Miközben a republikánus elit szövetségi szinten győzné le Trumpot, ő egy szinttel lejjebb már átvette a hatalmat

Attól még, hogy Donald Trump már nincs hatalmon, nagy a hatása a Republikánus Pártra. Miközben a párt elitje próbálna megszabadulni tőle, Trump az egész pártot akarja megfordítani. Eddig úgy tűnik: sikeresen.

Az, hogy Donald Trump már nem az Egyesült Államok elnöke és a Twitteren sem posztol naponta többször, nem jelenti azt, hogy ne lenne aktív, pláne nem, hogy ne lenne meghatározó szerepe az amerikai politika jobboldali térfelén.

Mióta január 20-án átadta a hatalmat Joe Bidennek, így is többször került a címlapokra a korábbi elnök: legutóbb azért, mert a Szenátus végül nem ítélte el az ellene indított második impeachment-eljárásban, ahol a vádirat szerint ő hergelte fel a tömeget, hogy megostromolják a Kapitólium épületét – azt azonban hozzá kell tenni, hogy az 50 demokrata szenátor mellett 7 republikánus szenátor is arra szavazott, hogy elítéljék Trumpot, ami ugyan így is elmarad a szükséges 67 szavazattól, de az eddigi impeachment-eljárások közül most volt a legnagyobb együttműködés a két párt között. 

De szintén nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy a Képviselőház republikánus frakcióvezetőjével, Kevin McCarthyval találkozott a floridai villájában, ahol arról értekeztek, hogy a republikánusok miként szerezhetnék vissza a többséget a 2022-es félidős választásokon. Legutóbb pedig az váltott ki hatalmas visszhangot, hogy Trump közleményben támadta meg a Republikánus Párt szenátusi vezetőjét, Mitch McConnellt, amiért szerinte McConnell elárulta őt, és hátat fordított neki azzal, hogy nem tartott ki mellette és nem támogatta a választási csalásról szóló narratívájában azután sem, hogy a bíróságok sorra utasították el a Trump-kampánycsapata által benyújtott kereseteket.

Trump vasárnapon áll először ismét közönség elé, hogy beszédet tartson, azonban most Washington helyett a Texas-beli Houstonban fog beszélni az évente megrendezett Konzervatív Politikai Cselekvési Konferencián (CPAC), ahol az Axios értesülései szerint Trump erőt próbál demonstrálni annak érdekében, hogy a 2022-es, illetve a 2024-es választásokon ő lehessen a republikánus királycsináló.

Trump nem új pártot akar, hanem átvenni a Republikánus Pártot

Ugyan korábban szóltak arról hírek, hogy Trump egy új pártot akarna alapítani Patriot Party (Hazafi Párt) néven, azonban ezt vélhetően Trump se gondolta komolyan egy pillanatig sem. Az amerikai kétpártrendszerben ez ugyanis a Republikánus Párt és egyben az amerikai jobboldal végét jelentette volna, hiszen így a csatatérállamokban egyértelmű demokrata többség alakult volna ki.

Ha viszont csak fenyegetésnek szánta a saját párt alapításának lehetőségét, akkor viszont sikeres volt, ugyanis a republikánus szenátorok az impeachmenteljárás során felmentették Trumpot,

Emiatt Trump rájöhetett, hogy nem kell neki új párt ahhoz, hogy megmaradjon a befolyása, hiszen ahogy a januári ostrom előtti beszédében is a Republikánus Párt jövőjéről elmélkedett, a mostani beszédében is vélhetően erről fog értekezni, megmutatva, hogy a párt vezére még mindig ő. 

Ebben pedig követőkre is talál. A Képviselőházban a republikánusok többsége eleve Trump-párti, de nagyon úgy tűnik, hogy a Szenátusban is sokan Trumphoz állnak közelebb. Ezt onnan lehet tudni, hogy miközben a Kapitólium ostromát követően a Szenátus republikánus frakcióvezetője, Mitch McConnell azt mondta a demokratáknak, hogy a republikánus szenátorok támogatni fogják az impeachmentet, végül csak heten szavaztak Trump ellen, míg 43-an összezártak a korábbi elnök mögött. Többek között még McConnell is Trump felmentésére szavazott, mivel egyértelművé vált, hogy a republikánus szenátorok nem akarják elítélni Trumpot, így – hogy ne mutasson gyengeséget a frakciófegyelem hiánya miatt – ő is visszavonulót fújt, és csak szavakban fejezte ki, hogy szerinte Trump bűnös.

A republikánus szenátorok nem szeretnének ugyanis kockáztatni a 2022-es vagy 2024-es választáson azzal, hogy a Trumphoz hű szavazók akaratával szemben szavaznak.

Ez pedig rámutat egy hatalmas problémára, amit a Republikánus Párt elitjének meg kell oldani: Trump egyszerűen túl nagyra nőtt. Még az elnöksége után is megkerülhetetlen szereplője a pártnak, és nem csak szövetségi szinten. Annál eggyel alacsonyabban, az állami szinteken sok helyen már most többségben vannak a trumpista republikánus képviselők, akik nem amiatt nem mondanak ellen Trumpnak, mert féltik a politikai jövőjüket, hanem azért támogatják a korábbi elnököt, mert eleve az ő valóságában hisznek.

Arizonában például az állami szenátorok – ez nem összecserélendő a szövetségi törvényhozásban, Washington DC-ben ülésező szövetségi szenátorokkal – terjesztették az amúgy általuk felügyelt választásról, hogy azt a demokraták és Joe Bidenék elcsalták, sőt, a választási vereség után még módosítani is szerettek volna az állami választási törvényeken, hogy azzal szűkítsék a levélszavazás lehetőségét a jövőben. De Arizona mellett Pennsylvaniában és Texasban a helyi republikánusok sokáig harcoltak azért, hogy felülírják az elnökválasztás eredményeit, mivel szerintük azon valójában Trump győzött.

A 2022-es jelöltekért hatalmas harc lesz a Republikánus Párton belül

Miközben a helyi és állami szinten már most is többségben vannak a trumpista republikánusok, a későbbiekben szövetségi szinten is megjelenhetnek azok a politikusok, akik már nem a politikai haszonszerzés céljából állnak ki Trump mellett:

Emiatt arra szólították fel Liz Cheney-t – aki a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb republikánus politikusának, George Bush korábbi alelnökének, Dick Cheney-nek a lánya –, hogy mondjon le, amiért szerintük az állam érdekével ellentétesen szavazott az impeachment-vádirat elfogadásakor. Ezzel egyidőben egy trumpista állami szenátor be is jelentette, hogy a 2022-es félidős választások előtt egy előválasztáson megméretteti magát Cheney-vel szemben, mondván: Cheney elárulta a saját államát, amiért nem állt ki Amerikáért.

Részben ebben a konfliktusban érhető leginkább tetten a McConnell és Trump közötti ellentét: hiszen McConnell és Trump is jobban bele akar nyúlni a jelöltek kiválasztásába és olyan jelölteket akarnak indítani a 2022-es félidős választásokon, akik a saját politikai világuknak jobban megfelelnek. Míg McConnell a „trumpizmust” akarja leváltani olyan jelöltekre, akik a párt klasszikus szavazóinak tetszenek, addig Trump olyan jelölteket szeretne támogatni, akik továbbvinnék az általa elindított Make America Great Again-mozgalmat, azaz a MAGA-t.

Jelenleg nem tudni, hogy ki fog majd tudni győzni a jelöltállítási versenyben, hiszen mindkét oldal nagyon sok pénzt, fegyvert és paripát áldoz a saját ügyére. Trump még január végén hozott létre egy olyan szervezetet (PAC), amely pénzzel segítené a hozzá hű képviselők kampányát, mivel eltökélt célja, hogy bosszút álljon azon a tíz republikánus képviselőn, akik szintén megszavazták a második impeachment-eljárás elindítását, míg Chaney védelmére több tucat republikánus donor kelt, akik emellett olyan republikánus jelöltek kampányát segítenék pénzzel, akik elutasítják Trumpot, hogy így szabadulhassanak meg a korábbi elnöktől és követőitől.

Azonban a pénz nem minden, hiszen Trump még most is népszerű a republikánus szavazók körében (jelenleg a republikánus szavazók több mint 50 százaléka támogatná, hogy 2024-ben ismét Trump legyen a párt elnökjelölte), Trump pedig már 2016-ban is úgy győzött, hogy a republikánus elit egyáltalán nem az ő elnökjelöltségét akarta.

Trump nemcsak egyszerűen bosszút akar állni Mitch McConnellen és a vele szembeszegülő republikánusokon, hanem a PAC létrehozásával bővíteni akarja politikai mozgásterét, és meghatározni az egész Republikánus Párt arcát.

Elképzelhető tehát, hogy Trump a 2022-es félidős választásokig a 2016-os taktikát alkalmazva ezúttal nem a demokrata, hanem a republikánus elitet állítja be a politikai ellenségének, hogy aztán a MAGA-táborral átvegye a párt irányítását, megágyazva 2024-ben egy olyan elnökjelöltnek, aki neki is tetszik. Hogy ez ő maga lenne vagy mondjuk Ted Cruz, még nyilván nem tudhatjuk.

NYITÓKÉP: Donald Trump 2015-ben Iowában a Republikánus Párt egyik eseményén. Fotó: Gage Skidmore / Flickr