Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz?

Vági Márton

Szerző:
Vági Márton

2021.02.03. 09:34

A túlnépesedett, globális klímakatasztrófa felé sodródó bolygón miért nem annak jár jutalom, aki nem hoz a világra egy újabb, széndioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Miért nekem kell fizetnem azt, ha te gyereket akarsz? És miért vagyok szívtelen, ha azt mondom, hogy erre nem adok szívesen egy forintot sem?

Miért taszít ki a társadalom csak azért, mert én egyáltalán nem akarok gyereket, nem is szeretem őket, és másét sem vagyok hajlandó eltartani?

Gyermektelenként valóban kevesebb lennék, mint a gyermekesek? De ami engem a legjobban érdekel: miért vállalsz gyereket, ha nem tudod eltartani?

Sokak szerint alapvető jogunk, hogy gyereket vállalhassunk, és ez a megállapítás egészen a közelmúltig nagyjából meg is állta a helyét. A mai, klímakatasztrófa felé tartó, túlnépesedett, a robotizáció áttörésének határán álló földön azonban, ahol a bolygó erőforrásait durván feléli az emberiség, nem biztos, hogy alapjognak, magától értetendő dolognak kellene venni a gyerekvállalást. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve Lucinda Riley disztópiája valósuljon meg, de minimum gondolkodjunk el azon, hogy egyrészt kell-e ennyi gyerek, másrészt az államnak és az adófizetőknek támogatnia kell-e ezt a folyamatot a jövőben is.

A robotizáció itt van a nyakunkon. Számos olyan szakma fog eltűnni a földről, amit ma még milliók űznek világszerte. Ahogy Harari fogalmaz: az ipari forradalom során, a mezőgazdasági munkásokból viszonylag könnyű volt ipari munkásokat kreálni. Amikor a nehézipar a huszadik század második felében szép lassan bedőlt, még akkor sem volt lehetetlen a kohászokat és bányászokat például kamionsofőrré, masinisztává, árufeltöltővé átképezni.

Ha az önvezető kamionok és vonatok korában már nem lesz szükség sofőrökre, az eladó nélküli boltokban már nem lesz szükség humánerőforrásra, a gyártósorok mellé szintén nem fog kelleni kétkezi munkás, akkor ezekkel a tömegekkel mit kezdünk?

Mert vélhetően orvosra, dróntervezőre, programozóra, gyógyszerészre lesz szükség a XXI. század második felében is, de amíg egy gyári munkásból viszonylag kis erőbefektetéssel lehet kamionsofőrt csinálni, addig egy kamionsofőrt nem biztos, hogy könnyen meg lehet majd tanítani programozni vagy műteni. Olyan kor előtt állunk, amikor a minőség végleg felváltja a mennyiséget.

Ha már minőség, pár gondolat a gyermeknevelésről. Autó volánja mögé nem lehet úgy beülni, ha ha valaki nem végez el egy harmincórás tanfolyamot, nem tanulja meg a KRESZ szabályait és az elsősegély alapjait. Az állások túlnyomó többségét nem tölthetem be, ha nincs meg a megfelelő képesítésem. Nem lehetek pénztáros, ha nincs legalább nyolc általánosom. Nem lehetek vagyonőr, ha nincs ilyen oklevelem. És nyilván emberekkel sem foglalkozhatok (például tanárként, orvosként, gondozóként, ápolóként), ha nem végzek el hozzá különböző szintű iskolákat. Ennek ellenére ha én úgy döntök,

egy emberi lényről akkor is gondoskodhatok, ha amúgy teljesen alkalmatlan, és diszfunkcionális vagyok hozzá. Sőt, mások még pénzt is adnak ezen tevékenységemre, akár akarják, akár nem.

Látható a társadalom állapotán, az elkallódó gyermekek számán: az, hogy bárki lehet szülő, akinek működnek a nemzőszervei (pont, mint egy állatnál, ott is ennyi az elvárás, nem több), hosszútávon csak a roncstársadalomban élők számát fogja növelni. A Hülyék paradicsoma csak egy vígjáték volt, de a film elején látható jelenet hűen tükrözi a mai társadalmunk torzulását: amíg az értelmiségi, rendezett anyagihelyzettel bíró pár többször is átgondol egy szó szerint egész életet befolyásoló döntést, addig a white trash család „potyogtatja” az egyik gyereket a másik után, mindenféle felelősségérzet és megfelelő anyagi állapot nélkül.

Nagyjából Magyarországon is ez történik, ezt pedig a kormány támogatja is olyan juttatásokkal, mint a családi pótlék, a CSOK, a GYED vagy a családi adókedvezmény. Pedig gyerekvállalás előtt egy párnak csak pár egyszerű kérdést kellene feltennie magának.

Biztos, hogy a partnerem a megfelelő személy, erre a célra? Nem csak azért akarunk gyereket, hogy a rogyadozó kapcsolatunkat megmentsük vele? Van elég pénzem, hogy eltartsam, felneveljem a gyereket, és ne másoktól kelljen koldulnom ezért, ne másokat kelljen megsarcolni az én döntésem miatt? Elég intelligens vagyok ahhoz, hogy egy ember életéről tudjak gondoskodni? Saját magamról tudok? Vagyok annyira megbízható, intelligens, hogy egy emberi lény felnevelése nulláról felnőtt korig ne okozzon gondot, és a gyermeki fejlődés legszenzitívebb időszakait is megfelelő felkészültséggel tudjam kezelni?

Ha ezek közül bármelyik kérdésre „nem” a válasz, akkor nem kell gyereket vállalni.

Ugyanis a gyerekvállaláshoz nem elég egy hímivarsejt és egy petesejt találkozása. Ez elég a kutyáknál, a lovaknál meg a zebráknál, de mi pár évezrede kiemelkedtünk az állatvilágból, és ideje lenne ehhez méltóan viselkednünk: nem ösztönlény módjára szaporodnunk, hanem racionális döntéseket hoznunk. Ha mégis utóbbit választjuk,

illő lenne nem elvárni másoktól, hogy tartsák el azt a gyereket, hogy adózzanak azért, hogy neked legyen pénzed pelenkára meg babakocsira.

Legyen gyereked akkor, ha más emberek pénze nélkül is sikerül őt eltartanod. Amíg ez nincs meg, addig igazából magadról sem tudsz gondoskodni. Ez azt jelenti, hogy nincsenek anyagi tartalékjaid, nincs biztos alapod, magyarul nem állsz készen arra, hogy utódod legyen. Neki se lenne jó, neked se lenne jó, és nekem se lenne jó. A gyerek nélkülözne, te megszakadnál azért, hogy legalább etetni tudd, én meg végsősoron fizethetném ezt az egészet. Hidd el, egyáltalán nincs hozzá kedvem, és jobban örülnék, ha az állam nem vinné el a fizetésem jelentősrészét azért, hogy te „élhesd az álmaidat”, és Facebookon hozzon pár lájkot a napi harmincnyolc kép a csemetédről.

Én nem akarok gyereket – soha ne mondd, hogy soha, de nagy valószínűleg nem lesz gyerekem. A párom sem akar, így vagyunk boldogok. A túlnépesedett, globális klímakatasztrófa felé sodródó bolygón

miért nem annak jár „jutalom”, aki nem hoz a világra egy újabb, széndioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert?

Nekem nem lesz utódom, aki miatt műanyagot kellene gyártani, aki miatt állatokat kellene megölni, aki miatt utakat kellene építeni, energiahordozókat kellene elhasználni. A soha meg nem születő utódom ökológiai lábnyoma nulla lesz. Mégis: én vagyok büntetve, engem néznek ki a társadalomból ha kijelentem, hogy nem akarok gyereket, én nem jutok emiatt lakáshoz, hiszen a kormány a bevételeim jelentős részét elvonja adó címén (hogy családokat „védjen meg”), meg mert a CSOK miatt a lakásárak elszabadultak.

Mi lenne, ha azokat a támogatásokat, amiket most a gyermeket vállalók kapnak, például az oktatásba és az egészségügybe csoportosítanánk át? Mi lenne, ha a CSOK, a családi pótlék, a GYED és a GYES megszűnnének, cserébe viszont csökkentenék a jövedelmet terhelő adókat? A támogatások megszűntetése egyet kellene jelentsen egy radikális adócsökkentéssel is: az állam ugyan nem ad családi pótlékot vagy GYES-t, cserébe a gyermekvállalásra készülő párok (és mindenki más is) kevesebbet adóznának, és saját magukról gondoskodhatnának.

Aki gyereket akarna vállalni, arra, aki pedig mondjuk utazni szeretne, arra tehetne félre pénzt. Kevesebb adó, magasabb nettó bér, amit aztán a munkavállalók szabadon használhatnak fel, szabadon dönthetnek arról, hogy számukra mi a prioritás.

Nem annak lenne értelme, hogy aki önerőből egy gyereket tud tisztességesen felnevelni, az egyet neveljen fel, ne hármat?

A társadalomnak is ez az érdeke, a bolygónak is ez az érdeke, és a gyereknek is ez lenne az érdeke. Cserébe ez az egy részesüljön a lehető legjobb oktatásban, hogy ne a munkanélkülieket termelje újra a társadalom. Azt hiszem, ha két felnőtt ember dolgozik, akkor annyi pénzük kell legyen, hogy ha szeretnének, akkor egy gyereket a társadalom többi tagjának pénze nélkül is képesek legyenek felnevelni.

Érv lehet a gyerekvállalás mellett, hogy majd egyszer ők fogják fizetni az én nyugdíjamat is. Azonban ha továbbra is sok gyerek születik, akkor csupán a roncstársadalomban élőket, az önmagukat eltartani képteleneket fogjuk újratermelni. Ők aligha fognak a nyugdíjkasszába befizetni.

Kedves gyereket tervező honfitársam!

Kérlek, mielőtt legközelebb védekezés nélkül közösülnél a partnereddel, tedd fel magadnak a fenti kérdéseket. Tedd fel azt a kérdést, hogy tényleg elég tudásod, intelligenciád, pénzed, felelősségtudatod van ahhoz, hogy egy emberi életet rádbízzunk?

Fog ez menni akkor is, ha az adófizetők holnaptól egy forintot sem adnak erre a célra?

Ha igen, akkor hajrá, valószínűleg jó szülő lesz belőled belőletek, és érteket fogtok teremteni a társadalom számára. Ez pedig alapvetően örömteli dolog, ha a társadalom számára hasznos, értékes emberek reprodukálják magukat, azzal mindenki nyer. Ha viszont nem a válasz, akkor csupán a munkanélküli, lumpenprolik fogják újratermelni a munkanélküliek és nyomorgók roncstársadalmát. Utóbbira viszont már kevésbé van szükség, és társadalmi hasznosságuk mérsékelt.

Ha továbbra is ezek a globális trendek folytatódnak, miszerint bárki vállalhat gyereket, a társadalom többi tagja pedig kénytelen-kelletlen el is tartja őket, akkor csupán a munkanélküliek, haszontalanok rétegeit fogja újratermelni az emberiség. Mindezt egy végtelenül túlterhelt, végtelenül túlnépesedett, feszültségekkel teli világban. Tényleg muszáj, hogy mindenki gyereket vállaljon?

A cikk szerzője diplomás sportmenedzser, doktorandusz. Olvasnál még tőle? Ide kattints! Ha hozzászólnál, vitatkoznál, írj nekünk!

Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől
Vági Márton
Vági Márton vendégszerző

PhD-hallgató.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek