„Menjetek vissza a tavatokhoz, és ott dögöljetek meg!”

Természetfilmnek indul, hamisítatlan kelet-európai dráma lett belőle. Az Otthonom című román filmben minden benne van: nyomor, rasszizmus, szegregáció, kilátástalanság. Az alkotás a BIDF programjában nézhető meg.

Bukarest déli szélén van egy hatalmas park, a Văcărești. A kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu tervei szerint az itt létrehozott mesterséges tó a város árvízvédelméhez járult volna hozzá.

Ezt a mesterséges tavat a rendszerváltást követő

mindent benőtt a növényzet. Kisebb mocsaras, vizes részek alakultak ki, olyan élővilág jelent meg itt, amelyet Bukarest évtizedek óta nem látott: gémek, hattyúk, sirályok (vagyis a vízivilágra, a román fővárostól 250 kilométerre keletre fekvő Duna-deltára jellemző fajok), de különböző vízi siklók, kígyók, rókák, nyulak és hódok is.

Az ezen a területen élő család hétköznapjairól vetítik a Budapest International Documentary Film Festival 2021-es online kiadásán az Otthonom című filmet. A dokumentumfilm először mintha a BBC Planet Earth című sorozatának természetfilmje lenne: lápvilág hangjai, madarak csicsergése, tücskök, rovarok cirpelése, zümmögése, idilli képek. Csak a háttérben felsejlő panelek tudatosítják a nézőben, hogy ez valójában Bukarest, nem a Duna-delta. Viszont nagyon gyorsan átfordulunk az idilli természeti környezet után kelet-európai valóságba:

A dokumentumfilmben tipikusnak mondható témák bombázzák a néző érzékszerveit: társadalmi szegregáció, mindennapos rasszizmus, nyomor.

Az alktotást a huszonegyedik századi rousseau-i dilemma rendezi egésszé:

A család életét láthatóan az anyagi nélkülözések mellett ez a dilemma töri ketté: a családfő, az apa, inkább az érintetlen természet, a civilizációs romlottság elkerülésének híve. Felmerül a kérdés a nézőben: mi a fontosabb? A család egysége, és mindez szeretetben – néha veszekedésben –, de elképzelhetetlen nyomorban, gyerekekhez méltatlan körülmények között vagy pedig a gyerekek érdekei, vagyis a kitörés a társadalom pereméről az előbbrevaló?

a dokumentumfilm egyik legszebb jelenete, ahogy az egyik gyerek bukaresti lépcsőházakba csönget be azzal, hogy vásárolnak-e halat. Láthatóan a család sem tudja kezelni ezt a szituációt: egyrészt folyamatos a konfliktus a román államot jelképező gyámüggyel – akik egyébként jogosan látják veszélyeztett helyzetben a kicsiket –, majd miután evakuálják őket és hatósági végzéssel Bukarestbe költöztetik a családot,

Bukaresti tömbházlakásba költözésük után a „Fürödni tilos” felirat alatt lubickolnak vidáman a gyerekek, immár a Bukaresten keresztülfolyó Dâmbovița folyó betonmedrében. A nagyvárosi lét – annyi természetben élés után – láthatólag nem megy nekik: a legnagyobb forgalomban, autók között vágnak az úton. A családból a tizenéves fiú – a legnagyobb gyerek a családban – a kicsikkel együtt tanul írni/olvasni.

– ezt a második legidősebb gyerek mondja, aki ehhez még azt is hozzátette, hogy legszívesebben visszatérne a mocsárba, mivel a nagyváros miatt a családban mindenki megváltozott, és szerinte nem a jó irányban.

„Olyan kár, hogy most a civilizált világban éltek” – mondja az apa egy vita során, amelyre azért került sor, mert az apa számonkéri fiát annak szerencsejátékozása miatt. Ő még mindig úgy gondolja, hogy ott kellett volna maradni a nádasban, mire a fiú:

Az érvényesülés lehetőségét ugyanis nem lehet elvitatni tőle. Viszont a nádasban nem tapasztalták meg a román többségtől feléjük áradó mindennapos rasszizmust sem: „Menjetek vissza a tavatokhoz, és ott dögöljetek meg!”

A társadalmi nyomor körforgását remekül kidomborítja a rendező: először egy sátorban kint a mocsárban, utána egy bukaresti lakásban – amit kvázi nem tudnak kezelni, lelakják –, majd egy szociális garzonlakásban. Ebből a helyzetből nincs kitörési lehetőség, főleg úgy, hogy két olyan szülő neveli a családot, amely maga sincs abban az állapotban, hogy a gyerekeiről gondoskodni tudjon.

A körforgás végül csak visszatér a kiindulóponthoz. A természeti lét ellen leginkább lázadó gyereket, miután többször kijelenti, hogy nem megy vissza a nemzeti parkba, a munkája mégis oda köti: idegenvezetőként alkalmazták.

még gondoskodik is róla. Az utolsó jelenetben egy csónakban evez a tavon, és nagy gondosssággal műanyagzacskókat szedi ki a vízből, hiszen azért mégiscsak természetfilmként indult ez az egész.

Ez a film a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál programjában tekinthető meg. Az idén online megrendezett fesztiválra február 26-tól vásárolhatók jegyek.

NYITÓKÉP: BIDF