Készül-e a Fidesz egy választási vereségre?

Három figyelemreméltó dolog történt az elmúlt hónapokban Orbán körül: mindhárom egyértelmű politikai célt szolgál, de nem abban az offenzív értelemben, amit a Fideszhez szoktunk kötni. A háttérben egy koherens és minden részletre kiterjedő, a hatalom megtartását és megvédését célzó pragmatikus politikus döntései sejlenek fel.

Az elmúlt hetekben egy sor olyan – a politikai térben értelmet nyerő – kormánypárti lépés történt az ellenzéki összefogás 2022-es választási esélyeinek folyamatos erodálása mellett, ami azt mutatja, hogy a támadásokkal egyidejűleg a védvonalak megerősítése is rendületlenül zajlik. Orbán Viktort a pragmatizmusa tette a rendszerváltás utáni Magyarország legkiemelkedőbb politikusává, hiszen vezetésével a Fidesz soha nem volt rest elvégezni azt a házifeladatot, ami növelte a hatalomban maradásának esélyeit.

Nézzünk meg három példát az elmúlt másfél hónapból!

A Fidesz által kevésbé nyerhetőnek tűnő választókerületekben 2022-ben nem a prominens és országosan ismert fideszes vezetők, neadjisten miniszterek indulnak majd, hanem sokadik vonalbeli politikusok. Csak hogy pár példát említsünk: Gulyás Gergely helyett Fürjes Balázs, Kocsis Máté helyett Sára Botond, Varga Mihály körzetében pedig Gór Csaba fog indulni. Mindezt azért, hogy az egy az egy elleni küzdelemben esetlegesen bekövetkező vereségek ne erodálják az évek alatt tudatosan felépített imázst. Az imázst, miszerint ők erejük teljében vannak, és ők a nyertesek.

Biztos parlamenti bejutást pár egyéni körzet kivételével csak az országos lista tud garantálni, így a legfontosabb kádereknek a listás bejutó helyekért kell majd egymással megküzdeniük. Ez a küzdelem pedig biztosan nincs Orbán ellenére. A nyilvánosságot nem sokáig foglalkoztatta ez a döntés, ugyanakkor látni kell, hogy

A három közül még ez a lépés kapcsolódik a leginkább a választásokhoz. Érdemes látni, hogy az ellenzéki összefogás ilyen szintű országos manővereket nem engedhet meg magának, hiszen mind a 106 körzetben saját magával is komoly meccset játszik az idén esedékes előválasztásokon, míg a miniszterelnök egyszemélyben tologatja a bábukat a megfelelő helyre. Az ellenzéki összefogás meghatározó politikusai közül többen már az előválasztások alkalmával el fognak vérezni, gondoljunk csak a Kálmán Olga/Berg Dániel/Tordai Bence versenyre a Budapest 4-es evk-ban, vagy a Budapest 2-es evk-ra, ahol Orosz Anna/Barabás Richárd/Gy. Németh Erzsébet hármasból kerül majd ki Simicskó István kihívója.

Már az is eredmény, hogy a választási rendszer legalapvetőbb buktatóit kikerülték, hiszen ha nem lenne egyesült, összefogó ellenzék, akkor biztosra vehetjük, hogy Budapest nem lett volna ilyen módon elengedve a Fidesz részéről. Ahogy az is biztos, hogy nem indult volna meg ilyen gyorsan a káderképzés és -megtartás alapjainak rohamtempóban való lefektetése.

A Fidesz működésének egyik alapeleme, hogy aki lojális a közösséghez, azt nem hagyják az út szélén. Ezt a stratégiát eddig nem volt nehéz megvalósítani, hiszen folyamatosan lehetett hova terjeszkedni.

A kezüket sem lehet elengedni, de NER által felépített cégbirodalomba is nehezen lehet őket zökkenőmentesen elhelyezni. Alapesetben ott van a kormánypárti KESMA munkaerőfelszívó ereje, de egy vesztett választás után ott is gyorsan racionalizálni kellene a működést, ami csak erősítheti a frissen az ellenzéki oldalra szoruló fideszesek problémáját.

A tudományegyetemek modellváltását elsősorban két tényezővel magyarázzák a folyamat kritikusai: az egyetemek vagyonának kisajátítása a szellemi kultúrharc és fideszes térfoglalás egyik újabb emblematikus húzása. Mindkét állítás igaz, de még egy szempontot érdemes bevonni az egyenletbe: rengeteg embert el lehet majd az egyetemeken helyezni, ha baj van. Ha nem is életük végéig, de egy négyéves ellenzéki ciklust ki lehet így húzni. Ennél többel pedig a legrosszabb fideszes forgatókönyv sem számol, hiszen egy választási győzelem esetén az ellenzéknek nagyon nehéz dolga lesz, hogy meg is tartsa a hatalmát.

Az elmúlt hónapokban az MCC oktatási magánintézményhez 400 milliárd forintnyi tőke áramlott. A dinamikus és példa nélküli vagyonáthelyezés mögött pedig egyértelmű a cél: hosszútávon kinevelni egy olyan Fidesz-közeli értelmiségi réteget vagy kört, akik adott esetben fontos pozíciókat betöltve tudják működtetni az államot, egyfajta párhuzamos oktatási rendszer létrehozása révén. Az ilyen fajta utánpótlásképzés pedig elengedhetetlenül fontos, ha egy politikai közösség hosszú távon is fent akar maradni. (A témáról kiváló írás olvasható itt.)

Tisztán látszott, hogy a kompetens káderhiány mekkora gondot okozott az ellenzéknek a 2019-es sikert követően, hiszen egyik napról a másikra kerültek elő a régimotoros politikusok (például Draskovics Tibor vagy Kolber István) a kalapból, hogy utána fontos pozíciókat töltsenek be.Ez pedig bizonyos, a valami újat ígérő víziók és az üzenetek mögött álló politikusok arcvesztésével és kommunikációs támadások elszenvedésével is járt. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ez nem így lett volna, ha lett volna kellő mennyiségű alkalmas és fiatal, friss arc, akik például komolyabb hiba nélkül el tudnak vezetni egy nagyobb méretű közszolgáltató céget. De nem volt, mivel az ilyen tudást vagy a gyakorlatban lehet megtanulni – erre ugye ellenzékben nincs lehetőség – vagy pedig célzott képzéssel.

A probléma tehát ilyen formában a Fidesz háza táján a jövőben is meg lesz oldva, ahogy az is, hogy a legtehetségesebb fiatalok kiemelésében még ellenzékben is a Fidesz legyen a legsikeresebb. Erre garancia a decemberi alaptörvény-módosítás, mely úgy fogalmaz, hogy „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik”. Azaz a Fidesz kétharmados parlamenti többséghez köti, ezzel pedig stabilizálja az olyan alapítványok helyzetét, mint amilyenek például az egyetemek fenntartására lettek létrehozva. A kétharmados ellenzéki siker pedig igazán nehezen képzelhető el 2021 januárjában úgy, hogy még a Fidesz 106 egyéni kihívójának nevét sem tudjuk, hogy az egész ellenzéki összefogás élére álló miniszterelnök-jelölt nevéről ne is beszéljünk.

A három fejlemény ugyan nagyon különbözik egymástól, de

Ezek pedig tényleg csak azok a lépések, melyek eddig nagyobb nyilvánosságot kaptak. Mindhárom példa egyértelmű politikai célt szolgál, de nem abban az offenzív értelemben, amit a Fideszhez szoktunk kötni. És ezek rávilágítanak arra is, hogy az ellenzékbe szoruló politikusok sem a politikai utánpótlásképzést, sem pedig a nagyszámú politikai munkás fenntartását és párt környékén tartását nem tudták korábban megoldani.

Orbán sokat tanult a saját és ellenfelei kudarcaiból és amit most láthatunk az – a harmadik kétharmad utolsó évére és a kampányra ráfutva – az, hogy a Fidesz komoly áldozatok árán is megpróbál majd nyerni. Ha pedig ez nem sikerül, akkor is bebiztosítja a saját politikai (hogy a gazdasági hátországról most ne is beszéljünk) jövőjét a következő évtizedre.

Olvass még a Paradigma Intézettől az Azonnalin & kövesd őket!