Nem igaz, hogy csak a lockdown és a kötelező oltás között választhatunk

Már most van valamekkora természetes immunitás, kérdéses, hogy a vakcinák tényleg 95 százalékban hatékonyak-e, és vannak ígéretes olcsó gyógymódok is a COVID ellen. Szóval semmiképp nem kellene most az oltást kötelezővé tenni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A Bakó Bea december 30-i cikkével indult oltásvitában előttem már sokan érveltek pro és kontra – de számos érv még nem került elő. Fájóan hiányoznak a gyakorló orvosok őszinte véleménye és tapasztalatai, és a részletes adatok, amik alapján az egyszeri ember kialakíthatná a véleményét – így jobb híján a hozzászólók morális és gazdasági szempontok alapján, valamint (feltehetően nagyrészt a magyar) médiaszolgáltatók által kínált információk alapján foglaltak állást.

Az első és legfontosabb dolog szerintem a témával kapcsolatban, hogy az információk manipulációját meg kellene szüntetni, és minden elérhető tény számbavételével kellene meghozni a döntést – mindenkinek saját magának. Egyáltalán

Sokan már most is védettek

Az első kérdés az, hogy tudjuk-e, milyen arányban fertőződött meg eddig a lakosság? Aki már átesett a fertőzésen, az rendelkezik immunitással, bár erről éppúgy nem tudjuk, hogy milyen hosszú ideig tart majd, mint a vakcinák adta védettség, de mégiscsak ez az immunitás is része az elérni kívánt nyájimmunitásnak, amiről mintha mindenki elfeledkezne mostanában.

Sajnos az eddigi adatok alapján messze nem minden igazoltan COVID-os emberben alakulnak ki a vérből kimutatható ellenanyagok, így azoknak a felderítése, akik esetleg tünetmentesen vészelték át a fertőzést, vagy voltak tüneteik, de akkor nem tesztelték őket, maradéktalanul nem lehetséges – és ez a maradék jelentős.

Sőt, nem hallottam olyan kórokozóról még, amely ellen a vakcinával kialakított védettség tartósabb vagy hatékonyabb lenne, mint a természetes fertőződéssel – általában fordítva szokott lenni.

A jelenleg elérhető vakcinák révén az antigént (a vírust vagy annak immunválaszt kiváltó részét, illetve az azt kódoló RNS-t) nem a természetes „bemeneti kapun”, hanem injekció formájában az izmokba fecskendezve juttatják be, ezáltal a nyálkahártyákon kialakuló elsődleges védelmi vonalat kikerülik, és az a vakcina hatására sem alakul ki. Pedig enyhébb légúti fertőzéseknél a történet megállhat a helyi ellenanyagtermelés (IgA) kialakulásánál, és nem feltétlenül alakul ki sem viraemia (amikor a vírus szóródik a szervezetben), sem szisztémás (az egész szervezetet érintő) ellenanyag-produkció.

További akadálya a fennálló védettség igazolásának, hogy a hosszabban perzisztáló IgG ellenanyagok eltűnése sem jelenti azt, hogy védtelenné válna az illető, mert memóriasejtjei révén gyorsan nagy mennyiségű ellenanyag termelésére képes még ilyenkor is, ha újra találkozik a vírussal – és hogy meddig, azt nem tudjuk. Memóriasejtek kialakulását igazolták COVID-on átesett embereknél, azonban ezeket sem lehet könnyen kimutatni. 

– hiszen a vírus már több, mint egy éve itt van.

Mi történik, ha olyan személyt oltunk be, aki már átesett a betegségen? Általában csak annyi, hogy nagyobb ellenanyag-termelésre késztetjük, vagyis egy hét alatt a keringő ellenanyagok szintje jelentősen megnő a vérében. (Ugyanez történik az emlékeztető oltásoknál, vagy akkor is, ha természetes úton kerül kapcsolatba ugyanazzal a kórokozóval, ha az a helyi immunitást áttörve ismét a véráramba jut.) Ez nem különösebben nagy baj akkor, ha a betegség kialakulásában maga a kórokozó játssza a kulcsszerepet, azonban néha előfordul, hogy inkább a szervezet túlpörgött védekezése – és a COVID-nál ez bizony felmerült.

