Ötven éve halt meg Sztálin legjobb magyar tanítványa

Szerző: Bárány Balázs
2021.02.05. 18:10

Az 1945 és 1956 közötti, Rákosi-korszakként is emlegetett időszakot sokan mai napig minimum a tatárjárás rombolásával tartják egyenértékűnek. Mutatjuk, hogyan lett Rákosi a magyar történelem leggyűlöltebb alakja.

Ötven éve halt meg Sztálin legjobb magyar tanítványa

A negyvenes-ötvenes évek egyik legismertebb propagandafotója a Szabad Nép 1947 júniusi mellékletében jelent meg, Rákosi Mátyás Zalában az új termést vizsgálja címmel. A fotó Rákosi egyik legismertebb ábrázolása volt, még Bacsó Péter is felhasználta háttérelemként: A tanú című 1969-es filmjében jelent meg Virág elvtárs dolgozószobájában, a falra akasztva. A képen ábrázolt diktátor ekkor már tizenhárom éve a Szovjetunióban élt, ahová 1956-ban távozott „gyógykezelésre”.

A pályakezdés

Rosenfeld Mátyás 1892-ben született a vajdasági Adán.

Apja zsidó származású kereskedő volt, ő magyarosíttatta a család nevét Rákosira.

A fiú Sopronban és Szegeden tanult, ösztöndíjjal járt Németországban és Angliában is. Jó eszű diák volt, elmondása szerint akár első hallás után képes volt megjegyezni verseket, dalokat.

A tízes években lépett be a szociáldemokrata mozgalomba, miközben a Keleti Kereskedelmi Főiskola hallgatója volt. Ekkor lett a baloldali radikális fiatalokat tömörítő Galilei Kör tagja, ahol több olyan elvtársát is megismerte, akikkel rövidebb (pl. Korvin Ottó) vagy hosszabb (pl. Révai József) ideig együtt is dolgozott.

Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, 1915-ös fogságba esése után három évig Szibériában tartózkodott. Itt

nemcsak a kommunista mozgalom, de az orosz nyelv és kultúra is magával ragadta.

1918-ban tért vissza Magyarországra, ahol a Kun Béla vezette Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett. A Tanácsköztársaság százharminchárom napja alatt népbiztosként dolgozott, majd a Vörös Őrség tagjaként is harcolt.

Ekkori szerepét az ötvenes évek személyi kultusza idején annyira felnagyították, hogy akadtak történeti munkák, melyekben a tanácskormány irányításától a felvidéki hadjárat megszervezéséig mindent Rákosi művének állítottak be. A kommün bukása után Ausztriába menekült, és a Komintern titkáraként járta Kelet-Európát. 1924-ben végül arra kapott megbízást, hogy térjen haza, és Magyarországon tevékenykedjen a mozgalom érdekében.

RÁKOSI DEDIKÁL A BLAHA LUJZA TÉREN. FOTÓ: FORTEPAN / BOJÁR SÁNDOR

A Csillagbörtönből a Szovjetunióba

A Tanácsköztársaság miatt a Horthy-korszakban a kommunistákat a fennálló társadalmi rend számára veszélyes mozgalomnak minősítették, ezért Rákosi csak illegalitásban dolgozhatott. Ekkoriban ismerkedett meg Makai Ödön ügyvéddel, aki József Attila sógora volt. A személyi kultusz éveiben ezt az ismeretséget a pártpropaganda odáig torzította, hogy volt, aki már a költő forradalmiságát is magától Rákositól eredeztette.

Egy év sem telt bele, de már le is bukott, és a szegedi Csillagbörtönbe került. Perét a mozgalom arra használta fel, hogy nemzetközi szinten is bemutassa a Magyarországon tapasztalható elnyomást. Neve ekkor vált a kommunisták között általánosan ismertté.

A börtönben találkozott először Kádár (ekkor még Csermanek) Jánossal is.

1939-ben Magyarország helyreállította diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval. Ennek lett eredménye a magyar történelem egyik legjobb üzlete: a szovjet vezetés ugyanis visszaadott néhány, 1849-ben a cári csapatok által zsákmányolt katonai zászlót, melyért cserébe a hatóságok engedélyezték, hogy Rákosi és egy társa (Vas Zoltán, aki az ötvenes években az Országos Tervhivatal vezetője lett) Moszkvába távozhasson.

1940. november 6-án már a Vörös téri emelvényen állt Sztálin oldalán, ahonnan a szokásos ünnepi díszszemlét figyelte.

