+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2021. február 19. péntek, 06:59
Hiába tartják orosz bábállamnak, a nemzetközi jogilag még mindig Moldova részének számító Transznisztria gazdasága 2014 óta az addigi orosz orientáltságtól elfordult az európai uniós felé, mostanra külkereskedelmének tekintélyes részét az EU-val bonyolítja le. Tiraszpol minden lehetőséget, még a koronavírus-járványt is felhasználta gazdasági pozícióinak erősítésére.

Kelet-Európa egyik utolsó területi anomáliája a Transznisztriának nevezett Dnyesztermelléki Köztársaság. Már csak azért is területi anomáliának tekinthető, mert úgy tűnhet, hogy a Dnyeszter folyó elválasztja Moldovát és Transznisztriát, csakhogy ez nincs így. Mint minden posztszovjet határ, ez is igen bonyolult: nagy vonalakban követi a Dnyeszter folyó vonalát, ám vannak keleten, a folyásirány szerinti baloldalon levő moldovai közigazgatás alatt álló enklávék, falvak; ugyanakkor Transznisztriának is van a Dnyeszter jobb partján (vagyis nyugaton) hídfője: amely nem más, mint Tighina (moldvaiul/románul), vagy Bender (oroszul) városa, amely egyben jelentős közlekedési csomópont is.

 

A BONYOLULT TRANSZNISZTRIAI HATÁR ENKLÁVÉKKAL. FOTÓ: ASYBARIS01 / WIKIMEDIA

 

A Veridica román oknyomozó portál egyik friss, többrészes cikkében azt állítja, hogy a

 

szakadár köztársaság fennmaradását 2014 óta – Moldova és az EU társulási egyezményének aláírása óta – az EU-s tagállamokkal folytatott legális és illegális kereskedelem biztosítja.

 

Az állam, ahol még sarlós-kalapácsos címer van, a parlament előtt pedig Lenin-szobor

 

A Dnyeszter folyó keleti felének szláv többségű területe a Szovjetunió szétesése és az önálló Moldova kikiáltása során maga is függetlenítette magát Moldovától, sőt még egy pár hónapos háborút is vívott Moldovával 1992-ben.

 

A konfliktusnak 1992. július 22-én vetettek véget, amikor Borisz Jelcin orosz elnök és Mircea Snegur moldovai elnök aláírták a fegyverszünetet. A fegyverszünettel elismerték a Dnyesztermellék kvázi önálló állami létét – noha a nemzetközi közösség és jog még mindig Moldova részének tekinti a területet, még Oroszország sem ismeri el azt államként –, valamint azt, hogy békefenntartóként az orosz hadsereg állomásozzon a területen. A mintegy kétezerfős orosz helyőrség a Cobasna településen található, a nemzetközi sajtó által csak „Kelet-Európa legnagyobb illegális fegyver- és munícióraktáraként számon tartott létesítményt” ellenőrzi. Állítólag itt

 

20 ezer tonna fegyver, katonai felszerelés, lőszer található, amellyel az évek során Transznisztria illegális fegyverkereskedelmet folytatott.

 

Transznisztria azonban nem egy friss képződmény, előzményei egészen 1924-ig nyúlnak vissza. Ekkor – az 1917-es sikeres bolsevik forradalom után járunk – a frissen megalakult Szovjetunió ukrán tagköztársasága a Dnyeszter keleti partján létrehozott egy moldovai autonóm területet. Ezt a lépést azért tette meg, hogy továbbra is fenntartsa igényét a Dnyeszter és a Prut folyók közötti területre, mert azt az a első világháború végével Nagy-Románia megszállta és integrálta az új román államba. A román törekvések annyiban jogosak voltak, hogy a Dnyeszter és a Prut folyók közötti terület – amely nagyjából a mai Moldovának felel meg – lakosainak többsége román nemzetiségű volt.