A súlyos esetek szokásos lefolyása pont az, hogy 10-14 nap után, kb. éppen akkor, amikor az ellenanyagok nagy tömegben megjelennek, súlyosbodnak a tünetek drasztikus módon.

Ha azonban a súlyos COVID-19 már inkább a túlzott immunválasz (túlságosan erős gyulladás vagy saját sejteket támadó, ún. autoimmun folyamatok) következménye, igenis okozhat komoly gondot az oltás, különösen, hogy mint említettem, a természetestől eltérő úton, a nyálkahártyán kialakult védelmet kikerülve juttatják be.

Mit is jelent az a 95 százalékos hatékonyság?

A Pfizer/BioNTech vakcinánál a kísérletek kifejezetten olyan személyeken történtek, akik nem estek még át a fertőzésen – és nyilván a többinél is, mivel aki átesett, az nem a vakcina által kiváltott védettséget fogja demonstrálni.

– egyrészt az oltóanyag korlátozott elérhetősége, másrészt az esetlegesen túlpörgő immunválasz miatt (legalábbis további vizsgálatok szükségesek, hogy megismerjük ennek a kockázatait). És nem tudhatjuk mindenkiről biztosan, hogy átesett-e!

A vakcinák hatásosságát nem szándékos kísérleti fertőzésekkel igazolták, hanem azt nézték, hogy a beoltott személyek közül hányan betegedtek meg az oltást követő átlagosan két hónap alatt. A Pfizer / BioNTech kísérletében a második oltás után több mint egy héttel megbetegedettek közül nyolcan kaptak vakcinát, és 162-en tartoztak a placebo csoportba. Ezt értékelték 95 százalékos hatékonyságnak (az összes második oltás után megbetegedett emberből csak 4,7 százaléknyi volt, aki vakcinát kapott).

Az első vakcina beadása utáni tizenkettedik naptól a második oltásig (ez mindössze kilenc nap) a placebo csoportból 82, a vakcinát kapott csoportból 39 ember betegedett meg COVID-ban. Ugyanakkor az összes, korábban nem fertőződött kísérleti személynek (36 523 embernek) csak a 4,65 ezreléke betegedett meg a vizsgált átlagosan két hónapos időszakban – pontosan nem közölték, hogy hányan kaptak közülük placebót, és hányan vakcinát. Ez elég kevés, ami

A kísérletet 2020. július végén indították, vagyis a hosszú távú hatások vizsgálatára még egy fél év sem volt mostanáig (a tervezett megfigyelési idő két év a vakcinázott csoportban, azonban a placebo csoportot nem tartják meg sajnos).

Mennyire veszélyes valójában a COVID?

Azonban, ahogy a vitaindító cikkben is olvashatjuk,

Tudjuk, hogy különösen gyerekekben, de fiatalokban is ez a vírus veszélytelen – annak ellenére, hogy mind a kormánypárti, mind az „ellenzéki” vagy „független” média igyekszik azt bizonygatni, hogy igenis veszélyes.

Gyerekekben az ACE2 receptor (amelyhez kapcsolódva a vírus bejut a sejtekbe) jóval kevesebb, mint felnőttekben, ezért ők kevesebb vírussal tudnak csak fertőződni, emiatt a vírusprodukciójuk is kisebb lehet csak – tehát a vírus terjesztésében is kisebb szerepük van, mint a felnőtteknek, ezért a kicsiket fogadó intézmények folyamatos működése nem rejt nagy kockázatot magában.

A fiatalokra akkor veszélyes, ha cukorbetegek vagy egyéb súlyos betegségük van, ezek azonban önmagukban is halálhoz vezethetnek. A legkeményebben sportolók között sajnos COVID-19 előtt is találkoztunk hirtelen halálesetekkel, és az sem nagy ritkaság, hogy egy cukorbeteg vagy leukémiás fiatal hagy itt bennünket, még ha szerencsére többségük életben is marad – de hát döntő többségük a COVID-ot is túléli.

Sajnos nem érhető el adat arra vonatkozóan, hogy az idősebb korcsoportokban Magyarországon az igazolt COVID-19 fertőzöttek közül milyen arányban gyógyultak meg, hunytak el, szorultak intenzív kezelésre – a külföldi adatok sem könnyen kereshetők, de azokból kiderül, hogy a vírus elkapása az időseknél sem jelent feltétlenül halálos ítéletet, a nagy többség köztük is meggyógyul.

Bár az atlatszo.hu Koronamonitorja szépséges grafikonokat közöl (amik abszolút közszolgálati funkciót töltenek be), szorgalmasan gyűjtögetve az elérhető adatokat az első igazolt hazai eset óta, azt ők sem mutatják meg, hogy a halálozási korfa változott-e a COVID-19 hatására, és miképp – azt viszont bemutatják, hogy a teljes adott korú magyar népesség hány százaléka halt meg eddig COVID-19 fertőződést követően.

Angliában a megnövekedett halálozás nem is a nagyon idősek körében a legmagasabb, hanem az 45-64 év közöttieknél –habár nőknél a 85 évnél idősebbek halálozása is azonos arányban nőtt –, a COVID-19 szerepe ebben azonban nem egyforma:

A többlethalálozás azonban nem magyarázható csupán az igazolt COVID-fertőzöttek halálával, annál jóval nagyobb, és ez nem csak Magyarországon van így:

Ha azt gondoljuk, hogy elhallgatnak itthon eseteket, akkor ennek Angliában is így kell lennie –

Talán az egészségügy átszervezése, számos szolgáltatás ideiglenes leállítása miatt, és amiatt is, hogy az emberek nem mernek orvoshoz menni, attól tartván, hogy elkapják a fertőzést.

Az idősek elszigetelik magukat a vírustól való félelmükben, egyedül maradnak, ami részben súlyos depressziót okozhat – ami önmagában jelentősen gyengíti az ellenállóképességet –, de esetleg nincs is segítségük akkor sem, ha baj van, nincs, aki orvost vagy mentőt hívjon. A mentő pedig csak órákkal később ér ki, mert COVID-os pácienst próbál elhelyezni, de egyik kórház sem akarja felvenni, vagy tesztelni megy, ahelyett, hogy készen állna a betegszállításra. 

Biztos, hogy nincs gyógyír a koronavírusra?

A világ rengeteg országában COVID-19 halottnak tekintenek bárkit, akinél felmerült, hogy az új koronavírussal megfertőződött, függetlenül attól, hogy milyen tünetek, kórbonctani elváltozások társultak a halálához. Most már látjuk, hogy ez a vírus valóban nagyon sokféle sejtet meg tud támadni, és nagyon sokféle problémát tud súlyosbítani.

De azt is tudjuk, hogy ez azokban az emberekben történik meg, akik alacsony D-vitamin-szinttel rendelkeznek, és még idős korban, sőt fennálló egészségügyi problémák esetén is

Erre az orvosok egy része azt mondja, hogy ez csak két párhuzamosan megfigyelhető jelenség, nincs ok-okozati összefüggés – ahelyett, hogy javasolnák, sőt biztosítanák a D-vitamin-kiegészítést, mérnék a D-vitamin-szintet. Hasonló a helyzet a cinkkel is.

