Nem az a kérdés, hogy a Momentum hova tart, hanem hogy ki meddig tart velük

Varsányi Bence

Szerző:
Varsányi Bence

2021.02.16. 16:22

A pártvezetés a kiszivárgott belső levelezésben ügyesen megmagyarázta, hogy miért akarták kizárni a politikusukat a pártból, csak hát Jancsó Andrea lényegében ugyanazt a bűnt követte el, mint Donáth Anna. Most akkor Donáthot is kirúgnák? Dehogy!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Három-négy évvel ezelőtt, egy hűvös reggelen egy, a politikát évtizedek óta közelről figyelő ismerősömmel döcögtünk Buda felé a Margit hídon át, és folytattuk az előző napon megkezdett beszélgetésünket. A téma a Momentum volt, és már csak azért is nagyon érdekelt a sokat megélt ismerős véleménye, mert eleinte szinte biztosra vettem, hogy „haladó szellemiségű liberálisként” szimpatizál a friss politikai szerveződéssel, majd jócskán meglepődtem, hogy nemhogy nem szimpatizál velük, de egyenesen riasztónak találja azt az utat, amit 2017-ben háromnegyed év alatt bejártak.

A részletekre már nem teljesen emlékszem, de mondandójának lényege nagyjából abban állt, hogy a fiatal párton belül sajnos már nagyon korán kialakultak hatalmi konfliktusok,

a rendszerváltó igénnyel fellépő fiatalok pedig inkább előbb, mint utóbb, de hozzárontják majd az új pártot a régiekhez.

Érdeklődve hallgattam a párhuzamait, mert hát mindig érdekes a többet megéltek meglátásaiból részesülni, de sokat is vitatkoztam vele, mert úgy éreztem, hogy sok évtized csalódásai beszélnek belőle, mintegy magát győzködi arról, hogy itt úgysem lesz már sosem semmi előremutató, mert ha úgy is tűnik, hogy lehetne, sokkal jobb megküzdési stratégia számára, hogy előre készül a legrosszabb eshetőségre.

Ekkoriban még Momentum-szimpatizánsnak tartottam magam, így egy idő után inkább tiszteletteljesen rá is hagytam az öregre a párhuzamait. Leszálltunk a buszról, és azt hiszem, nem is nagyon vettük újból elő a témát, mert tudtuk, hogy úgysem fogjuk tudni meggyőzni egymást.

Azért emlékezem most vissza, mert az elmúlt napok eseményei megmutatták számomra, hogy

a Momentum tényleg megérkezett oda, ahova mások szerint már három-négy éve elindult.

Persze lehet mondani, hogy a párt már ezerszer hozzáromlott a régi elithez, de ennyire szembetűnően eddig még nem láttuk őket a „fiatal demokratákhoz” vagy a „szocialistákhoz” hasonlóan működni.

2019 őszén, amikor az önkormányzati választás előtt nem álltak be az egyértelműen legnépszerűbb ellenzéki jelölt, a parkolási maffia és mindenféle korrupció ellen a kerületben hosszú évek óta küzdő Baranyi Krisztina mögé, arra hivatkoztak, hogy Baranyi túlságosan önjáró. Elindították hát az előválasztáson Jancsó Andreát, aki a párt vezetése szerint sokkal kompromisszumkészebb, mint ellenfele, így jobb lenne polgármesternek.

Ezek a finom, momentumos szavak gyakorlatilag azt jelentették, hogy a pártnak egy jó katonára volt szüksége Ferencvárosban,

az ún. demokratikus ellenzéknek (értsd: a Magyar Szocialista Pártnak) pedig sokkal jobb lenne Baranyi helyett valaki, aki az LMP-s pályafutásának utolsó szakaszában nagyjából semmit nem csinált önkormányzati képviselőként, sőt, még azt sem tudta, hogy a kerület szempontjából kulcsfontosságú ügyekben miért és hogyan szavazott. Az LMP kivételével az összes nagyon progresszív párt közös jelöltje, Jancsó Andrea aztán akkorát bukott, mint ide Lacháza, de legalább képviselőként azóta is nemtelen támadásokkal kóstolgatja volt ellenfelét, az új polgármester Baranyit.

Pénteken aztán jött a csavar, ami miatt kénytelen vagyok valamelyest megkövetni Jancsót: az Azonnalinak kiszivárogtatott momentumos belsős levelezés szerint mégsem olyan jó pártkatona, mint eddig hittem, olyannyira nem, hogy a párt elnöksége páros lábbal rúgta volna ki az ország második legerősebb nemfideszes pártjából.