A börtönévek által megviselt Rákosit ezután gyógykezelésre küldték a barvihai szanatóriumba. Itt ismerte meg a Bírák és Ügyészek Országos Szakszervezetének elnökét, Fenya Fjodorovna Kornyilovát. A 38 éves, férjezett jakutföldi asszony állítólag előre köszönt az „élő legendának”. Találkozásaik egyre sűrűbbé váltak, végül Fenya elvált katonatiszt férjétől, Andrei Pohamovtól és feleségül ment Rákosihoz. Gyermekük nem született, de együtt nevelték Fenya előző házasságából származó gyermekét, Li Andrejevicset, és később magukhoz vették Rákosi húgának fiát, Vlagyimirt is.

1947-ES MÁJUS ELSEJEI ÜNNEPSÉG. A DÍSZTRIBÜNÖN RÁKOSI, SZAKASITS ÁRPÁD, RAJK LÁSZLÓ ÉS MAROSÁN GYÖRGY. FOTÓ: FORTEPAN / BERKÓ PÁL

Utolsó csatlósból vas és acél országa

A Szovjetunióban Rákosi ismét bevetette magát a mozgalomba: illegalitásban végzendő munkára készített fel párttagokat (pl. Schönherz Zoltánt, akinek a nevét a mai napig viseli a Műszaki Egyetem egyik kollégiuma), a Komintern Végrehajtó Bizottságának tagja lett, de beszélt a Moszkvából sugárzott Kossuth Rádióban is.

1942-re már ő volt az egyik legbefolyásosabb moszkovita kommunista.

Nem csoda hát, hogy 1944-ben Gerő Ernő, Farkas Mihály és Nagy Imre társaságában őt küldték Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a kommunistákat képviselje. Háta mögött a Vörös Hadsereg és Sztálin személyes támogatásával Rákosi és társai 1948-ra végrehajtották Magyarország (vagy ahogyan a pártpropaganda nevezte: „Hitler utolsó csatlósa”) szovjetizálását.

A szociáldemokraták beolvasztásával egy monolit munkáspártot hoztak létre (Magyar Dolgozók Pártja – MDP).

Külső és belső (valós vagy vélt) ellenfeleiket koncepciós perek segítségével állították félre, legyen szó a Kisgazdapárt politikusairól, az egyházak képviselőiről vagy akár saját elvtársaikról

(mint például Rajk László, Marosán György vagy Kádár János).

Ebben rendelkezésükre állt a Péter Gábor vezette Államvédelmi Hatóság, amelynek segítségével nemcsak a nemkívánatos személyektől tudtak megszabadulni, hanem a lakosságot is félelemben tartották. Mindeközben a magyar kultúrában a marxista világképet tették egyedül elfogadható világnézetté.

A többpártrendszer felszámolását követően, 1949. augusztus 20-án deklarálták a Magyar Népköztársaság létrejöttét. A hidegháborús hisztériát meglovagolva az MDP hűen másolta a sztálini modellt: a harmadik világháborúra készülve megkezdődött az ország erőltetett iparosítása, s megszületett „a vas és acél országának” kivitelezhetetlen víziója. Ekkor vette kezdetét a mezőgazdaság kollektivizálása is, ám ez a folyamat egy idő után megrekedt, és csak a Kádár-korszakban fejeződött be. Kötelezővé tették a beszolgáltatást, ami végül a hírhedt padlássöprésekhez vezetett.

Az egypárti diktatúrát még nyomasztóbbá tette az a korlátlan személyi kultusz, ami Rákosi alakját övezte. Festmények, szobrok, dalok és filmfelvételek hirdették, hogy Magyarország jó kezekben van, mert „Sztálin legjobb magyar tanítványa” áll a párt élén. Ennek csúcspontja 1952-ben, Rákosi hatvanadik születésnapján volt.

HÍRADÓFELVÉTEL RÁKOSI HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL

A száműzetés

Egy év múlva azonban meghalt Rákosi legnagyobb támogatója: Sztálin.

A szovjet vezetésen belül megindult a küzdelem a párt (és vele a birodalom) vezetéséért, melynek hullámveréseit Magyarországon is érezni lehetett. Egyre-másra borultak ki a csontvázak a szekrényből, így a sztálinisták egyre inkább szorongatott helyzetbe kerültek.

Ennek lett eredménye Nagy Imre miniszterelnöksége és a nevével fémjelzett „új szakasz”, amely során sokat enyhült a lakosságra nehezedő nyomás. Lassítottak az iparosítás ütemén, felülvizsgálták az Államvédelmi Hatóság döntéseit, és könnyítettek a mezőgazdaságban dolgozók terhein is. A diktatúra és az egypártrendszer azonban változatlanul megmaradt.

