A katalán vidék legyőzte Barcelonát

A katalóniai választás számai mögé nézünk: a vidék legyőzte a nagyvárost, a szeparatizmus támogatottsága ugyanis pont a Barcelonán kívüli körzetekben erős. Az viszont már önmagában is komoly politikai üzenet, hogy már abszolút szavazatszámbam is többségbe kerültek az elszakadáspártiak. Szinte mindenki ünnepel Katalóniában, de kik nyertek valójában és mennyivel?

A szeparatista pártoknak egészen biztosan meglesz a 135 fős regionális törvényhozásban a többségük, mivel a szocdem Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) 33, a Carles Puigdemont exelnök vezette jobbközép Junts 32, és a radikális baloldali, királyságellenes CUP 9 képviselői helyet, tehát összesen 74 mandátumot szerzett a függetlenségpárti tömb. Ez a parlamenti képviselő helyek 55 százaléka.

Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy pontosan így fog kinézni a kormánykoalíció, hiszen a választásokat megelőzően részükről csak arról született elvi nyilatkozat, hogy a választást amúgy megnyerő szocialistákkal semmi esetre sem közösködnek. A globalizáció- és rendszerkritikus, radikálisan baloldali Podemosszal minden bizonnyal fognak tárgyalni.

Spanyolország szövetségi állam. 1978-ban elfogadott alkotmánya széleskörű autonómiával ruházza fel az a 17 „autonóm közösséget”. Ezen autonómiák regionális törvényhozásáról döntő választásait amúgy összehangoltan, egy időben szokás tartani négyévente. Csak a történelmi nemzetségek régióinak voksolásai képeznek kivételt, vagyis Andalúzia, Baszkföld, Valencia, Galícia és Katalónia – ők saját hatáskörben dönthetnek, és ez történt most Katalóniában is. (Érdekes adalék még, hogy Katalónia az egyetlen autonóm terület, amely nem rendelkezik saját választási törvénnyel.)

A katalán választásokat a négy katalán provincia (Barcelona, Girona, Lleida, Tarragona) hatarával megegyező négy választókerületben bonyolítják le, listás (arányos, vagy proporcionális) rendszerben, még hozzá úgy, hogy minden provincia egy előre meghatározott számú mandátum soráról dönt.

A törvényalkotó madridi törvényhozás a mandátumszámok meghatározásánál próbálta érvényesíteni a minden szavazat ugyan annyit ér elvet, tehát a provinciák népességéhez arányosan beállítani azt. Ez alapján Barcelona 85, Girona 17, Lleida 15, Tarragona 18 mandátum sorsáról dönt. Fontos megjegyezni, hogy itt nem az angolszász (USA, Egyesült Királyság) világban jól ismert, a „győztes mindent visz” elv, hanem az arányosság szempontjai érvényesülnek a mandátumok kiosztása során. Ugyanakkor fontos szempont, hogy mindez provinciális szinten történik (lásd fenti ábra), ezért fordulhatott elő az, hogy a Podemos szinte minden képviselői helyét Barcelonában nyerte, míg „vidékről” szinte alig hozott mandátumot.

De miért fontos ez?

Köszönhetően a térségen belüli demográfiai trendeknek, Barcelona provincia népessége jelentős gyarapodáson ment keresztül az elmúlt évtizedek során, egyebek mellett a másik három területi egység rovására, kialakítva ezzel egy nagyfokú aránytalanságot, ami a mandátum és a népesség viszonyát illeti. Egészen konkrétan, ma

A szeparatista pártok ugyanakkor hagyományosan Lleidában és Gironában a legerősebbek (Carles Puigdemont, a Junts brüsszeli száműzetésben levő vezetője, a párt kampányarca, 2011-2016 között Girona polgármestere is volt). Ezzel szemben Barcelona és annak agglomerációja, különös tekintettel a tengerparti sávban található településekre, szocialista fellegvárak.

Tehát a mandátumkiosztás aránytalanságai és a választásföldrajzi ténynek, hogy a szeparatizmus támogatottsága pont ezekben a felülreprezentált provinciákban jelentős, azt eredményezte, hogy a vidék legyőzte a nagyvárost, Barcelonát. Az idei választáson ehhez képest annyi változott, hogy most már abszolút szavazatszámban is többségbe kerültek az elszakadáspártiak.

Így szerepeltek az unionisták

Listán a szocialisták végeztek az élen, csaknem 50 ezer szavazatot vertek a második Esquerra-ra. Elnökjelöltjük, a korábbi spanyol egészségügyi miniszter, Salvador Illa Instagramján a Katalónia első számú pártjaként emlegeti a szocialistákat, akik elsősorban Barcelonában alapozták meg sikerüket. Négy éve, amikor az unionisták első számú preferáltja még a Ciudadanos volt, szintén itt tudott nagyot kaszálni a szeparatizmusellenes párt. Tehát ahogyan azt korábbi riportunkban is jósoltuk,

Az egykoron Spanyolországot kormányzó konzervatív Néppárt alig jutott be a parlamentbe (3,85 százalékot értek el, 3 százalék a küszöb), de a voksolás egyértelmű vesztese a Ciudadanos nevű centrista, piacpárti formáció volt. Négy éve még ők voltak a legerősebb ellenzéki párt (25,35 százalékos eredménnyel), most mindössze 5,57 százalékra voltak jók a választóknál. A Podemos volt az egyetlen párt, ami az állandóságot képviseli a pártok versenyében, erre a ciklusra is 8 mandátumot szereztek és ahogyan arról fentebb említést tettünk, nem kizárt, hogy kormányzati szerepbe kerülnek a katalánok mellett.

A szélsőjobboldali Vox bejutására mindenki számított, de arra már kevesen tippeltek volna, hogy megverik a CUP-ot és a Podemos-t is. Itt érdemes megemlíteni, hogy soha ilyen alacsony részvétel mellett nem tartottak választást Katalóniában. Ehhez jelentősen hozzájárult a javában tomboló koronavírus-járvány, illetve az, hogy rendkívül pocsék idő volt múlt vasárnap. Ez jellemzően kedvezni szokott az olyan kisebb támogatottságú, de annál fegyelmezettebb szavazóbázissal rendelkező pártoknak, mint a nem csupán függetlenség-, hanem eleve autonómiaellenes Vox.

A Figueras-tól délre található Vilamalla településén – ahol a spanyol karhatalomnak (Guardia Civil) található az egyik központja – ismét nyerni tudott a párt, de most már közel sem számítanak annyira szürreális jelenségnek a katalán politikában, mint pár évvel korábban. Támogatottságuk igaz, elmarad az országostól (Katalóniában most 7,7 százalék, 2019-ben 10,4 százalékkal kerültek be a madridi parlamentbe), de most már bizton számíthatnak az elszakadásellenes jobboldali spanyolok szavazataira.

A szerzői informatikai tanácsadó, választáskutató.

FOTÓ: ERC / Facebook