A történet röviden:

Jancsó a ferencvárosi Kiserdő kapcsán beszólt a nagyon zöld városvezetésnek, hogy talán mégsem annyira nagyon zöldek, mint mondják magukról,

ezt pedig a Momentum kommunikációs igazgatójának előzetes jóváhagyása nélkül tette, pedig már korábban szóltak neki, hogy ne pattogjon a pártiroda pecsétje nélkül.

A levelezésben Soproni Tamás, Terézváros polgármestere és a Momentum fővárosi frakcióvezetője kiemeli, hogy „Andi” most pontosan úgy viselkedett, mint amiért Baranyit kritizálták. Tapintatos megfogalmazása ez a főnöktől annak, hogy Jancsó már nem olyan engedelmes katonájuk, mint másfél éve gondolták, és azóta is elvárnák tőle. Persze – mint a levelezésből szintén kiderül – a játékszabályok világosak voltak a képviselő számára: bármelyik pártot lehet a kommunikációs igazgató jóváhagyása nélkül kritizálni, feltéve, ha az a párt a Fidesz vagy a KDNP.

A végtelenül undorító gyakorlatot, ami szerint a Szent Összefogást nem, a kormánypárto(ka)t viszont bármikor bárhogyan szabad kritizálni, még egyszerűen el is könyvelhetnénk úgy, hogy egy országos párt esetében szükség van a fegyelemre helyi szinten is, hogy senki ne kiabáljon ki a kórusból, és ezzel ne rontsa a választási esélyeiket.

Erre a politika működése miatt alapvetően szükség is lenne, persze nem feltétlenül ilyen gyomorforgató módon, de felettébb érdekes, hogy

a levelezés szerint azért elkerülendőek a Jancsóéhoz hasonló megnyilvánulások, mert azokból a Fidesz propagandamédiája országos témát kerekít,

ami szintén rontja a választási esélyeiket.

Mint ismert, a NER-média még a legpiszlicsárébb dologból is óriási lufit fúj a létező összes csatornáján, így egy magát ellenzékinek valló párt már a nulladik kilométernél elgáncsolja saját magát, ha azon óvatoskodnak, hogy nehogy olyat csináljanak, ami miatt rossz színben tüntetheti fel őket a propaganda! Tekintsünk most viszont el ettől a ténytől, mert a levelezés szerint a Momentumnál központi direktíva, hogy nem adnak témát nekik.

Szerencsére kiderült, hogy a Momentum igazából nagyon helyesen nem is követi ezt a szabályt, amire Jancsó esetében hivatkoznak, mert történt más is a napokban: Donáth Anna, a párt EP-képviselője kezdeményezni fogja az EU-s jogállamisági mechanizmus elindítását, hogy „megvédje a Klubrádiót és a magyar sajtószabadságot”.

Azon túl, hogy a jogállamisági mechanizmus az EU-s pénzekkel való visszaélések esetén indítható csak el, ami hát sehogy sem hozható össze a Klubrádióval, sőt, a KESMA sem hozható össze a rádióval, akármennyire is erőlködik Donáth átverni a palánkon a saját, kevésbé tájékozott szimpatizánsait,

ezzel az újabb „szabadságharccal” pontosan azt teszi a képviselő, amit Jancsónak állítólag nem lett volna szabad: témát ad a NER-médiának.

Mert mi lesz most hetekig vagy hónapokig a vezető anyag az Origónál és társainál? Hát az, hogy „a hazaáruló Momentum” már megint árulkodik Brüsszelben és büntetést kér a magyarokra!

Akkor most vajon Donáth Anna pártból való kizárását is kezdeményezni fogja az elnökség? Dehogy, mert a Fideszt ugye bárhol, bármikor lehet ütni, akár totális marhaságokkal, még annak árán is, hogy emiatt a Momentumot teljes erőből fogja lőni a propaganda.

Szóval nemcsak az ismerősöm és én érkeztünk meg az úticélunkhoz, hanem három-négy évvel később a Momentum is. A párt nemcsak külsőleg professzionalizálódott, Fekete-Győr András nemcsak megtanult beszélni és politikusi arroganciával nyilatkozni, de

már a régi pártok párton belüli kettős mércéjét is hibátlanul alkalmazzák, ha a külső érdekek úgy diktálják.

A kérdés így már nem az, hogy hova tart a Momentum, hanem hogy vajon meddig maradnak még ebben a képmutató cégben azok a helyi politikusok, akik az elveik miatt Jancsó Andreához hasonlóan óhatatlanul is szembe fogják találni magukat a vezetés értelmetlen önkényével.

Olvass még Varsányi Bencétől az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója
Varsányi Bence
Varsányi Bence az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek