Jelentős változás a korábbiakhoz képest a hétfőn kezdődő szlovákiai népszámláláson, hogy két nemzetiséget is be lehet jelölni a kérdőíven. A kérdés komoly vitákat generált a magyarok körében: van, aki szerint ezzel gyarapodik majd a közösség, mások kockázatot látnak benne. Szakértőkkel jártuk körbe a szlovákiai népszámlálás legfontosabb kérdéseit.
Február 15-én kezdődik a népszámlálás Szlovákiában, két fordulóban.
+ A járvány miatt eleve elhalasztott felmérés teljesen online zajlik majd, az első, online forduló március 31-ig tart.
+ A második forduló azoké, akik nem értenek a számítógéphez vagy nincs rá módjuk, hogy kitöltsék a kérdőívet; ők április elseje és október 31. között az önkormányzat által biztosított segítséget veheti igénybe. Ezzel főleg a számítógépet kevésbé használó, és a koronavírussal szemben is védtelenebb idősebb korosztály számára biztosítanak lehetőséget a népszámlálási kérdőív kitöltésére, vagy úgy, hogy a kitöltő befárad az önkormányzatba, és ott segítenek neki, vagy kérésre házhoz is kimegy a népszámlálási asszisztens.
A szlovákiai magyarság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a népszámlálás, ugyanis
Ahhoz ugyanis, hogy egy falu vagy város vasúti és buszmegállóira ki lehessen írni, vagy a menetrendeken fel lehessen tüntetni a település nevét a kisebbség nyelvén, és lehessen azt használni a hivatali érintkezésben, az szükséges, hogy az adott településen két egymást követő népszámláláson elérje a kisebbség aránya a lakosság 15 százalékát.
A 2021-es népszámlálás legfontosabb újdonsága, hogy két nemzetiséget is be lehet jelölni; és ez lett az utóbbi hetek egyik legvitatottabb kérdése is a felvidéki magyar nyilvánosságban: szabályos mozgalom indult annak érdekében, hogy a második nemzetiségre vonatkozó kérdés kikerüljön a népszámlálási kérdőívből. A három szlovákiai magyar párt – amiknek a kudarcba fulladt összefogási kísérletét az Azonnali is követte – közül az MKP és Összefogás ellenezte a második nemzetiség bevezetését.
Az ügyben az Összefogás volt különösen aktív, amiben az Igor Matovič-féle Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽANO) listáján parlamentbe jutott magyar kéviselő, Gyimesi György személyében partnerre talált; ő meg is próbálta elérni a kérdés törlését.
Miben lesz még más ez a népszavazás, mint a korábbiak voltak? Miért van szükség a nemzetiség felvállalására buzdító kampányra? Mire jó a második nemzetiség jelölésének lehetősége, és miért lett ez a módszertani változás vita tárgya? Milyen előnyei lehetnek és milyen kockázatai vannak a magyar közösségre nézve a második nemzetiségnek?
Demográfussal, a módszertani változást kezdeményező szociológussal, a népszámlálási kampány egyik koordinátorával és kisebbségi jogi szakértővel jártuk körbe a kérdéseket.
Sokan ki sem töltik
Gyurgyík László szociológus, demográfus évtizedek óta követi és kutatja a szlovákiai magyarság demográfiai és társadalomszerkezeti változásait. A 2021-es népszámlálás újdonsága – mondja Gyurgyík az Azonnalinak –, hogy egyrészt teljesen online zajlik majd, másrészt a kérdőív sokkal rövidebb lesz, mint a korábbi népszámlálások alkalmával volt. A népszámlálások során összeírandó rengeteg adat egy jelentős részét ugyanis ma már a különféle állami nyilvántartásokból nyerik ki, így azokra nem szükséges rákérdezni a népszámlálási kérdőíven – magyarázza a szociológus. A mostani népszámlálás már 2020-ban elkezdődött azzal, hogy az állami nyilvántartásokat összefésülték; az ezekből kinyerhető objektív adatok tehát már nem lesznek rajta a népszámlálási kérdőíven, ami így lényegesen rövidebb lesz.
