+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szalai Máté
2021. január 20. szerda, 07:10
Barack Obama Egy ígéret földje című memoárja már azelőtt megosztóvá vált, hogy szinte bárki el tudta volna olvasni. Ez a könyv nem érdemli meg, hogy megosztóvá váljon: nem elég jó ahhoz, de nem is elég rossz. Mutatjuk, kinek érdemes átrágnia magát a 900 oldalas könyvön!

Én még nem találkoztam olyan élő emberrel, aki végigment volna Obama 900 oldalas memoárján egy-két hónap alatt, az internet mégis tele van imádókkal és utálókkal egyszerre. Persze érthető, hogy az amerikai társadalom polarizálódásának korában a kulturális ikonná váló volt amerikai elnök könyve maga is identitáspolitikai tényezővé válik.

 

Ez azért zavaró mégis, mert a könyv maga nem érdemli meg, hogy megosztóvá váljon: nem elég jó ahhoz, de nem is elég rossz.

 

Nem elég bátor, nem elég szókimondó, de nem is elég gyenge, felháborító, vagy pofátlan.

 

És hogy érdemes-e elolvasni? Ezt persze én nem szeretném az olvasó helyett eldönteni, de nézzük, mi szól a memoár mellett, és mi ellene.

 

Miért ne olvasd el az Obama-könyvet?

 

Azért, mert nagyrészt semmilyen.

 

Olvasás közben azt éreztem, mintha egy „így készült” werkfilmeket néznék valamilyen hollywoodi nagyköltségvetésű filmről, amiben nem derül ki semmi a forgatásról, mert nem is ez a funkciója. Ha tetszett a film, akkor kapsz még 20-30 percet ugyanabból a hangulatból, ahol a színészek mondanak szép dolgokat egymásról, esetleg pár semmitmondó viccet, amelyből maximum annyi derül ki érdekességként, hogy a film munkatársai is emberek, akiknek vannak érzéseik és gondolataik a forgatás közben.

 

Az egész túlságosan tiszta, túlságosan polírozott, maga is egy reklámtermék, amely nem akar betekintést adni igazából semmibe, csak a betekintés látszatát.

 

Obama ezt a stílust hozza végig, nagyon, NAGYON hosszan. Az Egy ígéret földje 900 oldalon dolgozza fel még csak nem is Obama teljes életét, hanem a megválasztása előtti időket és az első ciklusát. A könyv tehát 2012-ben véget ér, és egy második, remélhetőleg ismét ezeroldalas könyvből tudhatjuk meg, mi történt ezután. Én figyelmetlen olvasóként erre csak a könyv fele után jöttem rá, és sikítani akartam.

 

A cím az egész szöveg legjobb szimbóluma. Menőnek és mélynek hangzik, van vallási és politikai töltete, de az egész könyv alatt nem utal rá vissza a szerző (leszámítva a könyv eleji idézetet). Nem derül ki, hogy Obama Amerikára utal, esetleg a saját elnökségére, vagy hogy egyáltalán mire alkalmazható ez a metafora. Megelégszik azzal, hogy jól hangzik, de nincs hozzáadott értéke.

 

A szöveg nem sűrű, szerintem kevés újdonságot tartalmaz,

 

ezek pedig összefoglalhatóak körülbelül három oldalban vagy egy jobb Buzzfeed-cikkben.

 

A könyv átveszi az első négy év legfontosabb döntéshelyzeteit, például a kampány mérföldköveit, a gazdasági válság kezelését, az egészségügyi reformot, az afganisztáni és iraki kivonulás és csapaterősítés kérdéseit, vagy éppen Oszama bin Laden kiiktatását. Obama ugyanakkor nem mutat be eleget a részletekből, csak egy sematizált, coolosított képet különböző helyzetekről, amelyben a főhősök a történelem jó oldalán állnak, és igyekeznek átverekedni magukat a különböző akadályokon.

 

Persze ez nem lenne baj, ha maga a stílus elvinné a hátán az egész anyagot, és kétségtelen, hogy maga a szöveg nem rossz minőségű. A párbeszédeket leszámítva Obama és/vagy szellemírói egy olvasmányos, gördülékeny könyvet írtak, amelyben szóba kerülnek a politikai döntések, a válsághelyzetek, a magánélet és munka összeegyeztethetősége.

 

Az írót gyakran elkapja az aktualitás szelleme, és gyakran kimondott-kimondatlan módon utal az aktuális folyamatokra, a Trump-jelenségre és a washingtoni bal- és jobboldali elit átalakulására. Ezekben a témákban ugyanakkor Obama nem tud nagyon olyat mondani, amit már ő maga vagy mások ne mondtak volna el ezerszer.

 

Miért olvasd el az Obama-könyvet?

 

Ennek ellenére persze vannak erényei a könyvnek. Számos ok van, hogy miért érdemes elolvasni – és ha az alábbi pontokban magadra ismersz, egy próbát mindenképp megér.

 

1. Ha imádod/utálod Obamát

 

Ha már eddig is szélsőséges érzelmeid voltak az Egyesült Államok első színes bőrű elnökével kapcsolatban, és szeretnéd táplálni ezt az érzést, akkor ez a te könyved! Az olvasót könnyen elkapja a szimpátia Barack iránt, aki csak jobbá akarta tenni a politikát, akinek van egy (tényleg) nagyon szimpatikus családja, jó fej gyerekei, és még kosarazni is szeret.

 

Szemben Hillaryvel vagy Joeval, Barack izzadságszag nélkül tud megnyerő és szimpatikus lenni, akivel szívesen sörözne az ember.

 

Ugyanakkor, ha szeretnél jót dühöngeni Obama idealista modorosságán, a demokraták nagyképűségén, akkor azt is megteheted. A lapok tele vannak a politikus önnön igazságosságába vetett hitével, enyhe felsőbbrendűségével. Visszatérő gondolat, hogy Obama nem érti, miért nem látja mindenki, hogy neki van igaza – a megfejtés mindig az, hogy csak rosszul kommunikáltak vagy a republikánusok elferdítették a kérdést. Obama karakterei többé-kevésbé egydimenziósak, az Elnök embereit felülmúlóan idealisták és jóságosak.

 

BARACK OBAMA GRATULÁL JOE BIDENNEK AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSON ARATOTT GYŐZELMÉHEZ. FOTÓ: OBAMA / FB

 

Egyik kedvenc jelenete az imádóknak és utálóknak az lehet majd, amikor Obama nyilvánosságra hozza hosszú születési anyakönyvi kivonatát. Emlékezhetünk, hogy Donald Trump és más jobboldali véleményformálók elterjesztették, hogy az elnök talán nem is az Egyesült Államokban született, és bizonyítékot követeltek Obamától.

 

Eleinte a politikus igyekszik nem foglalkozni ezzel a hülyeséggel, majd úgy dönt, hogy egy fehérházi sajtótájékoztatón lezárja a vitát. Kilépve a pódiumra, még a bejelentés előtt mélyen a szemébe néz a munkatársainak és gyakornokainak, és azt mondja a szemükbe (és ezzel gyakorlatilag az olvasó szemébe):

 

„Mi jobbak vagyunk ennél – ezt jegyezzétek meg.”

 

Ebben a mondatban minden benne van – magasztos büszkeség és önhitt gőg.

 

2. Ha kíváncsi vagy a populizmus hajnalára

 

Obama memoárja egyszerre szándékosan és szándék nélkül is érdekes képet fest mai politikai korunk nagy tendenciáiról, az identitáspolitika és a populizmus előretöréséről. Maga Obama is beszél ezekről, de ennél sokkal érdekesebb, hogy maga az elnök hogyan járult hozzá ezekhez a folyamatokhoz. A könyvből kiderül, hogy

 

a politikus híres kampányszlogenjei, mint a változás ígérete mögött pont annyi tartalom volt, mint Trump „Make America Great Again” szólama mögött.

