Szerdán az olasz államfő az Európai Központi Bank volt elnökét, Mario Draghit kérte fel kormányalakításra, miután kiderült: Giuseppe Conte mögött nem jön össze sehogysem a többség. Draghinak se lesz azonban könnyű, mert a Conte-párti Öt Csillag Mozgalom elnöke bejelentette: ő nem támogatja a bankárt. Kérdéses az is, hogy az Öt Csillagban mennyi hatalma van még a pártelnöknek. Renzinek közben jó esélye van arra, hogy mindhárom álma valóra váljék! Miről is van szó?
Az egykori baloldali kormányfőnek eleve az volt a célja, amikor január elején kivezette a kormányból Italia Viva kispártját, hogy Giuseppe Conte kormányfő alól kirúgja a hatalmat.
Conte túlélte ugyan az alsó- és felsőházi bizalmi szavazásokat is, de a felsőházban nem jött össze neki az abszolút többség, ezért fennállt a veszélye annak, hogy Renzi a jobboldali ellenzékkel egyenként lőheti ki az összes miniszterét – főleg a grillóista Alfonso Bonafede igazságügyi minisztert akarták becélozni. Conte azonban gyorsabb volt: múlt héten bejelentette lemondását, ezzel kormánya ügyvezetővé vált – azaz parlamenti úton nem megbuktatható. Conte abban bízhatott: a mögötte álló demokraták, ötcsillagosok és szocialisták összehozzák neki a hiányzó tíz szenátort még. Még egy szakadár ellenzéki frakció is alakult „Felelősök” néven, amely elvileg többséget adott volna.
Renzi első álma: Professore Conte megy, Super Mario jön
A többségkeresés volt a cél: Roberto Fico, az alsóház grillóista elnöke kapott pénteken megbízást arra, hogy egy harmadik Conte-kormánynak többséget szerezzen – mégpedig visszacsalogatva Renziéket a kormányba. Az Italia Viva egy ideig el is játszotta, hogy kész lenne erre: a hétvégén szépen tárgyalóasztalhoz ült a többiekkel. Kedden azonban világossá vált:
Szerdán ezért Sergio Mattarella államfő felkérte a párton kívüli Mario Draghit, hogy alakítson szakértői nemzeti egységkormányt. A volt bankár neve már régóta forgott az esélyesek között, Renzi már többször bedobta a nevét mint lehetséges új kormányfő. Renzi most elérte ezzel a célját,
A helyzet sokban emlékeztet 2011 őszére, amikor Silvio Berlusconi bukása után Mario Monti bankár alakíthatott szakértői kormányt, amit csendben a balközép mellett az akkor még a jobboldalt vezető Forza Italia is támogatott. Monti azonban nem Draghi – Monti tényleg csak mint egy bankár jelent meg az olaszok előtt, akiről mindenki tudhatta: reformokat jött letolni az olaszok torkán. Noha alakított egy pártot Polgári Választás néven, de nem sikerült pártpolitikusként megkapaszkodnia.
Draghi se akar vélhetően pártpolitikussá válni, de ő nagyobb népszerűségnek örvend –
Ennek az az oka, hogy Draghinak sokan hálásák, amiért az Európai Központi Bank élén – a németek tiltakozásait figyelmen kívül hagyva – a dél-európaiaknak kedvező alacsony kamatpolitikát folytatott.
De Draghi kezdte meg azt a metódust, amit legutóbb éppen tavaly tavasszal nyilvánított alkotmányellenesnek a német alkotmánybíróság (persze joggal kérdezhető, mi köze a német alkotmányosságnak az európai jegybankhoz), miszerint – ha hivatalosan nincs is eurókötvény – az EKB a másodlagos kötvénypiacon vásárolja fel az eladósodott déli országok államkötvényeit, ezzel indirekt módon finanszírozza őket. Direkt finanszírozás nem lenne lehetséges, azt tiltja az EU-jog – se egyik állam a másik adósságáért, se az EKB a tagállami adósságokért nem felelhet –, de Draghi ügyesen kerülte meg ezt a szabályozást. Ezzel
Nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatások szerint az olaszok kétharmada támogatja Draghi kormányfőségét – bár csak abban az esetben, ha nem lehet mégsem Conte a befutó. Elsődlegesen ugyanis az olaszok majdnem fele mondja azt: maradjon Conte (előrehozott választást még 30 százalék se akar) – ha azonban Conte kiesik a lehetőségek közül, akkor viszont Draghi a legnépszerűbb.
Renzi második álma: széteshet az Öt Csillag
Draghinak azonban szintén többséget kell szereznie. A legegyszerűbb az lenne, ha a régi Conte-koalíció – azaz a Demokrata Párt, az Öt Csillag Mozgalom, a szocialista LeU, immáron a magát győztesnek érző Renzivel együtt – állna össze mögötte, esetleg a szakadár ellenzékiek és még a Forza Italia is besegítene. Azonban
az Öt Csillag számára nem elfogadható Draghi.
Persze ez se egészen egyértelmű, mert az Öt Csillag ma olyan állapotban van, hogy hiába mond bármit is a pártelnök, Vito Crimi, az nem sokat jelent még. Vito Crimi viszont azt mondta: ő nem szavaz bizalmat Draghinak. Hasonlóan vélekedik az Öt Csillagon belüli pártellenzék vezére, a radikálpopulista Alessandro Di Battista is: noha a politikus maga nem tagja a parlamentnek, van annyi híve ott, hogy Draghi többségét veszélybe sodorhassa. (Itt írtunk részletesen arról, ki is Alessandro Di Battista.) Di Battista egy szabadkőműves jelképben helyezte el Draghi arcát a cikkében. Di Battista szerint
Persze a grillóista mozgalom, amely az olasz politikát teljesen megújítandó jelent meg a porondon 2008-ban, igencsak eltávolodott régi önmagától: az elmúlt három évben voltak már a szélsőjobbal és a balközéppel is kormányon, most pedig egyrészük egy szakértői kormányba állna be – azaz az Öt Csillag tényleg rövid pályafutása alatt mára végigpörgetett mindent, ami ellen egykoron alakult.
– de valahogy egy bankár vezette technokrata kormány most mégis sok(k) lenne nekik.
Luigi Di Maio, ötcsillagos külügyminiszter azonban nem mondott még semmit, ő szívesen maradna a kormányban. Azaz
aki nem kedveli a populista pártot. De Contéé is, mert az ügyvezető kormányfő az Öt Csillag romjain tényleg sikeresen tudná a saját centrista mozgalmát megszervezni, amiről régóta szólnak az olasz hírek. Conte ugyanis sokban politikussá érett – noha ő is szakértőként került bele a római politikába –, nem véletlen, hogy az Öt Csillag conteista része, amely új apafigurát lát benne Grillo háttérbe vonulása után, a „Nép Ügyvédjeként” hivatkozik csak a pugliai születésű jogászprofesszorra.
Nem csak Di Maio, de az Öt Csillag szellemi vezetője, Beppe Grillo se nyilvánult meg még érthető módon: a komikus csak azt hangsúlyozza, hogy
– azaz előjöhetnek a belső törésvonalak. Crimo pártelnöknek pedig eleve sohasem volt olyan tekintélye, hogy bárki is hallgatott volna rá – csak akkor követték, ha Grillo is mögéje állt.
Renzi harmadik álma: kinyírni egykori pártját
Nicola Zingaretti, a Demokrata Párt főtitkára azzal számol, hogy az ötcsillagosokkal „megyünk továbbra is előre” – csak már nem Conte, hanem Draghi mögött.
A demokraták attól tartanak, hogy Renzi harmadik nagy álma is bejön: egy közös balközép-jobbközép kormány, amelyben se az Öt Csillag, se a széljobb nincs benne. Ebben az esetben a demokratáknak egy olyan alapvetően liberális agenda mögé kéne beállniuk, amely a párt népszerűségének nagyon nem tenne jót. De hát éppen
a Demokratákat, akiknek a mai napig nem bocsátotta meg, hogy nem álltak ki teljesen mellette azon a 2016-os népszavazáson, amit Renzi ezért elbukott, és amiért kormányfőként lemondani kényszerült.
Ma csak tehát egyetlen ember lehet egyelőre boldog – amint a bal-berlusconista Il Foglio napilap is írta –:
Most, hogy Renzi minden terve bejött, már azt nyilatkozta diadalittasan szerdán:
NYITÓKÉP: Matteo Renzi boldog / Matteo Renzi, Facebook
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.