is a legdurvább politikai csínytevése, a Néppártot azonban mégis ez akasztja ki annyira, hogy elindítják a Fidesz kizárására irányuló eljárást. Ha nem az Európai Néppártról beszélünk, hamar véget is érhetett volna a sorozat, hiszen jobb helyeken egy ilyen indítvány kétféleképpen végződhet: a) kizárják a Fideszt; b) nem zárják ki a Fideszt.

És itt tükröződött először a rendezők zsenialitása: azzal, hogy egy harmadik opcióval felfüggesztették Viktort – vagy Viktor önmagát – megteremtették a konfliktus alapját, ahol már mindkét fél szabadult volna a másiktól, de a politikai számítás még egy fedél alatt tartotta őket. A Néppártnak kellettek a fideszes szavazatok az Európai Bizottság elnökének megválasztásához, a Fidesznek meg az, hogy elmondhassák: ők még bizony nem szélsőjobbosok, hanem Európa legnagyobb pártcsaládjának a részei. Ilyen körülmények mellett követhettük végig az egyre mélyülő párkapcsolati drámát, ami az EP-választás után tökéletes finálét is nyújtott. Az évad utolsó részében Viktor Angela előtt hátbaszúrta a Bizottság élére készülő „brüsszeli bajor” Manfredot, helyette inkább Ursulát kérte fel egy táncra.

Dramaturgiailag tökéletes lépés volt, hiszen megteremthette volna a második évad fő konfliktusforrását, a féltékeny és sértett Manfred bosszúját.

És itt ütközik ki a sorozat első komoly hibája: a második évadban Manfred karaktere sehová sem fejlődik, néha óvatosan oda-odaszól, mikor pedig mindenki azt várja tőle, hogy cselekszik is majd, inkább visszatáncol és tovább hímhámol.

A készítők is érezhették, hogy a Manfred-szál zsákutca, ezért hoztak be újabb és újabb karaktereket: például a Viktort nem kifejezetten szívlelő Donaldot, aki egyben az EPP új elnöke is lett, és akit Viktor pár epizóddal később már Angela hátországában kezdett el fúrni. Ott voltak emellett a felhatalmazási törvényen rugózó nyugati liberális kispártok, valamint a soha meg nem jelenő misztikus lények, a néppárti bölcsek képében. Az új karakterek bevonása azonban semerre sem vitte a cselekményt, sokan főleg a bölcsektől vártak sokat, de még a semminél is kevesebbet kaptak. Az évad kicsit félszegen azzal ért véget, hogy Donald is beismerte, Viktorral a Néppárt nem bír mit kezdeni.

A – reméljük – utolsó, harmadik évad még egészen lendületesen indult a jogállamisági vétóvitával: elvégre is, ha Angelának egy német elnökségi javaslat vétója nem elég ahhoz, hogy kipenderítse Viktort a Néppártból, akkor tényleg semmi. Erre jött még rá Viktor szörnyű decembere, amikor is az ártatlan mókamester szerepébe megálmodott Tamás kicsit nagyobbat mondott a kelleténél, és az addig legfeljebb a szigorú szakértő képében megjelenő József brüsszeli partija sem segített a helyzetén. Az, hogy végül Viktor kilépjen a frakcióból, mégsem emiatt, hanem valami alapszabály-módosítás miatt történt, a sorozatot eddig hűségesen követő néző szembeköpése.

Ezek után nem meglepő, hogy a Fidesz és a Néppárt csupán 4 pontot kap tőlünk a 10-ből, de ezt is csak az ígéretes kezdés miatt.

Nem szeretnénk kegyetlenek lenni: a nyugat-európai, de főleg az EU-n belüli politikát nem a hosszan elhúzódó, körömrágós dramaturgiai fordulataiért szeretjük, és önmagában becsülendő, hogy a készítők a Fidesz és a Néppárt-tal megpróbálkoztak a műfajjal. Mégis, a sorozat veszte ugyanaz lett, mint a szintén ígéretes, osztrák Strache Ibizáné: egy erős kezdés után hosszan elnyújtott, ellaposodó, unalmas lefutás, és már senkit nem érdeklő befejezés.

A Fidesz és a Néppárt így mindenképpen ígéretes szárnypróbálgatás, de semmi több: hogy mennyire lehet ezt profibban is csinálni, jól mutatja a műfaj koronázatlan királya, a már hosszú évtizedek óta megszakítás nélkül futó Olasz kormányválság, amit sosem tudunk megunni, vagy éppen az ígéretes politikai thriller Szerbia választ, amiből bár még csak az első évad készült el, de biztosak vagyunk benne, hogy sokkal több meglepetést tartogat még.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kattints!

 
 
 
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek