Képregényben is pont olyan jó az 1984, mint regényben

Szerző: Pintér Bence
2021.01.31. 08:10

George Orwell klasszikus disztópiájából egy brazil rajzoló készített képregényt. Mennyire releváns valójában az 1984 2021-ben? Hozzátesz, és ha igen, mennyit tesz hozzá a képregényes formátum az eredeti történethez? Megnéztük!

Képregényben is pont olyan jó az 1984, mint regényben

Ahogy telnek az évek, egyre többet emlegetjük az 1984-et – akár politikáról, akár big techről – tulajdonképpen akármiről beszélünk, nemrég még újra bestseller is lett, amikor Donald Trump valamelyik minionja feltalálta az „alternatív tények” kifejezést.

A legabszurdabb dolog, amivel az elmúlt években találkoztam, az az, hogy az RTL Klub valóságshow-ját jelenleg úgy hívják, hogy Való Világ powered by Big Brother,

ami, ha éppen most tetted le a regényt – vagy esetemben: a képregényadaptációt – elég ijesztően hangzik, és aminek kitalálása után a bölcsészkar angolszakáról a showbiz világába katapultált szemüveges és gátlástalan bölcsész biztos gonoszan vigyorgott.

Szóval képregényadaptáció: a nemzetközi megjelenéssel nagyjából egyidőben került a boltokba itthon is az 1984 első képregényes feldolgozása, amit a brazil Fido Nesti készített. Talán egyre inkább éreznek rá a konkrétan képregényekkel foglalkozó kiadókon kívüli cégek is arra, hogy a formátum egyre népszerűbb itthon. (És talán eljutunk oda is, hogy majd nem „képzőművészeti albumként” próbálják marketingelni ezeket körúton belül.)

Miközben folyamatosan megy az aggódás, hogy költenek-e az emberek könyvre, egy-egy fontosabb, szép kivitelű képregényorozatért a keménymag súlyos tízezreket is hajlandó kicsengetni, mire az összes kötet a polcra kerül – végre, hiszen a klasszikusnak számító darabok magyar megjelenésével nagy az elmaradás.

Van-e értelme az 1984-ből képregényt csinálni?

Be kell-e mutatni valakinek George Orwell legismertebb, legtöbbször – jogosan vagy jogtalanul – boldog és boldogtalan által citált alapművét? 1984-ben járunk, már ha tényleg akkor járunk, ami a regény írásának időpontjában még a jövő volt; egy olyan disztópiában, ahol az állam majdnem mindig, mindenhol megfigyel, ahol a nappalidban lévő tévé fordítva is működik, téged is vesz.

A két másik hasonló állammal (hogy pontosan melyikkel, az változó) állandó háborúban álló diktatúra totális kontrollt épített ki a múlt tényeivel kapcsolatban is, és az egyéni szabadság teljes leépítése után már arra törnek, hogy például a nyelven keresztül magát a gondolkodást is átformálják, hogy még csak gondolni se lehessen arra, hogy máshogy is lehetne élni. Orwell „hőse” Winston, egy pártkáder, aki gyűlöli ezt az egészet, és azt gyanítja, hogy nincsen egyedül. De ebben nem lehet biztos.

Részben igaza van, részben pedig – ahogy az lenni szokott – téved, és ezért végül súlyos árat kell fizetnie.

Hogy mennyire releváns ma Orwell, az összetett kérdés, hiszen egyrészt vannak hasonló államok ma, plusz a Snowden-reveláció után, a megfigyelési kapitalizmus korában, miközben a budin is a telefont nyomkodjuk kamerával az arcunkban, azt sem mondhatjuk, hogy az Észak-Koreánál szabadabb világban teljesen irreleváns megállapítás lenne, hogy a Nagy Testvér figyel. Ez pedig akkor is ijesztő, ha ma már közhelyként kezeli a társadalom ezt az egészet. (Vagy talán akkor még ijesztőbb.)

Ami biztos, hogy a képregényes 1984 nagyon tisztességes munka. Sok vonása, például a karakterek arca haloványan emlékeztet az 1984-ben megjelent filmes adaptációra, amit egyszer, egy ponton biztos láttam, bár nem rémlik pontosan. Hogy hozzátesz-e ez bármit az 1984-hez, azt nem tudom eldönteni. Orwell ördögi víziójának nem a vizuális, hanem a politikai, lelki vetületei izgalmasak (nem mintha ezzel újat mondanánk), ezt jól visszatükrözni lehet, hozzátenni talán kevésbé. Nestinek a visszatükrözés remekül sikerül,

a rajzok szépek, nagyon hangulatosak, abban az értelemben, hogy pontosan olyan nyomasztó az egész, mint amilyen nyomasztónak lennie kell.

Kapudrog?

Olvasás közben azon gondolkoztam, hogy van-e értelme ennek. Középiskolásoknak a „kötelezők röviden” vagy a Wikipedia forgatása helyett például remek alternatíva egy ilyen képregény, minden lényeges mozzanat benne van a képregényben, ami másfél-két óra alatt még úgy is hamar átpörgethető, ha elmeditálunk egy-egy rajz vagy párbeszéd fölött. A képregényt mint tárgyat kedvelő gyűjtőnek is szép darab természetesen.

Ahogy ezen merengtem, egyszer csak leesett, mi történik. Az, amit már a cikk elején is megpendítettem:

a képregény itthon is egyre inkább mainstreammé válik, és nemcsak szuperhősfilmes fronton, hanem egyébként is.

Ha pedig valaki kedvenc klasszikusait képregényben olvasva rákap a formátumra, lehet, hogy meg sem áll: és erre a mostani a legjobb időszak, hiszen óriási konjunktúra van a remek képregények igényes kiadását tekintve itthon.

Másrészről pedig mégis fontos időről időre újra, esetleg új formában bedobni az 1984-et manapság, amikor az Orwell által leírt hatalomtechnikák virágkorukat élik. Hiszen lehet azzal ugrálni, hogy ez a szovjet típusú kommunizmus bírálata volt, de pontosan látjuk az elmúlt években, hogy a propagandával és az igazsággal kapcsolatos hozzáálláshoz se szovjetekre, se kommunistákra nincs szükség.

Olvasnál valamit, de nincs ötleted? Könyves Kálmán segít!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek