Egy éve van már hatalmon Bécsben egy konzervatív-zöld kormány. Az, hogy Sebastian Kurz alapvetően harmonikusan tud együttdolgozni a balliberális koalíciós partnerével, annak is köszönhető, hogy a Zöldek nagyon sok mindenben engednek – például a menekültkérdésben. Ez vár majd a német Zöldekre is, ha összefognak idén Berlinben a CDU/CSU-val?
Január közepén az osztrák Zöldek parlamenti frakciójának – ahogy Ausztriában mondják: parlamenti klubjának – vezetésében változások történtek. A lengyelországi születésű Ewa Ernst-Dziedzic helyett a jelenlegi frakcióvezető, Sigi Maurer egy másik helyettest akart. Önmagában ez még talán az osztrák hírolvasókat se fogná nagyon meg –
Dziedzic ugyanis a párt balszárnyát képviseli, különösen a menekültpolitikában kritizálta többször Sebastian Kurzot – ezáltal pedig gyakorlatilag kormánypárti politikusként a saját kabinetjét is. Mint ismert: Sebastian Kurz tavaly ősszel határozottan elutasította, hogy Ausztria befogadjon akár csak menekült gyerekeket is a görögországi Leszbosz szigetéről, ahol tavaly óta menekültek ezrei élnek.
Még Horst Seehofer keresztényszociális német belügyminiszter is „csalódottságának“ adott hangot Kurz döntése kapcsán, pedig a CSU-s Seehofer maga se arról híres, hogy nagy „menekültsimogató“ lenne. Kurz szerint azonban el kell kerülni „a 2015-ös hibát“, ezért szorosan zárva tartaná Európa – de legalábbis Ausztria – határait a menekültek előtt.
Kurz nem enged a menekültkérdésben
Politikai értelemben ezt jó okkal teszi. Egyrészről Kurz eleve azzal tett szert már 2015-ben akkor még külügyminiszterként népszerűségre, mert hogy – mint azt magáról állítja – 2015-ben ő érte el volna végül a balkáni menekülőútvonal lezárását. Tény és való, hogy ellentétben például Orbán Viktorral, Kurz elutazott Észak-Macedóniába tárgyalni – bár az elemzők szerint az útvonallezárás ötlete először magyar részről merült fel, még ha végül Kurz is tudta erre rábeszélni például a szkopjei vezetést. A lényeg: Kurz a mai napig szereti magát azon erős embernek mutatni, aki elérte a menekülthullám végét.
Másrészről Kurznak erre azért is van szüksége, mert ezen retorikával tudta az addig 20 százalék alá csökkent ÖVP-t 2017-re az első helyre repíteni – elvégre
A 2017-ben megalakult ÖVP-FPÖ-koalíció még így is két majdnem azonos nagyságú párt kormánya volt, Kurznak tehát nem szabadott engednie a menekültellenességből, ha azt akarta, hogy az ÖVP sikeresen tudjon FPÖ-s szavazókat is átcsábítani. Ez 2019-re sikerült is. Mint ismert: az ÖVP-FPÖ-kormány az ibiziai videó miatt szétesett, az ÖVP pedig magasan megnyerte az azévi előrehozott választást. Koalíciót viszont már nem az FPÖ-vel, hanem a Zöldekkel kötött – elvégre így megszabadult a nemzetközi porondon attól a vádtól, hogy a széljobbot hatalomba segítette.
A Zöldek engedtek a menekültkérdésben
Az ÖVP és a Zöldek koalíciója azonban nem magától értetődő, elvégre az ökopárt balliberális agendája erősen eltér a konzervatívokétól – és különösen a menekültkérdés egy olyan vitapont, ahol kompromisszum alig, csak az egyik fél teljes önfeladása lehetséges.
Az erőviszonyok okán pedig nem volt kérdéses, kinek kell majd engedni. A Zöldek belementek abba, hogy noha megkapják az igazságügyi tárcát,
Azaz ma Ausztria menekült- és bevándorláspolitikáját – hiába része a kormánynak egy elvileg keményen menekültpárti erő is – kizárólag az ÖVP restriktív, a határok védelmére és a bevándorlás csökkentésére fókuszáló programja határozza meg. A koalíciós szerződés még azt is lehetővé teszi, hogy az ÖVP a Zöldeket megkerülve határozza meg a menekültpolitikát. Arról ír ugyanis a dokumentum, hogy ebben a kérdésben a koalíciós partnerek – ha nem jutnának dűlőre egymással – más pártokkal is szerezhetnek parlamenti többséget. Ez a parlamenti arányok ismeretében gyakorlatilag annyit jelent:
Már a koalíció megkötésekor élesen bírálták többen is az ökopártot ezért az engedményért. Peter Pilz, a párt egykori politikusa, aki 2017 és 2019 között a saját szakadárpárjával bent ült a parlamentben, azt mondta már akkor, hogy „a Zöldek besétáltak Kurz csapdájába“, ezért ő – ha még a Zöldek között lenne – az egész koalíciós szerződés újratárgyalását javasolta volna.
A Zöldek persze – mint minden kis koalíciós partner szokta – arra hivatkoztak, hogy nem ők nyerték a választást, azaz mégiscsak kell engedniük. Meg persze arra, hogy számos más, szintén zöld területen – környezetvédelem, közlekedéspolitika, igazságügy – befolyást szerezték. Úgy is lehetne mondani: a zöld témákért beáldozták a humanista énjüket. Sebastian Kurz ezt a kormányalakításkor úgy fogalmazta meg, hogy
Ezt mondjuk be is tartották: a Zöldek számos klímavédelmi és közlekedéspolitikai céljukat meg tudták valósítani, az ÖVP pedig a határvédelemből nem enged. A Zöldek pedig sokak meglepetésére elég könnyedén és nyugodtan fogadták el ezt a helyzetet, különösebb feszültség nem volt az elmúlt egy évben a két koalíciós partner között.
Polgári Zöldek
Ez összefügg persze azzal is, hogy a német nagytestvérhez hasonlóan az osztrák Zöldek is egyre jobbrább tolódtak, mára főleg egy városi értelmiségi polgári pártnak tekinthetőek. A párt balszéle lelépett már vagy Peter Pilzcel 2017-ben, vagy a párt ifjúsági szervezetével, akiket éppen a balosságuk miatt zárt ki a párt – ők a kis Kommunista Párttal (KPÖ) közösködnek. Az osztrák Zöldek jobbra tolódása annyival sajátosabb, mint a németeké, hogy
kezdetben balrább állva a szocdemektől is. Mára viszont helyet cseréltek, miközben az SPÖ se nevezhető különösen radikálisnak.
Kiszorul a balos szárny?
A párton belül megmaradt balos kritikusok egyike volt a cikk elején említett Ewa Ernst-Dziedzic. Ő főleg a menekültpolitikában szegült szembe a kormánnyal – ha elérni nem is tudott semmit, legalább a látszatát fent akarna annak tartani, hogy a Zöldek még mindig egy menekültpárti erő.
A Lengyelországban született, de tíz éves kora óta Ausztriában élő politikusnő a leszboszi menekültek kapcsán mondta azt, hogy „nyomást kell gyakorolni Kurzra“. Persze ennek eredménye kapcsán ő se táplált nagy illúziót, elvégre a menekültpárti erők – az ellenzéki SPÖ és Neos, valamint a kormánypárti Zöldek – nem rendelkeznek többséggel, azaz Kurz – ha másképp nem megy – az FPÖ-vel úgyis végig tudja vinni a saját álláspontját. A politikusnő azonban tavaly szeptemberben Leszboszra utazott, hogy onnan számoljon be a katasztrofális állapotokról – de a közvéleményben csak annyi maradt meg, hogy menekültgyerekekkel szelfizik.
De még a retorikában se követték őt párttársai. Az eredmény pedig ismert: Sigi Maurer, aki vasmarokkal tartja a zöld parlamenti klubot a kormánytöbbségben, másik helyettest javasolt Ernst-Dziedzic helyére.
– vagy legalábbis nem fogja ezzel hergelni a nagyobbik kormánypártot.
A Kurier napilapnak nyilatkozó zöld képviselők azonban prózaibb okot látnak a csere mögött: Ernst-Dziedzic túlságosan önjáró lett volna, ugyanis ő már a 2024-es bécsi helyhatósági választásokra figyel, ahol szívesen lenne az ökopárt listavezetője. Mint ismert: hiába szereztek a Zöldek történelmi jó eredményt a tavaly októberi bécsi választásokon, a szocdemek nem akarták velük folytatni a kormányt, mire a párt a saját tartományi elnökét, Birgit Hebeint büntette meg – azaz jelenleg szabad préda a bécsi Zöldek vezetői posztja.
A bécsi „bukás“ azonban a Zöldek országos helyzetét is más megvilágításba helyezi. A párt hiába tartja magát ma is még hivatalosan baloldalinak, a szocdemekkel – de még a liberális Neost bevéve – sem jönne ki egy valamennyire baloldali kormánytöbbség. Ráadásul miközben Bécsben az SPÖ és a Neos koalíciójával egy szociálliberális alternatíva formálódik,
Azaz mára mintha a Zöldek váltak volna az ÖVP természetes szövetségeseivé.
jelenleg országosan 14 százalékon állnak a Zöldek. A kínai koronavírus-járvány kezelésének kommunikációjában Sebastian Kurz kancellár és zöld egészségügyi minisztere, Rudolf Anschober nagyon jól kiegészítik egymást – közösen szokták a sajtótájékoztatókat tartani, ahol Kurz a határozott, kemény szerepét viszi, Anschober meg a kedves bohókásét.
amelynek kudarcaiért sokan a nem orvos végzettségű Anschobert teszik felelőssé. Az ellenzékben mintha ki is alakult volna egyfajta feladatmegosztás: Miközben a szélsőjobboldali FPÖ a „Kurz muss weg“ jelszavával a kancellárra lő, a liberális Neos – nem kevésbé kemény stílusban – Anschobert támadja, és a távozását követeli. Ez persze csak még inkább összekovácsolja az ÖVP-Zöldek-szövetséget.
Azon balliberális értelmiségiek, akik a Zöldeket önfeladással vádolják, nem sokat számítanak, elvégre ők már vagy eleve átpártoltak a szocdemekhez és a liberálisokhoz, vagy végül úgyis a Zöldekre szavaznak le.
Felkészülnek a német Zöldek?
Az osztrák példát azonban Németországban is sokan figyelik, elvégre megvan ott is a lehetősége annak, hogy az idei őszi parlamenti választások után a CDU/CSU már nem a középpárttá süllyedt szocdemekkel (SPD), hanem a második erővé lett Zöldekkel köt új nagykoalíciót.
A német Zöldek persze már tavaly, amikor a bécsi kormány létrejött, kritizálták az osztrák testvérpártot. Főleg a menekültpártiság feladására célozva azt mondták:
elvégre a német Zöldeknek is Berlinben csak a jobbközéppel együtt van esélyük kormányra jutni, ott pedig várhatóan a CDU/CSU is éppen a menekültpolitikában nem engedne. Nem kizárt, hogy egy új német kancellár is majd a kurzi „klíma- és határvédelem“ kormányát alakítaná meg az ottani Zöldekkel.
Egy biztos: az a Baden-Württemberg tartomány, ahol ma már – ráadásul egy katolikus zöld miniszterelnök vezetésével – az ökopárt a CDU-val kormányoz, menekültpolitikában a keményvonalas szigorítás híve. Márpedig a stuttgarti modell még a bécsinél is régebbi: ott 2011-ben jött létre a zöld-konzervatív koalíció.
NYITÓKÉP: A Kurz-kormány négy zöldpárti minisztere (balról jobbra: Rudolf Anschober szociális és egészségügyi miniszter, Alma Zadić igazságügyi miniszter, Werner Kogler alkancellár és Leonore Gewessler környezetvédelmi-innovációs miniszter) / Die Grünen, FB
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.