A Magyar Orvosi Kamara honlapján tavasszal elkezdte gyűjteni a COVID-19-terápiával kapcsolatos ismereteket – május óta nem tettek fel semmit, akkor még az volt a tudományos álláspont, hogy nincs specifikus terápia, a súlyos betegeknek intenzív ápolásra, oxigénre van szükségük. A kamarai honlap Realitás rovatában olvasható novemberi publikációk alapján az orvosok nem kaptak frissebb protokollt, mint az április 11-én kiadott, de igazából március 25-én elkészült Magyar Koronavírus Kézikönyv, ami említi ugyan a vitaminok és ásványi anyagok pótlásának előnyös voltát a negyedik oldalon, de később ezekkel nem foglalkozik, a javasolt laborvizsgálatok között nem említi a cink és D-vitamin-szint mérését. A terápiás javaslatok között olyan vírusellenes (antivirális) szerek szerepelnek, melyeket influenza és HIV (AIDS) ellen fejlesztettek ki. Hogy hogyan kezelnek koronavírusos betegeket – akár ezekkel a szerekkel vagy máshogy – valójában, és hol milyen sikerrel, arról nem tudhatunk. 

Van egy régi, olcsó gyógyszer, ami úgy tűnik, működik

Egyes orvosok javasolták betegeiknek az ivermektin alkalmazását, amit az emberek állatorvosi rendelőkben próbáltak beszerezni. Az Indexen is megjelentek cikkek az ivermektin új koronavírus elleni hatásosságáról, de hamarosan ezeket törölték, a szerző pedig távozott a laptól, és saját online információs portált indított. Ezt követően számos hírportál közölt írást az ivermektin veszélyességével kapcsolatban, sokszor összemosva a hatóanyag és a termék fogalmát, holott az ivermektin közel 40 éve embereken alkalmazott, rendkívül biztonságos és olcsó gyógyszer, amelyet a vitaminokhoz hasonlóan még akkor is érdemes adni veszélyeztetett csoportba tartozó COVID-os betegeknek, ha nem lehetünk biztosak a hatásosságában – ahogy a remdesivirt és favipiravirt is gyakorlatilag így engedélyezték, és használják, bár az áruk nagyságrendekkel magasabb.

Kásler Miklós felhívta a figyelmet, hogy az állatorvosi készítményeket humán alkalmazásra nem javasolja, és ígéretet tett, hogy klinikai próbának veti alá az ivermektint a Debreceni Klinikán és a Korányiban – amiről azóta semmi hír, bár

Tavasz óta több, különböző módszertanú és résztvevőszámú kísérletet dokumentáltak és hoztak nyilvánosságra, melyek mindegyike biztató eredményekről számolt be, így nem volt feltétlenül indokolt az óvatosság Kásler Miklós részéről. Ahogy arról az Index cikkeiben is olvashattunk, számunkra egzotikus országokban vagy azok egyes tartományaiban általánosan használják már hónapok óta megelőzésre illetve gyógykezelésre is. 2020. decemberében a WHO szakértője is hatásosnak találta az ivermektint kórházi kezelést igénylő esetekben, megelőző céllal és az enyhe-középsúlyos esetekben is vannak bizonyítékok a hatásosságára.

Az ivermektin története megér egy külön cikket, és remélhetőleg gyökeres változást hoz a járvány kezelésében mind orvosi, mind társadalmi szempontból.

Nem csak a kötelező oltás árán lehet lazítani a szabályokon!

Mindezek fényében én kérdésesnek látom, hogy igazuk van-e azoknak, akik szerint a vakcina nagyarányú használata vagy a korlátozások fenntartása a két lehetséges opció, semmi más. Szerintem a lakosság legnagyobb része számára a természetes fertőződés és immunitásszerzés nem tűnik különösebben veszélyesnek, ha pedig vannak lehetőségek a hatékony megelőzésre és terápiára, akkor azokat használni kell azokban az esetekben, amikor indokoltnak látszik. Hatékony antivirális szerrel még azokat is lehet kezelni, akik nem olthatók, vagy akikben nem alakul ki immunitás az oltás ellenére sem, az elhúzódó COVID kezelésére is hatásosnak bizonyult ivermektin ráadásul nem is költséges.