Rákosi nem volt hajlandó belenyugodni félreállításába: minden befolyását latba vetve elérte, hogy 1955-ben Moszkva elmozdítsa Nagy Imrét a helyéről. Ahhoz azonban már nem volt ereje, hogy ő maga térjen vissza az ország élére. Be kellett érnie azzal, hogy legközelebbi munkatársa, Gerő Ernő vette át a stafétát, amíg ő és felesége 1956 nyarán üdülni ment a Szovjetunióba.

A történelem azonban itt egy újabb kanyart vett: október 23-án kitört a forradalom. Bár a szabadság napjainak hamar vége lett,

Kádár János egy dologhoz ragaszkodott: Rákosi többé ne térhessen haza Magyarországra.

Ekkor vette kezdetét haláláig tartó „gyógykezelése”. 1957-ben a Kaukázus előterében fekvő Krasznodarba kerültek feleségével, igen szegényes körülmények közé. Öt évvel később a kirgizisztáni Tokmakba telepítették át őket. Ezalatt rendíthetetlenül levelezett a moszkvai pártvezetéssel, de állítólag még Mao Ce-tungtól is kért segítséget azért, hogy visszatérhessen a politikába. A kádári pártvezetés egészen élete végéig úgy tekintett rá, mint a késre, melyet Moszkva a nyakukon tart. Ennek lett vége 1971-ben.

RÁKOSI ARCKÉPE A MEGYERI ÚTI UTE PÁLYÁN, 1949-BEN. FOTÓ: FORTEPAN / KOVÁCS MÁRTON ERNŐ

A magyar történelem leggyűlöltebb alakja

A Népszabadság 1971. február 6-i számában csak egy pársoros hír tudósított arról, hogy Rákosi Mátyás „súlyos és hosszadalmas betegség után életének 79. évében elhunyt”. Hamvait pár héten belül hazahozták a Szovjetunióból, és

a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol neve helyett csak az R.M. monogram található.

Ortutay Gyula néprajztudós, aki az ötvenes években kultuszminiszterként Rákosi közvetlen környezetében dolgozott, így értékelte a diktátor halálhírét naplójában: „2-3 nemzedék életére nyomta rá a bélyegét Rákosi uralkodása, még ma is hordozzuk sebeit, ma is benne van viselkedésünkben, lélektanilag alig megfogható gesztusainkban az a korszak – alig tíz esztendő –, amit Rákosi jelentett. [...] Borzongató idő volt, ma is nehéz rágondolni.”

Vásárhelyi Mária 2007-es,Csalóka emlékezet című könyvében egy országos, reprezentatív mintán készített közvéleménykutatás eredményeit adta közre, melynek témája a huszadik századi magyar történelem társadalmi megítélésre volt. A vizsgálatból jól látszik, hogy

az elmúlt évszázad „legsötétebb figurájának a közvélemény Rákosi Mátyást, legszomorúbb korszakának pedig – eltekintve a világháborúktól – az ötvenes éveket tartja.”

2018-ban a 24.hu végzett felmérést, mely során arra keresték a választ, hogy ki a magyar történelem legdicsőségesebb és legkártékonyabb alakja. Előbbi esetében Széchenyi István, utóbbi esetében pedig Rákosi Mátyás nevét említette a válaszadók többsége.

A fent említett, búzamezőn készült 1947-es fotó még napjainkban is képes volt vihart támasztani egy pohár vízben. 2011-ben a közismert fitneszguru, Schobert Norbi egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában azt a kétes dicsőséget vindikálta elhunyt édesapjának, Bauer Sándornak, hogy Rákosi említett híres propagandafotóját ő készítette. A műsorban még a kép elkészültének hátteréről is fellebbentette a fátylat: „Elmondom a történetét a kedves nézőknek.

Rákosi elvtárs kiment hugyozni a búzamezőre, és apám meg azzal szívatta, hogy kattintgatta rá a képeket. Ő is olyan hülye volt, mint én.”

Ennek a rövid sztorizásnak végül egy olyan plágiumper lett az eredménye, melyet Bass Gábor indított Norbi ellen. A Szabad Nép mellékletében megjelent fotó mellett ugyanis a „Bass” név szerepelt, emögött pedig Bass Tibor, Rákosi protokollképeinek készítője állt, aki a pert kezdeményező úriember édesapja. Bár a tények egyértelműek voltak, a per mégis több évig elhúzódott, a bíróság pedig végül Bassnak adott igazat.

NYITÓKÉP: Rákosi arcképe a Teréz körúton. Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi

Bárány Balázs
Bárány Balázs az Azonnali állandó szerzője

Történész, történelemtanár.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek