Még mindig nem tudni az olasz kormányválság végét, most az Öt Csillagon belül lett feszültség

Miután kedden lemondott Giuseppe Conte a jelenlegi kormányválságban az olasz miniszterelnökségről, időt nyert, hogy ügyvezetőként tudjon szerezni még támogatókat. A héten az államfő találkozott valamennyi pártelnökkel, a frontvonalak megmerevedtek. A jobbközép választást, a balközép egy harmadik Conte-kormányt, Matteo Renzi pedig egy Conte nélküli centrista kormányt akar. Az államfő egy grillóista politikust bízott meg kormányalakítással. Eközben pedig az Öt Csillagon belüli ellentétek is kiújultak. Ki fog győzni?

A Matteo Renzi korábbi kormányfő által kirobbantott olasz kormányválság következtében most kedden lemondott Giuseppe Conte kormányfő. Nem bukásról, hanem előremenekülésről van szó. Miután a múlt héten kiderült, hogy nincs meg a szenátusban az abszolút többsége, valamint most szerdán fennállt a veszélye annak, hogy az ötcsillagos igazságügyi miniszterét kilövi az ellenzék, Conte inkább lemondott – azért, hogy most ügyvezető miniszterelnökként kereshesse tovább a többséget. Ügyvezetőként már nem megbuktatható.

Senki nem mozdult, egy grillóista politikus azonban kvázi kormányalakítási megbízást kapott

A főszerep így most Sergio Mattarella kereszténydemokrata államfőé, aki a héten valamennyi parlamenti párttal találkozott – köztük azon „Felelősök“ új frakcióval is, amelyet szakadár ellenzékiek alakítottak meg a héten, és jó eséllyel ők egészíthetik ki Conte hiányzó többségét.

Az államfői találkozók után azonban csak annyit látni: az álláspontok megmerevedtek,

A Conte mögötti Demokraták (PD), ötcsillagosok (M5S) és szocialisták (LeU) egy harmadik Conte-kormányt akarnak (és ígérik: összehozzák a többséget hozzá), a jobbközép (azaz a Lega, a Forza Italia és a neofasiszta Olaszország Fivérei) előrehozott választást szorgalmaz. A két bizonytalan tényező Renzi és az említett „Felelősök“ frakció. Mattarelláról amúgy tudni: ő a jelenlegi kormányfőt támogatná, azaz az új többség reményében találkozott a frakciókkal. Sergio Mattarella azonban hajlik arra, hogy Conte helyett más alakítson kormányt:

Ez azonban egy „explikatív megbízás“, amelynek egyelőre az a célja, hogy Fico vegye át Contétól azt a szerepet, hogy tájékozódjék a parlamenti pártok között, van-e többség egy új kormányhoz. Erre összesen négy napja van – február 2-ig vár tőle eredményt Mattarella. Ficoval amúgy az Öt Csillag – amely jelenleg még a parlament mindkét házában a legnagyobb frakciót adja – először adhatna miniszterelnököt, ha esetleg befut. A politikus a párt mérsékelt szárnyát képviseli.

A kormányválságot tovább bonyolította, hogy Matteo Renzi a héten Szaúd-Arábiába utazott, ahol egy fizetett előadást tartott Bin Salman herceggel közösen. Renzi amellett állt ki, hogy Olaszország még szorosabbra fűzze a kapcsolatait az Öböl-menti országgal, amely az USA egyik fontos szövetségese. Renzi kérése annyira nem használt, hogy alig ért vissza Olaszországba, Luigi Di Maio ötcsillagos külügyminiszter pénteken jelezte: az olasz kormány leállíttatja az olasz hadipari exportot az arab országba.

Renzi mégis visszatér?

A válság egyik lehetséges – még ha kissé abszurd – megoldása lehet, ha Ficoék újra azon Matteo Renzi Italia Viva kispártjával állnak össze, amely eleve okozta az egész káoszt. Mint ismert: Renzi hivatalosan az EU-pénzek szétosztásával volt elégedetlen, és ezért léptette vissza január elején a minisztereit. Valójában persze – amint Gianfranco Pasquino, bolognai egyetemi tanár, egykori baloldali szenátor az Azonnalinak nyilatkozta – Renzit a szenvedélyes Conte-gyűlölete hajtja. A kományválság elején

Renzi persze még nem hajlik arra, hogy Contét elfogadja – ő azt szeretné, ha a korábbi Conte-kormány összeállna egy másik személy vezetése alatt. Azzal, hogy most Ficoval kell majd tárgyalnia, Mattarella ügyesen kiütötte Renzi egyik ellenérvét.

A Renzivel szemben leginkább tartózkodó, grillóista Öt Csillag pénteken azt közölte: nem emelnek vétót, ha Renzi ismét megjelenne a koalícióban. Az Öt Csillag több politikusa üzente meg pénteken: mindenképpen kell kormány, nem lehet személyi ellentétekkel terhelni a válság megoldását.

Most éppen az Öt Csillagban robbant ki válság

Persze nem az olasz politikáról lenne szó, ha minden ilyen egyszerűen megoldódhatna. Mert miközben az Öt Csillag és Renzi mintha kibékülni látszana, az Öt Csillagon belüli törésvonalak jönnek elő – ha pedig ott történik szakadás, akkor nem sokra mennek Renzi visszafogadásával.

Alessandro Di Battista, az Öt Csillag populista szárnyának vezetője azt mondta pénteken:

– mivel a politikus mögött többen is állnak a grillóista mozgalomban, szavai a pártszakadással való fenyegetésként értelmezhetőek. Di Battista bőven

Már azonnal két másik ötcsillagos szenátor kiállt Di Battista mellett: ők is azt mondják, hogy Renzinek nem szabad megbocsátani. Barbara Lezzi, grillóista szenátor pedig eleve emlékeztetett arra: bármi is lesz a kiút – akár az általa is támogatott Conte alakít megint kormányt –, az Öt Csillag abba csak akkor léphet be, ha bázisdemokratikus elveinek megfelelően a Rousseau onlineplatformon megszavaztatja arról a híveit.

Kicsoda is Di Battista?

A Dibbának hívott politikus az Öt Csillagon belül a fundamentalista grillóizmus képviselője – azaz azoké, akiknek nem tetszik, hogy az Öt Csillag egyre inkább egy normális párttá kezd válni. A politikus egy ismert fasiszta családból származik, édesapja a mai napig fasisztaként határozza meg magát – bár fia szerint „egy liberális fasiszta“, aki egyszerre csodálja Che Guevarrát, Mussolinit és Berlusconit.

Már többször is összetűzésbe került a párt azon vezető köreivel – többek között Luigi Di Maio jelenlegi külügyminiszterrel, valamint Vito Crimi, ideiglenes elnökkel –, akik Beppe Grillo háttérbe vonulása után határozzák meg a pártot. (Bár hozzá kell tenni: Grillo sohasem volt a mozgalom hivatalos vezetője.) Di Battista szerint egyrészről nem szabad az Öt Csillagot lehorgonyozni a balközépen, mert ők egy rendszerkritikus, populista erő, másrészről

– Di Battista a mai napig kitart amellett, hogy az Öt Csillag őrizze meg bázisdemokratikus elveit. Nem is része már a parlamentnek, mert 2018-ban lemondott a mandátumáról, és egy időre Nicaraguába távozott, hogy az ottani szélsőbaloldalt támogassa, valamint meditáljon.

A politikus mellett számos befolyásos ötcsillagos áll ki – többek között az említett Rousseau-platform második embere, Max Bugani. A dibattistaizmus egyik fontos alakja Ignazio Correo grillóista EP-képviselő, akivel az Azonnali készített is már interjút. Correo viszont – ellentétben az EU-ellenes és Kína-párti Di Battistával – erősebb EU-t akar, elveti a nacionalizmust és a szuverenizmust. Di Battista azon a véleményen van, hogy jelenleg zajlik a harmadik világháború, amit Peking fog megnyerni – ezért javasolja azt, hogy

Ha az Öt Csillagot nehéz elhelyezni a hagyományos politikai fogalmakkal, Di Battistát még kevésbé lehet – egyfajta balfasiszta populizmusként lehetne leírni, amit képvisel. Nicaraguai tartózkodása alatt például a fasiszta államelméletet olvasta inspirációként. Jelenleg pedig a balpopulista Il Fatto Quotidiano napilap publicistája. De ha maga nem is része a parlamentnek, ahol eldől Conte többsége,

Jelenleg tehát a helyzet az, hogy miközben Renzi és a többi koalíciós partner között enyhülnek az ellentétek, az Öt Csillagon belüli szakadás veszélye miatt marad mindenképpen kérdéses a többség.

NYITÓKÉP: Giuseppe Conte az irodájában, a falon Sergio Mattarella képe / GC, FB