 

A két világháború közötti időszakban tehát két Moldova volt: egy szovjet, amely a Dnyesztertől keletre feküdt egy kisebb területen, valamint egy Romániá részét képező Moldova. A második világháború végével Románia elveszítette a mai Moldova területét, a szovjetek pedig ezt a két moldovai entitást egyesítették, és ezzel a Dnyeszter keleti partjára is átnyúló Moldovai Szocialista Köztársaság a Szovjetunió egyik teljes jogú tagköztársasága lett.

 

TIRASZPOL EGYIK UTCÁJA, VÖRÖS ZÁSZLÓKKAL, CÍMEREKKEL. FOTÓ: ДOHOP / WIKIMEDIA.

 

A terület fővárosa Tiraszpol, amelyben még ma is megtalálhatóak az 1989 előtti időket jelképező Lenin-szobrok, sarlós-kalapácsos molinók. Ennek ellenére a Dnyeszteren túli területek gazdasága nem kommunista tervgazdaság, hanem átmenetet képez a piaci kapitalizmus és az állami irányítású gazdaság között.

 

Az országot kvázi a Sheriff-csoport uralja, amely mögött két volt KGB-tisztből lett oligarcha, Viktor Gusan és Ilija Kazmalij áll: a csoport egy több céget összefogó nagy konglomerátum.

 

A 2020 november végén tartott – a nemzetközi közösség által el nem ismert – választásokon az ország Legfelsőbb Szovjetjébe (vagyis parlamentjébe) megválasztott mindegyik képviselőnek valamilyen köze volt a Sheriffhez, írja a G4media. Huszonkilenc képviselőt a Sheriff által létrehozott és finanszírozott Megújulás Párt juttatott be a dnyesztermelléki parlamentbe, hárman olyan vállalkozók voltak, aki üzleti kapcsolatban álltak a Sheriffel, az utolsó megválaszott képviselő pedig egy, a Sheriffel jó viszonyban levő politológus volt. Ezt az Azonnalinak megerősítette Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője is, aki szerint a Sheriff-csoportot vezető két oligarcha és a dnyesztermelléki állam szinte teljes mértékben összefonódott.

 

Transznisztria Moldova területének 10-12 százalékát jelenti. A mostani Transznisztria a régi, szovjet moldovai köztársaság

 

leginkább iparosodott területe volt, ugyanis a szovjet vezetés inkább a Dnyeszter balpartjába ruházott be,

 

már csak etnikai okokból kifolyólag is. A területen a szláv népesség (orosz és ukrán) együtt többséget alkot, mivel orosznak 33,8 százalék, ukránnak pedig a lakosság 27 százaléka vallja magát, elérve ezzel a régió abszolút, 60 százalékos többségét. A románok (moldovaiak) a maguk 33 százalékos arányával a transznisztriai népességen belül közvetlenül az oroszokat követik. A szakadár köztársaságban a 2015-ös, legutóbbi hivatalos népszámlálás szerint összesen körülbelül félmillióan élnek.

 

A korábbi orosz piacorientált gazdaságból mára alig maradt valami, a helyét átvette az EU

 

A Veridica cikke szerint az Európai Unió megnyitotta a piacait a dnyesztermelléki gazdaság termékei előtt, azért, hogy elkerülje a fegyveres konfliktus lehetőségét ebben a régióban. Ezzel ugyanakkor

 

elindította azt a folyamatot, amellyel elkezdte Transznisztriát leválasztani Moszkva érdekszférájáról, amely már abban is meglátszik, hogy a dnyeszterentúli külkereskedelem arányaiban elmozdult az európai piacok felé.

 

A transznisztriai gazdaság az elmúlt három évtizedben hosszú utat tett meg. A függetlenség elnyerése után a Dnyesztermellék a csempészet fészke lett.