Ezt a lehetőséget nem veszi számba az Orvosi Kamara titkára sem, aki azt mondta, hogy nincs akadálya annak, hogy kötelezővé tegyék az oltást mindenkinek: ez azért is sajnálatos, mert úgy tűnik, az Orvosi Kamara véleménye tavasszal is sokat nyomott a latba, amikor az iskolabezárásokat elrendelték. Pedig akkor is már tudni lehetett arról, hogy a kisebbek nem olyan fogékonyak a vírusra (Rusvai professzor úr elmondta egy állatorvosoknak tartott online előadáson), de úgy látszik, az orvosok is többnyire a pánikkeltő médiából, és nem tudományos közleményekből tájékozódtak – és a gazdasági következményeket sem igazán vették figyelembe.

– ha azt gondolják, hogy akkor majd bátran mehetnek emberek közé, ha a COVID-19 tekintetében elértük a nyájimmunitást, akkor súlyosan tévednek.

Legyen már végre vége annak, hogy a fiatalabbakat, az egészségeseket azzal vádolják, hogy mások súlyos megbetegedését vagy halálát okozzák a gondatlanságukkal, hogy egyáltalán élnek, és merészelnek jönni-menni! Az aggodalmaskodás az elmúlt évben óriási károkat okozott, miközben a sokat szapult Svédország, ha nem is tudta elkerülni a gazdaság visszaesését, de nem is járt rosszabbul a járvány okozta halálozásokkal, mint a legtöbb európai ország:

Az USA-beli járványviszonyokkal kapcsolatban is lássunk tisztán, amit itthon szeretnek olyan tragikusan beállítani:

Egy adalék az intézkedések hatásosságához az Egyesült Államokból:

Nem csak két lehetőségünk van!

Halkan jegyezném meg, hogy az intézkedések ellen felszólalók nem biztos, hogy hülyeségeket beszélnek vagy írnak, a két fenti példa alapján legalábbis úgy tűnik, hogy legalább részben igazuk van. Vajon Karóczkai Balázs vagy Tamás Gáspár Miklós utánanézett, hogy milyen nézetekről mond elítélő véleményt?

Visszatérve:

Ez akkor merülhetne fel, ha

+ a veszélyeztetett korosztályt nem lehetne immunizálni, de szemben Bartis Domokos állításával, ők is nagyon jó hatásfokkal immunizálhatók az eddigi tanulmányok szerint.

+ a vírus sokkal veszélyesebb lenne, és azzal fenyegetne, hogy sokan tartós egészségkárosodást szenvednek, vagy meghalnak miatta, hasonlóan pl. a torokgyíkhoz, tetanuszhoz, gyermekbénuláshoz, amik ellen nagyon jó, hogy van hatékony vakcina, és az esetleges oltási szövődmények nem rosszabbak, mint a betegség maga. Nem korrekt párhuzamba állítani a mostani oltási kampányt ezekkel, mivel egyszerűen az új koronavírus-fertőzés kártétele a nyomába sem ér ezeknek.

Tekintve, hogy úgy tűnik, még sokat lehet javítani a gyógykezelés és a nem vakcinás megelőzés hatékonyságán, van gyógyszer, ami segít az elhúzódó esetek kúrálásában is, az egészségi állapotuknál és a koruknál fogva veszélyeztetettnek tűnők döntő többsége a már elérhető vakcinával hatékonyan immunizálható, és / vagy megelőző gyógykezelésben részesíthető,

Meg lehet tapsolni a kutatókat, orvosokat és egészségügyi személyzetet, az eddigi restrikciókat becsületesen betartó embereket, az önkénteseket és azokat a melegebb éghajlaton élő döntéshozókat és orvosokat, akik az ivermektin ebben a járványban való felhasználhatóságát kipróbálták és közzétették! Óriási csatát vívtunk, és úgy tűnik, nyerésre állunk, egy és negyed éven belül ez fantasztikus teljesítmény!

A korlátozásokat el lehet felejteni, mihelyst az európai egészségügyi vezetők a saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a betegeken lehet segíteni – nem voltak éppen nagyon elkötelezettek, hogy ezt a nem várt lehetőséget tüzetesebben megvizsgálják, de most már nem térhetnek ki előle. A vakcina hosszú távú hatásaira is fény derül majd, újabb vakcinák is kipróbálásra kerülnek – végül minden elrendeződik, anélkül, hogy bármelyik vakcina harmadik és negyedik fázisú vizsgálatába erőszakkal vonnák be azokat is, akik nem félnek a természetes fertőződéstől, vagy már átestek rajta. Lesz még sok kérdés, hiszen nem tudjuk, meddig marad fenn védettség akár a természetes fertőződés, akár az egyes vakcinák alkalmazását követően, de alapvetően megnyugodhatunk, a gazdaság ismét beindulhat. 

Ha pedig kiderülne, hogy az ivermektin mégsem olyan jó, mint amilyennek az eddigi tanulmányok és tapasztalatok mutatják, még mindig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a D-vitamin- és cinkellátottság vonatkozásában, és több időt kell adnunk magunknak, és a sok-sok, még széles körben eddig be nem vetett vakcinának. Egyáltalán nem biztos, hogy a leggyorsabban kifejlesztett bizonyul a legjobbnak. A gyermekbénulás ellen sem az elsőnek kidolgozott, nem is a Salk-féle oltás (amiről most több portálon lehet dicsőítő cikkeket olvasni, nem is értem, miért), hanem a Sabin-cseppek váltak be – ne legyünk türelmetlenek!

Az intézkedéscsomagot szét lehet bontani, lehet tesztelni egyes elemeit akár külön-külön (akár minden megyében és megyeszékhelyen mást), és csak azokat alkalmazni, amelyek a legjobb eredményeket hozzák. Nem az esetszámok, hanem

az egészségügy szervezési kérdései és a fantasztikusan felgyorsult és ingyenesen elérhető nemzetközi tapasztalatcserébe való sokkal hatékonyabb bekapcsolódás ebben kulcsfontosságúak.

Meg kell nézni, hogy mely intézkedések gátolják leginkább a gazdaságot, és melyek okozzák a legjelentősebb életminőség-romlást, azokat kell elhagyni vagy módosítani – ha szabad javasolnom, az úszást és a (szabadtéri) korcsolyázást, csakúgy, mint a délutáni iskolai sportfoglalkozásokat nem kéne korlátozni. Természetesen lehet azonban korlátozni az egyidőben egy légtérben tartózkodók számát, esetleg még a nyitvatartási idő megnyújtásával is.

és meddig tarthatnak nyitva a vendéglátó- és szórakozóhelyek.

Tudnunk kell, hogy a járványok természetes lefutása is „a görbe ellaposodásával” jár. Nem tudjuk, hogy ettől milyen távol vagyunk, de egy biztos: egyre közelebb kerülünk hozzá. A cukorbetegek és az idősek megóvására kell koncentrálni, de nem úgy, hogy vakcinázzák azt is, aki nem akarja, mert messze nem ez az egyetlen lehetőség. Az egészségügy működését sokkal célszerűbben meg lehetne szervezni, már önmagában ez sokat számítana.

A károk jelentős része nem közvetlenül a járvány, hanem a rossz (bár esetenként védhető) vagy rosszkor hozott emberi döntések következménye, amit nem a járvány elfojtásával, hanem az észszerűbb döntéshozatallal és működőképes új mechanizmusok kialakításával tudunk orvosolni. Az ehhez hasonló nyílt viták, az információmorzsák, szempontok és megoldási ötletek összeszedése és mérlegelése visznek ehhez a legközelebb.

A szerző állatorvos, és Bakó Bea 2020 világméretű emberkísérlete a lockdown volt, 2021-é az oltás lesz című cikkére reagált. Olvasd vissza az Azonnali oltásvitájának cikkeit itt, ha pedig hozzászólnál, írj nekünk!