 

Egy ponton a szerző rá is csodálkozik, hogy igazából ő pont ugyanazt akarta, mint később a Tea Party (vagy maga Trump) is – egy olyan választási mozgalmat szervezni, amelyik a politikai elit leváltása és a hagyományos politikai korlátokon való túllépés ígérete miatt hatalomba juttatja őt.

 

Viszont ahogy Trump esetén, úgy Obamánál is a vezetőnél sokkal fontosabb lett maga a szimbólum – a változás ígérete –, a választók így szükségszerűen csalódtak és új mozgalmak után néztek. A könyv bemutatja, hogy Obama maga is megválasztása után jön rá arra, hogy egyes kérdések (pl. Guantanamo vagy Irak) nem olyan egyszerűen megoldhatóak, mint korábban hitte őket. Ugyanakkor odáig a gondolatmenet nem jut el, hogy talán akkor felelőtlen volt ilyesmiket ígérni, és ennek még következményei lehetnek.

 

3. Ha kíváncsi vagy az amerikai külpolitika Obama-kori válságára

 

Bármennyire is tapasztalatlan volt Obama a külpolitikában, a könyv alapján mégis elkezdte élvezni azt, és elég sokat is beszél róla. Gyakran ezek a részek nem mennek messzebb egy-egy ország vagy régió általános viszonyainak bemutatásánál – de ezekből is lejön az, hogy

 

az amerikai elnök valószínűleg tájékozottabb volt a világgal kapcsolatban, mint legtöbb kollégája.

 

Ez azonban nem segítette abban, hogy külpolitikája kifejezetten sikeres legyen, ami talán a legjobban az arab tavaszról szóló részben jön ki. Ahogy elnöksége alatt, úgy a könyvben sem tudja eldönteni, hogy pragmatikus realista vagy harcos idealista legyen. Ráadásul a saját külpolitikai stábját is egymástól ideológiailag nagyon távol álló emberekből állította össze, amelyet ő maga erénynek, a szakértők jelentős része viszont hibának tartott. Ez ugyanis hozzájárult az amerikai külpolitika következetlenségéhez, a bilaterális kapcsolatok megromlásához.

 

Legjobban talán ez akkor jött ki, amikor Obama a híres ankarai beszédéről ír 2009-ből, amelyben új, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat ígért az egész muszlim világnak és az Egyesült Államok hagyományos szövetségeseinek. Miközben erről a kölcsönös tiszteletről beszélt, a könyv szerint végig azon gondolkodott, hogy mennyire rossz a török vezetés.

 

Egy másik alkalommal, 2011-ben Obama gyakorlatilag kiosztja Egyiptom három évtizedes vezetőjét és Washington régi szövetségesét, Hoszni Mubarakot, hogy hogyan kéne lemondania. A kettejük közötti telefonhívás végeztével az ember látja maga előtt, ahogy az egyiptomi vezetők gondolkodnak egy kicsit, és felhívják Putyint, hogy segítsen nekik.

 

4. Ha egymás után olvasod egy Trump-kori memoárral

 

Ahogy a Star Wars élvezeti értékén is nagyot dobhat, ha más sorrendben nézzük, úgy Obama könyvét is feldobhatja, ha együtt vagy egymás után olvassuk egy Trump-kori memoárral. A két könyv egymás előzményként és folytatásként szolgálhat, jól árnyalja ugyanazokat a kérdéseket. Nem tervezetten, de a demokrata elnök visszaemlékezései előtt nemrég épp Trump egyik nemzetbiztonsági tanácsadójának, John Boltonnak a könyvét olvastam. A két politikus teljesen messze áll egymástól, de egy közös bennük:

 

mindketten biztosak a saját igazukban és a másik gondolkodását károsnak tartják.

 

Ez az a fajta dinamika, ami szinte teljesen kimarad egy memoárból, ha csak önmagában olvassuk.

 

OBAMA GEORGIA ÁLLAM FŐVÁROSÁBAN, ATLANTÁBAN KAMPÁNYOL A BIDEN-HARRIS DUÓ MELLETT. FOTÓ: OBAMA / FB

 

Persze az összehasonlítás adja magát, de tévútra visz. Persze, hogy Bolton könyve izgalmasabb, több benne az emberi karakter, és izgalmasabbak a viták az egyes szereplők között – de egy elnök és egy tanácsadó könyve nem ugyanazon a kiadási folyamaton esik át, nem ugyanaz a súlya és a célja. Ráadásul Trump Fehér Házáról valószínűleg könnyebb izgalmas visszatekintést adni, mint Obamáéról, főleg ha a szerző ezt meg sem kísérli.

 

5. Ha meg szeretnéd ismerni új kedvenc emberedet, Reggie Love-ot

 

A cikk végére hagytam a könyv legfontosabb szereplőjét, akinek a főszereplésével remélem, hogy készítenek majd sitcom-sorozatot. A tökéletes névvel rendelkező Szeretet Reggie Obama személyi asszisztense volt, aki

 

mintha sosem értené pontosan, hogy mi történik körülötte, de folyamatosan oldja a feszültséget és segíti Barackot a magánéleti és szakmai helyzetekben.

 

Az enyhén sztereotíp karakter szeret kosarazni és biliárdozni, egysorosokkal nevetteti főnökét (akit „Főnöknek” hív), de a szükség órájában életbölcsességeket is ad neki („Mutass nekem valakit, akinek oké veszíteni, és én mutatok neked egy vesztest”). Remélem, egyszer ő is megírja a visszaemlékezéseit, biztos vagyok benne, hogy az izgalmasabb lesz, mint Obamáé.

 

6. Ha szeretnél egy jó Instagram-képet lőni

 

Végül, de nem utolsó sorban a könyv nagyon jól mutat átlagemberek, influencerek és politikusok Instagram-oldalán. Láthatóan valahol ez volt a cél az egész kiadvánnyal, nem bepillantást nyújtani az Obama-kormány működésébe.

 

Fiatal momentumos politikusként vagy egyetemistaként is hasznos lehet, ha az emberek tudják rólad, hogy ezt a könyvet olvasod,

 

ráadásul ehhez nem is kell a végére érned. Ne aggódj, a többiek sem fognak. Talán ez az ígéret földje.

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Olvass még Szalai Mátétól az Azonnalin!

 

NYITÓKÉP: Barack Obama 2009-ben, a G8 olaszországi találkozóján. BO / FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egykori olasz kormányfő a tavaszi szemeszter kezdetére visszatért a firenzei egyetemre, ahol 2018-ig a nemzetközi magánjog tanára volt. A politikát nem hagyja ott, és szerinte mindent meg kell tenni a nacionalizmus ellen.

A 2010-es évek elején még fagyos volt a viszony, de mostanra eljutottak egészen addig, hogy a Fidesz már az RMDSZ ellenében induló erdélyi jobboldaliakat hazaárulózza. Hogyan jutottak el idáig?

Most ismerte el először valaki a Bizottságban, hogy talán nem minden volt rendben a vakcinabeszerzésekkel.

Közel három és fél óráig kellett magyarázkodniuk az EP-ben a vakcinagyártó cégek vezetőinek, hogy mikor érkeznek meg az EU-nak ígért vakcinák.

Nem tetszik neki egy szabálymódosítás, aminek segítségével a komplett Fidesz-delegációt ki lehetne tessékelni a néppárti frakcióból.

Márciusban újra tárgyalnak majd róla a tagállamok vezetői.

Tudják, hogy idén is lesöpri a Fidesz a javaslatukat, ám 2022 után szerintük meglesz az ügynöknyilvánosság. Keresztes László Lórántot, az LMP frakcióvezetőjét kérdeztük.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

Twitter megosztás Google+ megosztás