 

A leglátványosabban a cigarettacsempészeten keresztül látszik a dnyeszterentúli gazdaság szürke jellege. Ez a folyamat úgy működik, hogy két Tiraszpolban bejegyzett cég – az Almavis és a Tabimport – egész Moldovába olyan mennyiségű cigarettát importál a világpiacról, mint azt a nagy nemzetközi dohánycégek, például a Philip Morris teszik. Ebben alapvetően semmi rendkívüli nincs: a moldovai törvények és a fegyverszüneti szerződés szerint belső keresletük fedezésére adómentesen importálhatnak dohányárut a transznisztriai cégek, csakhogy ők a szükségletük jó háromszorosát importálják Transznisztriába,

 

onnan pedig az EU különböző tagállamaiba, például Romániába csempészik a fennmaradó mennyiséget.

 

Az elmúlt évtizedben a szakadár köztársaság gazdasága érdekes evolúción esett át. Míg 2014-ig a szakadár köztársaság finanszírozása Moszkvától függött, addig 2014 óta ez elmozdulni látszik. 2014-ben például eltörölték a vízumkötelezettséget a moldovai állampolgárok számára a schengeni övezetbe való beutazáshoz, az EU és Moldova között társulási megállapodás értelmében pedig 2014-től Moldova a legtöbb áru valamint a szolgáltatások tekintetében szabadkereskedelmi zónát képez az EU-val.

 

Mivel Transznisztria nemzetközi jogilag Moldova részének tekintendő, így ezek a szerződések rá is vonatkoznak. Demkó Attila szerint az európai külső határellenőrzés megjelenésével a dnyesztermelléki állam a csempészetből származó jelentős bevételektől esett el. „Megjelentek az Európai Uniós tisztviselők is, vagyis

 

egy harmadik fél is felügyeli a határt, most már sokkal nehezebb a csempészet úgy, hogy korábban szinte semmilyen ellenőrzés nem volt”

 

– mondta az Azonnalinak a geopolitikai szakértő.

 

TRANSZNISZTRIA SARLÓS-KALAPÁCSOS, BÚZAKALÁSZOS, FELKELŐ NAPOS SZOVJET CÍMERE TIGHINÁBAN/BENDERBEN. FOTÓ: ADAM JONES / WIKIMEDIA

 

Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedben a hivatalos transznisztriai export 30 százaléka az EU tagországaiba irányult. A szakadár köztársaság legfőbb gazdasági exporttermékei a nehézipari termékek (fémek és gépek), energiahordozók, valamint a mezőgazdasági termékek voltak, áll a transznisztriai vámigazgatás statisztikájában. A korábbi évek majd’ ötven százalékos orosz és ukrán külkereskedelmi mérlege a 2014-es szabadkereskedelmi egyezmény hatályba lépésével drasztikusan lecsökkent:

 

2016-ban például már a transznisztriai külkereskedelmi export 27 százaléka EU-s országokba irányult, míg Oroszországba már csak 7 százalék.

 

Moldova után (Transznisztriának a vele való kereskedelme tekinthető belkereskedelemnek is, mivel nemzetközi jogilag az ország része) a szakadár köztársaság legjelentősebb gazdasági partnere Románia, amely 2015 óta átvette Oroszország szerepét mint a szakadár köztársaság legnagyobb külkereskedelmi partnere. Lengyelország, Olaszország és Németország mellett Románia együttesen a transztisztriai EU-s tagországokba irányuló export 80 százalékát jelenti.

 

Történik ez mindannak ellenére, hogy a szlogenek szintjén, a nemzeti propagandában mind a román, mind a transznisztriai állam ellenségesen viszonyul egymáshoz. Előbbi a Moldovával való lehetséges egyesülés miatt látja veszélyforrásnak a szakadár köztársaságot, utóbbi ugyanezért, annyi különbséggel, hogy a moldovai-román egyesüléstől a saját függetlenségét félti.

 

Demkó Attila értelmezésében az európai piacok kinyitása és a nyugati pénzek megjelenése még sokáig nem fogja Transznisztriát Moszkva érdekszférája alól leválasztani. Szerinte a gazdasági tényező mellett számolni kell az „érzelmi tényezővel” is. Itt elmondta, hogy

 

Dnyesztermellék számára a Nyugatot elsősorban Románia jelenti és a román állammal szemben a transznisztriaiak között több történelmi trauma épül egymásra.

 

Egyrészt 1924-ben a moldovai Tatarbunar településen a román állam erőszakosan vérbe fojtott egy szláv parasztfelkelést. A román állam a felkelést felhasználva betiltotta a Kommunisták Romániai Pártját, mivel a felkelést Moszkva biztatására helyi, szláv ajkú kommunisták robbantották volt ki. Másrészt a második világháború során, Románia Hitler szövetségeseként megszállta Transznisztriát és több szlávellenees tisztogatást végrehajtott a területen. Valamint az 1991-92-es háborúban is fordultak elő atrocitások.

 

Demkó ezt a három egymásra épülő románellenes traumát tartja olyan erős gátoló tényezőnek, amely akadályozhatja Transznisztria elmozdulását a nyugati érdekszféra felé. „Paranoia, nagyon erős románellenesség van Transznisztiában és mindeki figyel mindenkit”, állítja a geopolitikai szakértő.

 

Hiába az EU-s piac, az orosz gazdasági tényezővel még évekig számolni kell

 

2014-ben az orosz-ukrán konfliktus a dnyeszterentúli gazdasági összeomlásával fenyegetett, mivel a régiót teljesen körülöleli Ukrajna, amely a Krím orosz megszállásakor gazdasági embargót hirdetett a Dnyeszteren túli területekre. Demkó elmondta, hogy 2014 előtt hallgatólagos ukrán-orosz-transznisztriai csempészhálózat működött, viszont az orosz-ukrán konfliktus ennek a működését is akadályozta. Például Tiraszpol és az ukrajnai Ogyessza kikötővárosa közötti csempészútvonalakat a Sheriff-csoport ellenőrizte, ám 2017-re ezen útvonalak nagy része megszűnt.

 

Éppen ezért kapóra jött az EU és Moldova társulási szerződése a szakadár köztársaságnak, mivel így

 

vámok nélkül tudták termékeiket exportálni az elveszett orosz piacok helyett az európai piacokra.

 

Gondot okozott az orosz befolyás csökkenésében az is, hogy míg az utóbbi évekig Moszkva évente 60 millió dollár (vagyis 17 milliárd forint) értékben járult hozzá Transznisztria működéséhez, addig az utóbbi években Moszkva nehéz gazdasági helyzete miatt kénytelen volt ennek az összegnek a folyósítását felfüggeszteni. Tiraszpol ugyanakkor zsarolással is megpróbál – állítja a román oknyomozó portál – jobb feltételeket kiharcolni Kisinyovtól. Például a Dnyeszteren túli területek latin betűs román iskoláinak felállítását, valamint olyan moldovai földbirtokosok gazdálkodásának engedélyezését, akiknek földjük van a Dnyeszter folyón túl, Tiraszpol újabb gazdasági koncessziók kialkudásához használja.

 

A transznisztriai gazdaság utolsó nagy orosz összekötőkapocsa, amely

 

még egyértelműen Oroszországhoz kapcsolja ezt a területet, maga a Gazprom,

 

Oroszország legnagyobb, az orosz kormány által kontrollált vállalata. 2007 óta a Moldovagaz – amelynek 51 százalékos tulajdonosa ugyancsak a Gazprom, 35 százaléka a moldovai energetikai minisztérium, 14 százaléka fölött pedig Tiraszpol rendelkezik – 7 milliárd dolláros (vagyis 2078 milliárd forintos) tartozást halmozott fel a Gazprommal szemben. Moszkva ezzel közvetlen nyomásgyakorlást alkalmazhat Moldova irányába, mivel bármelyik pillanatban elkezdheti követelni a tartozás kifizetését, vagy leállíthatja a gázszállítást, ahogyan Ukrajna esetében is többször tette.