Így a február 15-én kezdődő népszámlálás Gyurgyík elmondása szerint egyfajta „visszatekintő” népszámlálás lesz, hiszen a korábban egyszerre megválaszolt kérdések egyik részére ezúttal egy korábbi időpontban kinyerték a válaszokat az adatbázisokból, a maradék kérdésekre pedig egy későbbi időpontban kell válaszolni. A szociológus szerint ez módszertani aggályokat vet fel: a két időpont között ugyanis – nem utolsósorban a járvány miatt is – sokan elhunytak.
Gyurgyík arra számít, hogy magas lesz azok aránya, akik nem töltik ki a kérdőívet, hiszen most már egyrészt a kérdezőbiztos sem keresi majd fel az embereket, – igaz, ő is csak széthordta a háztatarásokba és összegyűjtötte a kitöltött kérdőíveket –, másrészt akik életvitelszerűen külföldön élnek, azok szerinte kisebb hajlandóságot mutatnak a kérdőív kitöltésére. A szociológus kiemelte, hogy míg korábban a papíralapú kérdőíveket a szülők gyakran kitöltötték a külföldön élő gyerekeik helyett, most kevéssé valószínű, hogy ugyanezt megteszik számítógépen is, amikor vélhetően a saját kérdűívük kitöltése sem lesz egyszerű a számukra. A demográfus szerint azonban az, hogy a kérdőív sokkal rövidebb, mint korábban, legalább azokat nem fogja elriasztani, akik mégis nekilátnak a kitöltésnek.
Gyurgyík már csak azért is gondolja úgy, hogy sokan nem töltik majd ki a kérdőívet, mert már 2011-ben is volt országosan 50-70 ezer ember, aki nem vett részt a népszámláláson. A statisztikai hivatal akkor különféle statisztikai módszerekkel megpróbálta megbecsülni a hiányzókra vonatkozó adatokat, de Gyurgyík úgy tudja, ilyen becslést a nemzetiség kérdésének esetében nem csinálnak, vagyis azok, akik nem vesznek részt a népszámláláson, utólagos becsléssel sem kerülhetnek be a nemzetiségi statisztikába.
A szociológus biztos abban, hogy a szlovákiai magyarság tovább fogyott a 2011-es adathoz képest – akkor 458 ezren vallották magukat magyarnak, 2001-ben viszont még 520 ezren –, és úgy gondolja, ezúttal
A demográfus a kérdés politikai vonzatához nem kívánt hozzászólni, annyit azonban elárult: szerinte a szlovákia magyar politikai elit a közelmúltban nem mutatott jó példát a közösségnek, a politikai megosztottsága nem járult hozzá ahhoz, hogy növekedjen a hajlandóság a magyar nemzetiség felvállálására.
A magyarság érték
A szlovákiai magyar szervezetek – a civil szervezetektől kezdve a pártokon át a református egyházig – összehangolt kampányban buzdítanak a népszámláláson való részvételre és a nemzetiség felvállalására.
A kampányra két okból van szükség – mondja Kovács Balázs, az írásaival időnként az Azonnalin is jelentkező felvidéki publicista, a népszámlálási kampány egyik koordinátora.
Az egyik ok a koronavírus-járvány, ami „eltorlaszolja” az információs csatornákat és foglyul ejti a közbeszédet, ez pedig akadályozza azt, hogy alapvető információk eljussanak az emberekhez a népszámlálással kapcsolatban. Az állam magyar nyelvű tájékoztatást néhány kétes információs értékű plakát kivételével nem biztosít – mondja Kovács –, így ez a feladat a magyar szervezetekre hárul.
A másik ok, hogy
– magyarázza Kovács az Azonnalinak. „Rendre azt láttuk a korábbi népszámlálásokon, hogy az anyanyelv alapján a magyarsághoz tartozók száma 10-13 százalékkal magasabb azoknak a számától, akik vállalták is a magyar nemzetiséget.” Ennek Kovács szerint több oka van: a nemzetiséget sokan „politikai adatként” fogják fel. A publicista úgy gondolja, hogy az idősek körében még mindig rezonál az 1940-es évek második felének jogfosztottsága (a második világháború után a csehszlovákiai magyarokat kollektíven bűnösnek nyilvánították, megfosztották őket az állampolgárságuktól, elkobozták a vagyonukat, egy részüket Csehországba deportálták, egy részüket pedig Magyarországra telepítették – a szerk.), a fiatalabb generáció körében pedig nagyon gyakori, hogy
Kovács úgy gondolja, hogy a népszámlálási kampány azon túl, hogy rávegye a magyarokat a népszámláláson való részvételre és azon belül a nemzetiség felvállalására, arra is alkalmas, hogy ennek okán a szlovákiai magyarok önképét is formálja. A kampánnyal lehet olyan befogadó, pozitív üzeneteket közvetíteni, amik növelik a komfortérzetet: a kampány során elmondják, hogy magyarnak lenni természetes dolog, hogy a szlovákiai magyarok kétnyelvűsége hihetetlen nagy kompetencia, és bemutatják a többségi közegben sikeres magyar művészeket, sportolókat, akik úgy lettek sikeresek, hogy magyar iskolába jártak, vállalják a magyarságukat, és mindez természetes – sorolja Kovács.
Kettős kötődés
A második nemzetiség bevezetésével kapcsolatban Gyurgyík azt mondja, hogy a magyar közösség esetében eddig is jól fel lehetett mérni, hogy mennyien vannak azok, akiknek szilárd az identitásuk, erősebben ragaszkodnak a nemzeti hovatartozáshoz, és kik azok, akik ebből a szempontból a periférián vannak. Az előbbiek ugyanis a „nemzetiség” és a „anyanyelv” esetében is a magyart jelölték a kérdőíven, míg az anyanyelvnek a magyart, de a nemzetiségnek a szlovákot jelölők képezték a „holdudvart”, akik bírnak ugyan magyar kötődéssel, de különféle okokból szlováknak vallják magukat.
A demográfus 20 éve végzett egy asszimilációkutatást, aminek a keretében rákérdezett a második nemzetiségre is, és akkor
Emiatt módszertani szempontból a magyar lakosság esetében kevésbé látja értelmét a második nemzetiségre vonatkozó kérdésnek, szerinte ez inkább azon nemzetiségek esetében hoz majd hasznos információkat, amik az asszimiláció sokkal magasabb szintjén állnak.
Mi értelme van akkor a második nemzetiség bejelölésének? A részletekről Ravasz Ábel szociológust kérdeztük, aki 2016 és 2020 között romaügyi kormánybiztos volt, a 2020-as parlamenti választásokig a Most-Híd alelnöke, jelenleg a párt elnökségének tagja, és ő volt az egyik kezdeményezője annak, hogy a népszámláláson második nemzetiség jelölésére is legyen mód.
A nyelvi jogok nem a nyelvtől, hanem a nemzetiségtől függenek
Amikor 2017-ben elkezdtünk dolgozni a második nemzetiség bevezetésének a kérdésén, nagyon konkrét célcsoportok lebegtek a szemünk előtt – fejti ki Ravasz az Azonnalinak. Az egyik csoport a klasszikus vegyes házasságokba születő gyermekek, ahol az egyik szülő az egyik, a másik a másik nemzetből származik, és Ravaszék úgy vélték, hogy ezek a gyerekek, ha választani kell, sokan inkább a szlovák nemzetiséget választják, miközben
A másik célcsoport a magyar anyanyelvű romák – folytatja Ravasz. Szlovákiában körülbelül 450 ezer roma él, de a legutóbbi népszámláláson csak 100 ezret sikerült kimutatni. Ennek az az egyik oka – magyarázza a volt kormánybiztos –, hogy évtizedeken keresztül sulykolták beléjük, hogy ők nem etnikai, hanem szociális kisebbség, másrészt körülbelül a felüknek az anyanyelve nem a roma, hanem a helyi többségi társadalom nyelvét beszélik – szlovákot, magyart, vagy akár ruszint, németet –, és nemzetiségként is ezt vallják be.
A harmadik célcsoport Ravasz szerint pedig azok a nemzetiségek, amik már asszimiláltabbak, vagyis nagyon sok a keresztházaság a szlovákokkal, nagy a nyelvi asszimiláció, de ennek ellenére kimutatható náluk a kötődés a nemzetiséghez. Ilyenek például a ruszinok, az ő esetükben azt várja Ravasz a második nemzetiség bejelölésének lehetőségétől, hogy nagyon sokan ismét feltűnnek majd a nemzetiségi térképen.
Azzal Ravasz is egyetért, hogy a kettős identitásokat az anyanyelv és a nemzetiség kérdéseire adott válaszokból is fel lehet mérni,
Mivel a kisebbségi nyelvtörvény megnyitása politikailag sokkal nehezebb kérdés lenne, Ravasz szerint a második nemzetiség bejelölése biztosít megoldást arra, hogy a kettős identitás is hatással lehessen a kisebbségi nyelvi jogok érvényesítésére.
Ravasz a romák példáján világít rá a második nemzetiség jelölésének jelentőségére: az ő esetükben a nemzetiség és az anyanyelv gyakran nem esik egybe.
Ez konfliktusba kerülhet az egyre erősödő roma nemzetiségi öntudattal – a két nemzetiség bejelölésének lehetősége azonban Ravasz szerint feloldja ezt a konfliktust, hiszen a magyar anyanyelvű romák a nyelvi jogokat biztosító magyar nemzetiség mellé be tudják jelölni a roma nemzetiséget is.
A romák helyzetét Kovács Balázs is hasonlóan látja. Ha be tudják jelölni mindkét nemzetiséget – mondja a publicista –, a magyar nemzetiség jelöléséért kampányoló szervezeteknek nem lesznek nézeteltéréseik a roma szervezetekkel, akiknek az a felkent céljuk, hogy a romákat nemzetiségként határozzák meg, miközben a magyar anyanyelvű romáknak is elemi érdekük, hogy a magyart is bejelöljék nemzetiségként, hiszen ezen múlhat, hogy például lesz-e magyar tanítási nyelvű iskola a falujukban.
Kovács szerint kampánytechnikai szempontból több előnye is van a második nemzetiség jelölésének: olyan rétegek is elérhetővé válnak a magyarság számára, akik egyébként magukat elsődlegesen szlováknak tartják, de lehet őket arra buzdítani, hogy a nemzetiségi gyökereiket szimbolikusan jelöljék meg a második helyen, statisztikailag növelve ezzel a magyarok számát.
Nem létező statisztikai szlovákok
A második nemzetiség körüli vitával kapcsolatban Kovács azt mondja, hogy a kampánycsapatnak nem dolga, hogy ezt a kérdést értelmezze és minősítse, hanem hogy a meglévő keretek között kampányoljon a magyar identitás vállalása mellett.
Ugyanakkor a kampányban folytatott munkájától függetlenül Kovács Balázs több alkalommal is nyilvánosan bírálta a második nemzetiség jelölésének lehetőségét. Kovács szerint a kérdésben a magyar szervezetek között sincs egyetértés, bár úgy látja, hogy az „egy ember, egy nemzetiség” besorolás hívei vannak többségben, legalábbis ami a magyar kisebbséget illeti.
A publicista a második nemzetiség kapcsán abban látja kockázatot, hogy azok a magyarok, akik az „egy ember, egy nemzetiség” rendszerben minden további nélkül, automatikusan a magyart jelölnék meg nemzetiségként,
Amikor Magyarországon bevezették a második nemzetiség jelölésének lehetőségét – mondja Kovács –, olyan területeken bukkantak fel a többségi magyar nemzethez is tartozók, ahol korábban nem voltak, mert az alapvetően a kisebbséghez tartozók a második helyen bejelölték a magyar nemzetiséget is.
Kovács attól tart, hogy ez Szlovákiában is így lehet: felbukkanhatnak statisztikai szlovákok olyan helyeken, ahol egyébként nincsenek, vagy a valóságosnál sokkal nagyobb lehet a statisztikai arányuk egy-egy településen. Egy ilyen helyzetben Kovács szerint a magyar nyelv státusza mellett is nehezebb érvelni, és ez a korábbi egyértelmű helyzethez képest „mindenféle trükközésre” adhat okot és hivatkozási alappá válhat a szlovák politika számára.
Kovács úgy látja, hogy ez a kockázat nagyobb azoknál az előnyöknél, amit a két nemzetiség bejelölése hozhat. Szerinte az az érv, miszerint a második nemzetiség bejelölése lehetőséget biztosít olyanok becsatornázásra a kisebbségi életbe, akik attól elszakadtak, nem áll meg. A nemzetiségi identitást az iskolarendszeren, az anyanyelvhasználaton, a nemzetiségi intézményeken keresztül lehet megélni és átörökíteni – hangsúlyozza Kovács.
Ravasz szerint azonban sokkal fontosabb, hogy azok, akik – ha csak egy nemzetiséget lehetne jelölni – a szlovákot választanák, most majd beírják a magyart is; mint az, hogy az alapból magyar nemzetiséget jelölők között lesznek olyanok, akik a szlovákot is bejelölik majd. Az előbbiek ugyanis növelik a magyarság létszámát, ami a nyelvi jogok szempontjából és a politikai súly szempontjából is fontos, az utóbbi viszont egy „kozmetikai kérdés”. Az identitást Ravasz szerint sem a népszámláláson bejelölt nemzetiség alakítja, pont emiatt megalapozatlannak tartja azokat az aggályokat, miszerint a két nemzetiség jelölésének lehetősége hatással lesz valakinek az identitására.
Hogyan értelmezik az adatokat?
Ravasz Ábel a második nemzetiség értelmezésével kapcsolatos fenntartásokra azt mondja, hogy nincsen olyan releváns politikai vagy kormányzati tényező, ami megkérdőjelezné, hogy a két kérdésre adott választ azonos módon értékelik majd.
A népszámlálási adatok egyetlen törvényt érintenek: a kisebbségi nyelvtörvényt. Ez a törvény arról beszél – magyarázza Ravasz –, hogy ha egy településen meghaladja a 15 százalékot az adott nemzetiséghez tartozók aránya, akkor használatba kerül a kisebbségi nyelv is. Ravasz szerint a törvény ennél szélesebben nem definiálja azt, hogy mi az, hogy „nemzetiséghez tartozó”.
A kérdőiv rákérdez a kitöltő nemzetiségére, a második kérdés pedig arra kérdez rá, hogy van-e egyéb nemzetisége. Ravasz szerint egyértelmű, hogy ezek egyenértékű kérdések, amik nincsenek alá- vagy fölérendelt viszonyban. Innentől fogva a volt kormánybiztos szerint a kisebbségi nyelvtörvény értelmezésének is csak egy módja van:
Ravasz nem tud olyan személyről, politikusról, állami szervről, aki ettől eltérően értelmezné az adatokat, és nem is lát erre politikai akaratot.
Fiala-Butora János jogász, kisebbségi jogi szakértő szerint azonban árnyaltabb a kép. Fiala-Butora is kiemelte, hogy közvetlenül csak a nyelvi jogok függnek a népszámlálási eredményektől, tehát attól, hogy mekkora a magyar nemzetiségűek aránya egyrészt országosan, másrészt települési szinten. A nyelvi jogokon kívül a kultúratámogatási pályázatok is részben a nemzetiségi adaton alapulnak, de tágabb értelemben sokminden múlhat azon, hogy mekkorának számít a nemzetiségek súlya – mondja a jogász, hozzátéve: nem mindegy, hogy csak azokat veszik figyelembe, akik az első helyen jelölték a nemzetiséget, vagy azokat is, akik csak a második helyen, illetve hogy egyáltalán hogyan kezelik azokat, akik két nemzetiséget jelölnek meg.
A jogász szerint sem kell módosítani a törvényt ahhoz, hogy a két helyen bejelölt nemzetiséget egyenrangúan számítsák be, de ez az, amiről nem tudjuk, hogy így lesz-e. Fiala-Butora szerint ez lenne a logikus megoldás, és ő is ebben bízik, azonban úgy látja:
Nem egyértelmű, hogy hogyan számít majd be a második nemzetiség
A három szlovákiai magyar párt még ősszel szakértői szinten megegyezett abban – emlékeztet rá Fiala-Butora –, hogy támogatják a két nemzetiség bejelölésének lehetőségét, de szerettek volna egyértelmű visszajelzést kapni a statisztikai hivataltól, hogy valóban egyenértékűen számítják majd be mindkét helyen megjelölt nemzetiséget.
sőt – hívja fel rá a figyelmet Fiala-Butora – a kisebbségi kormánybiztos, Bukovszky László január 20-án úgy nyilatkozott, hogy a „nemzetiségi adatok a „Mi az ön nemzetisége?” kérdésre adott válaszokból lesz levezetve. Az „Egyéb nemzetiséghez tartozónak is vallja magát?” alkérdésre adott válaszokat a kormánybiztos szerint a statisztikai hivatal csak a „releváns adatok megszerzése után” fogja kiértékelni.
Fiala-Butora szerint az ilyen nyilatkozatok joggal ássák alá a két nemzetiség jelölésének lehetőségébe vetett bizalmat, és ez a bizontalanság volt a fő oka a második nemzetiséggel kapcsolatos indulatos vitáknak és annak, hogy a szlovákiai magyar politikusok egy része megpróbálta töröltetni a kérdést a kérdőívből.
Ha valóban csak az első helyen jelölt nemzetiség lesz jogilag releváns adat, azzal Fiala-Butora szerint a kettős identitás jelölése szimbolikussá válik, és jogilag komoly visszalépést jelent majd. A jogász szerint előfordulhat ugyanis, hogy lesznek olyanok, akik az eddig vállalt kisebbségi hovatartozásukat a mostani népszámláláson csak a második helyen vállalják majd, így az „első” nemzetiség alapján összességében a kevesebben lesznek az adott nemzetiséghez tartozók.
Fiala-Butora egyébként mindig is támogatta és maga is javasolta a két nemzetiség megjelölésének lehetőségét, mert egyrészt pontosabban leképezi a valóságot, másrészt lehetőséget nyújt a ténylegesen kettős kötődésűeknek felvállalni ezt a kötődést. Ugyanakkor a jogász nem gondolja azt, hogy a kettős nemzetiség bevallása a magyarok számának növekedéséhez vezetne, de abban sem hisz, hogy ez az asszimiláció felé vezető útra lépés lenne.
Ez egy statisztikai adat – mondja Fiala-Butora –, nem a népszámláláson dől el, hogy hányan magyar identitásúak az országban. Látjuk az iskolai beiratkozás számait, a nyelvhasználatot mérő különféle mutatók számait, hogy mennyien kötődnek a magyar kultúrához – mindezek a számok a jogász szerint jobb képet adnak arról, hogy milyen állapotban van a magyar közösség, miközben Fiala-Butora úgy érzi, hogy a népszámlálási adatnak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak.
Az Kovács Balázs szerint is nagyon illuzórikus elvárás, hogy a népszámlálás módszertanának a megváltoztatásával megoldható a fogyás problémája. A nemzet egy elképzelt közösség, és ahhoz, hogy ez összeálljon, tudnunk kell azt a számot, hogy mennyien vagyunk, ez a közösség mentális állapota szempontjából egy fontos faktor – mondja Kovács. A magyarok fogyásának a természetes demográfiai folyamatok és az elvándorlás mellett, ezeket is megelőzve a legfőbb oka az asszimiláció, vagyis az, hogy szlováknak vallják magukat olyanok, akik korábban magyarnak vallották magukat. Kovács szerint erre a folyamatra a népszámlálás módszertanának megváltoztatása nincs hatással, erre csak az lenne a megoldás, ha megvalósulna a magyarok alkotmányos és nyelvhasználati jogokban megnyilvánuló egyenlősége.
Fiala-Butora János kisebbségi jogokkal foglalkozó jogászként azzal sem ért egyet, hogy a kisebbségi jogok ilyen mértékben függnek a nemzetiség népszámlálási adatától, miközben nem függenek a nyelvhasználattól – a népszámlálás is csak az anyanyelvre kérdez rá. A jogász szerint
NYITÓKÉP: A magyarság felvállalására buzdító óriásplakát. Forrás: Kovács Balázs
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.