 

A gázüzlet itt úgy néz ki, hogy Tiraszpol a Moldovagazon keresztül orosz gázt importál, amelyet nem fizet ki, ezért a Moldovagaz tartozása egyre emelkedik. A tiraszpoliak továbbadják a Moldovagazon keresztül importált orosz gáz tetemes részét – immár nem ingyen – a Sheriff-csoport érdekeltségébe tartozó Cuciurgan-i erőműnek, amely áramot állít elő ebből. Az előállított áramot, pedig piaci áron Transznisztria eladja Moldovának.

 

Ezt a körforgást csakis óriási korrupciós összefonódások teszik lehetővé, ugyanis nemcsak a dnyesztermelléki, hanem a moldovai politikai élet finanszírozását is ezek a pénzek teszik lehetővé.

 

A koronavírus-járvány mint gazdasági fegyver

 

2020-ban Tiraszpol meglátta a lehetőséget abban, hogyan használhatja fel a járványt poliitkai és gazdasági nyomásgyakorlás céljából. A tavalyi év folyamán Transznisztria 37 új ellenőrzőpontot állított fel a Moldovával közös határa mentén, írja a BalkanInsight. Az ellenőrzőpontokat

 

az egyik moldovai falu polgármestere szerint „kis zöld emberek” állították fel,

 

utalva arra, hogy 2014-ben a Krím-félszigeten felségjelzés nélküli zöld egyenruhás alakok jelentek meg, akik minden valószínűség szerint az orosz titkosszolgálat emberei voltak. Mivel Transznisztriában eleve állomásozik hivatalos orosz haderő, a moldovai polgármester értelmezése hihető. Ugyanakkor a Dnyeszter keleti és nyugati partjának az egymásrautaltsága – például az ellenőrzőpontok felállításával az egyik moldovai városka kórházának szinte a teljes orvosi személyezetét nélkülöznie kellett, ugyanis azok Transznisztriából jártak át dolgozni – megmutatta, hogy a szakadár köztársaság ezer szállal kötődik Moldovához.

 

A koronavírus miatti korlátozásokat, így például a 14 napos karantént a határ két oldalán élők, de naponta átjárók közül sem sokan vállalták, inkább nem keltek át a határon. Volt, hogy az egyik moldovai településen 8000 személyt egyetlen, 60 év fölötti orvos látott el. Az oknyomozó portál szerint ezen ellenőrzőpontok felállítása, majd esetleges lebontásuk remek nyomásgyakorló eszközt biztosít Triszpolnak: a rezsim Kisinyovval szemben további gazdasági koncessziókat kérhet, és ebben a nyomásgyakorlásban maga mögött tudhatja Moszkva támogatását.

 

NYITÓKÉP: Lenin-szobor a tiraszpoli parlament előtt. Adam Jones / Wikipedia

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Varga Balázs, a Fekete Zaj alapítója és főszervezője, a Tixa jegyiroda ügyvezetője szerint a zeneiparnak óriási szüksége lenne egy erős, egységes szervezetre, amely nyomást gyakorolhat a kormányra.

A rendelkezésre álló vakcinákat lakosságarányosan osztanák szét az önkormányzatok között.

A volt SZDSZ-es politikus interjújában arról beszélt, az ellenzéknek a kis pártokat is beépítve nemzeti szövetséget alkotva kéne szabadságharcba indulnia a Fidesz ellen.

Kijöttek a közlönyben a csütörtökön bejelentett szigorítások részletei.

A bajor kormányfő közölte: a magyar kormánypártnak nincs többé helye az Európai Néppárt közösségében. Nem először fejezi ki, hogy véget ért a Fidesz és a CSU közötti jó kapcsolat.

Szerinte párttársait csak a miniszteri székek érdeklik.

A belarusz hatóságok szerint Szvjatlana Cihanouszkaja „hatalmas lázadást” szervezett az elnökválasztás után, és át akarta venni több önkormányzatban is a hatalmat.

A hét kérdése

Ezt nemcsak Deutsch Tamás kérdezi: miközben a Néppárt válaszol a sajtókérdésünkre, mondjátok el, miért!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az új, 2020-as Egri Csillagok virtuálisan kerülnek a boruniverzumba. Március 15-én.

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás